Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-25 / 47. szám
szú p XI. 25. A nemzetközi kommunista mozgalom, akárcsak a világ haladása, e haladás megannyi mozgatóereje, fordulóponthoz érkezett, hangzott el tavaly, a nagy októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai ünnepi ülésen. A kommunista pártok keresik az új válaszokat azokra a problémákra, amelyeket a XXI század küszöbén a mélyreható változások vetettek fel. E pártok Marx, Engels és Lenin eszméiből kiindulva különböző körülmények között és különféle módszerekkel harcolnak. A társadalmi fejlődés különböző fokán lévő országokban sajátos körülmények között kell úgy dolgozniuk, hogy elvi kérdésekben megértésre, segítségre találjanak a testvérpártoknál, hogy az általánosítható tapasztalatokat saját gyakorlatukban is gyümölcsöztethessék. Történelminek, páratlannak, rendkívüli jelentőségűnek tekintették ilyen szempontból az elmúlt évi nemzetközi találkozót, hiszen ezt megelőzően közel húsz évig nem találkoztak a kommunista mozgalom képviselői. Moszkvában ekkor a kommunista és munkáspártok, a szocialista és szociáldemokrata pártok, demokratikus és felszaba- dítási szervezetek képviselői és küldöttei tanácskoztak annak a gorbacsovi gondolatnak a jegyében, amely éppen a szocializmus fejlesztésében, a leninizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látja a mai teendők lényegét, s ezt elsőrendű feladatnak, erkölcsi kötelességnek tekinti. A Rudé právo „Az új gondolkodás akcióinak esztendeje" cím alatt elemzi a tavalyi találkozó óta eltelt időszakot, amelyben a világ kommunista és munkáspártjai a szovjet átalakítás ösztönzésére keresnek új munkaformákat és korunk követelményeinek megfelelő módszereket. A Béke és Szocializmus, a kommunista és munkáspártok elméleti és tájékoztató folyóirata (40 nyelven jelenik meg és 145 országban terjesztik) eszmecserére hívta meg a moszkvai nemzetközi tanácskozás néhány részvevőjét, fejtsék ki véleményüket a témával kapcsolatban. HATALMAS ÉRDEKLŐDÉS Az átalakítás hatalmas érdeklődést keltett világszerte. A kommunista-és munkáspártok, a demokratikus mozgalmak azonban egyelőre többféle szempontból tekintenek ezekre a változásokra. Vannak, akik úgy vélik, hogy ezek idővel gyengíthetik a szovjet kommunisták forradalmi harcosságát. Mások úgy vélekednek, hogy az átalakítással a szovjet kommunisták megpróbálják átvenni a kapitalizmustól a gazdálkodás néhány formáját és módszerét. Szélesebb körökben fogalmazódik meg azonban az a meggyőződés, hogy az átalakítás növeli a Szovjetunió gazdasági potenciálját, lehetővé teszi, hogy a Szovjetunió jobb pozíciót foglaljon el a tőkés államokkal folytatott vitában. Ezenkívül az átalakítás azt is megmutatja, mit tud elérni a szocializmus, amikor hatékony eszközök és módszerek alkalmazása révén fejlődik. A nemzetközi közvéleményt a Szovjetunióban végbemenő átalakítás elsősorban az amerikai-szovjet kapcsolatok összefüggésében foglalkoztatja. Az Egyesült Államokban például visszavonulóban van a szovjetellenes- ség és az antikommunizmus, mert az emberek látják, hogy a Szovjetunió kezdeményezésének köszönhetően kezdődött el az áttérés a konfrontációról a békés egymás mellett élés megvalósítására, mint a nemzetközi problémák megoldásának egyetlen lehetséges módjára. Ezt a hatást a szovjet-amerikai csúcstalálkozók, az egyoldalú szovjet moratórium, és különösen a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákra vonatkozó szerződés erősítette fel leginkább. A globális problémák megoldására tett szovjet javaslatok, a kezdeményezések mellett azonban főképpen a fejlődő országok felszabadító és demokratikus mozgalmai, haladást képviselő pártjai számára rendkívüli fontosságúak a regionális konfliktusok rendezésének új megközelítései, a tárgyalások összehívása a háborúskodások helyett. De a belső egység megteremtése szempontjából is nagy hatással van számos ország kommunista mozgalma, pártja számára a szovjet átalakítás. Például Spanyolországban a kommunisták egységének kiélezett kérdésére azt a választ adja, hogy nem szabad megengedni a szakadást a kommunista pártok között. A Szovjetunióban elkezdődött megújulási folyamat elősegíti, hogy egyesüljön a három kommunista csoport, s leküzdjék a