Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-28 / 43. szám

A napokban ünnepeljük a Csehszlo­vák Köztársaság, a csehek és a szlovákok első közös állama megalakulá­sának 70. évfordulóját. E jelentős jubileum kapcsán több visszaemlékezés jelenik meg a sajtó hasábjain. Ezek .számát szeretnénk cikkünkkel szaporítani, hozzájárulni az ak­kori társadalmi viszonyok jobb megértésé­hez, az állampolgárok életének megismeré­séhez. Mindennapi életünkhöz szorosan kötődik a sport, hétköznapjaink velejárójává vált. Az egészséges életvitel szinte el sem képzel­hető nélküle. Mindezt figyelembe véve fel­vetődhet bennünk a kérdés, hogyan sportolt az első köztársaság közembere, milyen lehetősége volt ez irányú érdeklődésének a kielégítésére. 1918. október 28-a után Szlovákia-szer- te Munkás Testnevelő Egyesületekbe (Ro- botnická telovychovná jednota) tömörült a sportolni kívánó munkásfiatalság nagyobb része. Bratislavában már 1914-ben mega­lakult az első MTE. E munkás egyesületek szolgáltak táptalajul a később gombamód elszaporodó Proletár Testedző Egyesüle­teknek. Az 1938-as tornóci (Trnovec nad Váhom) népmanifesztáción hatalmas társa­dalmi erőként mutatkoztak be. Ezttanúsít- ják a fellelhető dokumentumok, melyek sze­rint a felvonulást követő műsorban felléptek a tornóci, a sládkovicovói, a komáromi (Ko- márno), az érsekújvári (Nővé Zámky) egye­sületek tagjai is. A komáromiak például több perces akrobata mutatványokkal szerepel­tek, majd szavalatok alkották műsorukat. A népünnepély fő attrakciója a sládkoviőo- vóiak által bemutatott Arany János hösköl- teménye, a Toldi volt. Aki csizmában kezdett el futballozni A mai Nyugat-szlovákiai kerület déli ré­szén, Sládkovicovo töltött be irányító szere­pet a munkásmozgalomban. A környék la­kosságának a cukorgyár biztosított munka­lehetőséget. A falu idő közben várossá fejlődött. A cukorgyár az egykori pártharcos, Major István nevét viseli. Felkerestük a régi munkásokat, párttagokat, hogy az emléke­zés feneketlen kútjába tekintve elbeszél­gessünk a régmúlt időkről, felidézve az akkori falu sport-, illetve kulturális életét. Sajnos, a 20-30-as évek sportolói közül már kevesen élnek. Az élők közül sokan elköltöztek, kit Csehországba, kit Magyaror­szágra vetett a sors. Nagy Szilveszterrel a pártgyűlésen találkoztunk. Az ó útmutatá­sa alapján jutottunk el az egykori labdarú­gókhoz, Nagy Ferenchez és Csanaky Vil­moshoz. Nagy Szilveszter bácsi 81. évét tapossa. A régi pártharcosoknak, Major Istvánnak és Steiner Gábornak munkatársa volt. Ma is tevékeny ember. Éberen figyeli városa éle­tének minden mozzanatát, tanácsokkal látja el fiatal társait, s ha kell, meg is bírálja őket.- Másképpen élt akkor a fiatalság, mint manapság. Mi, az akkori nemzedék tagjai, nyomorban, nélkülözések között nőttünk fel - meséli Szilvi bácsi. - Hiába szerettünk volna dolgozni, nem volt hol. Csak az idény­munka jelentett számunkra némi kereseti lehetőséget. Aratáskor vagy cukorrépasze­déskor a mai cukorgyár elődjében és a ..Mária műmalomban “ jutottunk kevéske pénzhez. De hát mi is csak fiatalok voltunk, szerettük az életet, szerettünk táncolni, vigadni, összejárogattunk, ha időnk volt, előkerült a citera, dalolgattunk, táncoltattuk a lányo­kat. Lassan-lassan szervezetté váltak az összejöveteleink, megalakítottuk a Ifjúmun­kás Szervezetet, a későbbi PTE (Proletár Testedző Egyesület) elődjét. • Hány fiatal kapcsolódott be a szerve­zet életébe és hogyan kezdtek el sportolni?- A kezdet kezdetén hatvankét fő alkotta a csoportot. Később elneveztek minket bo­tosoknak. Ugyanis a görbe bot volt a fegy­verünk. Ezzel védtük, őriztük a gyárat a sztrájk idején a sztrájktörők ellen. Hogy hogyan is alakult meg a futballcsapat? Ha sikerült labdát szereznünk, összeverődtünk páran és elkezdtük rúgni a bőrt. De nem úgy, mint a maiak, futballcipőben... Csiz­mában, bakancsban, kinek mije volt. Olya­nok is voltak, akik mezítláb álltak be közénk. tésünk alatt is az üzlet papírjait rendezgette, kihasználva minden percet munkaidejéből. - Szinte a kommunista párttal egy időben alakult meg falunkban a Cervená hviezda futballcsapat. Éppen olyan mezben játszot­tak akkor, mint manapság a Slavia Praha, nagy vörös csillaggal a mellükön. A csapat 1928-ig működött, majd a múmalom létre­hozta a DSE-t, ahol az úgynevezett profi labdarúgók játszottak. Ezek a focisták nem a mai értelemben vett profik voltak, mind- annyiuknak állandó munkahelyet biztosí­tott a gyár. Ez jelentette mindenkinek a leg­nagyobb kincset. Mi, alkalmi munkások nem kerülhettünk be abba az úri klubba, így nekünk kellett valamit megszervezni. Mega­De nemcsak fociztunk, hanem betanultunk színdarabokat is. s jártuk a környező falva­kat, terjesztettük a kultúrát. A legszíveseb­ben a 38-as év tornóci manifesztációjára emlékszem vissza. Egész Dél-Szlovákia ott volt: magyarok, szlovákok testvérként a fe­nyegető fasiszta veszély ellen. A mi csopor­tunk Arany János Toldiját adta elő. A darab­ban közel kétszázan játszottak. Mi ennyi szereplőt nem tudtunk biztosítani, így bese­gítettek a többi munkáscsoportok is. Én játszottam Toldi Miklóst.- Nagyon szép volt az a fiatalság. Jártuk a környéket, szerveztük a népet. Ha kimen­tem az utcára, a csendőrök már lesték, merre indulok, hol követek el valami tör­vénybe ütközőt. 2 Nagy Ferenc, akit Kapus Feriként ismer­nek az egész városban még ma is, hetven­egy évesen a zöldségüzletben dolgozik.- Nem való nékem a tétlen pihenés - mondja magáról Feri bácsi, aki beszélge­I fn$l ah lm horogkereni limaéiMa ellen: r dl Oh 3 i.uiUfv*Mgot r-dfük 3 mám irv<« |övö|c(. frdjük lüeg>l)rni*|!tt Dfilnlorninkfi dolgoaó népéhea ! népmanifesztációra meln Zcrnocon, 19X9 tmepiember hó V én, lllijor Jurán. ér. Ctrmtr XArlneu gyula, tiinirtj. ér. 9*lmum Vlérta. NÉPÜNNEPÉLY Mr*-*-­Ml»k «M MtaM «T O L D I» Jl műsor ulmu tané cigányáén*. mellett. ....... ............r___ .. *•—% K|>.k InlMl. K..wül\rtek 1 XflweteJi «M mlnényt\mml A tornóci manifesztáció népünnepélyét a Proletár Testedző Egyesület szervez­te lakítottuk a Proletár Testedző Egyesületet. Ezt nem lehet pontos dátumhoz kötni; tény az, hogy már a harmincas évek elején több barátságos mérkőzést játszottunk. A PTE két funkciót töltött be. Az első, ahogy a neve is mutatja, a test edzése, karbantartása. A második a kultúra terjesztése. Minden évben új színdarabbal jártuk a környező falvakat. Szórakoztattuk, neveltük a munká­sokat, s persze önmagunkat is. A PTE tevékenységének csúcsára a har­mincas évek derekán jutott el. Majd a mün­cheni árulást követően feloszlott, ellenben a focisták munkáscsapat néven tovább ker­gették a labdát. Egészen a háború kitörésé­ig. A nagy többség, mint jómagam is, meg­kapta a behívót, s elutazott valahová mesz- sze, meghalni vagy nyomorékká válni. Saj­nos, a felszabadulás után már nem sportol­hattam, de ma is szenvedélyes szurkoló vagyok. Azt mondják, a bíró nélkülem el sem kezdi a meccset. De ez már más világ. Manapság mindent beárnyékol a pénz, s a játékosokból hiányzik a közösségért dobogó szív. • Feri bácsi, melyik mérkőzésre emlék­szik vissza a legszívesebben? 3- Talán a legemlékezetesebb a galántai (Galanta) profikkal vívott találkozónk úgy 1934 körül. Ők csúnyán elverték a port az úri DSE-n. Mi hosszasan könyörögtünk a győztesnek, álljon ki ellenünk. A rábeszé­lés végül is hatott és kifuthattunk a zöld gyepre. A pontos eredményre már nem emlékszem. De az biztos, hogy nyertünk. Szégyellték is magukat a műmalomiak... Csanaky Vilmost az otthonában találtuk, kerékpárokat javított: Az egykori jobbszélsó így egészíti ki nyugdjját.- Nem tudok meglenni munka nélkül, pedig már betöltöttem a hetvenhatodikat is... - kezdi a beszélgetést Csanaky Vil­mos. - Régen történt az, amikor én még futballoztam. Annak már több mint ötven A PTE labdarúgócsapata, mely a má- tyusföldi sportünnepélyen diadalmasko­dott <4 éve. Vavrik Ferdinánd és felesége, Margit néném irányították a PTE-t. Margit néni a színjátszókat vezette, férje pedig az edzé­seinket. Nem tartottunk rendszeres gyakor­latokat, ha időnk engedte, összeverődtünk, s abban a minutumban előkerült a labda. Sajnos, bajnokságba nem nevezhettünk be, mert ahhoz sok pénz kellett volna; így csak barátságos meccseket játszottunk a kör­nyék hasonszőrű munkáscsapatai ellen. A legnagyobb ellenfél, az örök rivális a nagyfödémesi (Veiké Ulany), gárda volt. De jártunk a környék többi falvaiba is: Kosutra (Kosuty), Abrahámba (Abraham), Hlohovecba, sót még Trhavában is játszot­tunk a vasgyáriak ellen. • Milyen közlekedési eszközzel jutottak el olyan messzire?-Hát kerekeztünk... Már akinek volt! Megtörtént, hogy egy kerékpáron hárman is ültünk. De nemcsak fociztunk, hanem röp- labdáztunk is. Igaz, állandó csapatunk nem volt, csak kedvtelésből játszottunk. • Futballista korából mi a legszebb em­léke?- 1935-ben Farkasdon (Vlőany) rendez­ték a mátyusföldi sportünnepélyt. Az efféle rendezvényről tudni kell, hogy az nemcsak a sport ünnepe volt. A rendezők egészna­pos szórakozást biztosítottak a résztvevők­nek. Volt ott színdarab, versenyfutás, nép­mulatság, futball, szavalóverseny... Min­denki megtalálta az őt érdeklő szórakozást. Mi a focidöntőt játszottuk a munkásváloga­tott ellen. Ugyanis már az elődöntőkben kiderült, hogy nincs hozzánk mérhető csa­pat a mezőnyben. Pedig eljöttek a focisták Érsekújvárból, Vágsellyéről (Sala), Szímó- ről (Zemné)... Ezért úgy döntöttek, kivá­lasztják a legjobbakat és azok majd mega­dásra kényszerítenek bennünket. Nem így történt. Kettő-egyre győztünk! örültünk a győzelemnek, s hazafelé az egész úton daloltunk, vigadoztunk a vörös zászlókkal fellobogózott autóbuszban. Ez ugyan ritka Ocnstvo **&.£**• £S5£*- 52- o- flbujiHi Nagy Szilveszter tagsági igazolványa (Archív-felvételek) eset volt, hogy autóbusszal utaztunk, de ekkor a kommunista párt gondoskodott a közlekedési eszközről. • Miből vásárolták a felszerelést, hiszen majdnem valamennyien munkanélküliek voltak?- Állandó pénzszűkében éltünk. Ami ke­véske volt, az az életre kellett. Nagyon vigyáztunk a már meglevő felszerelésre, s ha netántán mégis vásárolni kellett vala­mit, hát kisegített minket a színjátszócso­port. Hiszen a focisták egyben színészek is voltak és fordítva. A belépőjegyek árából összejött kevéske pénzből mindig azt vet­tük, ami éppen a legjobban kellett. Sikere­sen működött ebben az időben a PTE, azonban 1938-at követően a Horthy-rend- szer nem nézte jó szemmel tevékenysér günket. Majd a háborújs közbeszólt. Sajná­lom a mai fiatalokat. Ök nem tudnak olyan lelkesen, önfeláldozóan dolgozni a közért, mint annak idején mink. NÉMA LÁSZLÓ #Aj szú VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10.. telefon: 309, 331-252, 332-301 Főszerkesztő 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava. Martanovióova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közületeknek 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőé, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. ÉHSpNmjFüf $ i \$( [mKm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom