Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-25 / 47. szám
oszkva és Brüsszel. A szovjet főváros a KGST, a belga pedig az Európai Gazdasági Közösség, népszerűbb nevén a Közös Piac székhelye. Légvonalban alig 2300 km-re vannak egymástól, azonban évekig úgy tűnt, mintha legalábbis egy óceán választaná el őket. Másfél évtized telt el úgy, hogy a két legnagyobb gazdasági tömörülés gyakorlatilag szóba sem állt egymással. Úgy léteztek, hogy az egyik tudomást sem vett a másikról. Az ötvenes évek vége, majd a következő évtized a bezárkózottság, a befelé fordulás és az elszigeteltség időszaka volt. Ezt hosszadalmas tapogatózás, kapcsolatkeresés követte, ami végül az idén kölcsönös kapunyitást eredményezett: az év derekán megtört a jég és aláírták a két integrációs tömörülés közös nyilatkozatát, amelyben a KGST és az EGK kölcsönösen elismerte egymást. Moszkva nyugatra, Brüsszel keletre tekint - így jellemezte nagyon lényegretapintóan ezt az eseményt az egyik tekintélyes brit gazdasági szaklap. A nyilatkozat aláírása óta eltelt öt hónap is eseménydús volt, mivel a kapunyitás kézzelfogható eredményeket hozott. A KGST-tagországok közül elsőként magyarország kötött gazdasági együttműködési megállapodást a Közös Piaccal. Csehszlovákia és az EGK kereskedelmi egyezményét a múlt hónapban parafálták és várhatóan még az idén aláírják a Közös Piac küldöttségének prágai Iá- ’ togatásakor. A nehezen indult párbeszédnek tehát sorra beérnek a gyümölcsei, hiszen további KGST-országok is tárgyalnak brüsszeli illetékesekkel hasonló szerződések megkötéséről. Vessünk néhány pillantást a múltra, a dialógus beindítására, a tárgyalások menetére és arra, hogy milyen távlatai vannak ennek az együttműködésnek. DÖCÖGŐ DIALÓGUS A KGST 1949-ben alakult, a Közös Piacot életre hívó Római Szerződés pedig 1958-ban lépett érvénybe. A két tömörülés között egészen 1972-ig nem történt semmi, legfeljebb annyi, hogy a két szervezet gyanakodva, fél szemmel figyelte egymást. A kapcsolatfelvétel hihetetlen dolognak tűnt, méghozzá azért, mert a két tömörülésnek hibás elképzelései voltak a másikról. A Közös Piac azt a felfogást vallotta, hogy a KGST a szovjet hegemoniz- mus kelet-európai eszköze, amelyet semmiképpen sem szabad segíteni. A KGST is torz képet alakított ki magának az EGK-ról, melynek lényege az volt, hogy a kapitalista országok semmiféle csoportosulása sem lehet hosszú életű, mert az antagonisztikus ellentétek előbb vagy utóbb szétfeszítik. Változás ebben a szemléletben a hetvenes évek elején következett be. 1972-ben szovjet részről kinyilvánították, hogy az EGK létező realitás. Ez a megállapítás tette lehetővé azt, hogy elkezdődött a kölcsönös kapcsolatteremtés. A tulajdonképpeni puhatolózó jellegű konzultációk egy évvel később kezdődtek. Korántsem véletlenül ekkor, hiszen erre az időszakra esik a helsinki biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányának az aláírása. Beindult az enyhülési folyamat, s ebben az oldottabb, feszültségmentesebb légkörben jó lehetőség nyílt a gazdasági kapcsolatok szálainak a szorosabbra fűzésére is. A KGST és az EGK közötti párbeszéd indulása nem volt bonyoldalommentes. A Közös Piac nem értett egyet azzal a KGST- indítvánnyal, hogy kössenek olyan kereskedelempolitikai megállapodást, amelyet a két szervezet és azok tagországai is aláírnak. Brüsszel ebben biztosította volna a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét, vagyis