Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-25 / 47. szám

K éső őszi veröfényben különös varázsa van a Duna menti tájnak. A jegenyék csupaszodé ágai közt megcsillanó hatalmas folyó, s körötte a hervadó határ szépsége melankolikus hangulattal árasztja el az ember lelkét. A vízparttól pár méterre álló üdülők vagy talán csak annak látszó lakóházak, szép nyarak kellemes emlékét őrzik hallgatagon. Harmonikusan illeszkedik bele ebbe a tájba a Karvai (Kravany nad Dunajom) Mezőgaz­dasági Középfokú Szakmunkásképző Iskola, melynek épületegyüttesét az ősz ezer színé­ben pompázó park övezi. AZ OKTATÁS, NEVELÉS FELTÉTELEI Az alapítása közelgő harmincéves jubileu­mára készülő iskola eddig megtett útját és jelenlegi helyzetét videofelvétel mutatja be. Ez az út szorosan összeforrott Dél-Szlovákia szocialista mezőgazdaságának változásaival. Irányát a mezőgazdasági üzemek szakem­berszükséglete szabta meg. Most kertész-, szőlész-, állattenyésztő- és asztalosszakmát oktatnak itt. Azok számára pedig, akik nem fejezték be az alapiskolát, mezőgazdasági termelés elnevezéssel létesült kétéves szak­mai képzés. Ezenkívül a dolgozók szakközép- iskolájában két év alatt a szakmunkásbizo­nyítvánnyal rendelkezők szerezhetnek érett­ségit. Mindezt Bircsák Tamás mérnöktől, a gya­korlati oktatásért felelős igazgatóhelyettestől tudtam meg, aki 1959 óta tanít az iskolában. Pollák Imre igazgató őt bízta meg, hogy tájékoztasson mindenről, amit az iskoláról följegyezni érdemes.- A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium oktatási intézetének jóvoltából a korszerű szakmai képzés föltételei biztosít­va vannak - folytatta Bircsák igazgatóhe- lyetes a körülmények ismertetését. - Az elmé­leti oktatáshoz jól fölszerelt tantermeink, a számítógépkezelés és -programozás elsa­játíttatására tizenkét számítógép áll rendelke­zésünkre. Ezenkívül egyéb hagyományos szemléltető eszközökön kívül képmagnó se­gíti az oktatást. Az iskola büszkesége az új tornaterem, amelyet méretei és fölszereltsé­ge alapján szerénytelenség nélkül nevezhet­nénk sportcsarnoknak is. Gondjuk persze mindezek ellenére akad. Diákotthonukat bizony már kinőtték. Nincs mód arra, hogy valamennyi tanulójukat elhe­lyezzék benne. Egyharmaduk ingázni kény­szerül. Felettes hatóságuk jóváhagyásával - a beruházáskorlátozás ellenére - a közeljö­vőben bővíthetik az iskolai kollégium épületét.- Saját 84 hektáros iskolakertünk van. Itt a tanulók megismerkedhetnek a zöldség-, gyümölcs és szőlőtermesztés legkorszerűbb módszereivel. Az állattenyésztés gyakorlati tudnivalóit két szomszédos falu szövetkeze­tében tanulják szerződés alapján. Asztalos­műhelyünk műszaki berendezései kissé már elavultak, de felújításukra már nem kell soká várni. Kapcsolatot teremtettünk ugyanis az egyik morvaországi üzemmel, amely az okta­tás és a termelés követelményeinek egyaránt megfelelő gépeket tud szállítani. A mezőgazdasági technika rohamos fejlő­dését nehéz nyomon követni. Ezért igyekez­nek ott lenni minden jelentősebb mezőgazda­sági, kertészeti vagy egyéb kiállításon. Tanul­mányi kirándulásokat szerveznek a mező­gazdasági technika különböző bemutatóira. Hogy a legmodernebb gépek kezelését is elsajátíthassák a tanulók, kapcsolatot tarta­nak fönn a hasonló jellegű hazai és külföldi szakmunkásképzőkkel s a korszerű technikát és technológiát alkalmazó környékbeli mező- gazdasági üzemekkel. AKIK OKTATNAK, NEVELNEK- Nevelőtestületünk munkáját azzal az elv­vel próbáljuk meg összehangolni, hogy egy iskolában az igazgatótól kezdve a takarítónő­ig mindenki nevel - határozta meg tömören céljukat Bircsák mérnök.