Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-28 / 43. szám

Portrévázlat a 60 éves Tánczos Tiborról Sokan úgy vélik, hogy egy értelmiségi számára falun élni, gyökeret verni - hát­rány. Van ebben a megállapításban némi igazság, bár gyakorta igaztalanul hangza­nak el az effége állítások. Ismerek számta­lan olyan értelmiségit, elsősorban pedagó­gust, agrármérnököt, de orvost, sót ügyvé­det is, aki előnyével és hátrányával együtt tudatosan vállalja a falun lakást. Közéjük tartozik Tánczos Tibor is, a Csilizköz (Me- dzicilizie) Efsz üzemi pártszervezetének el­nöke. Első találkozásom Tánczos Tiborral kö­zel húsz éve történt. Akkor még én is falun éltem, gyakorló pedagógus voltam Abarán (Oborín). A Csemadok egyik központi bi­zottsági ülésén figyeltem fel rá. Felszólalá­sában nemzetiségi kultúránk és tudatunk ápolásával, illetve formálásával kapcsolat­ban mondott okos, megszívlelendő dolgo­kat. A jobbító, többre törő szándék csengett ki mondanivalójából. A szünetben aztán elbeszélgettünk. Ké­sőbb is sokszor találkoztunk. Engem akkor (Lörincz János felvétele) a magabiztossága, a szó nemes értelmé­ben vett elkötelezettsége lepett meg legin­kább. Közéleti tevékenységét máig ez a jó értelemben vett elkötelezettség motiválja. Tánczos Tibor, az egykori népi kollégista már fiatalon felismerte a fejlődés irányát és alkalmazkodott a kor realitásához. Már a szövetkezetek szervezésekor tudatosítot­ta, hogy a földműves-szövetkezetekben csak szakképzett, müveit vezetőkkel lehet célt érni. Csak így zárkózhat fel a szövetkezeti parasztság jólétben, életvitelben, kultúrá­ban a népesség más rétegeihez. Az ötvenes évek végén került szülőfalu­jából, Felsöszeliből (Horné Saliby) a csalló­közi Nagymegyerre (Calovo). Itt kezdett komolyabban töprengeni a szövetkezeti gazdálkodás jelenéről és belátható jövőjé­ről. Unalomig elcsépelt közhely volt ekkori­ban, hogy meg kell szüntetni a falu és a város közötti különbséget. Igen ám, de a hogyanra nem volt igazán példaértékű minta. Bár igaz, hogy egyre szaporodtak a közép- és főiskolák, a szellemi élet kisu­gárzásának műhelyei. De ide csak a fiatalok juthattak be. A szövetkezeteket pedig zöm­mel idősebb, 8 általánost végzett pa­rasztemberek irányították, akik rendelkez­tek ugyan gyakorlati tapasztalatokkal, de elméleti felkészültségük nem volt a nagyü­zemi gazdálkodáshoz. Ennek pótlására ja­vasolta Tánczos Tibor az Új Szóban megje­lent egyik cikkében egy hosszabb távú felnőttképző tanfolyam megszervezését. Javaslatára a felsőbb pártszervek is felfi­gyeltek, végül is a javaslat zöld utat kapott, így indult meg 1960-ban 90 résztvevővel a tanfolyam. Ennek hat évig ő volt a vezető­je. Ez idő alatt több mint ötszázan végezték el. Tekintsünk el most annak értékelésétől, hogy mennyiben járult hozzá e tanfolyam Dél-Szlovákia szövetkezeteinek eredmé­nyes gazdálkodásához. Tény azonban, hogy Csallóközben a hatvanas évek végére búzából már elérték az öttonnás átlagos hektárhozamot. Ma már hat tonna a hozam, egyes helyeken a hetet is meghaladja, ku­koricából kilenc tonna, az egy tehénre eső tejhozam pedig ötezer liter. Országos vi­szonylatban itt a legmagasabb az agrár­mérnökök száma. Csallóköz tehát elöl járt a mezőgazda­ságban az értékek megteremtésében Ter­mészetes paraszti ésszel ismerték fel a va­lóság szükségleteit. Itt mindig volt kezde­ményezés, törekvés, gondolat a jobbításra, a folytonos megújulásra. Ebben meghatáro­zó szerepe volt Tánczos Tibornak is, aki közben hat évig volt szövetkezeti elnök, 1974-től pedig a Csilizköz Efsz üzemi párt- szervezetének függetlenített tisztségvise­lője. Kérdezheti valaki - mint ahogyan én is megkérdeztem tőle -, hogyan lett egy jó agrármérnökből pártelnök, pontosabban pártmunkás. Fontos az okokat kutatni? - kérdezett vissza. Unszolásomra elmond­ta, hogy a tartós konszolidáció sokat ígérő éveiben társadalmi szükséglet volt a kis szövetkezetek egyesítése. De hogy az utak hová és merre vezetnek majd, azt akkor éppúgy nem tudta pontosan senki, mint kezdetben a kis szövetkezetek esetében. S ez volt számára az igazán izgalmas kérdés. Amikor felvetődött a Csilizköz hét kis szövetkezetének az egyesítése, mérlegel­ték képességeiket, hogy ki mire képes. Ö maga lepődött meg a legjobban, amikor őt választották meg az egyesített szövetke­zet üzemi pártszervezetének elnökévé. Mint mindig, most is felmérte a lehetőségeket. Létre kell hozni - javasolta - egy olyan közösséget, amely képes a célok elérésére. Szakítani kell az ötvenes évekbeli valóság­tól elrugaszkodott, vágyálmokra épült gya­korlattal és segíteni a valóságra épülő me­zőgazdasági politika érvényesülését. Az induláskor eltökélt szándékuk volt, hogy a szövetkezet mechanizmusában azokat a formákat, módszereket alkalmaz­zák, amelyek egyaránt megfelelnek az itteni hagyományoknak és a kor követelményei­nek. Megítélése szerint e célok eléréséért érdemes volt vállalni a pártelnöki tisztséget. A célt elérték. A Csilizköz Efsz ma az ország egyik legjobb szövetkezete. Legin­kább az teszi mérhetővé e megállapítás hitelét, hogy a közel hatezer hektárnyi föld­területen gazdálkodó szövetkezet évi tiszta nyeresége 23 millió korona. Az efsz-hez tartozó hét község 5000 lakosának többsé­ge új, összkomfortos, önerőből épített csa­ládi házban lakik, szinte minden ágazatve- zetó agrármérnök, illetve üzemgazdász. Tehát a kiváló gazdasági eredmények nem véletlenül születtek. E néhány számadatból is egy valóban új és igényes életforma rajzolódik ki. S ami mindennél fontosabb, egy új közösségi élet- szemlélet van kialakulóban, ami már a jövőt is erősen meghatározza. Itt az ember érté­ke, becsülete elválaszthatatlan a végzett munka mennyiségétől és minőségétől. Ér­demes odafigyelni mindarra, ami ebben a szövetkezetben történik. A más termelési eredmények és az életforma nem kis mér­tékben a magas színvonalon irányított párt- munkának és a hozzáértő, kollektív veze­tésnek tudható be. A célratörő és ésszerű vezetési módsze­reket dicséri a munka mennyisége és minő­sége szerinti jutalmazás is, amelyet itt már több mint tíz éve bevezettek. Az újfajta értékrend és szemlélet lemérhető egyebek között a szocialista munkabrigád-mozga- lomban is. Joggal fogalmazott így a pártel­nök: a szocialista munkabrigádok a mi valu­tatartalékaink. A hosszúra nyúlt beszélgetés közben azt is megtudtam, hogy itt sem tudta még minden tekintetben áthatni az emberek gondolkodását az újfajta erkölcsi felfogás, jelen van még a régi is. Voltak konfliktusok is, de minden ütközés a közös cél érdeké­ben történt. Az álláspontok és értékek kon­frontációja csak növeli annak a megállapí­tásnak az igazát, hogy a jövő a ma gondjai