megszüntette volna az egyes KGST-termé- kekre kiszabott behozatali mennyiségi korlátozásokat. Az EGK ettől elzárkózott és azzal érvelt, hogy a Közös Piaccal ellentétben a KGST nem nemzetekfeletti szervezet, így nem köthet ilyen jellegű megállapodást. Brüsszel kezdettől fogva azt erőltette, hogy az egyes KGST-tagországok külön-külön kössenek vele megállapodást. Sejteni lehetett, hogy évekbe telik majd egy tartalmas szerződés kimunkálása, s erre csak akkor van remény, ha a felek készek a kompromisszumra. Döcögve indult tehát a dialógus, majd az 1979-es afganisztáni szovjet bevonulás után hosszabb időre megszakadt. A nyolcvanas évek derekán ismét a KGST kezdeményezett és felvette a párbeszéd megszakadt fonalát. A Közös Piac székhelyén kedvezően reagáltak Mihail Gorbacsov- nak arra a kijelentésére, hogy az EGK-val nemcsak mint gazdasági szervezettel, hanem mint létező politikai realitással is számolni kell. A szovjet államférfi Bettino Craxi akkori olasz kormányfő - aki éppen a Közös Piac soros elnöke volt - moszkvai látogatásakor felvetette, hogy ideje lenne rendezni a két szervezet viszonyát. Később a KGST Titkársága levélben indítványozta, hogy új megközelítésben vizsgálják meg a kapcsolatfelvétel lehetőségét. A levél .emlékeztetett a KGST 1984-es moszkvai legfelsőbb szintű értekezletére, amely kinyilvánította, hogy a KGSTországok készek megfelelő megállapodást kötni a Közös Piaccal. A kezdeményezést több levélváltás és tárgyalás követte. A KGST eljuttatta Brüsszelbe saját szövegtervezetét, amely a végül elfogadott közös nyilatkozat alapját képezte. Ebben tükröződött a szocialista országok kompromisszumkészsége, hiszen olyan nyilatkozat elfogadását javasolták, amelyben a két szervezet saját hatáskörének megfelelően létesítene egymással kapcsolatot. Brüsszel méltányolta ezt a hozzáállást, s ennek jeleként levelet intézett a hét európai KGST-tagország kormányához a kétoldalú kapcsolatok ügyében. A KGST-országok azt A moszkvai KGST-palota (ŐSTK-felvétetek) a választ adták, hogy elvben nincs akadálya a kapcsolatok kétoldalú rendezésének, viszont a kereskedelmi szerződésekről minden ország maga dönt. így vált lehetségessé, hogy a kisebb-na- gyobb szünetekkel tarkított másfél évtizedes tárgyalássorozat után idén nyáron sor kerüljön a közös nyilatkozat aláírására, amelyben a két szervezet hivatalosan és kölcsönösen elismerte egymást. A dokumentumhoz az EGK kívánságára egy függelék is tartozik, amely Nyugat-Bertinre vonatkozik. Ez a kérdés sokáig akadályozta az előrelépést, végül áthidaló megoldás született, amelynek értelmében az okmány kiterjed a városra is, de nem érinti annak az 1971-es négyhatalmi megállapodásban rögzített státusát. AZ „ELSŐ FECSKE" Az alig egy gépelt oldal terjedelmű közös nyilatkozat előirányozza, hogy az egyes KGST-tagországok tárgyalásokat folytatnak az EGK-val, egyrészt a diplomáciai kapcsolatok felvételéről, másrészt az együttműködésről. A Közös Piac már 1986-ban előzetesen megküldte minden KGST-tagországnak saját javaslatát. Ebben Magyarországnak például kereskedelmi együttműködési megállapodás megkötését javasolta. A tárgyalások párhuzamosan folytak a közös nyilatkozatról tartott eszmecserékkel, s három hónappal a közös KGST-EGK dokumentum aláírása után az idén szeptember végén létrejött az első ilyen típusú megállapodás az EGK és Magyarország között. Ennek egy mondatba foglalt lényege a következő: legkésőbb 1995 végéig fel kell