Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-21 / 42. szám
X. 21. Két év és majdnem két hónap telt el Mihail Gorbacsov vlagyivosztoki, illetve krasznojarszki beszéde között. Az első 1986. július 28-án, a másik 1988. szeptember 16-án hangzott el, s mindkettő az ázsiai és csendes-óceáni térségre vonatkozó nagy horderejű javaslatokat tartalmazott. Két esztendő nagyon rövid idő ha történelmi távlatokban gondolkodunk, de napjaink felgyorsult nemzetközi folyamataiban elegendő volt ahhoz, hogy ebben a régióban is nagy változások történjenek. Igen, nagy változások, alapvetöekról viszont a térség egészét tekitve nem beszélhetünk, bár egyes területeken ez a jelző is helytálló lenne. Az a tény pedig, hogy a szovjet vezetés rövid időn belül szükségesnek tartotta nemcsak egyszerűen visszatérni e témára, hanem kiegészíteni és tovább is fejleszteni a vlagyivosztoki elképzeléseket, jelzi: Ázsia és a Csendes-óceán szerepe a világpolitikában jelentős mértékben felértékelődött. Miért? NÖVEKVŐ ÉRDEKLŐDÉS Földünknek e hatalmas és a leggyorsabban fejlődő térségében él az emberiség nagyobbik fele: három milliárd ember. Az itt zajló társadalmi, politikai, gazdasági folyamatok talán mélyebbek, mint Európában, ugyanakkor bonyolultabbak és sokszínűbbek is. Rendkívüli elmaradottság és szegénység jellemez egyes országokat, másokat pedig a gyors gazdasági növekedés, a csúcstechnológia. Éleződő szociális forrongások és enyhülőben levő nemzetközi feszültséggócok találhatók itt. Tehát vannak poritív folyamatok, de a helyzet továbbra is bonyolult, amin csak ront az, hogy - az európai tendenciákkal ellentétben - növekszik a fegyveres erők és korszerű fegyverek koncentrációjának a szintje. Folytatódik az atomfegyverek számának a gyarapodása, beleértve a tengeri telepítésű robotrepülőgépeket is. Erre a veszélyre nemrégiben az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete szintén felhívta a figyelmet. Főként a haditengerészeti erők aktivitása fokozódik, de a szárazföldi erők tekintetében sem sikerült megállítani a lázas fegyverkezést. Több itteni ország, fejlett is (például Japán) és fejlődő is növeli katonai kiadásait, korszerű fegyvereket vásárol, kiépíti saját hadiiparát. Ami főleg a fejlődő, a kifejezetten szegény országok lakosságát sújtja. E nagy általánosságban végzett felsorolás is érzékelteti, miért a megnövekedett nemzetközi érdeklődés a térség iránt. Ami a Szovjetuniót illeti, a vlagyivosztoki kezdeményezés alapvető fordulat volt a szovjet külpolitikai szemléletben, ezt Igor Rogacsov külügyminiszter-helyettes nyilatkozata érzékletesen szemlélteti. E hónap elsején nyílt meg ugyancsak Vlagyivosztokban egy nemzetközi találkozó „Ázsiai-csendes- óceáni térség: párbeszéd, béke, együttműködés“ címmel, s ezen 34 országból mintegy 400 ismert politikus, tudós, közéleti személyiség vett részt. E tanácskozás alkalmából a TASZSZ-nak adott interjújában mondta Flogacsov: ,, Valijuk be nyíltan, külpolitikánk ázsiai-csendes-óceání vonalát hosszú időkre »befagyasztottuk«. Úgy tekintettek itt ránk, mint olyan országra, amely csupán egyetlen irányban - katonai téren, a védelem terén fejt ki aktivitást. Ma már más a helyzet, nagyon aktívan törekszünk ugyanis a változtatására, mégpedig politikai, gazdasági, s a leszerelés irányába tett lépésekkel. Keressük