vulgáris, leegyszerűsítő dogmatikus szocializmusfelfogást. A Moszkvában tanácskozó pártok képviselői rámutattak, az átalakítással kapcsolatban újra és újra hangsúlyozni kell, hogy a marxizmus-leninizmus egyetemes elvei, a tudományos szocializmus nem vesztették el aktualitásukat, ellenkezőleg: az átalakítás célja, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt a maga teljességében helyreállítsa a szocializmus lenini koncepcióját. Ahogyan Jurij Kraszin, az SZKP KB Társadalomtudományi Főiskolájának rektora megfogalmazta: „Ma már tudjuk, hogy a kommunizmus nem absztrakció, az eszmény, az ideál pedig az új társadalom megteremtésének folyamatában formálódik. És ezzel az eszmény mintegy a földre szállt. Tudomásul kell vennünk, hogy a szocializmus nem valamiféle délibáb, hanem szocialista világunk - megannyi ellentmondásával egyetemben." Szovjet vélemények szerint az átalakítás azért lesz nagy hatással a nemzetközi kommunista mozgalomra, mivel az eszmény és a valóság közti meghasonlás következtében a kommunista pártok programdokumentumai néha éppen az ellentmondásoktól és nehézségektől mentes absztrakt szocializmust rajzolták meg mint valami túlvilá- gi célt, amely igen távol állt a valóságtól. Most viszont az a feladat, hogy kibontakozzon egy teljesen földi szocialista társadalomnak minden lehetősége, amelyet az SZKP abban a mondatban fejezett ki: „több demokráciát, több szocializmust!". Ez pedig azt jelenti, hogy visszaállítsák jogaiba a lenini szocializmusképet, gazdagítván azt az egész emberiségnek a Lenin halála után szerzett tapasztalataival. AZ ÚJ GONDOLKODÁS ÉS AZ ELMÉLET A Béke és Szocializmus hasábjain közölt eszmecserében az Egyesült Államok Kommunista Pártjának képviselője arról beszélt, milyen nagy szükség van rá, hogy a meglevő problémák világában sokoldalúan fejlesszék a marxizmus-leninizmus elméletét. Az a tény, hogy a világ a kölcsönös függőség állapotában van, nem tagadja az osztályharcot, hanem megváltoztatja annak kereteit és szükségessé teszi új formáit. A kapitalizmus természetéből olyan késztetések fakadnak, hogy a súlyos ellentéteket erő bevetésével, katona akciókkal, háborúkkal küzdjék le. Ezzel kapcsolatban nem szabad ». illúziókat táplálni. A figyelem középpontjába kell helyezni a munkásosztályt, az elnyoI mott népeket és a kapitalizmussal szemben álló új erőket, amelyek képesek meghátrálásra és a népek békeakaratának elismerésére kényszeríteni a kapitalizmust. E békeszerető erők világmozgalma volt a legfőbb, döntő tényező abban, hogy az imperializmus abbahagyta például a vietnami és a koreai háborút. Latin-Amerika kommunista pártjai nevében hangzott el az a kijelentés, hogy az utóbbi időben megkötött egyezmények nemzetközi feszültséget csökkentő hatása ellenére is tudatában kell lenni annak az alapigazságnak, hogy a népek igazi biztonságát csak a világ társadalmi megváltoztatása útján lehet elérni. Ezért az a véleményük, hogy a békéért és a leszerelésért vívott harc mellett egyidejűleg fejleszteni kell a nemzeti felszabadító mozgalmakat, mivel ez a kérdés a kontinens sok kommunista pártját nyugtalanítja. Szovjet vélemény szerint a nemzeti felszabadító mozgalmak útjában a legnehezebb akadály a gazdasági probléma. Még akkor is, amikor a forradalom győz, mint például Chilében vagy Nicaraguában történt, rögtön beleütközik a gazdasági programba, s éppen ezen a talajon érlelődik meg az ellenforradalmi puccs, a társadalmi megosztottság. Természetes, hogy a nemzeti felszabadítási forradalmak sikere összefügg a demokratikus gazdasági világrend megteremtésével. Ez pedig szervesen összefonódik a leszerelés kérdéseivel, mivel éppen a leszerelés eredményeképpen szabadulhatnak fel eszközök a Föld lakossága szükségleteinek kielégítésére. Éppen a forradalmiság kötelez ma arra, hogy ne csak a nemzeti politika, hanem a világpolitika kategóriáiban gondolkodjanak a kommunista pártok. Célunk nem kétséges, azonban el kell gondolkodni rajta, milyen ütemben haladunk végső osztálycéljaink felé a nukleáris fegyverek és az űrkutatás korábban. A társadalmi forradalom folyamata, amelyet viszonylag egyszerűnek képzeltek el a Téli Palota ostromakor, amikor azt hitték, hogy elkezdődött a „végső harc", a valóságban igen hosszú történelmi folyamatnak bizonyult. A kapitalizmus ma már nem az, ami 1917-ben, vagy akár a háború utáni években volt. A szocializmus is új fejlődési szakaszba érkezett, új minőségi állapot felé tart. Mindennek következtében a kommunistáknak felül kell vizsgálniuk az elavult koncepciókat, el kell vetniük sok sztereotípiát. A marxista elméletnek olyan alapvető fogalma például, mint a proletárdiktatúra a kommunista mozgalom dokumentumaiban gyakorlatilag már nem használatos. Mi ez - véletlen vagy taktika? - teszik fel a kérdést a szovjet teoretikusok. A válasz: ez egyszerűen annak az eredménye, hogy megváltozott az elmélet fogalmi apparátusa, amelyben visszatükröződnek az új realitások. A fejlett tőkés országokban kialakulóban van a modern munkásosztály, minőségileg megváltozik - szélességében és mélységében - a társadalmi átalakítások szubjektuma. A technológiai forradalom a fő munkaerőt átszivattyúzza az informatika és a szolgáltatások szférájába. S a munkaerő Marx kifejezésével élve, egyre inkább a társadalmi erők kombinációjává válik, amely integrálja a társadalom intellektuális potenciálját, a tudományt. Megjelenik egy merőben más termelőmunkás, mint az, aki a húszas, a negyvenes és.az ötvenes években volt. A modern munkásosztálynak, a marxista erőknek akkor is be kell tölteniük szerepüket, ha ezekben az országokban a lakosság többségének konszenzusa révén áttérnek a szocializmusra. De a hatalom osztálytermészete és a hatalomgyakorlás módszerei az átmenet időszakában aligha fognak megfelelni annak, amit proletárdiktatúrának szokás tekinteni. Az új realitásoknak új fogalmaikra van szükségük, hogy az osztályharc a haladás mozgatóereje maradjon. A marxista elméletre bonyolult feladatok várnak, mivel elmaradt az új realitások elméleti feldolgozásában. A marxizmus-leninizmust nem lehet fejleszteni a történelem figyelmes tanulmányozása nélkül. A jelen a nehézségekkel is terhes múltból születik. A nemzetközi kommunista mozgalomnak hozzá kell látnia saját történelme tanulmányozásához. A mozgalom számára az átalakítás azért is igen fontos, mert elkezdte a szocializmus történelmének teljesen új időszakát, a viták és a nyílt véleménycsere időszakát. Ezzel függ össze az a valóban lenini koncepció, hogy a tudatos kisebbségnek - a pártnak - élcsapatként élen kell járnia, de együtt a tömegekkel, nem elöresietve, hanem elősegítve a tömegek fejlődését. És akkor a nép nem objektuma, hanem szubjektuma a történelemformálásnak. AZ ÚJ UTAK KERESÉSE - SÜRGETŐ FELADAT A moszkvai nemzetközi találkozó óta eltelt év tapasztalatait elemezve a Rudé právo megállapítja, hogy a marxista-leninista elveket és az intenacionalizmus eszméjét magáénak valló pártok döntő többséÍ ge megértette, hogy az új történelmi korszakban új utakat kell keresnie. Le kell küzdeniük a sztereotípiákat az együttműködésben, elsősorban az együttműködés jellegének értelmezésében. A nukleáris katasztrófa vesznének, a globális gazdasági egyensúly felborulásának, a világméretű éhínség lehetőségének az összefüggésében különösen fontos hangsúlyozni a marxizmus-leninizmus alapvető humanista tartalmát és nemes erkölcsi kritériumait, amelyek kezdettől fogva meghatározták fejlődését. Tényleges ideológiai offenzívára van szükség, hogy az imperializmus ideológiai védekezésre kényszerüljön e problémák tekintetében. Ily módon minden egyéb mellett aktivizálni lehet a legszélesebb rétegeket az emberiség boldogulása érdekében. A fejlett kapitalista országokban a fő figyelmet az új, fejlődő iparágak munkásaira összpontosítják a marxista-leninista pártok, mivel a munkások új kategóriáinak egyesítésében döntő lehet a szerepük, természetesen a bázisiparágak munkásai mellett, RUDIMÉI 1TIUJIIUTU és a nemzetközi kommunista mozgalom akik az egész osztály legjobb történelmi hagyományainak letéteményesei. A mai új korszakban, amikor annyi új kérdés vár megvitatásra és tisztázásra a nemzetközi kommunista mozgalom szempontjából, rendkívül fontosnak tartják a marxisták együttműködését, ennek megszabadítását a régi beidegződésektől, a maradiságtól, a formalizmustól. Ebből a szempontból nagy reményeket kelt az „egység a sokféleségben" kritériuma, amit az átalakítási folyamat támogat. Szovjet vélemény szerint le kell küzdeni az osztályérdekek olyan értelmezését, amelyek elválasztják a marxistákat, a kommunistákat a többi társadalmi-politikai erőtől. A történelem „osztály osztály ellen" tételére utalva ez olyan álláspont, amelyet egykor a Komintern hirdetett. Ennek a szindrómái ma is állandóan jelentkeznek a szovjet társadalomtudományban. Ezzel szemben a marxista világnézet és elsősorban a leninizmus egész lényege az a törekvés (Lenin „Mi a teendő?), hogy a civilizáció fő vonalában haladjon, összekapcsolja a marxizmust és egyszersmind a kommunista mozgalmat a szélesebb erők tevékenységével. Emlékeztet arra, mit mondott Lenin: „a kommunisták ne zárkózzanak be a maguk csigaházába...", de a gyakorlatban néha ennek éppen az ellenkezője történik, különösen néhány nyugat-európai országban, amelyekben megjelent egy sajátos, azoknak a védelmi harcoknak a talaján született irányzat, amelyet a munkásosztály hagyományos rétegei vívtak úgyszólván a létükért a technológiai forradalom korszakában. A humanista, internacionalista hagyományokban gazdag munkásmozgalomra nézve végzetes lenne, ha letévedne a civilizáció fő vonaláról. A nemzetközi kommunista mozgalom „lépésvesztését" a Rudé právo cikke abban látja, hogy képletesen szólva a mozgalom belebotlott a tudományos-műszaki forradalomba, s ez majdnem végzetessé vált a számára, mivel abból az elméletből indult ki, hogy a műszaki haladás siettetni fogja a kapitalizmus bukását. Nem így történt. Közben a szocialista országok gazdasági fejlődésében az extenzív irányzatok váltak meghatározóvá, miközben az imperializmus által fegyverkezési versenybe kényszerítették őket. Mindez megtorpanást váltott ki, a fejlett kapitalista országokban a kommunista pártok népszerűségének, hatásának csökkenését. Most szembe kell nézniük az egyetemes problémákkal, a világméretű gondokkal, amelyeket csak az emberiség összefogásával, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésével lehet megoldani, s a leszerelés, a konfrontáció helyett a megegyezés alapján kell segíteniük létrehozni azt a gazdasági egyensúlyt, amelynek talaján a termelés, a civilizáció, a tudományos haladás jövőbe mutató feltételei mellett az egykor megálmodott társadalmi eszményt a valóság lehetőségeihez igazítják. A sürgető kérdés, hogyan rendezzék - soraikat, hogyan teremtsenek egy-egy ország marxista-leninista, illetve kommunista pártjai között megértést, s egységet? S ezen túl a legfőbb, hogyan váljon ismét a kommunista párt ezen országokon belül meghatározó tényezővé, választásokat befolyásoló erővé, az egész munkásosztály érdekei képviseletén túl az egész nép szociális fölemelkedését láttató, valóban forradalmi ösztönzővé? . A harmadik világ, az ún. fejlődő országok viszonylatában, főként, amelyek az ún. szocialista orientáció útjára léptek, felül kell vizsgálni, mennyire értek meg erre a feltételek, mivel megfelelő feltételek hiányában a sikertelenség a szocializmus eszményének lejáratásához vezethet. Az új politikai gondolkodásmód sem változtat a kommunista pártok eredeti, alapvető küldetésén, hogy a szocialista társadalmat kell felépíteniük. Azonban a XXI. század küszöbén előtérbe lép az egész emberiség, Földünk létéért rájuk háruló feladat: Az emberi civilizációt kell megmenteni a (ÉKztulástól, az imperializmus militarista erőit el kell szigetelniük, s a békéért, a leszerelésért fíJfytatott harcot kell összekötniük a regionális problémák megoldásáért folytatott küzdelmükkel. És ezen a téren tapasztalható számottevő változás az utóbbi időben, az elmúlt évben. A sajátos, nemzeti érdekek, regionális kérdések megítélésében tapasztalt megosztottság helyébe fokozatosan az egyetemesért, a globális problémák megoldásáért érzett közös felelősség lép. A kommunista pártok keresik a kapcsolatot a munkáspártokkal, hogy közös platformot kialakítva terjesszék elő követeléseiket. A véleménycsere, a párbeszéd válik egyre inkább meghatározóvá az érdekek egyeztetésében. Ez a nyitottság, az őszinteség elvezethet ahhoz a kölcsönös megértéshez, amely megszilárdíthatja az együttműködést, a kommunista mozgalom tekintélyét. Ez egyben hozzájárul ahhoz is, hogy a mozgalom kialakítsa új munkaformáit, s megtalálja Í a célhoz vezető új útjait. Összeállította: H. MÉSZÁROS ERZSÉBET