számolni minden olyan megkülönböztető intézkedést, amely magyar árut az EGK piacain sújt. A mennyiségi korlátozások egy részét a megállapodás hatályba lépése után egy éven belül fel kell számolni, nagy többségüket 1992 végéig, majd még ebben az évben egy bizottság megvizsgálja, hogy a meglevő korlátozások miként szüntethetők meg. A megállapodás előirányozza, hogy a felek megvizsgálják a mezőgazdasági kereskedelem és a vámok terén kölcsönösen nyújtható kedvezményeket. Becslések szerint a diszkriminatív korlátozások megszüntetése azonnal 40 millió dolláros többletexportot jelentene Magyarországnak Budapesten nagy jelentőséget tulajdonítanak a megállapodásnak, hiszen a Szovjetunió után az EGK déli szomszédunk második legnagyobb kereskedelmi partnere: ide irányul a magyar kivitel 16-18 százaiéiul, s az összes behozatal 22-24 százaléka innen származik. Látható, hogy a kereskedelmi mérleg Magyarország szemszögéből deficites, éppen az említett mennyiségi korlátozások miatt. Magyarországot különösen az agrártermékeket sújtó korlátozó intézkedések érintik hátrányosan, és a megkötött megállapodástól éppen azt várják, hogy termékeik könnyebben bejuthatnak az EGK piacaira. A FOLYTATÁS: CSEHSZLOVÁKIA Amikor a Brüsszel és Budapest közötti egyezményt aláírták, már zárószakaszukhoz érkeztek Csehszlovákia és az EGK tárgyalásai. Kormányunk nagy jelentőséget tulajdonított ezeknek a megbeszéléseknek, hiszen konvertibilis elszámolású külkereskedelmi forgalmunk 60 százaléka a Közös Piac tagországaival bonyolódik le. Az eddigi kereskedelmet három ágazati jellegű megállapodás szabályozta, amely a textíliák, a kohóipari termékek és a tőkehús kivitelére vonatkozott, így némileg javultak az értékesítési lehetőségeink az EGK 12 tagországának piacán, azonban számos más területen importkorlátozások és vámakadályok gátolták termékeink bejutását. Ezért a hátrányos helyzet felszámolására Csehszlovákia indítványozta, hogy más ágazatok termékeire is terjesszék ki a megkülönböztetéstói mentes bánásmódot. Javasoltuk, hogy kezdődjenek tárgyalások az exportunk 70 százalékát alkotó iparcikkek kiviteléről. A Közös Piactól hamarosan pozitív válasz érkezett: a Miniszteri Tanács A Közös Piac brüsszeli központjának jellegzetes Y alakú épülete ◄--------------------------------------------------------------felhatalmazta az illetékes bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat az iparcikkek kereskedelmét szabályozó megállapodásról. Ez elsősorban a hagyományosan jó nemzetközi hírnevű termékeinkre, a cipó-, üveg-, porcelán- és kerámiaipari termékekre vonatkozott volna. A tárgyalásokon csehszlovák részről határozottan sürgették a diszkriminációs intézkedések felszámolását s nem ok nélkül. A fennálló korlátozások súlyosan érintették a tőkés országokba irányuló exportunkat, hiszen például a Benelux-országok 32, Dánia 8, az NSZK 36, Görögország 14, Spanyolország 58, Franciaország 15, Írország 5, Olaszország 59, Portugália 17 és Nagy-Britannia 8 fontos exportcikkünkre állapított meg meny- nyiségi kvótákat. Ez az érem egyik oldala. Másfelől nagyon gyakoriak voltak az ún. dum- pingellenes eljárások, amikor az egyes EGK- országok önkényes lépésekhez folyamodtak arra hivatkozva, hogy bizonyos termékek tömeges importja veszélyezteti a hazai termelést. Csehszlovák részről több szempontból is fontosnak ítélik meg a múlt hónapban parafáit és várhatóan decemberben aláírásra kerülő szerződést. A megállapodás eredményeként a csehszlovák ipari termékek kivitelére érvényes közös piaci mennyiségi korlátozások minden érinteti termékcsoport vonatkozásában csökkennek, sőt, bizonyos áruféleségek esetében a kereskedelem néhány éven belül teljesen liberalizálódik. A megállapodás négy évre szól, s a felek évente tárgyalnak a kvótákról. Az egyezmény egyik cikkelye szerint a mennyiségi korlátozások alá eső termékek körét közös megállapodással tovább szűkíthetik. Csehszlovákia máris jelezte: kész tárgyalni egy átfogóbb szerződésről, amely az áruforgalom teljes körére kiterjedne. AKIK SORON VANNAK... A közös nyilatkozat aláírása után érezhetően felélénkült az EGK és további KGST- országok párbeszéde. A Szovjetunió is jelezte, hogy kész kereskedelmi és gazdasági együttműködési szerződést kötni a nyugateurópai integrációs tömörüléssel. Brüsszelben már megkezdődtek a tapogatózó jellegű megbeszélések, amelyek részben egyszerűbbek, részben bonyolultabbak, mint az EGK-eszmecserék más KGST-országokkal. Könnyebbek olyan értelemben, hogy a Szovjetunió főleg olajat és nyersanyagokat szállít, s ezek nem esnek mennyiségi korlátozás alá. Bonyolítja viszont a helyzetet, hogy a Szovjetunió érdeklődik a legfejlettebb technológiák és berendezések iránt, de ezek eladásába döntő beleszólása van a COCOM-nak. A Nyugat exportellenőrző bizottsága amerikai befolyás alatt van és amint azt a szervezet múlt havi tanácskozása is igazolta, Washington körömszakadtáig ragaszkodik ahhoz, hogy a tilalmi listán szereplő cikkek körét ne szűkítsék. Ez a magatartás abban gyökerezik, hogy a Fehér Ház szemmel láthatóan féltékenyen figyeli a KGST és a Közös Piac kibontakozó együttműködését. Bulgária szintén közölte, hogy hivatalos kapcsolatokra kíván lépni, s ugyanennek a szándékának adott hangot Lengyelország és az NDK is. Kissé meglepő, hogy Kuba és a EGK között is megtörtént a kölcsönös elismerés. Az EGK korábban ugyanis lenézően nyilatkozott a KGST Európán kívüli tagországairól, azok fejlettségi fokát tekintve úgy vélte, nem érdekelt a velük való együttműködésben. POLITIKAI JELENTŐSÉGŰ LÉPÉS A KGST és a Közös Piac kölcsönös elismerése nemcsak gazdasági, hanem egyúttal politikai jelentőségű esemény is. Ha megfigyeljük: a 15-éves tárgyalássorozat mindig sikkor lépett előre, ha a politikai enyhülés vitorláit is jó szél dagasztotta, az eredményes gazdasági párbeszéd pedig erősítette a politikai dialógust. Ilyen szempontból mind a KGST-nek, mind pedig az EGK-nak érdeke most, a kapcsolatok rendezése után azok bővítése még ha egyesek arra próbálják is helyezni a hangsúlyt, hogy ez főleg a szocialista országok érdeke, hiszen tőkés elszámolású árucsere-forgalmuk 55 százaléka az EGK-országokra esik, mig ugyanez az arány az EGK vonatkozásában nem éri el a 7 százalékot. Azt most ne részletezzük - hiszen már felvillantottuk -, hogy többek között miért nem. Lényeg az, hogy a 400 millió fős KGST és a 340 milliós főt számláló EGK kapcsolatra lépett, s a létrejött megállapodást most tartalommal kell megtölteni. A lehetőség tehát adott ahhoz, hogy a fent említett aránytalanságot mérsékeljük, hosszú távon pedig felszámoljuk. Remélhetőleg ezt a törekvést nem gátolja majd az a körülmény, hogy az EGK és az egyes KGST-országok közötti megállapodások nem egységes modell szerint készülnek, hanem mindegyik specifikus lesz, s a szerződések tükrözik majd az illető szocialista országok sajátosságait. P. VONYIK ERZSÉBET
