Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-21 / 42. szám

írott tó irattan ^Utóinak, aZS'k tó'Twánytótógok kiküszöbölésének reményétón? sek levonásává! szukebb g . , bejelentések és valamint a különféle harométer szerepét, amely SS??­srsw;. „ ssaf&s SS^SSSSSíSl tó a tttóügye* igazgatásába. gált és feltárt fogyatékosságokat minden­képpen igyekszik „eltussolni", magyarázni, mentegetni. S végső soron csak passzivi­tást, közönyt, vállrándítást és kézlegyintést von maga után az a körülmény is, hogy noha emelkedő tendenciáról tanúskodik a kirótt büntetések száma, nagy többségük csak amolyan ,,no-no!“ vagyis enyhe dor­gálás, amelynek nagyobb foganatja nincs. ALKALMAZZUK A TÖRVÉNY SZIGORÁT Az igazsághoz persze - hozzátartozik az is, hogy a lakossági panaszok alapján fel­derített komolyabb esetekben alkalmazzák a törvény szigorát. Most is folyamatban van néhány ilyen ügy. Egy névtelen bejelentés­sel például fény derült arra, hogy a Közép­szlovákiai Baromfiüzemek konszernválla­latnál az 1984-1985-ös években a vállalat vezető gazdasági dolgozóinak utasítására az üzemvezetők számviteli üzelmekkel pa­píron mintegy kétmillió koronával „meg­emelték" az elért nyereséget, hogy ne ma­NEM EGYEDI, HANEM INTÉZMÉNYES MEGOLDÁSÉRT Van azonban még egy dolog, amiről éppen a lakossági panaszokkal összefüg­gésben feltétlenül szólni kell. Nevezetesen arról - s ez igen komoly dolog -, hogy vannak olyan bíráló észrevételek, főleg a közellátásra, a szolgáltatásokra, a közle­kedésre, de nemcsak ezekre, amelyek évről évre ismétlődnek. Az ok az, hogy eseten­ként ugyan orvosoljuk a bajokat, de az intézményes megoldás (persze ennek szá­mos összevetöje van) elmarad vagy meg­engedhetetlen módon késik. S ez nem ép­pen bizalomszilárdító körülmény. Köztük nem kis számban akadnak olyanok is, ame­lyek a józan emberi ész szerint még a be­szűkült gazdasági feltételek közepette sem megoldhatatlanok. Részben a kisebb terü­leti és termelési egységek, részben pedig a kormányok szintjén. TEHER AVAGY TÖKE Mindennek tudatában eltékozolhatatlan töket és nem.az ügyintézők gondját tetéző terhet kell látnunk azokban a lakossági beadványokban, amelyek - eltekintve most attól, hogy egy részük megalapozatlannak bizonyul - társadalmi aktivitásról tanúskod­nak. Mégpedig olyan megvilágításban, hogy ez tulajdonképpen csak a csúcsa a nagy tömegében a felszín alatt rejtőző jéghegynek. Teljes mértékben vonatkozik ez az országosan tavaly elintézett mintegy másfél százezernyi, s a Szlovák Szocialista Köztársaságban nyilvántartásba vett csak­nem negyvennyolcezer lakossági panaszra. A kérdés társadalmi jelentőségére utal az is, hogy a szövetségi kormánynak egy tavalyi határozata alapján, amely a minisz­tereknek és a szövetségi központi szervek vezetőinek feladatul adta az ezzel kapcso­latos ügyintézés alapvető tapasztalatainak felmérését és a jelzett fogyatékosságok kiküszöbölését, ezekben a hetekben a Szö­vetségi Gyűlés két kamarájának bizottságai megtárgyalták a CSSZSZK Népi Ellenőrzé­si Bizottságának vonatkozó ellenőrző jelen­tését. A felülvizsgálat általánosított megállapí­tása egyébként az volt, hogy a lakossági beadványok nagy hányadát ugyan felelős­ségteljesen intézték el, de ennek ellenére a helyzet lényegesen nem javult. A bíráló észrevételek száma növekedett s ez főleg olyan területeken volt szembeszökő, ami­lyen a lakásgazdálkodás, a lakások karban­tartása, a közlekedés, a kereskedelem és a lakossági szolgáltatások. Más szóval, semmiképp sem csökkennek, hanem ép­penséggel gyarapodnak az olyan gondok és bajok, amelyek nap nap után közvetlenül érintik a lakossági érdekeket, jogokat s nem különben az egész társadalom jól felfogott érdekét is. Ugyanakkor, főleg az irányítás alsóbb szintjein - s ezt az ellenőrző jelentés hang­súlyozottan állapítja meg - a problémák rendezése távolról sem felelt meg a köve­telményeknek. Vegyük például az ilyen be­jelentések kivizsgálásának módját. Tény az, hogy még viszonylag sok esetben nem eléggé tárgyilagos, nem tér ki a panaszok lényegére. Számos bírálót sem elégítenek ki a kényesebb kérdéseket kerülő, semmit­mondó válaszok, arról már nem is beszélve, hogy az ügyintézés többnyire adminisztratív jellegű. Csak ritkán történik meg az, hogy személyesen is felveszik a kapcsolatot az­zal, aki kritikájával bizalommal fordul az illetékes államhatalmi vagy államigazgatási szervhez. Ennél is súlyosabban esik a lat­ba, hogy nem kevés az olyan vezető gazda­sági dolgozó, aki a panaszok alapján kivizs­radjon el a várt prémium. Most ezzel az SZSZK Legfőbb Ügyészsége foglalkozik. További lakossági panasz és a Csehszlo­vák Állami Bank ezt követő kivizsgálása leleplezte a SLOVAKOTERMA gazdasági egység vezetőinek „ügyeskedését", amellyel devizagazdálkodásunkat több, mint 185 ezer dollárral károsították meg. Ezzel az üggyel is foglalkoznak a bűnüldöző szervek. Bejelentéseikben elég sokan nyíl­tan szóvá tesznek egyéb jelenségeket is, amelyek szöges ellentétben állnak pártunk elnökségének a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem alapelveinek megsze­gése elleni harc hatékonyságának növelé­sére felszólító levelével. Egyebek között rámutatnak szolgálati gépkocsik magáncé­lokra való felhasználásának, jogtalan lakás- kiutalásoknak, a hétvégi házak engedély nélküli építésének, a tényleges gazdasági eredmények meghamisításának, „felérté­kelésének" eseteire. Az így kipattant és megerősített ügyek a törvény szigorába ütköznek, és az ilyesmi ma már igencsak kockázatos „vállalkozás". Ezzel összefüggésben az év első felé­ben a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok több intézkedést fogadtak el. Céljuk az, hogy a legfájóbb panaszokra a közeljövőben rugalmasabban reagáljanak és megoldásukat biztosítsák az egyes tár­cák, szervek és szervezetek. Ezzel egyide­jűleg továbbra is követelmény, hogy az irányítás minden láncszeme szigorúan megkívánja a fegyelem megtartását, hatá­rozottan szembe szegüljön a társadalomel­lenes megnyilvánulásokkal és következete­sebben fokozott igényeket támasszon a ve­zető dolgozók felelősségvállalásával szemben. Ezek a követelmények lényegében mindannyiunkra vonatkoznak. Csak teljesí­tésükkel érhető el, hogy kevesebb legyen a fejlődésünket gátló, az életszínvonalun­kat, a közérzetünket kedvezőtlenül befolyá­soló bosszantó körülmény, amelyeket híven tükröznek a lakossági panaszok. GÁLY IVÁN Szinte kivétel nélkül az uralkodó osztályok tagjai látogatták a Magas-Tátrát az első világ­háború előtt. Ebből kivétel csak Stary Smoko- vec volt az 1833-1868-as években, amikor is tulajdonosaitól, Csáky gróféktól, majd a job­bágyság megszűnése és a nagybirtok felosz­tása után a mlynicai földesuraktól Rainer János György, a dolgos és szerény poprádi vendéglős vette bérbe. A Rainer-házaspár korabeli vendégkönyve, amely1 ma megtalál­ható Tatranská Lomnicában a Tátrai Nemzeti Múzeum gyűjteményében, érdekes és kifeje­ző képet fest a fürdőtelepülésról és látogató­iról. Az 1833-1847-es években a vendégkönyv 292 nagy formátumú oldalára minden fürdő­vendég legalább a nevét bejegyezte. Miután a látogatottság megnőtt és a település a bér­lők igyekezetének köszönhetően jelentősen megnagyobbodott - ez már bonyolultabb lett. A huzamosabb ideig itt tartózkodó vendégek azonban annál részletesebben számoltak be tapasztalataikról. Megdicsérték Rainerék gon­doskodását, gyakran verspróbálkozásaikkal fejezték ki kirándulási élményeiket és a Tátra iránti csodálatukat. A település intézményei Csákyék idején csak a „kiválasztottak" számára voltak nyi­tottak. Rainerék vendégei azonban többnyire a középrétegekből, nevezetesen a vidéki ér­telmiségi körökből regrutálódtak, de ellátogat­tak ide diákcsoportok, sót, nem is szórványo­san, földművelők és munkások is. Volt, akit ide vonzott a Tátra megismerésének szándé­ka, másodikat pedig a gyógyfürdő hírneve. Ez annak volt köszönhető, hogy a Rainer-házas­pár a helyi ásványvízbe cirbolya- és törpefe­nyő kivonatot elegyített. Neves személyiségek is ellátogattak ide. Többek között - 1833-ban - a szepességi festőművész, Czauczik József, aki portréi hátterén előszeretettel örökítette meg a Tátra panorámáját. Járt itt Húsz Dávid, a poprádi múzeum alapítója és Tibély Károly, aki négy­venkét napot töltött itt el tátrai tájképek festé­sével. A vendégkönyvbe - 1835-ben - rábuk­kanunk Kari Kalchbrennernek, a jeles botani­kusnak és John Paget angol utazónak és irodalmárnak soraira. Rá három évvel a kör­nyéken festegetett a bécsi Jakub Alt festőmű­vész, majd két évvel később a rokonszenves nyaralóhelyet megkedvelte Emst Lindner köl­tő is. Asbóth János, a kitűnő fizikus és ás­ványkutató ezt írta a vendégkönyvbe: ,.Cso­dálatba ejtett nemcsak a gyönyörű természet, hanem a hideg fürdők gyógyhatása is". Ellá­togatott ide Ludwik Zejszner, a neves lengyel geológus és Greiner Lajos, a haladó szellemű jolsvai (Jelsava) erdész. Ő állapította meg elsőként, hogy a Tátra legmagasabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs. II. FriedrichAugustszász király még jóval ezt megelőzően a vendég­könyvbe szerényen csak a nevét jegyezte be, amelyet valaki csak később emelt ki egy odarajzolt fenyőgallyal. Súlyos reumabántalmakkal 1841-ben jött el ide Ján Martin ratkovái földműves. Már öt éve segítség nélkül mozgásképtelen volt és négyhetes priessnitz-kúra után bot nélkül és fájdalommentesen felment a Tarajkára. Gyógykezeltetése jó eredményeiről adott számot a gerlachi Janó Fifík, a batizovcei Ján Povec, a poprádi Ján Graff kereskedelmi tanonc és mások. Kár, hogy azóta egyetlen egy kis hozamú forrástól eltekintve a többi elapadt. Magam is emlékszem még arra, hogy hozzávetőleg a negyvenes évek végéig minden smokoveci vendéglő asztalán két üvegkancsó állt, a fehérben kristálytiszta for­rásvízzel, a zöldben ízletes savanykás ás­ványvízzel. A vendégkönyvben szereplők egyébként kiemelik a bérlők és a vendégek között ural­kodó szívélyes légkört, a kitűnő konyhát, a személyzet figyelmességét. Az 1848-1949- es évek bejegyzései forradalmi hangulatot is árasztanak és a Bach-korszak abszolutizmu­sa idején ezt a települést úgy is jellemzik, mint a tényleges szabadság egyik ritka oázisát. Különféle nyelveken szerepel a vendég­könyvben a jelszó: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Rainer, miután hitvese és hú munkatársa elhunyt, már nem tanúsított érdeklődést a bérlet iránt. A vendégkönyvben ezt a hely­zetet - nem kevés hibával - így jellemzi,,Pr. fűzfaköltő": Azt hallottam hogy Rainer úr, / Az eszét mindig azon túr, / Hogy már ő itten nem marad, / Város békére leszakad; / Jajj akkor pompás hegyeknek / És ezen kéki menyek­nek / Úgy ezen nyári lakának / És utak javításának, / Mert ez mind fog elhervadni, / És utána kanyarodni. Áz 1869-es esztendő nyarán idelátogató vendégeket minden bizonnyal kellemetlenül meglepte, hogy a szívélyes és szerény Rai­nerék helyett két elegáns, büszke és kétség­telenül udvarias, de legalább olyannyira hű­vös úriember fogadta. A bécsi „ihletésű" Kari Melicher Schwartz és Rébel igazgató, a tiszt­ségviselőnek olyan típusa, amilyen itt még nem fordult elő s amilyenre itt nem is tartottak igényt A mesterkélt nagyvilágiság, a vaskala- posság és az új „világárak" már természete­sen nem e hely korábbi látogatóira voltak szabva. Rainerék távozása után ismét olyan idők köszöntöttek be, amikor a Szalóki-csúcs alatti, annak idején egyetlen tátrai település­nek ismét csak a kiválasztottak lehettek a vendégei. IVÁN BOHUŐ II. Friedrich August szász király aláírása a később odarajzolt fenyógallyal (Ifj. Iván Bohuá felvételei) jüMüHMUTH

Next

/
Oldalképek
Tartalom