a módját annak, hogyan töltsük meg az említett térségben is konkrét tartalommal a »harmadik kosarat«, amelybe a humanitárius kérdések tartoznak. Bizonyos eredmények már születtek, főleg a politikai párbeszéd mélyítésében több országgal, s a kereskedelemben és a gazdaságban is épülőfélben vannak a hidak. “ Rogacsov ezenkívül utalt arra, hogy éppen ez nem tetszik néhány ország hivatalos köreinek, melyeknek érdekük, hogy gátat emeljenek a Szovjetunió békeoffenzivá- jának útjába. AZ ÚJ GONDOLKODÁSMÓD EREDMÉNYEI Vlagyivosztok az új külpolitikai filozófia eredménye, vagy mondjuk úgy: állomása volt, hiszen olyan konkrét folyamatokat indított el, amelyek az elméleti tételek, a gyakorlati politika továbbgondolását tették szükségessé. Ami be is következett, s még - feltehetően - nem ért véget. Itt kell utalni Vagyim Zaglagyinnak, az SZKP KB nemzetközi osztálya helyettes vezetőjének szavaira, aki két hete a nyugatnémet fővárosban azt fejtegette, hogy a peresztrojka céljai a leggyorsabban a külpolitikában valósulnak meg. Ehhez három feladatot kellett elvégezni: 1. kritikusan elemezni az elmúlt időszakbeli külpolitikát: 2. a mai világ képét reálisan, ideológiai klisék és előítéletek nélkül megrajzolni: 3. az előbbiekre építve kidolgozni az új nemzetközi politikai koncepciót. A most tárgyalt témakörünknél ez a folyamat jól megfigyelhető. Nézzük a vlagyivosz- toki beszéd legfontosabb kitételeit. (Ne feledkezzünk meg az időpontról: nyolcvanhat júliusa, nyolc hónappal az első Gorbacsov -Reagan találkozó után, amikor még nem volt rakétaszerzödés, s a légkör és a hangnem is hűvösebb volt a mainál.) Vlagyivosztokban jelentette be Gorbacsov, hogy még annak az évnek a végéig hat szovjet ezredet kivonnak Afganisztánból. Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki ez a lépés, s nem volt lap, amely ne kommentálta volna a békés rendezés érdekében tett szovjet gesztust. Ez az intézkedés és a mögötte húzódó szándék mozdította el az ügyet a holtpontról, indította el azt a folyamatot, amely elvezetett az idei év áprilisáig, az afgán rendezésről szóló genfi okmányok aláírásáig. így utólagosan még világosabban látszik, Vlagyivosztok értéke azáltal is megnőtt, hogy az afgán rendezés elindított egy láncreakciót a világ más válsággócainak megoldásában is. Ma már a kambodzsai, a délnyugat-afrikai, a ciprusi helyzet, az iraki-iráni béketárgyalások kapcsán az afgán példát szoktuk emlegetni. Két dolog is pozitívan hatott a szovjet-kínai viszonyra. Egyrészt az, hogy az SZKP KB főtitkára Vlagyivosztokban bejelentette, tárgyalásokat folytatnak az ulánbátori vezetéssel a Mongóliában állomásozó szovjet csapatok jelentős részének kivonásáról. Másrészt pedig az, ahogyan Mihail Gorbacsov a szovjet-kínai viszonyról szólt: „A szovjet emberek megértéssel és tisztelettel fogadják a Kínai KP által kitűzött célt: az ország modernizálását, a szocialista társadalom felépítésének perspektíváját... Amennyire meg lehet ítélni, a Szovjetunió és Kína legfőbb célja egybevágó: a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítása. Miért ne támogatnánk egymást, miért ne működnénk együtt. ..?“£ beszéddel a főtitkár nyilvánvalóan baráti jobbot nyújtott Pe- king felé. Eredményeként bővültek a gazdasági kapcsolatok, folytatódtak a különböző szintű konzultációk. A pártkapcsolatok normalizálásáról még nem lehet beszélni, de a jelek szerint már ez sem a távoli jövő feladata. Kína a viszony helyreállítását mindig a „három fő akadály“ felszámolásához kötötte. Közülük kettő lényegében megoldódott (az afgán rendezés és a szovjet csapatok visszavonása Mongóliából), s már csak a kambodzsai kérdés maradt, amelynek rendezésében szintén nagy előrelépés történt. Gondoljunk az idei dzsakartai koktélpartira, s az egy hónappal ezelőtti szovjet-kínai megbeszélésekre kifejezetten erről a témáról. Mindennek eredményeként most szeptemberben Krasznojarszkban Gorbacsov kijelenthette: a Szovjetunió kész arra, hogy haladéktalanul megkezdjék a szovjet-kínai csúcstalálkozó előkészítését. Nem sokkal később Sevardnadze New Yorkban találkozott kínai kollégájával, Csien Csi-csennel, s megállapodtak abban, hogy a pekingi diplomácia vezetője még az idén Moszkvába látogat. Ezt természetesen Sevardnadze is viszonozni fogja. Megfigyelők szerint a csúcstalálkozó felé vezető lépésről van szó, annál is inkább, mivel Teng Hsziao- ping két hete, Helmut Schmidt egykori nyugatnémet kancellárt fogadva állítólag azt mondta, hogy már nincs messze a kínai -szovjet kapcsolatok teljes normalizálása. összefoglalva: Mihail Gorbacsov Vlagyivosztokban politikai párbeszédre, sokoldalú együttműködésre szólította fel az országokat, azt ajánlotta, gondolják át az államok közötti kapcsolatok átalakításának programját ebben a térségben. Most Krasznojarszkban a vlagyivosztoki elképzeléseket értékelve rámutatott: „Ezt a programot különböző alkalmakkal kiegészítettük és konkretizáltuk, s a Delhi Nyilatkozatban, amelyet az indiai vezetéssel közösen dolgoztunk ki, tovább fejlesztettük és filozófiaipolitikai szempontból alaposan megindokoltuk. Mindez nem improvizálás volt." A továbbiakban azt elemezte, hogy a szovjet vezetés a konfliktusos és konfrontációs helyzetek megoldását, a militarizálódás visszaszorítását helyezte előtérbe. Az egyik ilyen konfliktusos helyzet: a nemzetközi együttműködés elmarad az egyes országok gyors és egyenlőtlen gazdasági fejlődése mögött. Az egyenlőtlenség mélyülése pedig komolyan veszélyezteti a további fejlődés ütemét e térségben, és az egész világgazdaságban is. HÉTPONTOS JAVASLAT Krasznojarszki beszédében Gorbacsov azt sürgette, hogy e hatalmas térség bonyolult problémáinak összességét kell mélyrehatóan elemezni. Mindjárt elöljáróban arra a nagyon fontos kijelentésére kell felhívni a figyelmet, hogy a Szovjetunió nem kíván a maga számára kiváltságokat és előnyöket a mások rovására. A főtitkár előre látta: ahogy a vlagyivosztoki programot, éppúgy a krasznojarszki javaslatokat is bizalmatlansággal, gyanakvással fogadják majd egyes körök: „Az USA bizonyos kétségeinek ad hangot, ezeket megpróbálja elhinteni Ázsia és a csendes-óceáni térség népei és kormányai között. A régió államai azonban nagyobb megértést tanúsítanak politikánk lényege iránt. “ Elgondolkodtató, hogy a világ e részében miért nincs meg a más kérdésekben meglevő kölcsönös megértés a Szovjetunió és az Egyesült Államok között? Kettejük érdekei itt nem is ütköznek, a Szovjetunió nem keresztezi az USA gazdasági érdekeit sem. Hanem arra törekszik, hogy a térség ügyeiben Washington is teljes mértékben részt vegyen, persze az egyenjogúság alapján. A helyzet javításának kulcsa, akár másutt a világon, a feszültség enyhítése, a fegyver- zetcsökketés, a katonapolitikák megváltoztatása. Az ázsiai biztonság érdekeit szem előtt tartva Mihail Gorbacsov új katonai, bizalomerősítő javaslatokat terjesztett elő, s ezeket hét pontban foglalta össze: 1. Figyelembe véve az ázsiai és csendesóceáni államok aggodalmát, a Szovjetunió e térségben a jövőben sem növeli semmilyen nukleáris fegyvermennyiségét, s felhívja az Egyesült Államokat és a többi atomhatalmat, hogy ók se tegyenek ilyen irányú lépéseket. 2. A Szovjetunió konzultációra hívja a térség valamennyi alapvető haditengerészeti hatalmát. 3. Javasolja, hogy sokoldalú alapon vitassák meg a katonai szembenállás szintjének csökkentését azokban a térségekben, amelyekben közel esnek egymáshoz a Szovjetunió, a Kínai Népköz- társaság, Japán, a KNDK és Dél-Korea partjai. A cél a haditengerészeti és légierő befagyasztása, más arányos csökkentése, tevékenységük korlátozása. 4. Ha az Egyesült Államok megkezdi a Fülöp-szigeteken levő katonai támaszpontjainak felszámolását, a Szovjetunió kész - a vietnami kormánnyal egyeztetve - lemondani a Cam- rah-öbölben levő, hadiflottájának anyagi-műszaki ellátására használt bázisról. 5. A tengeri és a légi közlekedés biztonsága érdekében intézkedéseket kell kidolgozni a nyílt tengeri és légi incidensek megelőzésére. 6. A Szovjetunió javasolja, hogy legkésőbb 1990-ben tartsanak nemzetközi konferenciát az Indiai-óceán békeövezetté nyilvánításáról. 7. A Szovjetunió javasolja, hogy bármilyen szinten, bármilyen összetételben vitassák meg egy tárgyalási mechanizmus kialakításának a kérdéseit. E mechanizmus azoknak a szovjet és más javaslatoknak a megvitatására lenne érvényes, amelyek a térség biztonságára vonatkoznak. E pontokhoz néhány rövid megjegyzést kell fűzni. A haditengerészeti hatalmak konzultációiról szóló javaslattal kapcsolatban el kell mondani, a NATO például a Csendesóceánon hétszeres fölényben van a hadihajók számát tekintve. A tengeralattjárók viszonylatában 1:1,2 az arány a Varsói Szerződés javára a NATO-val szemben, a part menti akciókra alkalmas hajóknál pedig 1:1,6-hoz. De még így is szembetűnő a NATO általános erőfölénye. A 4. ponttal kapcsolatban: az Egyesült Államok konkrét választ még nem adott a krasznojarszki javaslatok egészére, de kapásból elutasította azt, hogy az említett vietnami bázisért cserébe felszámolja Fülöp-szigeteki támaszpontjait. Megfigyelők - sportnyelven szólva - úgy fogalmaztak, hogy a kettő nincs egy súlycsoportban. Manilában viszont figyelemre méltónak nevezték az ajánlatot, de tekintetbe kell venni, hogy a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok között tárgyalások folynak az amerikai támaszpontok jövőjéről. Az első japán külügyminisztériumi reagálások is irreálisnak nevezték Gorbacsovnak ezt az ajánlatát. Ami pedig a 6. pontot, az Indiaióceánt illeti, el kell mondani, hogy a békeövezetté változtatásról hosszú évek óta folynak a konzultációk, az előkészületi munkák az ENSZ-ben már gyakorlatilag be is fejeződtek. Ebben a térségben a leginkább destabilizáló tényező az Egyesült Államok hatalmas támaszpontja, amelyet Diego Garda szigetén építet ki. Rendkívüli figyelmet érdemel a 7. pont is, a tárgyalási mechanizmus létrehozásáról. Ezt még külön ki kell egészíteni azzal a