-Az elméleti tantárgyat oktató 18 tanár mind rendelkezik az előírt képesítéssel. Mér­nöktanáraink valamennyien megszerezték a munkájukhoz szükséges^pedagógiai kép­zettséget is. Oktató-nevelő munkájuk feltéte­leinkhez és a tanulók előismereteihez képest eredményes. A számszerű adatoknál maradva, az igaz­gatóhelyettes azt is elmondta, hogy a szak­mai oktatást húszán végzik. Szakoktatóik a szakmunkásbizonyítvány mellett valameny- nyien érettségit szereztek.-Tudtommal, ez a munka a jól képzett szakemberek számára anyagilag nem kifize­tődő - mondtam ki kételyeimet.- Korábban ez így is volt. A legújabb bérintézkedések óta anyagi elismerésük je­lentősen javult. Ma már egy tíz-tizenkét éves gyakorlattal rendelkező szakoktató megkere­si a háromezer, háromezerkétszáz koronát. Persze, vannak köztünk olyanok, akik ennél többet is megérdemelnének. A kereken egytucat nevelő munkájáról dr. Török Béla, az iskolán kívüli nevelésért fele­lős másik igazgatóhelyettes beszélt. Először is a szakma elnőiesedésére panaszkodott. A nevelők közt ö az egyedüli férfi, pedig a fiúk mellé elsősorban férfiakra volna szükség.- A tanárokkal szemben a nevelők sok tekintetben hátrányos helyzetben vannak A számítógépet már a mezőgazdasági szakember sem nélkülözheti- fejtette ki részletesebben nyilván sokszor vitatott gondjukat. - Munkaidejük természet­szerűleg a délutáni és az esti órákra esik. Az éjjeli szolgálat azonban nálunk nem számít bele a munkaidőbe, mégpedig azzal az in­doklással, hogy aludhatunk. Pedig az éjjeli órákban is akad tennivaló. Vannak például betegek, akiknek rendszeres időközökben gyógyszert kell adni, vagy hívni kell az éjsza­kai orvosi ügyeletet; s ha semmi sem történik, a felelősség akkor is megvan, tehát egészen nyugodtan senki sem alhat. Helyettesítése­kért. túlórákért nem fizetnek; pedig mint min­den elnőiesedett munkahelyen, van ebből is elég. Nálunk ritkán adódik úgy, hogy az egyhónapos szabadságát egyben veheti ki a nevelő. A nyári szakmai gyakorlat alatt is biztosítani kell a felügyeletet. Talán ez is az oka annak, hogy a nevelői pálya nem vonzó, pedig a diákotthonokban is szükség volna kiválóan képzett pedagógusokra. Ezek a gondok bizonyára nem általánosak az ország valamennyi nevelési intézményé­ben, de valószínűleg nem is csak erre az iskolára jellemzőek. A pálya megtartó ereje végett azonban szólnunk kell róla, főleg most, amikor a párt központi bizottságának az isko­larendszerrel foglalkozó ülése az előkészüle­teihez érkezett. * A PÁRTSZERVEZET ÉS TAGSÁGA A pártszervezet helyzetéről és munkájáról Suba Emerencia pártelnök, a konyha és az iskolai étkeztetés vezetője tájékoztat. A har­minchárom tagú szervezetnek a fele pedagó­gus, a többi dolgozó vagy alkalmazott. Közü­lük néhányan nyugdíjasok vagy hamarosan elérik a nyugdíjkorhatárt. Ezért föltétlenül szükséges volna a fiatalítás. Elgondolkod­tató, hogy 1982 óta, tehát hat év alatt nem vettek föl egyetlen tagjelöltet sem. Erre az évre a járási pártbizottságtól egy pedagógus fölvételére kaptak ígéretet, jelentkezőivel azonban mind ez ideig nem. Négy pártcsoportjuk a különböző munkate­rületek szerint szerveződik. A tagok egyrészt a termelésben, az oktató-nevelő munkában, •másrészt a tömegszervezetekben kapnak konkrét feladatokat. Ezek teljesítését évente háromszor értékelik. A kommunisták nagy része dolgozik a falu politikai és társadalmi szervezeteiben, vagy a helyi nemzeti bizott­ság munkáját segíti. Tulajdonképpen a falu minden társadalmi szervezetének vezetősé­gében ott vannak az iskola kommunistái. Tekintettel arra, hogy a faluban három párt- alapszervezet működik - koordináló bizottság irányítja tevékenységüket. Bár tagjelöltet a növendékek közül nem vehetnek föl, évente négy-öt fiatalt fölkészíte­nek a párttagságra. Abban az időben, amikor még harmadikosaik idősebbek voltak, föl is vettek ennyit, ma azonban a kiküldő üzemek pártszervezetei számára készítik föl és java­solják őket. Számításba csak olyanok jöhet­nek, akik a tanulásban, a munkában kifogás­talanul helytállnak, s erkölcsi, politikai szem­pontból is megfelelnek a követelményeknek - hangsúlyozta a pártelnök. A pedagógusok képzésére és a pártokta­tásra terelve a szót, Suba Emerencia elmond­ta, hogy a társadalmi, gazdasági átalakítás jelenlegi problémái élénken foglalkoztatják az egyes körökbe besorolt hallgatókat. A most átvett első téma nagyon eleven és nyílt vitát hozott. S AKIKET OKTATNAK, NEVELNEK A Szlovákia tizenegy járásából itt tanuló fiatalok többsége leány. A jelentkezők legna­gyobb érdeklődést a kertészszakma iránt ta­núsítanak, meglehetősen népszerű a szőlé­szet is. Tanulóik előismeretei szélsőségesen különbözőek. Vannak köztük olyanok, akik az alapiskolában kitüntetettek voltak, de olyanok is, akik be sem fejezték azt. A kétéves mező­gazdasági szakon kizárólag az utóbbiak vannak. Az elméleti és a gyakorlati oktatás meg­oszlása évfolyamonként változik, harmadik­ban eléri a fele-fele arányt. S ami elgondol­koztató, a mezőgazdasági termelés szakon (ahol kizárólag olyanok tanulnak, akik nem fejezték be az alapiskolát) csupán egy napon van elméleti oktatás, a többi gyakorlat. Nem ismerem a körülményeket, mégis az a véle­ményem, hogy épp nekik volna szükségük a legtöbb elméletre, hogy megszerezhessék azokat az általános ismereteket, amelyeket az alapiskola felsőbb osztályai nyújtanak. Nyilván nevelés terén is ez a réteg igényli a legnagyobb figyelmet. A szakképzés teljes ideje az egyes szak­mák esetében tulajdonképpen három év és négy hónap. Vizsgát a tanulók csak decem­berben tesznek. Ennek célszerűtlenségére a pedagógusok már többször rámutattak. Legfőbb érvként ez ellen azt hozták föl, hogy a mintegy nyolcvan végzősük az összefüggő gyakorlatot szeptember és december között ötven-hatvan üzemben végzi. Ezért a gyakor­lat ellenőrzése a pedagógusok számára úgy­szólván lehetetlen. Jóllehet az üzemeknek megküldik a gyakorlat követelményeit, java­solják azt is, milyen munkakörökben kell a ta­nulót foglalkoztatni, a jelenlegi gyakorlat sze­rint azonban a vizsgázó a legtöbbször oda kerül, ahol legnagyobb szükség van rá. A de­cemberi vizsgákon az ilyen gyakorlatnak a végzősök nem nagy hasznát veszik. Helye­sebb lenne tehát, ha már júniusban vizsgáz­hatnának. Ezt egyes szakmáknál már kipró­bálták, és bevált.- Azok a gyerekek, akik nem fejezték be az alapiskolát, nehezen illeszkednek be az isko­lai életbe. Sok közöttük a hátrányos helyzetű, cigány származású. Nevelésük, fegyelmezé­sük olyan energiákat köt le, ami nincs arány­ban az elért eredményekkel. Állandó a levele­zés ügyükben a szülőkkel, a helyi nemzeti bizottságokkal, anélkül, hogy a helyzet vál­tozna. Rendszeres iskolalátogatásukat még a szülők büntetésével sem lehet kikényszerí­teni - ecsetelte a helyzetet az igazgatóhe­lyettes.