között érlelődik, s hogy a vezetést elsősor­ban az elért eredmény, a termelés gazda­ságossága, a minőség és a hatékonyság minősíti a leghitelesebben. Ez az egyetlen járható út, amely elvezetheti a szövetkeze­tét az újabb csúcsok felé. Talán túl sokat időztünk a gazdasági jellegű kérdéseknél. A dolog lényege kíván­ta igy. Hiszen ez az a terület, ahol országos mércével mérve is leginkább felmutatható az a többlet, melynek a létrehozásában Tánczos Tibor érdeme elvitathatatlan. TOROK ELEMÉR M ost már elárulhatom, amíg beszélget­tünk, azt mérlegeltem, fürkésztem, ho­gyan állnak majd helyt ebben az erőpróbát jelentő időszakban, az átalakításban. Hogy mennyire tudják és merik nevén nevezni a problémákat, a tennivalókat, s hogy van-e közöttük, aki a biztonságosabbnak tűnő, bevált szólamokból idéz, ahelyett, hogy önmaga szá­mára fogalmazná újra, az elméletből a gyakor­lat terére átemelve a feladatokat. A szűkre sza­bott idő minderre nem sok lehetőséget adott, de annyit mégis, hogy tömören, lényegretöröen felvázolják a falu, az üzem, az iskola helyzetét, körülményeit, ahol élnek és dolgoznak. És ahol pártelnökként elsősorban tőlük függ, mikor, ho­gyan kerül sor a várt változásokra, azok előké­szítésére, áttörő megindítására és megvalósí­tására. Negyvenhat kommunista, Szlovákia magyar­lakta falvaiban, városaiban élő, az itteni üzemekben, iskolákban és szövetkezetekben a párt vezető szerepét realizálni hivatott pártel­nök vett részt szeptemberben a CSKP KB Politikai Főiskolájának bratislavai karán rende­zett, egyhónapos, magyar nyelvű tanfolyamon. Maga az a tény, hogy az ember az őt körülvevő, szinte elborító kérdések és megol­dandó feladatok szövevényét mintegy felülné- zetböl láthatja, kívülről szemlélheti, s hogy saját tapasztalatait, gondjait összevetheti másoké­val, tisztább látáshoz segít, eligazít, s ezáltal magabiztosabbá, határozottabbá tesz. Ezen az általánosítható igazságon túl most igazán jókor jött ez az egy hónap, ez a lehetőség, hiszen újat akaró időket élünk, s ebben az akarásban rendkívül fontos a tisztánlátás, a határozottság. felkészítését, a SZISZ-nek kicsi a vonzásköre, nem kínál és nyújt megfelelő és érdekes, tartal­mas és sokrétű szórakozást, mivel megoldatlan a falusi ifjúsági szervezetek, illetve üzemi szer­vezetek küldetése. A fiúk és lányok nemcsak munka- és lakóhelyük, hanem az üzem és a falu ifjúsági szervezete között is „ingáznak'1, s így nehéz szemmel tartani, irányítani a fejlő­désüket.- Azokban a falvakban nehéz, ahol körzete- sítették az iskolákat, s nem maradt helyben lakó pedagógus. Itt sorvad, visszafejlődik a kul­turális tevékenység, nehezen szerveződik a társadalmi munka.- Csak helyben lakó embert lenne szabad a helyi nemzeti bizottság elnökévé választani, hogy átérezze, élje a falu, a kisközség életét, gondját. A bejáró pedagógus, tisztségviselő, népművelő nem tudja irányítani a faluközössé­get, nincs kisugárzó ereje.- Aki irányítani akar, nevelni, másokat taní­tani, az legyen művelt, legyen személyiség, akinek tudása, erkölcsi tartása van.- Sokkal több figyelmet kellene fordítani a szabadidő szervezésére, hasznos, értelmes és érdekes programok kínálatával kellene meg­győzni az embereket, hogy arra használják ezt az időt, amire valamikor szánták, szántuk: szel­lemi feltöltödésre, felfrissülésre, élményt adó beszélgetésekre, családi együttlétre, kirándu­lásra. Tehát nem, amire ma fordítják hajszás munkára, kimerítő, pénzszerző „fusizásra".