Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-28 / 43. szám
^ r_ ü nyár még nem az a bizoCdl nyos szeszélyes nyár, ami- ^ kor a pocakosodé honpolgárok rá- ^ érésen ücsörögtek a hideg sör mel- ^ lett... ez az a nyár, amikor a nemesi ^ birtokok a hatalomra jutott polgárság ^ kezébe kerültek és a régi időknek ^ mindörökre befellegzett. Hostivar, 1988 szeptember vége. ^ Jiri Menzel a tizenharmadik filmjét ^ forgatja. Pontosan húsz évvel a Sze^ széiyes nyár után a forgatókönyvön & most ismét az áll: írta: Vladislav Vancura Aki nemesi családban született 1881-ben. Aki az orvosi egyetem elvégzése után Prága mellett működött. Aki zenei pályára készült, de festeni is kiválóan tudott és a mozi megszállottja volt: forgatókönyveket irt és filmeket rendezett. Első jelentős regénye Járt, a pék címmel 1924-ben jelent meg; hőse egy javíthatatlan kisvárosi álmodozó, aki mindenkiben csak a jót veszi észre. A Markéta Lazarová- ban (magyar címe: Rablólovagok) egy középkori cseh történetet mesél el, a Szökés Budára a szerelem és a vagyon könnyelmű elté- kozlásáról szól, a Vége a régi időknek az első világháború utáni cseh polgárságot mutatja be, a Képek a cseh nemzet történetéből című alkotását pedig nemzetnevelö műként jegyzik az irodalmárok. Biblikusán súlyos írói nyelvezetével, formabontó expresszionizmusával, gazdag képi világával már Ján, a pék tragikus alakja köré is különös atmoszférát teremtett a szerző, s ez jellemzi későbbi műveit is, amelyekkel a cseh próza egyik legjelentősebb elbeszélője lett. Életének, írói pályájának a német megszállók vetettek véget: szocialista nézetei miatt 1942-ben kivégezték. A Vége a régi időknek eredetileg forgató- könyvként íródott, de mert film nem lett belőle, Vanöura átdolgozta és regényként adta ki. A történet bájos- állítja Menzel, de a harmincas évek közepén a forgatás nagyon is költséges és bonyolult lett volna. A főhős Megalrogov herceg, Csehországban élő, első világháborús orosz emigráns. De nem lényeges sem a neve, sem a származása ebben a történetben, hiszen a szerző nem az egyén, hanem egy bizonyos típus ábrázolására törekszik. Becsületességével és brutalitásával, nagylelkűségével és szó- szátyárságával együtt Megalrogov egész lényét tekintve romantikus figura. Ezt a tipikus hőst egy atipikus környezetbe helyezi a szerző, olyan emberek közé, akik felvett magatartásformával és frissen szerzett birtokaikkal próbálnak új életstílust teremteni maguknak. Itt, köztük, a kastélyban él a herceg, ez a szabadon gondolkodó, mások véleményére fittyet hányó ember, aki valamiféleképpen mindenkire hatással van. A gyerekek, fenntartások nélkül, őszinte rajongással figyelik öt, mások, akikben a gyors jólét utáni vágy elnyomta a romantikus érzelmeket, dőrének, balgának tartják. És akkor ott vannak még azok, akik kétkedéssel fogadják minden szavát, sőt a legtöbbször nem is hisznek neki. Ók úgy látják: az a fajta romantika, amelyet a herceg képvisel, már egy letűnt világ romantikája, noha szépségét ők sem vonják kétségbe. így aztán Megalrogovra fel is néznek meg el is ítélik őt, hiszen gesztusaival, viselkedésével a régi idők hőstípusa, azoké az időké, amelyek már sosem térnek vissza. Megalrogov: Josef Abrhám „Szeretem Vancurát... Szeretem, mert nemcsak a történeteinek, r nyelvezetének is különös varázsa van. És Menzel pontosan érzi ezt a varázst; a Szeszélyes nyárban is elsősorban az a szép számomra, hogy meg tudta őrizni benne azt, ami nekünk, cseheknek olyan nagyon kedves: Vancura lefordít- hatatlanul eredeti, költői képekben színes, játékos nyelvezetét. A szerep? összetett. Sokszorosan összetett. És attraktív is nagyon. Megalrogov független, szabad életet élő ember, akit a pénz, a vagyon mindig is hidegen hagyott. Amolyan szókratészi figura ő: mindenét magán hordja, amije van. Az inge vasalt, a zakója rendes, a cipője tiszta, de kopott, szegényes holmik már ezek. A kastély lakói mégis irigykedve néznek rá; irigylik a szabadságát, a gondtalanságát, irigylik az egész életvitelét. Azt, hogy senki és semmi sem köti egy helyhez, azt, hogy akkor indul új utakra, amikor a kedve tartja. Ők pedig élik az érdektelen, sivár életüket. Vadászatokat rendeznek, közben célba lőni sem tudnak. Járják az erdőket, pedig félnek. A herceg szóvá is teszi: Nem vagytok ti nagyurak, csak annak képzelitek magatokat! A kérdés, hogy ki ez az ember valójában, gyakran felvetődik majd a nézőben. Hogy honnan jött és merre tart, nem tudni. Ezt Vanőura sem mondja ki. Mintha meg akarná őrizni a figura titokzatosságát. És így a jó! A néző fejében persze, sok minden megfordul majd. Egyszer bolondnak, máskor kémnek, megint máskor szökevénynek tartja majd őt, aztán mindannyiszor rájön, hogy tévedett. Megalrogov ugyanis nem más, mint a mesz- sziről jött ember. Szerelmekről, birtokokról, oroszországi évekről beszél, de nem ez a fontos, hanem az, hogy belép egy meglehetősen zárt társaságba, és mindent a feje teljére állít. A gyerekeknek gyerekes partnerük, de miközben játszanak, felnyitja a szemüket. A fiatalok is rajongnak érte, mert mindegyiküknek ad valamit. Nem ajándékot - egy új érzést! Valami felkavaró érzést. Mindezért persze, semmit sem vár cserébe. Nem akar meggazdagodni, házasságot kötni, még csak köztük maradni sem. A nyugalmat, a biztonságot messziről kerüli, neki az élet legsűrűbb sűrűje kell. Izgalmakkal, kalandokkal, ismeretlen helyzetekkel. S mert szerencsés alkat, bármihez nyúl is, minden sikerül neki. Olyan, akár egy mesebeli hős, de úgy kell őt megformálnom, mint egy itt és most élő embert. Nekem ez az egész film egy hosszú, filozofikus meditálás az életről. Megalrogov belső arcában pedig nemcsak Don Quijote és Don Juan vonásait látom, ott van benne Cyrano és Hlesztakov arca is. Ami a leginkább foglalkoztat most: vajon igazán boldog vagy csak színleli a boldogságot. Mert aki úgy él, mint ő, annak nem lehet könnyű az élete. A sugallatait, a kihívásait elfogadom, azok szépek és meggondolkoztatóak, de az életformáját nem tartom példamutatónak. Ez a film, akárcsak a könyv, az emberi vágyakról szól. Arról, hogy mi az, amit elérhetünk, és arról, amit talán sohasem fogunk elérni.". „Már csak malőrök jönnek11 Ha sokat próbáltok, akkor nyugodtak vagytok és azt nem akarom - valahogy így mondta Menzel, s a műteremből egyszer csak nappali szoba lett, a színészek (Josef Abrhám és Jan Hruéinsky) pedig eljátszották a soron következő jelenetet. Azt, amikor a herceget párbajra hívja a sértett szerelmes. A felvétel után Menzellel beszélgetek.- ön szerint milyen idők voltak azok a bizonyos régi idők?- Szépek, biztos, hogy szépek. Most már csak malőrök jönnek.- Malőrök?- Igen... elfelejtettem, hogyan kell filmet forgatni, s mi ez, ha nem malőr9- Elfelejtett forgatni? ön, aki mindent tud a filmről?- Minél többet tudok róla, úgy érzem, annál kevesebbet. Nekem minden film egy új próbatétel. Most is, minden jelenet előtt a hideg futkos a hátamon... nem tudom, hogy csináljam, mi lenne a legjobb megoldás. Bár, ha előre látnám, akkor meg az lenne a bajom... hiányozna az a furcsa izgaiom.- Akkor nem is félelem, amit ilyenkor érez.- Pedig az. Félelem. Amikor Az én kis falumat forgattam, sokkal könnyebb dolgom volt... ez másfajta film lesz. Itt sokkal nagyobb veszélyekkel kell megküzdenem.- Vancura miatt?- A nyelvezete miatt. Több mint húsz éve kaptam a könyvet az író feleségétől, húsz év alatt egyetlen egyszer sem volt bátorságom, hogy elkezdjem forgatni a filmet. Most elfogyott a pénzem és belevágtam.- És ez a mű izgatta a legjobban.- Leporolták a forgatókönyvet, és odaadták, hogy csináljak belőle filmet, ennyi a történet. Engem soha, egyetlen egyszer sem hajtott a vágy, hogy „kifejezzem" magamat. Számomra a film nem önkifejezési eszköz, én nem adni akarok... engem Otakar Vávra, a professzorom arra tanított, hogy úgy csináljak filmet, ahogy a legjobban tudok. És én azóta is ehhez tartom magamat. Mások meg fejezzék ki magukat úgy, ahogy akarják. Nekem egy pincér, aki rendesen végzi a munkáját, sokkal többet jelent, mint egy önkifejezésre törekvő rendező. Aki minden áron „adni" akar, az a végén szinte biztos, hogy félrevezet.- Az én kis falumat két és fél éve forgatta.- És most azt hiszi, alig vártam, hogy újra itt álljak a kamera mellett?- Azt.- Ne higgye. Néha-néha ugyan hiányzott ez a munka, mert a filmrendezést is meg tudja szokni az ember, de hogy a megszállottja lennék... nem! Nem annyira fontos ez nekem. Amíg pénzem van, nem forgatok. Ha elfogy, dolgozom.- A képiét egyszerű.- Képzelje csak el, mennyi kínlódástól mentem meg a nézőket azzal, hogy nem akarom minden évben „kifejezni" magamat. Az így született filmekből úgyis van elég. Jobb, ha valóban csak azt teszi az ember, amit tennie kell. Azt pedig csinália úgy, hogy az szórakoztató legyen. SZABÓ G. LÁSZLÓ Jiri Menzel és Josef Abrhám a forgatás szünetében (Lőrincz János felvétele) érdekelte a szlovák filmművészeket 1988-ban? Mi érdekelte (volna) a mozinézöt? Hogyan látták 1988-at a filmesek, mit mutattak meg abból, ami a nyilvánosságot foglalkoztatta? Kérdezik, kérdezzük majd a számvetéskor. Év végén. A forgalmazásban lévő alkotásokat - Miloslav Luthertől az Epizódszerepet, a bürokratikus színházigazgatás groteszk- jét, valamint Juraj Lihosit kamaszokról forgatott munkáját, a Vonatkozókat - látva megállapíthatjuk, hogy a bratisla- vai Kolibán jónak ígérkezik a termés. De a játékfilmek zöme csak ezután kerül a mozikba. Addig is, nézzük, mit kínálnak a Koliba alkotói! ) Elkészült - a Karlovy Vary-i fesztiválon szerepelt is - Vladimír Blaco Magatartása. A film különböző magatartás- formákat sorakoztat föl, s bírálja a korrupciót. Kész és bemutatás előtt áll a Sagarmatha. Ez Nepállal koprodukcióban készült, és a Himalájába, egyben a föld legmagasabb pontjára, a Mount Everestre visz fel bennünket. Vajon hogyan jutnak el, eljutnak-e egyáltalán az expedíció tagjai oda, ahova először 1953-ban Hillary új-zélandi alpinistának és nepáli vezetőjének, Tensingnek sikerült felmásznia. A film valószínűleg nemcsak egzotikumával csábít majd, hiszen a hegymászókat a végső cél, a csúcs elérése, emberpróbáló helyzetek elé állítja, s ha Ján Piroh rendező él a nem mindennapi lehetőségekkel s jól irányítja színészeit, érdekes sorsok tárulhatnak fel előttünk. Reméljük, hogy az alkotók cseppet sem könnyű vállalkozása révén megtudhatjuk, milyen belső indíttatásra vágnak neki a legmerészebb sziklafalnak a hegymászás megszállottjai, és miként viselkednek szélsőséges helyzetekben. Van egy olyan világ, amelyben a virágok, az állatok, a tárgyak is élnek és éreznek, ahol az élet kemény, nagy próbák sorából áll, ahol minden történés ismert népmeséi motívumok időszerűvé tett változata, amely mélyen humánus, és amelyben finom irónia árulkodik a rosszról, a hibákról. Andersen világa ez. A gyerekek és felnőttek körében Mesék és élettörténetek Körkép a Kolibáról egyaránt közkedvelt dán író szellemiségét idézi Duéan Tranőík Mikola és Mikolko című filmje az irigységről és a kapzsiságról szóló mesés történetével. Mikola szerepében Hunyadkürti Istvánnal találkozhatunk majd a filmvásznon. Úgy látszik, Dusán Trancík a mának szóló mondanivalóját a mesék általános igazságaival akarja vagy tudja leginkább kifejezni. Másik - már felvett, de még utómunkálatokra váró - alkotása, a Hetet egy csapásra népmeséi fogantatású. A nem harci erejével, hanem ügyességével, leleményességével és eszességével győzedelmeskedő Simon szabó történetét meséli el a szlovák-NSZK koprodukció. Készülnek mai témájú alkotások, és lesz zenés film is. Ez utóbbit képviseli három pályakezdő rendező - Michal Rutt- kay, Vladimír Stric és Kvetoslav Heőko - érdekes kísérlete. Egykori, már feloszlott beatzenekarok egy-egy tagjáról készítenek külön-külön három rövidfilmet, amely lényegében három zenész vallomása a mai harmincasokról. Nyáron, a kertmozikban, színpadi játék kiegészítésével mutatták be F. T. címmel az első szlovák moziklipet, Dusán Rapos rendezésében. Hamarosan ez is a mozikba kerül. A Fürdőszobajátékosban Éva Stefankoviőová kissé furcsa módon indítja el pályáján művészhösét. A tehetséges, de a nyilvánosságtól rettegő, folyton lámpalázas fiú megszakítja zenei tanulmányait, és segédmunkásként helyezkedik el. Az üzemben sikerül „kigyógyulnia" „betegségéből", és újra nekifut, hogy meghódítsa a pódiumot. Hogyan viszonyulunk 1988-ban a múlthoz, hogyan viszonyulunk apáink örökségéhez - kérdezi A skanzen gondnoka című filmjével Stefan Uher. Juraj Jakubisko is dolgozik, ülök az ágon címmel forgat filmet, melyben a felszabadulás utáni újjáépítés időszakában két ember egymásra találását beszéli el. Egyiküket Boleslav Polivka alakítja. Kíváncsian várjuk az új szlovák filmeket: mennyire tudják művészileg, tartalmilag feldolgozni a közvéleményt foglalkoztató realitásokat. (tallósi) 1988.
