Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-11 / 45. szám
Gondolatok az első értékeléshez A pártszervezetekben októberben megtartották az első előadást, s ezzel megkezdődött az új oktatási év. A kommunisták eszmei-politikai felkészítésében fontos szerepet betöltő pártoktatás az átalakítás alapelveinek megfelelően új elemekkel gazdagodott, és a korábbiakhoz képest az elvárások is nagyobbak. A változás komplex jellegű, egyaránt érinti a nevelési és az oktatási célokat, a tartalmi orientációt, valamint a szervezési és a módszertani kérdéseket is. A politikai oktatás alapvető feladata az újszerűén gondolkodó ember kialakítása, aki hatékonyan tud és akar gazdálkodni. Az újszerű gondolkodás tehát nemcsak a szocialista alapelvek a marxizmus-leninizmus alapjainak elsajátítását, a velük való azonosulást, a hazai és a nemzetközi viszonyokban, eseményekben való tájékozottságot és az összefüggések megértését jelenti, hanem az ezekre épülő gyakorlatot is, a személyes kezdeményezőkészséget és felelősségérzetet a termelési eredményekért. Ebben rejlik az elmélet és a gyakorlat kapcsolata, az oktatás konkrétsága és időszerűsége, egyszóval hatékonysága. A pártoktatásnak az az értéke, amivel és amilyen mértékben az adott helyen - üzemben, termelési részlegen, lakóhelyen stb. - az átalakítást segíti és gyorsítja. Tehát akkor, amikor a napokban a pártbizottságok értékelik az első előadást, ez lehet az egyedüli mérce. SÚLYPONT AZ ALAPSZERVEZETEKBEN Az átalakítás folyamatában megnövekedett a pártszervek önállósága és jelentősége. A nagyobb jogkör nagyobb felelősséggel jár együtt, és ez az alapelv a pártoktatásra is érvényes. Az alkotó hozzáállás már az oktatás formáinak a megválasztásában érvényesülhetett. Az első előadás értékelése megmutatja, hogy az alaps^ervezet a lehetőségeket kihasználva mennyire körültekintően választott. Képes volt-e szakítani a korábbi rutinszerűséggel és formalizmussal, vagyis a hallgatók számára valóban iskolai végzettségük, politikai tapasztalataik és munkabeosztásuk szerint megfelelően igényes tanulmányi formát választott-e. Az idei oktatási évben elsősorban a párt- alapszervezetekben összpontosul az eszmei-politikai oktatás, de ez csak látszatra leegyszerűsített forma. Tény, hogy a múltban, amikor a kommunisták jelentős hányada az üzemi, járási, kerületi pártbizottságok által szervezett tanfolyamokon vett részt, differenciáltabb volt a beosztás. A változatosabb oktatási forma tartalmával ugyanakkor kevésbé kapcsolódott az alapszervezet igényeihez. A hallgatók az elmélet kapcsán a saját munkájukkal és termelési feladataikkal összefüggő gyakorlati értékű kérdéseket nem vitatták meg, a párt elméletének és politikájának oktatása elszigetelődött a párt- szervezetek szükségleteitől. Amint említettük, a politikai oktatás átalakított rendszere csak látszólag leegyszerűsített forma. Az alapszervezetben ugyanis a lehetőségeknek megfelelően a korábbi nagy létszámú csoportok helyett 15-20 tagból álló köröket alakítottak ki, amelyekben egyrészt hatékonyabb az oktatás, másrészt céltudatosabban megválasztható a hallgatók igényeinek megfelelő oktatási forma: a bevezető előadás után beszélgetés, szemináriumi beszélgetésekkel kiegészített önálló tanulás, önálló tanulás konzultáns segítségével. Ilyen összefüggésekben a máris időszerű első értékelésen tehát azt kell felmérnie a pártbizottságnak, hogy a kör létszáma és a választott oktatási forma milyen mértékben ösztönzi a hallgatókat aktív munkára. PÁRTOKTATÓK Ha a pártbizottság vállalta a többletgondokat és a Komáromi (Komárno) Jednota fogyasztási szövetkezethez hasonlóan kis létszámú köröket alakított ki és a hallgatóknak megfelelő oktatási formát választott, az első értékelés ilyen összefüggéseken pozitív lehet. Igen, lehet, de még nem feltétlenül kell annak lennie. A céltudatos és hatékony oktatásnak ugyanis további feltételei vannak, amelyekről már az első értékeléskor sem szabad megfeledkezni. Az elméleti részletezés helyett vegyük alapul a már említett komáromi Jednotában alkalmazott gyakorlatot. A pártoktatókat nem terhelik túl, egy személyre legfeljebb két előadás jut. Ezért is igénylik a sokoldalú és alapos felkészülést. Az oktató a tananyagot szorosan összekapcsolja a szövetkezet feladataival, sőt még annak a részlegnek a sajátosságaival is, ahol hallgatói dolgoznak. A lényeges tények és fogalmak kiemelését nem bízzák az egyénre. Az előadás előtt az oktatók csoportja megvitatja az adott témát és annak helyi jellegű összefüggéseit. Hasonló célt szolgál a Bajcsi (Bajc) Állami Gazdaságban alkalmazott gyakorlat is. A politikai nevelés kabinetje a tananyaghoz kiegészítő ismertetést dolgoz ki, amely az adott témával összefüggésben a gazdasággal kapcsolatos tényeket és feladatokat részletezi. Az általános téma így helyi jellegűvé válik, az előadás a hallgatókat jobban leköti és vitára ösztönzi. Bajcson és Komáromban is a pártbizottság nagyon odafigyel a vita jellegére. Arra, hogy a hallgatók milyen kérdéseket tettek fel és ezekre megfelelő válaszokat kaptak-e. A kérdések-feleletek értékelése egyrészt a körvezető feladata, de a pártbizottság tagjainak rendszeres hospitációs tevékenységével is tájékozódik és fontos útmutató ismereteket szerez. Ahol ezt elmulasztják, ott kettős hibát vétenek. A kérdésekre adott nem kielégítő válaszok csökkentik az érdeklődést és az aktivitást, így megtörténhet, hogy legközelebb a vita során a tananyagohoz már kevesebben szólnak hozzá. Ugyanakkor az a pártbizottság, amely nem követi figyelemmel a felszólalásokat, azt sem tudja, hogy az eszmei-politikai nevelőmunka, a gazdasági propaganda és agitáció keretében mire helyezze a hangsúlyt. Az elmondottakból már azok a szempontok is adódnak, amelyek szerint a pártoktatók és a körvezetők munkáját kell értékelni, összhangban a CSKP KB Titkárságának 1988. április 18-i határozatában összegezett alapelvekkel T AGJELÖLTEK ÉS PÁRTONKÍVÜLIEK Két további szempont, amelyre már most, az első előadást követő értékelésen is érdemes odafigyelni: Különböző szintű pártszervek dokumentumaiban sok szó esik a tagjelöltek eszmei-politikai képzésének jelentőségéről. Több pártszervezetben éppen ez kerül a figyelem hátterébe, mivel a pártbizottság ezt a feladatot esetenként teljes egészében átruházza a járási politikai nevelés házára. Ez helyes, mivel az egyhetes előkészítő tanfolyam, illetve az Ifjú kommunisták iskolája valóban sokoldalú eszmei-politikai alapokat és ismereteket ad. Három dologra azonban itt is érdemes odafigyelni. Egyrészt a fiatalok részvételére és aktivitására. Vánnak járások, ahol még az elmúlt oktatási évben is az egyes összejövetelekről a fiatalok 30-35 százaléka hiányzott. Ennek okai, háttere elsősorban az alapszervezetekben keresendő. Vannak pártbizottságok, amelyek halaszthatatlan munkafeladatok címén igazolják a hiányzást. Persze van olyan is - és ez a követendő példa -, ahol nemcsak a tagjelölt részvételét követelik meg, hanem a szemináriumi foglalkozásokon kifejtett aktivitását is figyelemmel kísérik és értékelik. Bajcson és néhány további pártalapszervezetben a tagjelöltek a pártoktatáson is részt vesznek. Olyan meggondolásból, amilyen alapon a kommunisták is elsősorban az alapszervezet keretében járnak pártoktatásra, így következetesebben tudatosítják a párt- alapszervezet, üzem és munkahely szükségleteit. A pártonkívüliek szemszögéből is szükségszerű az eszmei-politikai felkészítés értékelése. Nem vitás, a kommunisták szavainak és tetteinek hatása attó is függ, hogy pártonkívüli kollégáik milyen mértékben ismerik az átalakítás alapelveit, az ezekkel kapcsolatos elvárásokat és saját feladataikat. Ilyen ismereteket a szakszervezet, illetve az ifjúsági szervezet politikai oktatásán szerezhetnek, ha ezt a pártoktatáshoz hasonlóan jól szervezik. Mit tehet ennek érdekében a pártbizottság? Oktatókat biztosít, akik feladatukat magas színvonalon képesek ellátni. Megteheti, hogy egy-két kommunistát beoszt a szakszervezet, illetve az ifjúsági szervezet politikai oktatásába. Olyanokat, akik aktivitásukkal az eszmecserére valóban ösztönzően hatnak. Másutt hasonló céllal a bevezető előadást követő vitát közösen szervezték meg a szakszervezet és az ifjúsági szervezet politikai oktatására járókkal. Most mindennek eredményességét, hatékonyságát kell értékelni. Abban a tudatban, hogy a közösség céltudatos eszmeipolitikai felkészítése a gyorsítás és az átalakítás stratégiájának megvalósításában szükségszerű. EGRI FERenc K eskeny országút kanyarog a Szlavos völgyében. A gépkocsi ablakán át nézem a színesen tarkálló őszi tájat. Az égbe kapaszkodó hegyek tövében apró falvak bújnak meg, köztük az alig 700 lakosú Kuntapolca (Kunová Teplica). Hiteles adatok szerint a tatárdúlás után oda telepített kunoktól kapta nevét a falu. Két évszázad múltán török hadak fosztogatják a védtelen falvakat. Ekkor már hámorok füstölögnek a völgyben. ,,A pelsőci Nagyhegy lábánál több meleg forrás fakadt, melyeknek vizét már a XVI. században hámorok hajtására használták..." - adja hírül a krónika. Ebben az időben a lakosság száma még csak 300. Többségük vasöntéssel és faszén fuvarozásával foglalkozott. A XIX. század végén a hámorok helyére egy kisebb vasgyár épült, de csak negyven embernek tudott állandó munkát biztosítani. Aki viszont oda bekerült, az szerencsésnek mondhatta magát, még akkor is, ha naponta 14 órát kellett dolgozni, szinte éhbérért. E „szerencsés" emberek közé tartozott a 66 éves Tohol János nagyapja is. Később az apja, majd ő is a gyár dolgozója, 1982-ig, akkor ment nyugdíjba. Az utóbbi 15 évben ő a falusi párt- szervezet elnöke. A lakásán beszélgetek vele. - Két éve újra dolgozik, miért?- Kevés a gyárban az öntő és a formázó, hát hívtak, hogy menjek vissza. Napokig gondolközös munkára hívtuk az embereket, a legtöbben csak hümmögtek. Majd meglátjuk, mondogatták. Sokszor személyesen kerestünk fel egy-egy családot, aztán hosszan elbeszélgettünk velük, először az időjárásról, a világ helyzetéről, egészségről, majd a gondjaikról, már ahogyan ez falun szokás. Ilyenkor mondták el azt is, hogy szerintük mi kellené a falu népének, mit s hogyan kellene másképp csinálni. Szóval, ahogy telt az idő, úgy oldódott a bizalmatlanság légköre is.- S milyen ma a bizalom?- Erre csak azt válaszolhatom; mi mindig azt tartottuk, nem a nagy szavak, ígérgetések, a tettek minősítik leghitelesebben munkánkat. Itt az a mondás járja: messzire! indultunk, de vittük is valamire.- Ha már így a mához értünk, mi az, amire a legbüszkébbek? Egy kis ideig gondolkodik.- Csak a legfontosabbakat említem. A falu lakásállományának 90 százaléka új és teljesen összkomfortos. Ma már minden utcába aszfaltozott út vezet, a házak előtt járda van, este neonlámpák világítanak az utcákon, felépült az új művelődési ház. Van új sportpályánk, a fiatalok szépen berendezett klubot kaptak- A folytatás?-Jut itt még a tennivalókból nekünk, de az utánunk következőknek is. Jövőre, ha minden Messziről indultak- Mi azt szeretnénk, ha egyre fényesebben ragyogna... (Archív felvétel) kodtam, végül úgy döntöttem, hogy igent mondok. A fiam, aki szintén a gyárban dolgozik, nos, ő is azt tanácsolta, hogy menjek vissza. Az egészségem még kitűnő, a mesterségemet szeretem, s ha ez a kettő párosul, gondoltam, semmi akadálya, hogy folytassam tovább a mesterségemet. Hát így történt - dől hátra a kényelmes karosszékben. A történelmi zajlások dübörgése itt nemegyszer erősebb volt, mint más tájakon, de a nép csendben tette dolgát. így volt ez 1945 után is.- Nem volt könnyű az újrakezdés. A völgyben hetekig folyt a harc, a faluban nem maradt ép ház. Kár, hogy a front után se nem filmeztük, se nem fényképeztük le a falut, hogy a mostani generáció is láthatná, honnét indultunk és hová értünk.- Van tehát elég ok a múltidézésre.- A magunkkal hozott múltat vállalni kell, de közben gyűjteni kell az erőt is a jobb időkre, hogy könnyebb legyen a talpraállás. Ahogy beszélgetés közben közelebb kerülünk a történelmileg nem is olyan távoli múlthoz, egyre élesebben kirajzolódik a falu arculatának egynéhány jellegzetes vonása.- Kuntapolcán még jóval a felszabadulás után is alacsony, szinte a földhöz lapuló, egykét szobás házakban éltek az emberek. Az utak? Este tanácsos volt a vízmosta gödrös utakon vihar- vagy zseblámpával járni, ha az ember nem akarta, hogy kificamítsa a bokáját. A legtöbb házban még petróleumlámpa pislogott.- És a gyár?- Félig romokban hevert, de közös összefogással sikerült aránylag rövid idő alatt rendbe tennünk. Emlékszem, már 1945 telén csapágyakat gyártottunk a szovjet hadsereg számára. Hosszan eltűnődik.- Akkoriban még kevés párttag volt a faluban. Sokat töprengtünk azon, hogyan nyerjük meg a falu népét a közügynek. Eleinte, ha jól megy, megkezdjük egy új bevásárlóközpont építését, a felső szinten étterem lenne. Erre egymillió nyolcszázezer koronát kaptunk a járástól. Azt, hogy jelenleg több pénz nem jut, megértjük. Ez nem szegi kedvünket, mint mindig, most is bízunk saját erőnkben. Közös összefogással nehezebb dolgokat is megoldottunk már. Kuntapolca tehát az utóbbi évtizedekben lépett rá igazán arra az útra, amely múltját s jelenét összeköti a jövőjével. A kis község felfelé ívelő pályáját a munkaszeretet, a szorgalom, a szülőfaluhoz való ragaszkodás, a hagyományápolás alapozta meg. Ez utóbbival kapcsolatban is van példaértékű kezdeményezés, amelynek egyik lelkes támogatója a pártelnök. Amikor erről kérdeztem, csak ennyit mondott csendesen:- Igen, a falumúzeum. Régi dédelgetett álmom.- S lesz-e belőle valóság? .- Az anyag nagy része már összegyűlt, csak helyiség kell, ahol elrendezhetnénk. Úgy gondolom, a nemzeti bizottsággal közösen ezt is megoldjuk. A jelen feladatai és gondjai között a kuntapolcaiakat is sokat foglalkoztatja az iskola kérdése, s nem véletlenül. A falu szellemi életének formálásában pótolhatatlan szerepe van az iskolának, a pedagógusnak. Itt is, mint általában az apró falvakban, egyre gyakrabban hangzik el: iskola kellene! Ezt mondja Tohol János is szépen, szinte líraian megfogalmazva.- Úgy kellene, az iskola, mint a szobában áttelelt muskátlinak a tavaszi napfény. Mióta elvitték, nehezebb lett a gyermekek élete, a népé meg színtelenebb. Ha ünnepélyt tartunk, Pelsőcről (Plesivec) jönnek a tanulók műsort adni. Pedig itt emberemlékezet óta mindig volt iskola. Megmondom őszintén, a falut akkor érte az utóbbi évtizedek legnagyobb sokkja, amikor megszüntették az iskolát. Míg beszél, mélyülnek a ráncok, elkomorul az arca.- Az iskola nélkül maradt aprófalvakban a fiatalok megtartása is nehéz, kivált, ha nincs biztosítva az egész évi foglalkoztatottság. Mi a helyzet e téren?- Ilyen szempontból szerencsések vagyunk. Itt van a Szlovák Magnezitművek egyik kihelyezett üzeme. A fiatalok közül is sokan dolgoznak ott, igy az elnéptelenedés veszélye nem fenyeget annyira minket, mint például a szomszédos Páskaházát (Pasková). Csak hát az iskola, a szellemi gyarapodás! Hiába zárkózik fel községünk anyagiakban a környék módosabb településeihez, ha a szellemi gyarapodásban egyre nő a lépéshátrány. Sokszor elmondjuk egymás között Petőfinek ezt a két szép verssorát: „Ha majd a szellem napvilága. Ragyog minden ház ablakán..." Mi azt szeretnénk, ha egyre fényesebben ragyogna. Hogy ez így legyen, nem csupán rajtuk múlik. A falvak életének átrendeződése, a szellemi élet fejlődése voltaképpen történelmi méretekben épp csak megkezdődött. Hogyan tovább? Ezt a leckét a történelem már a jövő számára adja fel. TÖRÖK ELEMÉR ★ 1988.X