Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
KÖZVETLEN EGYÜTTMŰKÖDÉSSEL Új utakon a csehszlovák - szovjet gazdasági kapcsolatok fejlesztésében A Vitkovicei Vasmű együttműködésének a zsdanovi Azovsztal és lljics kohászati kombinátokkal, valamint más szovjet szervezetekkel sokéves hagyományai vannak. Annak ellenére, hogy a hetvenes évek eleje óta tartó kapcsolataink fejlesztésében különböző előírásokhoz és törvényekhez kellett alkalmazkodnunk, s elhatározásainkat a felsőbb szervekkel is meg kellett tárgyalnunk, az Azovsztallal folytatott együttműködésünk nagyon jó eredményekhez vezetett. Közösen jártunk el a termelés korszerűsítésében, a gyártmányok és a gyártás- technológia fejlesztésében. Együtt oldottuk meg többek között a hengersorok új elrendezésének a problémáját. A műszaki együttműködésre vonatkozó megállapodásainkat utólagosan terjesztettük az illetékes külkereskedelmi szervezetek elé, s ezzel is időt nyertünk. Rendkívül hasznosnak bizonyult az Azovsztal és az lljics kombinátok megbízottjának állandó jelenléte Vítkovicében, akinek felhatalmazása volt arra, hogy döntsön minden műszaki kérdésben. Kölcsönösen kicseréljük műszaki ismereteinket és a műszaki dokumentációkat, együttműködünk a hengerművek műszaki tökéletesítésében, mennyiségi és minőségi teljesítményük növelésében. Ezek a példák meggyőzően bizonyítják, hogy a szervezetek közti közvetlen kapcsolatok nagyon hasznosak és gyümölcsözők lehetnek. A közvetlen kapcsolatok létrehozását azonban sohasem szabad fölülről elrendelni. Ennek nincs semmi értelme. Ez egy progresszív dologban formális megoldásokhoz vezetne, s haszon helyett gazdasági veszteségeket okozna. Ilyen esetekkel is találkoztunk már. A közvetlen kapcsolatoknak mindig a felek közvetlen érdekeltségéből kell kiindulniuk, s a vállalkozói törekvésekben megnyilvánuló kölcsönös együttműködésnek a hatékonyság növelésére kell irányulnia. Ahhoz azonban, hogy a vállalatok saját hatáskörükben, s önálló felelősséget vállalva lépjenek ilyen kapcsolatokba, nem alakultak még ki a feltételek sem az egyes népgazdaságok irányítási, sem az integrációs együttműködés mechanizmusában. Ezért az állami szervek különböző részmegoldásokat keresnek, hogy valamilyen módon lehetővé tegyék ezt a tevékenységet. A közvetlen kapcsolatok valóban hatékony fejlesztéséhez, szabad kezet kell biztosítani a vállalatok számára, s rendelkezésükre kell bocsátani a szükséges eszközöket. Ki kell alakítani a feltételeket a gazdasági tervek területén is, az anyagok, az energia és a termékek mérlegelosztásos rendszerében, s az állami megrendelések terjedelmét is összhangba kell hozni a nemzeti kapcsolatok fejlesztésével. Felfigyeltem például Romazin elvtársnak, a Magnitogorszki Kohászati Művek igazgatójának a szovjet televízióban ez év augusztus 16-án elhangzott panaszára, aki szóvá tette, hogy az állami megrendelések 10 százalékoséin kimerítik gazdasági tervüket, s így semmi reményük sincs arra, hogy valamilyen külföldi partnerrel termelési kooperációba lépjenek. Csehszlovákiában folyamatban van azoknak a törvényesített feltételeknek a kialakítása, amelyek a vállalatok számára lehetővé teszik, hogy aktívan vegyenek részt a közvetlen kapcsolatok létesítésében a Szovjetunió és a többi KGST- ország gazdálkodó szervezeteivel. A külfölddel folytatott gazdasági kapcsolatokra vonatkozó, 102/1988. számú új törvény például lehetővé teszi, hogy a csehszlovák vállalatok felhatalmazást kapjanak külkereskedelmi tevékenység folytatására. E lehetőség gyakorlati érvényesítése azonban a külkereskedelmi monopólium régi szerkezetébe ütközik, ami fékezően hat a kihasználására. Úgy gondolom, hogy a többi KGST-országban is hasonló a helyzet, a Szovjetuniót is beleértve. Az is természetes, hogy a termelővállalatoknak fokozatosan gondoskodniuk kell olyan külkereskedelmi szakemberekről, akik megfelelő színvonalon látják el a gazdasági és kereskedelmi szerződések megkötésével kapcsolatos feladatokat. Véleményem szerint a közvetlen kapcsolatokat is megfelelő szerződéses alapokra kell helyezni, s az árkérdésekben a világpiaci árakból kell kiindulni. Csak így lehet kiküszöbölni azokat a nehézségeket, amelyek az egyes KGST-országok eltérő nagykereskedelmi árképzési rendszeréből következnek. A közvetlen kapcsolatokban az árkérdés okozza a legtöbb problémát. A megállapodásokat viszont úgy kell kidolgozni, hogy az együttműködés mindkét fél számára előnyös legyen. A Szovjetunióban és Csehszlovákiában például a belső nyersanyagok eltérő árszínvonalából következik. A különbség egyes esetekben többszörös mértékű. Ezért szerintem ebben csak a világpiaci árakhoz való igazodás jelenthet megoldást. Felmerülhet azonban a kérdés, hogy valójában mit kell értenünk világpiaci árakon. A nyugat-európai vagy az amerikai monopóliumok konkurrens árait? Esetleg nem is célszerű ezekhez igazodni? Ezekre a kérdésekre az árszervektöl várunk világos és ésszerű választ. További probléma merül fel a szakemberek gyakori szolgálati útjaival kapcsolatban. Ez főleg a tudományos-műszaki együttműködéssel kapcsolatban merül fel. Véleményem szerint az lenne a helyes, ha a kiküldött szakemberek költségeit saját vállalatuk fedezné, mert az eddig alkalmazott devizamentes cserelátogatás formája bonyolult helyzeteket okoz. A Vítkovicei Vasmű részéről például eddig tizenhat megállapodást írtunk alá szovjet szervezetekkel megvalósuló közvetlen kapcsolatokról, ebből három kutatási és fejlesztési tevékenységre vonatkozik. A többi megállapodás is tartalmaz tudományos-műszaki együttműködést. A közvetlen kapcsolatok keretében megállapodást kötöttünk atom- eröművi berendezések szakosított és kooperációban történő gyártására is, s az első szállításokra 1989- ben kerül sor. Hasonló kapcsolatunk van a kijevi E. O. Paton Hegesztéstechnikai Kutatóintézettel a plazmatechnikai felületkezelési eljárások fejlesztésében és a technológiai berendezések szakosított gyártásában. A moszkvai Liftmas termelési egyesüléssel a felvonók gyártásában működünk együtt. Sikeresen együttműködünk a Szovjetunió Tudományos Akadémiájával a biológiai víztisztítók területén. Jelentős megállapodást kötöttünk a Novokramatorszki Vasművel is, melynek értelmében közösen tervezünk és készítünk el egy korszerű 2500-as lemezhengermúvet a No- volipecki Kohászati Kombinát számára. A közvetlen kapcsolatok területén kínálkozó lehetőségeket ma még fel sem tudjuk mérni. Különösen ígéretesnek mutatkozik az együttműködés a kutatásban és a fejlesztésben, a termelési dokumentációk kölcsönös kihasználásában, a gyártásza- kosításban és a termelési kooperációban, valamint a különleges gépi berendezések alkalmazásában. Ehhez azonban jobban meg kell ismerni egymás lehetőségeit és képességeit. Jelenleg a közvetlen kapcsolatokat az ötéves tervekben szereplő feladatok hatékonyabb teljesítésére összpontosítjuk, s közben azokat a lehetőségeket is keressük, hogy miként tudunk egymásnak segíteni a termelési alap műszaki korszerűsítésében. A közvetlen kapcsolatok különálló területét képezi a közös vállalatok létesítése. A nehézgépipar területén sokat várunk a nemrég alapított Skoda-Uralmas csehszlovák-szovjet közös vállalattól. Figyelni fogjuk ennek a vállalatnak a működését, bár azt is tudjuk, hogy az ilyen jellegű együttműködést még számos intézkedéssel kell alátámasztani. A közös vállalatok különösen jól érvényesülhetnek a nagyobb beruházási egységek kivitelezésében, főleg harmadik országokba irányuló szállítások teljesítésénél. Az erők ilyen összpontosítása lehetővé teszi, hogy a legnagyobb tőkés cégekkel is felvegyük a versenyt. Befejezésül ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a szocialista országok szervezeteivel eddig létesített közvetlen kapcsolatok egy része csak formális, felső utasításra jött létre. A gazdaságilag indokolatlan, kampányszerű intézkedések teljes ellentétben állnak a dolog lényegével, lerontják a jó gondolat hitelét, s gazdasági veszteségekhez vezetnek. Ez a körülmény is azt bizonyítja, hogy további sürgős intézkedésekre van szükség az önállóság és a kölcsönös érdekeltség alátámasztására ezekben a kapcsolatokban, mind a nemzeti gazdasági mechanizmusokban, mind pedig a szocialista piac nemzetközi mechanizmusában. RUDOLF PESKA mérnök, a műszaki tudományok doktora, a Vítkovicei Vasmű vezérigazgatója A volgográdi Volgái Csapágygyárban nagy gondot fordítanak a termelés korszerűsítésére. Az egyik csarnokot NDK-ban gyártott gépekkel szerelték fel, amelyek segítségével a Jelenlegi tervidőszak végéig háromszorosára növelik a precíziós csapágyak gyártását. A termékek élettartama kétszeresére növekszik. A felvételen a korszerű berendezésekkel ellátott, légkondicionált csarnok látható A CSTK felvétele A forma küldetése Design az NDK-ban A hetvenes évek során kerültek a Német Temokratikus Köztársaságban az érdeklődés homlokterébe azok az irányzatok, amelyek az ipari termelés és a kulturális élet vonatkozásaiban is a formatervezés (design) nagyobb mértékű érvényesítését hangsúlyozták, azzal érvelve, hogy az nemcsak a tárgyak és eszközök, illetve a környezet esztétikai színvonalát emeli, hanem közvetlen gyakorlati jelentősége is van a munka megkönnyítésében, a munkához való viszony javításában, illetve a pihenés vagy a kultúrálódás minőségi tényezőinek javításában. Ma a design fontos része az NDK gazdasági és szociálpolitikájának, ezért észak- nyugati szomszédaink arra is törekednek, hogy mindenféle képzőművészeti tevékenység széles körben hozzájáruljon a dolgozók anyagi és kulturális igényeinek kielégítéséhez, átvitt értelemben pedig a társadalom termelőerőinek növeléséhez. A kormány egyik döntése alapján az eddiginél sokkal nagyobb mértékben szükség van a képzöművészetileg is értékes termékekre, a kombinátokban több formatervező részleget kell létesíteni a szakemberek képzését pedig az ezen a területen a jövő évtizedekben várható feladatok megoldására kell ösárpontositani. Az NDK-ban jelenleg több mint 2300 formatervező dolgozik. Az első ilyen végzettségű szakemberek - vagy művészek - 1957-ben hagyták el a Berlini Művészeti Főiskolát, és kezdték meg alkotó tevékenységüket az iparban. Ma már Berlinen kívül Halléban, Heiligendammban, Schneebergben is folyik ilyen képzés közép- és felsőfokon is. De nem szünetel a szakmai átképzés, illetve továbbképzés sem, s ennek központja a dessaui Bauhaus. Design és a környezet A formatervezés jelenleg talán legaktívabb területe a munkakörnyezet. Ennek javítását az NDK-ban szociálpolitikai ügynek éppúgy tekintik, mint gyakorlati feladatnak. A képzöművészetileg és formailag jól megalkotott munkaeszközök, kialakított munkahelyek, részlegek vagy egész gyárak kielégítik a dolgozók kulturális és esztétikai igényeit, és jobban elősegítik a munkaerő-kihasználást. Éppen ezért fontos szerepet kell kapniuk a munkahelyek tervezésénél a komplex építészeti megoldásoknak, az esztétikai-művészeti értékeléseknek, a fényhatások tervezésének, a színek kiválasztásának, a pihenőhelyek berendezésének, illetve az üzemen belüli kommunikációs vonalak kialakításának. Ez persze lehetetlen akkor, ha csak egy szakember, a formatervező dolgozik rajta. Részt kell venniük a feladat megoldásában az építészeknek, képzőművészeknek, formatervezőknek éppen úgy, mint a technológusoknak, üzem- szervezőknek, egészségügyi dolgozóknak és egyéb szakterületek képviselőinek. Ugyanakkor be kell vonni a munkahelyi környezet kialakításába a dolgozókat is, akik értékelik a megoldásokat, ösztönzik a formatervezőket, hiszen végső soron ók azok, akik közvetlen kapcsolatba kerülnek a végeredménnyel. A másik fontos területe a forma- tervezésnek a lakásépítés és a lak- berendezés. Az erre vonatkozó igények az NDK-ban már régen túlnőttek az elemi szinten. Az erre vonatkozó széles körű program 1990-ig szeretné megoldani a lakásproblémát, s ebben tág teret kapnak a formatervezők is az érvényesüléshez. Törekvéseik arra irányulnak, hogy a lakótelepeket megszabadítsák az egyhangúságtól, az unifikált megoldásoktól, új technológiai eljárásokat, anyagokat és építőelemeket követelnek az építőipartól, javaslataikban érzékenyen reagálnak a jelentkező kulturális igényekre és a technika tapasztalható fejlődésére. Nagyon sokat várnak a formatervezéstől az említett két területen kívül a szabadidő-kihasználás tárgyi feltételeinek, fejlesztésében, főleg a sportszer- és játékgyártás szakaszán. A központ céljai Az NDK formatervezésének és formatervezőinek irányítója a berlini Formatervező Központ (német elnevezése után rövidítése AIF), amelynek munkája világosan példázza, mekkora hangsúlyt kap a design népszerűsítése és támogatása, s milyen sokat vár tőle a népgazdaság a termékminőség növelése, az életmód, illetve életkörülmények javítása terén. A központ elsőrendű feladata hozzájárulni a formatervezés gyorsabb és minőségileg magasabb szintű fejlődéséhez. Arról van szó, hogy a tervezést és a gyakorlati tevékenységet úgy irányítsák ezen a területen, hogy mind a gyártók, mind a fogyasztók érdeklődését felkeltsék a design adta lehetőségek iránt, tudatossá tegyék az erre való törekvést, hogy a formatervezés a műszaki fejlesztéssel együtt növelje a gazdaság hatékonyságát, az ipari termékek jobb értékesítését, segítségével gyorsabban reagáljanak a vállalatok a piaci viszonyok változásaira és képesek legyenek a differenciált igényeket is kielégíteni. A központ tevékenységének az is célja, hogy ezen a területen nemzetközi szintűvé tegye a munkát, s ebből eredően 120 hasonló küldetésé külföldi szervezettel tart fenn kapcsolatot. (szénási) • Formatervezett lakóházak Halléban (Foto: AIF)