- De mi a megoldás? - tettem föl a kér­dést.- Munkaviszonyba kellene állítani őket - mondta. - Koruknak megfelelően részmun­kaidőben kellene foglalkoztatni, így megfelelő közösségben többségükből jó munkást lehet­ne nevelni, s közülük később bizonyára töb­ben belátnák, hogy érdemes szakmát tanulni. Ezzel a megoldással szemben azonban fenntartásaink lehetnek. Egyrészt nemigen van olyan üzem, ahol 14-15 éves fiatalokat lehetne foglalkoztatni, másrészt - mivel neve­lésükre sokuk esetében a család is alkalmat­lannak bizonyult - minden ellenőrzés és ne­velés alól kisiklanának ezek a fiatalok. Több­ségükben a rendszeres munkavégzéshez még amúgy sincs meg a szükséges felelős­ségérzet, s nevelés, irányítás és rendszeres ellenőrzés híján, sokan közülük a társada­lomra veszélyes rétegek számát gyarapí­tanák. Olyan problémák ezek, amelyekről a kü­lönböző szintű pártszervezetekben sok vita lesz az iskolarendszerünkkel foglalkozó köz­ponti bizottsági ülés előkészítése során. S VÉGÜL AZ IFJÚSÁGI SZERVEZETRŐL- Eltérően sok más iskolától, nálunk nem •* minden tanuló SZISZ-tag. A belépésről és kilépésről a tanulók önállóan határoznak. El­sőseink közül azokkal, akik a belépés mellett döntenek, a felsőbb osztályos tapasztalt ta­gok foglalkoznak - vette át a szót ismét Török Béla, aki a pártszervezet megbízásából segíti az ifjúsági szervezet munkáját.- Felvételükre az első félév után kerül sor. Ekkorra megismerkednek a szervezet törté­netével, tevékenységével és a SZISZ-taggal szemben támasztott követelményekkel. Tö­rekvésünk az, hogy a szervezet valóban a fia­taloké maradjon, mindent önállóan intézze­nek, a pedagógusok beavatkozása minél szűkebb területre korlátozódjon. A tevékeny­séget a tagok érdeklődésére alapozzuk. Első­sorban művelődési és sportigényeiket igyek­szünk kielégíteni, a szervezet vezetőségének ehhez minden támogatást megadva. Főleg a kulturális igények kielégítése ütközik ne­hézségekbe. A faluban van ugyan művelődési ház, de rendszeres filmvetítés nincs. Mióta képmagnója van az iskolának, a -komáromi (Komárno) művelődési központból kölcsön­zött kazettákkal igyekszünk pótolni ezt a hi­ányt. Színház- és múzeumlátogatásainkat megnehezíti, hogy autóbuszunk vezetőjének túlórát nem fizethetünk, szabad napot sem vehet ki, mert munkanapokon a tanulókat kell szállítania a gyakorlatokra. Ennek ellenére színházba, kiállításra el-ellátógatunk. Jó kap­csolatunk van nemcsak a járási székhely kulturális intézményeivel, hanem a bátorkeszi (Vojnice) művelődési otthonnal is. Szorosan együttműködünk a SZISZ járási bizottságá­val, amely minden tőle telhető segítséget megad számunkra. Az idén létesített klubhe­lyiségünk bútorzatát is tőlük kaptuk. Ez a he­lyiség nem erre a célra épült ugyan, de ötven­hatvan érdeklődő számára tartható benne előadás, vitaest vagy vetélkedő. Mint arról már szó volt, új tornatermünk minden igényt kielégít, s a fiatalok sporttevékenységéhez eszményiek a feltételek. Különböző verse­nyeken eddig is jó nevet szereztek fiataljaink az iskolának, ezután talán még színvonala­sabb erőpróbák rendezésére nyílik lehe­tőség. És itt be is fejeztük a beszélgetést, tovább szőve ki-ki magában a gondolatokat... MORVAY GÁBOR Pillanatkép egy szakmunkásképző iskoláról i A tanulók gya­korlati foglalko­zása (Rigler J. és Egri F. felvételei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom