Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-21 / 42. szám

40 éve alakult meg az ország első egységes földműves-szövetkezete

A szövetkezeti földművesek nagy évfordulóra készülnek. Negyven évvel ezelőtt alakultak meg az országban az első egységes földműves-szövetkezetek. Ma már sok esetben nehéz eldönteni, hol kezdték előbb a kollektív gazdálkodást. Akadtak lelkes földművesek, akik hallgatva az idő szavára, a párt-, és gazdasági szervek határozatát megelőzve, önkéntesen tömörültek termelőszövetkezetekbe. A nyilvántartás szerint a Tőrei (Turá) Egységes Földműves-szövetkezet volt az első a sorban. A nagy évforduló alkalmából ünnepséget rendeztek a faluban létrehozott, forradalmi hagyományok múzeuma előtt és a lévai (Levice) Barátság Házában. Sok köszöntő szó hangzott el az úttörők kezdeményezésével kapcsolatban. Arról is szó volt, hogy Szlovákiában más szövetkezeteknek is van egyes számú bélyegzője. A különbség nem sok, órák vagy napok döntöttek az elsőbbségről. De hiszen nem is az a fontos, melyik faluban alakították meg előbb a szövetkezetét, hanem az, hogy voltak bátrak, akik mertek kezdeményezni.

elé. Egy időben arról beszélt, hogy jó volna a faluban egy emeletes házat építeni a rászorulóknak, a fészekrakóknak és az idősebbeknek. Az elképzelés hamarosan valóra vált, s ez az épület ma is kiemelkedik a megszaporodott családi házak közül.

Mi volt jellemző ezekre az alapító tagokra? Elsősorban a szerénység. Az elnök nem túl sokat adott magára, inkább mások érdekében fáradozott. Nem szerzett, nem is akart vagyont szerezni, akkor volt igazán boldog, ha az elvégzett munka után minél többet fizethetett a tagoknak Amikor beteges volt, és amikor nyugalomba vonult, akkor is hú maradt a szövetkezethez Gyakran a késő esti órákban is bekopogtatott az

AZ ÚTTÖRŐK NYOMDOKAIN

Egyre korszerűbb feltételek között termelnek

A Garam menti falucska múzeuma a mezőgazdaság forradalmi átalakulásának hú tükörképe. Történelmi dokumentumok, fényképek, grafikonok, régi talajművelő eszközök szemléltetik, honnan jöttek és milyen színvonalat értek el a fejlődésben a vidék egykor földhözragadt parasztjai. Egy sárguló újságoldalon a „Tőrei úttörők" cimú cikk olvasható, amely nagyon találóan érzékelteti a zsellérsorsú falu lakóinak rendkívüli tettét: negyven évvel ezelőtt, 1948. szeptember 27-én tizenheten megalakították Csehszlovákiában az első egységes földmüves-szövetkezetet. Azóta nagyon sok víz folytle a Garamon, és nagyon sokan feltették a kérdést, kik voltak ezek az emberek, honnan vették a bátorságot, hogy új útra lépjenek? Mi adott nekik erőt a küzdelemhez?

Az emlékszobában ott vannak az alapító tagok fényképei, a többi dokumentum pedig azt szemlélteti, milyen körülmények között indultak a kezdeményezők. Arról is képet kaphat a látogató, hogy kik vállalták az első nehézségeket és a gazdasági kockázatot. Mert csak Boros Józsefnek, Dudás Józsefnek, Bálint Istvánnakjés Hraskó Lászlónak volt valamennyi vagyonkája. A nincstelen Furinda Rudolf, akit a szövetkezet elnökévé választottak, fáradhatatlanul kilincselt a járási székhelyen és Bratislavában, hogy a kezdéshez pénzt szerezzen. Nem járt sikerrel. Végül úgy döntöttek, hogy a „vagyonosok" terhére, hitelt vesznek fel. így kaptak 10 ezer koronát a banktól vetőmag vásárlására és a kölcsönkért traktor használati díjára. A Zselizi (Zeliezovce) Állami Gazdaságtól lovakat és vetőgépeket kölcsönöztek, így már boldogulhattak valahogy.

Az első vetésről évek múltán szívesen 'beszélgettek később csatlakozott társaikkal. Nagy lelkesedéssel kezdték a munkát, és vártak, milyen termést ad a föld. Boros János, Simkó Lajos, Hraskó András, Benyo József, Pompos István, Bálint Mária, Valko- vics Lenke, Gyurgyonovics Margit, Hraskó

Mária, Simkó Margit, Hraskó Rozália, Boros Eszter, Dudás József, Bálint István, Hraskó László, Szabonya József és Furinda Rudolf harminchét hektáros területen kezdte meg a gázdalkodást. Bizony kevés volt a gép és sokat kellett dolgozniuk, hogy bő termést várhassanak. Napbarnította arcukon mégis bizakodás tükröződött. Furinda Rudolf arcára mély barázdákat véstek a küzdelmek, mégis bizakodott. - Vetettünk magunknak. Erre vártunk, ezt reméltük, amikor a szovjet kolhozok eredményeiről olvastunk, hallottunk. Szinte álomnak túnt az egész.

Ilyen álmodozó volt a köztársaság első szövetkezetének elnöke. A nehéz időszakokban másokba is hitet vetett. A meggyö- ződéses kommunista bízott abban, hogy egyszer minden jóra fordul. Állandóan kísérletezett és új távlatokat tűzött a tagok

irodába, megkérdezte, hogy megy a munka, milyen problémáik és terveik vannak. Együttérzett azokkal, akik minden biztatás vagy nógatás nélkül, önkéntesen léptek a szövetkezetbe. Tudták, hol a helyük, és azt is, hogy a nagyüzemi • gazdálkodásé a jövő.

Az élet igazolta az első szövetkezet alapítóinak elképzelését. Négy évtized alatt a szövetkezeti földművesek az állami gazdaságok dolgozóival együtt forradalmi változást hoztak a mezőgazdaságban. Amint a jubileumi ünnepség alkalmából Iván Kno- tek, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára a 17 üttörö földműves érdemeit méltatva, és a mai eredményeket értékelve kiemelte, Szlovákiában egynegyedével kisebb területen 2,3-szor annyi gabonát termelünk, mint 1948-ban. Ez egyértelműen

• A Tőrei Egységes Földműves-szövetkezet történetét bemutató helyiségekben kiállított dokumentumokat az ünnepség alkalmából szeptember 28-án megtekintette Iván Knotek, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára (középen), Rudolf Vanco, az SZLKP KB osztályvezetője (balról) és Bemard Slobodník (jobbról) a lévai járási pártbizottság vezető titkára (Benyák József felvételei)

• Furinda Rudolf elvtársnak, az ország első egységes földműves-szövetkezete megalapítójának és elnökének az ünnepségen leleplezett mellszobra a múzeum falán

bizonyítja a szocialista mezőgazdaság előnyeit. Többszörösére nőtt a tej-, hús-, és tojástermelés. Ezek az eredmények tanúsítják, hogy Csehszlovákia mezőgazdasága európai méretben a legjobbak közé tartozik.

A volt tőrei (Turá), nagysárói (Veiké Sárovce), kissárói (Maié Sárovce) és a ga- ramgyörgyi (Jur nad Hronom) szövetkezetből egyesült sárói Béke Efsz ma a Lévai (Levice) járás élenjáró mezőgazdasági vállalatai közé tartozik. Korszerű termelési módszereket alkalmaznak minden szakaszon. A növénytermesztésben és az Állattenyésztésben egyaránt rendkívül jó eredményeket érnek el. Hogy csak néhány példát említsünk: az idén 6,56 tonna búzát és 5,63 tonna árpát termeltek hektáronként, s a kukoricájuk is jó termést ígér. Amint Phöm Mátyás mérnök, a növénytermesztési ágazat vezetője elmondotta, nagy távlatok előtt állnak és egyre növelik a növénytermesztés intenzitását. Minden tapasztalatot kihasználnak a nagyobb hozamok elérésére. Füri János zootechnikus az állattenyésztés ígéretes fejlődéséről beszélt. A kedvező szerkezeti változások máris éreztetik hatásukat. Lépő János üzemgazdász kiemelte, hogy a múlt évben több mint 9 millió korona nyereségük volt, s az idén is jövedelmezően gazdálkodnak. Végül kiemelhetjük Ladislav Kazlov mérnöknek, a szövetkezet elnökének kijelentését: „Elég erősek vagyunk ahhoz, hogy a történelmi úttörők megkezdett művét tovább folytassuk. Szövetkezetünk gazdaságilag szilárd és további felvirágoztatásához megvanminden feltételünk".

BÁLLÁ JÓZSEF

„MOST VOLNA JÓ FIATALNAK LENNI...“-Tudja-e, milyen óriási a különbség a a negyven évvel ezelőtti és a mai élet között? Ha jól számolom, maga legfeljebb plvashatott vagy hallhatott azokról az időkről. Mi meg ott voltunk, benne éltünk. A mezőgazdaságban akkor csírázott mindaz, amit ma egyszerűen szocialista nagyüzemi gazdálkodásként emlegetünk.

Hányán is maradtak azóta? Az ünnepi meghívót kilenc idős embernek kézbesítették, ennyien élnek még az egykori tőrei szövetkezet alapítói közül. Eljönni csak nyolc tudott. Kitüntetés és pénzjutalom várta őket. A megjelentek közül hárommal beszélgettünk. Egyikük Valkovics István volt.- Bizony mondom, nehéz időket éltünk - folytatta nagyot sóhajtva Pista bácsi. - örülök a kitüntetésnek. Hogy ránk, alapítókra is gondoltak ezen a szép ünnepen. Csak az fáj, hogy a többiek már nem lehetnek közöttünk.- Pergessük vissza az éveket, Pista bácsi.- Hányszor elmeséltem már... Tizennyolc éves voltam, amikor megalakítottuk a szövetkezetét. Szegény zsellérek voltunk, a két kezünkön kívül egyebünk sem volt. No, igen, a vállalkozókedv...mást nem is veszíthettünk. A mai fiatalok nem értik, nem is érthetik meg azt a lelkesedést és elszántságot, ami bennünk munkált. Képzelje csak el: ősz volt, mint most, és mi ott altunk a nagy elhatározásunkkal, gépek meg vetőmag nélkül. Aztán három vagy négy társunk kapott némi kölcsönt, amiből gépeket bérelhettünk, vetőmagot vehettünk. Milyen nehéz volt megszokni a szót - közös. Negyvenkilencben kaptunk

egy traktort. Mekkora volt az öröm... Nemcsak én, a feleségem is letette a gépkezelői vizsgát.

Mire idáig jutottunk, a teremben véget ért a kultúrműsor. Egyszercsak Pista bácsi felesége is mellénk telepedett.- Hallom, Lenke néni traktoros volt.- Á, csak egy ideig. Akadt arra fgrfi elég, de nekünk, nőknek is kijutott a munkából. Szegény családból származom én is, s mert mifelénk akkoriban nem nagyon akadt munkalehetőség, jó ideig Csehországban szolgáltam. A szövetkezetben hosszú éveken át a kertészetben meg a dohánytermesztésben dolgoztam.- Hogy látja, milyenek a szövetkezetek mai gazdái?- Másabbak, mint mi voltunk. Talán ezt is a kor hozta magával.

Pista bácsi, akinek még két éve van hátra a nyugdíjig, beszédesebb.- Ahogy elnézem, nincs olyan munkafegyelem, mint negyven, vagy akár tizenöthúsz évvel ezelőtt. Mi rendszerint nótázva kezdtük, s úgy is fejeztük be a napot. Hajnalban énekszóval indultunk a mezőre, az istállókba, kit hová osztottak be. Én a gépekre ügyeltem, csoportvezető vagyok ma is. Mennyivel könnyebb a mai fiataloknak... mégis komorabbak, sokat elégedetlenkednek. Hogy mennyit kerestünk, inkább ne is kérdezze. Persze az igényeink is szerényebbek voltak. Most volna jó fiatalnak lenni.

Hraskó László egyike volt azoknak, akik

puszta kézzel jöttek a szövetkezetbe, viszont kaptak kölcsönt a banktól.- Mi adta a bátorságot, nincsre kölcsönt felvenni? Méghozzá háromhónapos törlesztési határidővel.- Elárulok magának valamit. Volt a faluban egy fiatal tanítónő, aki Prágában Klement Gottwald elvtárséknál házitanitóként dolgozott- Honnan jött ez a lány? - kérdezte egyszer Gottwald elvtárs a feleségétől. - Onnan, ahol nem beszélhetnek az anyanyalvü- kön az emberek - hangzott a válasz. Nos, ez a tanítónő írta meg a szüleinek, bizakodjanak, mert fordul a világ kereke. Tőle kaptunk biztatást, ösztönzést mi is. Felvettük a kölcsönt, aztán egész télen jártuk az erdőt, s a kitermelt fa árából visszafizettük egy fillérig. Év végén ki tudtuk fizetni a tagokat, elcsendesedett a vihar, vége szakadt az ás- kálódásnak, bizalmatlanságnak. Az ötvenhár- mas aszály kicsit „megszorongatott" bennünket, de csak kilábaltunk a bajból. Huszonhat éven át dolgoztam a növénytermesztésben.- Milyennek látja ma a gazdaságot?- Hát... lassacskán a hátára kerül a hullámnak, de az egyesítést elkapkodták. És a munkához, a mindennapi feladatokhoz való hozzáállással is baj van egyes szakaszokon. Mi mindent kézzel csináltunk, mégsem fáradtunk el olyan könnyen, mint a mai fiatalok. Persze közöttük is szép számban akadnak dolgos-szorgos emberek.

A fiatalok közül is megszólítottunk egyetkettőt. Például Kustek István mérnökül. Tavaly fejezte be tanulmányait a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola állattenyésztési karán levelezői tagozaton.- A szövetkezet hozzájárulásával és segítségével tanulhattam, szerezhettem diplomát. A négy állattenyésztési központ közül a tőreit bízták a gondjaimra. Nyolcezer választott malacunk, háromszáz tehenünk és ezer üszőnk van. A fejőberendezés, a hűtőberendezés elavult, nyáron sok gondunk-bajunk van a tej minőségével. És ennek nem csupán a gazdaság, a részleg dolgozói is kárát látják. Pedig nem tehetnek arról, hogy a technikai feltételek már nem felelnek meg a kor követelményeinek. Újítani, korszerűsíteni kellene, csakhogy ahhoz pénzre van szükség.

Szűcs Ibolya zootechnikus, tíz éve dolgozik a szövetkezetben.-A kissárói telepet irányítom, negyvenöt dolgozó tartozik a kezem alá. Reggel négytől kilencig, fél tízig, délután pedig fél háromtól este hétig járom a telepet. Nem könnyű munkakör, de már megszoktam. Magam nevelem a kislányomat, aki az idén hiába kérdezgette, mikor megyünk már kirándulni... Társadalmi szervezetek, közérdekű munka? Egyszerűen nem futja az időmből. Aki az állattenyésztésben dolgozik, otthon pedig várja a ki tudja hányadik műszak, az már annak is örül, ha néha letelepedhet a televízió elé vagy fellapozhat egy hetek óta kikészített könyvet. Az alapítók mondogatják, hogy nekik nehéz volt. Hát nekünk is az, csak másként. SZITÁS GABRIELLA