Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-11-04 / 44. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

VASÁRNAPI

KIADÁS

.

1988. november 4.

XXI. évfolyam

44. szám

Ára 1 korona

Moszkvai látkép (Archívumi felvétel)

Mennyire irigyeltem valamikor a nagy idők tanúit, akik ott iehettek a forradalom bölcsőjénél, a történelem világraszóló, világot megrengető eseményénél. Október eszméinek füzében tanultam meg nézni és látni céljainkat, a szocialista társadalom építését. Találkozásaim a szovjet emberekkel, az első szocialista ország sorsának, eseményeinek, életének ismerete barátságnál mélyebb kötődéssel fűz mindahhoz, ami ott történik, ami ottani ismerőseim gondolkodását, magatartását meghatározza. Talán az irodalom is tehet róla Tolsztojtól Polevojig, Jeszenyintől Jevtusenkóig - e szélesen hömpölygő, mélyről fakadó érzések, emberi vívódások sodra. S bizonyára az is, ahogyan a felszabadulás utáni nemzedékeknek Fagye- jev Ifjú Gárdája hőseit példaképül állították. Ám később a személyes élmények sem rombolták le ezt a képet. Az sem, amikor már Nyikolajeva szemével néztük a küszködő kort Útközben, s a tévedésekre derülő Tiszta égbolt arra figyelmeztetett, a valóság sokkal összetettebb, bonyolultabb, mint elképzeléseink.

Sokakkal együtt engem is magával ragadott az óriási szibériai építkezések lendülete, s szovjetunióbeli barátaimmal, ismerőseimmel együtt reméltem, vártam egy-egy újabb időszak jöttén, hogy ez az emberöltőnyi korú társadalom egyre inkább megközelíti majd saját ideáljait. Módom volt meghallgatni vallomásokat, amelyek közül az azóta feltárt, megrázó emberi sorsokkal számtalan rokonítható. Szamar- kandi és jaro'szlavli, leningrádi és jakutszki találkozásaimra gondolva hálás vagyok újságíró kollégáimnak, hogy módot adtak erre, mintha már évekkel ezelőtt, évtizedek során, mintha mindig a „Jöjj és lásd!" szenvedélyes őszintesége vezette volna őket. Mert a városok, az építkezések, a múzeumok és emlékszobák bemutatása során és a mindenkori hivatalos tájékoztatások mellett is kerestek lehetőséget rá, hogy az emberi küzdelmekbe, vívódásokba beleláthassak, s magammal hozzam újra meg újra megújuló hitük parazsát.

Azóta, hogy az átalakítás új korszakot nyitott a Szovjetunió történetében, gondolatban sorra kérdezem ottani kollégáimat, ismerőseimet, s keresem írásaikat a szovjet lapok hasábjain: vajon most hogyan tekintenek a változásokra? Türelmetlenek? Ki sem látszanak a munkából? Megvallom, sokszor szeretnék ott lenni köztük.

Amikor a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján Mihail Gorbacsov kijelentette

.....a forradalom folytatódi

k", s a világot egyre inkább átható és meghatározó erővé válik az átalakítás, azóta már tudom, nem kell irigyelnem egyetlen régebben élt nemzedéket sem. Történelmi időket élünk, szemünk előtt változik a világ, s születik újjá, hogy az emberiséget a háborúk, a konfrontációk korából a megmaradás, a békés egymás mellett élés új időszámításába vezesse. A Szovjetunióban pedig az SZKP a lenini irányvonal helyreállítására törekedve széles körű demokratizálási folyamatot indított el, hogy a szovjet nép minden rétege a legteljesebb mértékben részt vehessen a társadalom életének alakításában. Az SZKP 19. össz-szövetségi konferenciája forradalmi nyíltsággal és szenvedélyességgel fogalmazta meg, s mélységes felelősséggel kereste a választ a társadalom legfontosabb kérdéseire.

Csupán a nagy október időszakában kapott olyan hangsúlyt az az alapigazság, mint most, hogy csakis a nép valódi hatalma tudja minden állampolgár érdekeit biztosítani, élet- színvonalát emelni és jogait érvényesíteni. A konferencia beszámolójában bíráló következetességgel megfogalmazódott, miért van szükség a Szovjetunióban a politikai rendszer radikális reformjára, a szocialista államiság és önigazgatás alapját jelentő, a népi képviselők tanácsainak szuverén hatalmát biztosító alkotmány módosítására.

Fokozatosan változik, átalakul a gazdasági mechanizmus is, azonban a még érvényben levő régi irányítási rendszer fékezi az átalakítás ütemét; a vállalati önállóságról, az önelszámolásos bérezési rendszerről, a szerződéses és szövetkezeti gazdálkodási formákról, a- termelési demokrációról szóló új törvények érvényesítését. S amíg ez döntő módon nem változik meg, addig a szociális gondoskodásban tervezett és sürgető intézkedéseket nem tudják megvalósítani. Nagy gondot okoz az elburjánzott, a társadalmat átszövő bürokrácia, amelyet csakis a demokrácia kibontakoztatásával lehet felszámolni. Közben úgy kell szembenézniük a történelem eddigi időszakaival, hogy annak tévedéseiből és hibáiból levonják a jövőre vonatkozó tanulságokat. Hogy a lenini elvektől való eltérés mértékét meghatározzák, s hogy erkölcsi elégtételt, igazságot szolgáltassanak a deformációk áldozatainak, a személyi kultusz koncepciós pereiben meghurcolt és meggyilkolt, valójában a lenini irányelvek érvényesítéséért küzdők ezreinek. Hogy nehéz küzdelem ez? Bizonyára. De bátran szembenézve önmagukkal, eddigi tévedéseikkel és valós lehetőségeiket számba véve elszántan vállalják a forradalomnak ezt az új korszakát. Vannak, hogyne lennének, minden változás, változtatni akarás idején akadnak, akik azt mondják, várjuk ki a végét, ha sikerül jó -, ha nem legalább nem vettünk részt benne... Ez azonban sohasem volt másképpen. A gondolkodást, a szemléletet is át kell alakítani.

Hazánk dolgozó népe is rokonszenwel, megértéssel figyel a szovjetunióbeli vátozásokra, a peresztrejkára. Ahogyan azt Milos Jakes a CSKP KB főtitkára a 10. ülésen mondott beszédében hangsúlyozta: „Biztonságunkat és függetlenségünket a Szovjetunióval való szilárd barátság és szövetség szavatolja. Napjaink forradalmi feladatainak megvalósítása során is a Szovjetunió tapasztalataira, a vele való együttműködésre támaszkodunk, hiszen a Szovjetunió a szocializmus erősítését célzó változások terén élen halad."

Most, a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóján, amely egyben a csehszlovák-szovjet barátság hónapjának kezdete is, e forradalmi változásokra figyelünk. Szovjet barátaink átalakításának sikeréért, a szocialista társadalom megújításáért folyó küzdelméért „szorítunk", hiszen tapasztalataikkal, sikereikkel mi is gazdagabbak leszünk.

Bzonyára számos alkalom nyílik ebben a hónapban arra, hogy még közelebbről megismerkedjünk ezekkel a változásokkal, hiszen testvérvárosok, üzemek és szövetkezetek szerveznek most cserelátogatást, baráti találkozásokat. Ezek a találkozások pedig új ösztönzést jelentenek számunkra is.

Ha a legbensőbb indítékát keresném annak, ami ma ugyanúgy magával ragad, mint amikor először hallottam az októberi forradalomról, úgy gondolom, az ember önmagába vetett hite az, amely túlnézve millió nehézségen, túllépve saját tévedésein képes új erővel vállalni a harcot megálmodott céljaiért. Akár a tévedések kockázatát is, tudván, hogy a jövő a tét, E forradalmi, emberhitű eszme bíztat bennünket: a forradalom folytatódik H MÉSZÁROS ERZSÉBET

■■■■■

’a

}