gondolattal, hogy akár külügyminiszteri szintű konferenciát is lehetne tartani valamennyi érdekelt fél részvételével, s ezen megvitathatnák az új államközi kapcsolatok elveit. Külön fejezetet szentelt a főtitkár a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló ABM-szerződés kapcsán a krasznojarszki radarállomásnak. Az USA részéről e rendszer léte miatt többször is szerződésszegéssel vádolták a Szovjetuniót. Annak ellenére, hogy Moszkva lehetővé tette amerikai szakértők számára a helyszíni szemlét, s washingtoni törvényhozók is meggyőződhettek e vádak alaptalanságáról. A Szovjetunió most azt javasolta, hogy a krasznojarszki rádiólokációs rendszerre alapozva hozzák létre a világűr békés célú hasznosítását szolgáló nemzetközi együttműködési központot. Ezt pedig kapcsolják be egy világméretű űrkutatási szervezetbe. Az ilyen szervezet létrehozásának ötletét egyébként nyugati szakértői körök vetették fel. Az amerikai aggodalmak kapcsán Gorbacsov rámutatott: a Szovjetuniónak is vannak aggodalmai a Grönlandon, valamint a Nagy-Britanniában épülő amerikai rádiólokációs rendszerek miatt. Ezeket az ABM- szerződés egyértelműen tiltja, mivel amerikai bevallás szerint is a rakétaelhárítást szolgálják. A Szovjetunió pozitív választ vár kezdeményezésére, s pár nappal a krasznojarszki beszéd után Sevardnadze külügyminiszter az ENSZ-közgyűlésen mondott beszédében azt ajánlotta, hogy az Egyesült Államok szintén állítsa a békés célú űrkutatás szolgálatába a grönlandi és angliai radarállomásokat. GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS Korunkban a biztonságnövelő tényezők nem szűkíthetők le csupán katonai intézkedésekre, fontos szerep hárul e szempontból a gazdasági együttműködésre is. A Szovjetunióban a radikális gazdasági reform és a politikai rendszer átalakítása biztosítja Szibéria és a Távol-Kelet rohamos fejlődését. Ha a szomszédos és a távolabbi országok úgy kívánják, a jövőben Ázsiának ennek a részében szilárd gazdasági, tudományos-műszaki, kulturális, ökológiai és más területekre kiterjedő kapcsolatokat lehet kiépíteni. A külgazdasági kapcsolatok dina- mikusabbá tétele érdekében Gorbacsov Krasznojarszkban néhány ide vonatkozó elképzelést is megemlített. Moszkvában jelenleg olyan intézkedéseket készítenek elő, amelyeket ő „előnyös rezsimnek" nevezett. Mint elmondotta, elképzelhető lenne, hogy az ottani vállalatok, szervezetek és szövetkezetek önálló külkereskedelmi jogot kapnának; bevezetnék a „távol-keleti koeficienst", vagyis azt a jogot, hogy a devizabevételek egy részét a kollektívák szociális ellátására, külföldi fogyasztási cikkek vásárlására fordíthatnák. A tervekben szerepel, hogy a szerződéses alapokon létrejött közös vállalatokat felmentették a nyereségadó alól, mégpedig hosz- szú időszakra, mint az ország más részeiben. S ami különösen figyelemreméltó a külföldi partnerek számára: fontolóra vették, hogy a Távol-Keleten különleges, „közös vállalkozási zónákat" hoznának létre, ezekben kedvező vám- és adószabályokat vezetnének be. MALINAK ISTVÁN Lassan már megszokottá válik az ilyen látvány. A Szovjetunióban korábban szupertitkosnak számító rakétákat külföldi újságírók is megtekinthetik. Felvételünkön egy RSZ 10-es (nyugati kód szerint SS11-es) interkontinentális ballisztikus rakéta a kilövőállásban. (Telefoto: ÓSTK)
