Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-11-04 / 44. szám
Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy kislányaki & srác&arr jarassS? rSST?SSSS®E akár a gyöngyszemek... A bratislavai károlyfalusi (Karlová Vés) lakótelep egyik fogorvosi rendelőjében ülő gyerekekkel hallgatom a tanulságos mesét, miközben figyelem az ápolónőt, aki rajzokkal egészíti ki az elmondottakat. Amikor véget ér a mese, az ápolónő a rendelőbe kíséri a kisiskolást. Nem ülteti azonnal a rettegett székbe, hanem előbb körbejár vele, megmutogatja a műszereket, kezébe nyomja a fúrót, vizet enged a pohárba. Ezután a „bemelegítés" után ülteti le a gyereket. De még mielőtt a felbátorodott legényke kinyitná a száját, a fogorvosnő bemutatja mi mindent tud a csodaszék, amely a kisfiúval emelkedni kezd. - Ha nem fogok kiabálni, még egyszer felemelkedhetek? - Hát persze - neveti el magát a fogorvosnő, majd rpunkához lát. S mialatt ő dolgozik, a várakozók megkérik a nővérkét, hallgathassák meg ismét a mesét. Csak miután dr. Mariana Krasne- cová fogorvos végez az osztálynyi gyerekkel, ülhettünk le beszélgetni. Csatlakozott hozzánk Mária Marga- lová egészségügyi nővér is, aki segítőtársa az orvosnak.- Már régen foglalkoztatott bennünket a kérdés, hogyan győzhetnénk le a gyerekek félelmét. Nemegyszer előfordult, hogy a gyerek, fájdalom ide, fájdalom oda, nem nyitotta ki a száját. A nővérkével kitaláltunk egy mesét, magnószalagra mondtuk, és amíg a páciensek várakoztak, lejátszottuk nekik. A hatás azonnal jelentkezett. Később eszembe jutott, hogy a régi magnóm (mert már felmondta a szolgálatot) helyett szerezni kellene egy olyan automata készüléket, mint amilyen a múzeumokban van, ahol a látogató gombnyomásra kapja a tájékoztatást. - S amit a doktornő egyszer a fejébe vesz, azt véghez is viszi! Hogyan is kell helyesen fogat tisztítani? - Mária Margalová szívesen oktatja a kicsiket (Lörincz János felvételei)- vetette közbe az ápolónő. - így igaz - vallotta be az orvosnő, majd elmondta azt is, hogy ismerősök, barátok segítsége nélkül, nem tudta volna ötletét megvalósítani. Azt is elintézte, hogy előadóművész, akit a gyerekek hangjáról is felismernek, játssza fel a mese szövegét.-Az Intőn - a magnós lejátszó berendezés - nagy segítség, s mert nemcsak az alapiskolásokat látjuk el, hanem a tizenéveseket is, úgy gondoltuk, kihasználjuk a készülék adta lehetőséget és 5-5 perces előadásokkal ,.szórakoztatjuk" a várakozókat. A témák kiválasztása tulajdonképpen nem okozott gondot, az előadások a száj higiéniájával, a dohányzás és a narkománia veszélyeivel foglalkoznak. Igaz, nehéz volt néhány percbe süríteni a lényeget, de azt hiszem, sikerült. És mert ismerjük a tinik zeneimádatát, a szöveget zenével egészítettük ki. A januártól működő „rendelői egészségnevelési öt percek" hatását lemérni ugyan nem lehet, de sikernek könyvelhető el, hogy a rendelőbe látogatók kérik a készülék bekapcsolását. Mint megtudtam, az aktív várakozás oldja a feszültséget, ezáltal jobb az orvos és a páciens együttműködése.- Tulajdonképpen szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a rendelőbe járó gyerekek nagy részét ismerjük. Ebbe a körzetbe tartozik ugyanis egy bölcsőde és négy óvoda, illetve négy alapiskola. Már a bölcsődében - az ott dolgozók megértésének köszönhetően- a gyerekek ebéd után fogat mosnak, s megkapják a fluor tablettákat is. A fogmosást folytatják az egyik Dr. Mariana Krasnecová fájdalomdíjat oszt óvodában, sőt elértük, hogy az itteni alapiskola alsó tagozatának tanulói ebéd után megmossák a fogukat, s beveszik a fluor tablettákat. Tapasztalatból mondom, hiszen évente legalább kétszer megvizsgálom őket, ezeknél a gyerekeknél ritka a fogszuvasodás. Azt sem tudom, hogy az iskola hogy csinálja, de megoldották az iskolai fogmosás anyagi részét is, ók adják a fogmosó eszközöket és háromhavonta kicserélik a gyerekek fogkeféjét. A napközis tanítónők pedig a gyerekek érdekében szívesen vállalták ezt a pluszmunkát. Dr Mariana Krasnecová szimpatikus lelkesedéssel beszélt munkájáról. Arról, hogy tizenöt éves fogorvosi pályafutása ellenére, naponta örömmel végzi teendőit. Talál időt arra is, hogy mint a rendelőintézet lektora, előadásokat tartson a diákoknak és a felnőtteknek a dohányzásról és narkomániáról, az elsősegélynyújtásról és az alkoholizmusról, az AIDS-ről. És mert az ember élete nemcsak munkából áll, testilelki kondíciójára is időt fordít. - Valaha a devíni röplabdacsapat edzője voltam. Nehéz volt összeegyeztetni az edzések időpontját az ügyeletekkel, ezért abba kellett hagynom. A mozgásigényem viszont megmaradt, így hetente kétszer (a rendelő- intézet jóvoltából), mi egészségügyi dolgozók rendszeresen tornázhatunk. A torna, a jóga és utána a szauna gyógyírként hat fáradt gerincünkre, lábainkra. A kis kitérő után a fogorvosnő ismét a szakmáról beszélt.- Mert nem sajnáljuk az időt, a kezelés mellett minden adandó alkalommal egészségneveléssel is foglalkozunk. Sajnos, sok iskolás számára még ma sem természetes a fogmosás, sőt az önálló fogkefe sem. Úgy látszik eléggé hitetlen arcot vághattam, ezért a nővér megerősítette az orvosnő állítását, s elmondta, hogy bizony egyik páciensük azért nem mosta meg reggel a fogát, mert apukája szolgálati útra utazott. Magával vitte a négytagú család egyetlen fogkeféjét.- Vannak olyanok is - folytatta az ápolónő -, akiket mi tanítottunk meg a fogmosás alapjaira. Ha valakit tetten érünk, hiszen látjuk, hogy nem mosta meg reggel a fogát, ,,büntetésből" minden reggel itt mossa meg, előttünk. Búcsúzás közben tekintetem az asztalon levő dísztökre esett. Látszott rajta, gyerekkéz festette rá az arcot. - Ez a mi kincsünk - magyarázta az orvosnő. - Lehet annak vagy tíz éve, egy kisfiú nem volt hajlandó megnézetni a fogait. Kértük, könyörögtünk neki, ígértünk ezt azt, nem nyitotta ki a száját. Aztán majd egyhavi rábeszélés után erőlködésünket siker koronázta. A kisfiú gond nélkül kibírta a kezelés gyötrelmeit, a fúrást, a tömést. Másnap ezzel a tökkel jelent meg, és amikor átnyújtotta, közölte: ilyen tökfej vagyok, amiért úgy féltem... PÉTERFI SZONYA igénybe. Addig is, míg ez sikerül, szükséges lenne az eddiginél hatékonyabban felvenni a harcot a lopások ellen. Vegyük például az augusztus 25-én -kirótt bírságot. Mit tesznek majd, hogy a bírság kirovásának indokait megszüntessék?- Ez bonyolult kérdés. Elsősorban meg kell bizonyosodnunk arról, hogy valóban az üzemi rendóezek hanyag munkavégzése járult-e hozzá a lopásokhoz. Ha a kötelesség- mulasztást megállapítjuk, a bírságot a felelős dolgozóra vagy dolgozókra hárítjuk át, s ez nyilván megfelelő tanulság lesz számukra.-Gyakori bírálat az utóbbi években, hogy az üzemi rendészek döntő többsége nyugdíjas, illetve rokkant. Amennyire meggyőződhettem erről, ez önöknél is így van. Nem vesznek fel ebbe a munkakörbe fiatal, erősebb, energikusabb embereket?- Bruttó 1600-1800 koronáért nemigen találunk erre a munkára olyanokat, akik fiatalok és energikusak. Megfelelő embereket valószínűleg csak akkor vehetünk majd fel, amikor úgy állapítják meg a rendészek fizetését, hogy az arányban álljon az általuk őrzött vagyon értékével, munkájuk jelentőségével.-Tavaly, tudomásom szerint a kerítések állapotáért kaptak bírságot. Ezt a hiányosságot sikerült megszüntetniük? Találnék lyukat a kerítésen, ha végigjárnám?- Nem akarok hazudni, találna. Tavaly egyébként még nem én voltam az igazgató, de ismerem az ügyet. A kerítéseket rendbe hoztuk, ám sok a kényelmes dolgozónk. Nem szeretnek nagyot kerülni. A minap például az egyik gazdasági udvarban észrevettem, hogy a kerítésen a befoltozott lyuk mellett egy újabb van. Szóltam a gazdaság vezetőjének, intézkedjen. Azt mondta, rendben van, megteszi, de számoljak azzal, hogy holnap már egy harmadik lyukat találok a két befoltozott mellett. Nagyon sok múlik dolgozóink hozzáállásán. Ez befolyásolja sajnos a lopásokat is. Azokon a gazdasági udvarokon, ahol a dolgozók falubeliek, sokkal nagyobb a rend, mint ott, ahol az egykori tanyák lakosai dolgoznak.-Mi az, amit a leggyakrabban lopnak önöknél?-Az első helyen egyértelműen a takarmánykeverék áll. Ezt sajnos, a saját dolgozóink hordják el. Aztán itt van például a kukorica, amit főleg az idegenek lopnak el földjeinkről. Ilyen lopásokra a mi dolgozóink nem szorulnak rá, mivel természetbeni juttatásként kapják meg a kukoricát, illetve más terményekből azt a mennyiséget, melyre a háztájiban az állattartáshoz szükségük van. Egyesek azonban, mint említettem, lopják a takarmánykeveréket, igaz nem nagyban, inkább csak néhány kilóról van szó. Persze, ha rájövünk, az az egy-két kiló annyiba jön nekik, mint egy mázsa.- De ennek nyilván csak akkor van visszatartó hatása, ha a többi dolgozó tudomást szerez erről. Gondoskodnak az ilyen esetek nyilvánosságra hozataláról?- Természetesen. Ezekről az esetekről szó esik - mégpedig név szerint - a termelési értekezleteken, s más alkalmakkor is.-Valamit azonban mégsem értek; említette, hogy dolgozóik egyrészt jó kereseteik, másrészt a természetbeni juttatások miatt nem szorulnak rá arra, hogy lopjanak. Mivel magyarázza tehát az első félévben az Agrokomplex kárára elkövetett 15 lopást? Említette azt is, hogy dolgozóik takarmánykeveréket lopnak, holott természetbeni juttatásként kukoricát, gabonafélét kapnak. Ez talán nem elég nekik?- Elégnek éppenséggel elég, ezért is nem lopnak a kukoricából, a gabonafélékből. A takarmánykeverék azonban valami egészen más. Ahhoz törvényes úton általában nem juthatnak hozzá, megvásárolni nem tudják, mivel a kereskedelmi forgalomban nem kapható. A közönséges takarmánnyal szemben a tápértéke teszi különlegesen vonzóvá. Gyorsabb súlygyarapodást eredményez. Érdekességként talán elmondhatom azt is, hogy ezt a takarmánykeveréket főként az idősebb dolgozóink lopják. Hogy miért van ez így, nehéz megítélni. Lehet, hogy fiatalabb dolgozóinknak fejlettebb az állampolgári és jogi tudatuk, de talán valószínűbb az a feltételezés, hogy azért, mert ők ritkábban vállalkoznak háztáji állattartásra, kényelmesebben akarnak élni, mint elődeik. Az újságíró - mint általában minden riport után - a levonható tanulságok összegzésén kínlódik. Egyesek, nem tekintve kényelmükre, állatot tartanak, s talán ezért is lopnak. Mások alacsony fizetésükkel indokolt kényelmességből nem ellenőriznek, így téve lehetővé a magasabb jövedelemre törekvő „szorgalmasok" lopását. Ugyan hová vezet egy ilyen gondolatmenet? És hová vezet az a felismerés, hogy a háztáji állattartás hasznos (mert, hiszen mérsékli a húsellátás iránti igényeket), ha a belkereskedelem, a termelők nem látják el a háztáji hústermelőket megfelelő takarmánnyal, tápszerrel? Ez talán nem lenne nyereséges? És a logikus, egymásból következő kér- • dések láncát folytathatnánk. Nem tudják őket ellátni? Nem tudnák? Miért? Netalántán ott is lopnak? Mit? Miért? Ezt a láncot valahol már szét kellene szakítani! (gy talán a hiányosságok okait firtató kérdésekre is —válaszolhatnánk és a jogsértő cselekmények száma is lényegesen csökkenne. FEKETE MARIAN ÍPlÍ I ■ unfiriii.fii ■ HHI ■■ HM ■■■ NEIEIIB