- A társadalmi szervezeteknek kevesebb, de tartalmasabb akciót kellene felvállalniuk, sajá­tosabbá kellene tenni egy-egy szervezet mun­káját, hogy valóban úgy érezze, aki oda tartó­Új ismeretekkel felvértezve A tanfolyam küldetése ugyanis az volt, hogy az átalakítás eszmei-elméleti feltételeiről, a párt vezető szerepe elmélyítésének időszerű kérdé­seiről, a pártépités lenini elveinek és normáinak érvényesítéséről, a tagság összetételének mi­nőségi javításáról, a párt ellenőrző szerepének- az ellenőrzés formáinak és módszereinek- érvényesítéséről és tökéletesítéséről nyújtson elméleti ismereteket, tájékoztatást és adjon a gyakorlati munkához ösztönzést a pártelnö­köknek. A társadalom életének minden szakaszáról, termelőüzemekben és földműves-szövetkeze­tekben tisztségviselőként, pedagógusként és munkásként dolgozók egyaránt voltak közöttük. És ez volt a jó, mert így szinte a termelés és az irányítás, a nevelés és a politikai munka egész keresztmetszetét láthatták, valóban tapasztala­tokat cserélhettek egymással. A záróbeszélgetés napján találkoztunk, ami­kor már hazafelé készülődtek. Sokan már a vo­nat, az autóbusz indulásának időpontjához köt­ve ültek le, hogy összegezzék, mit visznek haza jelképes tarsolyukban, mit adott nekik a tanfo­lyam, s hogyan látják további munkájukat az átalakítás követelményeinek tükrében. Jó szervezés, magas színvonalú előadások jellemezték a tanfolyamot, állapították meg. Elégedettek voltak a szállással és az ellátással is. A hasonló problémákkal, gondokkal birkózó, rokon gondolkodású elvtársaik között feltöltód- tek energiával, lendületet adó, új módszerek, megoldások keresésre ösztönző erővel. Szeret­nék, ha mások számára is adott lenne ilyen lehe­tőség, ha több magyar nyelvű tanfolyamot ren­deznének, s ha ezeken még nagyobb arányban hallgathatnánk anyanyelvűnkön elhangzó elő­adásokat. Nem mintha szlovák nyelvi ismere­teink olyannyira gyengék lennének, de köny- nyebb árnyaltan és pontosan fogalmazni a sze­mináriumokon, ha anyanyelvén szólhat az ember. Miután címeket cseréltek, s elköszöntek a sietőktöl, arról beszélgettünk, amiről mosta­nában mindenki az országban, az átalakítás várható alakulásáról, s azokról a körülmények­ről, amelyek segítik vagy gátolják azt. Mindenki magán kezdte a sort. És igy volt helyes, így volt természetes. Volt, aki bevallotta, eddig úgy gondolta, majd jön valamiféle utasítás felülről, hogyan s miként kell a „másképpent", az „újszerűent" elkezdeni, hogy a termelésben majd a gazdasági vezetés mozdul, változtat, kezdeményez.- Itt világosan megmondták, hogy ez első­sorban a mi feladatunk, kommunistáké, főleg ha még a tagság bizalmából pártelnök is az ember - kicsit mosolygunk, s elgondolkodva nézünk egymásra s magunk elé, amíg elvtár­sunkat hallgatjuk. Ki-ki a maga tapasztalatát tudja, s küzdelmei, harca, kudarcai és újrakez­dései számbavétele után a következő „csaták­hoz" gyűjt bátorságot, erőt.- Ilyenkor derül ki, hol „gyenge a front", hogy nehéz a falusi pártszervezetekben, re­gisztrált tagokkal dolgozni, amikor azok munka­helyük pártszervezetében tevékenykednek. Hogy vannak passzív tagjaink, akiket az eddigi kritériumok alapján felvettünk ugyan, de nem erősítik a sorainkat.- Elhanyagoltuk a fiatalok eszmei-politikai zik, hasznos számára - és a társadalom szá­mára is - érdekes és fontos munkát végez.- A legfontosabb az egészségesebb életkör­nyezet kialakítása, védelme. Ezért is sokkal többet lehet és kell tenni. (gy sorjáztak a vélemények és ötletek, ame­lyekből mély felelősségérzet és nem kevés türelmetlenség csengett ki. Szóba kerültek ter­mészetesen azok az adminisztratív vagy más jellegű akadályok is, amelyek sokszor gúzsba kötötték a hibákat, hiányosságokat feltárni aka­ró kommunisták kezét, vagy elvették a kedvü­ket attól, hogy a termelőüzemben nyíltan bírál­janak. Azzal a szándékkal indultak haza, hogy az átalakítás feltételeit saját környezetükben meg­teremtsék, hogy a többi kommunista segítségé­vel változtassanak a túlhaladott módszereken, segítsék a jobbító szándékok kibontakozását, a negatív jelenségek felszámolását. Kisebb- nagyobb lazaságok a legtöbb munkahelyen előfordulnak még. Az irányítás és az ellenőrzés fegyelmező következetessége is sok helyütt várat magára. De halaszthatatlan a változtatás ott, ahol gazdasági visszaélések fordulnak elő, ahol a munkafegyelem vagy a társadalmi tulaj­don tiszteletben tartása körül tapasztalhatók nemtetsző jelenségek. Persze, nem egyszerű, nem könnyű nekivágni a sűrűjének, nem kocká­zatmentes elsőként szólni, vagy mást mondani, mint amit eddig megszoktak. Jó lenne most, az ideológiai plénum után körülülni az asztalt Gaál Margittal, Nagy Ferdi- nánddal, Radimák Magdával, Brezovszky And­rással, Juhász Józseffel, Barta Jánossal, Sza­bó Lászlóval, mind a negyvenhatukkal, akik Fülektől (Firakovo) Dunaszerdahelyig (Dunaj- ská Streda), Rozsnyótól (Roznava) Stúrovóig idehozták akkor, és egymás elé tárták feladata­ik, gondjaik garmadáját és sikereik, eredmé­nyeik szívet melengető csokrát. Vajon most, az eszmei-politikai igények nagyítója alá téve, mit tartanak a legfontosabbnak? Hol lesz gyorsabb, erőteljesebb az indulás? Úgy gondolom, a termelőüzemekben. És faluja válogatja - attól függően, milyen ügyes, ráter­mett a nemzeti bizottság elnöke - hol mennyire lesz majd elégedett a lakosság a közellátással, közmúveléssel, szolgáltatásokkal. A legbonyo­lultabb, legnehezebb - valószínűleg - a neve­lés terén lesz, ahol az ifjúság hivatásra, életre való felkészítése folyik. Most sok múlik azon, hol mennyire sikerül a pártszervezeteknek - pártelnököknek - ma­guk mellé állítani a tagságot és a pártonkívüli dolgozókat. Ha azzal a felelősséggel, ember­séggel és olyan nyíltan szólnak a köréjük szer­veződő közösségben is eredményekről és cé­lokról, gondokról és gátló körülményekről, aho­gyan itt, beszélgesétünkkor tették, akkor nem­csak megértésre, hanem segítségre - segítők­re - is találnak. Hiszen ki ne tudná, ki ne érezné, hogy az átalakítás mindannyiunk érdeke es ugye. Es elsősorban a kommunisták - köz­tük is mindenekelőtt a pártelnökök - feladata, hogy megteremtsék a feltételeket minden tár­sadalomért tenni kívánó ember cselekvő rész­vételéhez. Én most közöttük is leginkább e most megismert negyvenhat elvtársamnak szurkolok. Lám, a személyes kapcsolatok je­lentősége ... Jusson ez eszükbe, amikor szer­vezni, meggyőzni indulnak. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET 1988. >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom