Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-21 / 42. szám

VASÁRNAP 1988. október 23. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.09, nyugszik 16.33, Közép-Szlovákia: 06.16, nyugszik 16.40, Nyugat-Szlovákia: 06.22, nyugszik 16.46 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 15.33, nyugszik 03.39, Közép-Szlovákia: 15.40, nyugszik 03.46, Nyugat-Szlovákia: 15.46, nyugszik 03.52 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük GYÖNGYI - ALOJZIA nevű kedves olvasóinkat • 1908-ban született Hja Mihaj- lovics FRANK Nobel-díjas szovjet fizikus. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMISÁG HETVEN ÉVE Irta: Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke A JÖVŐ A MA GONDJAI KÖZT ÉRLELŐDIK Török Elemér portrévázlata a 60 éves Tánczos Tiborról HÚSZ ÉV A GAZDASÁG TÜKRÉBEN Václav Prüchának, a Prágai Közgazdasági Főiskola professzorának cikke HOLNAP IS NYERESÉGESEN... Bállá József riportja KINCSESTORONY Hajdú András Írása „ITT A LÉG JOBB...“ Péterfi Szonya riportja K0Z0S HAZÁBAN Összeállítás a cseh, szlo­vák, csehszlovákiai ma­gyar, lengyel és ukrán iro­dalom valamint képzőmű­vészet egykori és mai kép­viselőinek műveiből AZ ENSZ RENESZÁNSZA Malinák István cikke A Liptovsky Mikuláő-i Május 1. Vállalat Stará Lubovóa-i üzeme az idén 20 millió koronával növeli termelését. Az itt gyártott textil­anyagok egy részéből női felső­ruhákat és sportöltözeteket állí­tanak elő. Noha az üzem poli­észter és poliamid alapanyagú műszálas textíliák termelésére szakosodott, a nemzetközi elvá­rásokkal összhangban 1985 óta állandóan fokozza a pamut- anyaggyártást. Ebből az anyag­ból a 8. ötéves tervidőszak utol­só évében 1 millió 800 ezer mé­tert terveznek előállítani, amely mennyiség az üzem összterme­lésének csaknem egyharmadát fogja kitenni. E cél elérésének feltétele, hogy elegendő alap­anyaggal rendelkezzenek. A fel­ső képen: Anna Kleinová szövő­gépet kezel. Az alsó képen: Má­ria Kovalőíková művezető (balol­dalt) és Johana Valigurská bri­gádvezető a női ruhaanyag mi­nőségét ellenőrzi. (Jozef Vesely felvételei - ÓSTK) Az Obuna prágai Osztrovszkij utcai központjában a klien­sek összeköthetik a kellemeset a hasz­nossal: amíg lábbeli­jük gyorsjavítására várakoznak, nézelőd­hetnek, vásárolhat­nak a központ cipó­boltjában, pedikűrös­sel kezeltethetik lábu­kat, vagy beülhetnek a hangulatos presz- szóba, ahol ez a fel­vétel is készült. (Petr Merta felvétele - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A központi bizottság irányelveivel összhang­ban a CSKP KB Elnöksége és Titkársága arra fektette a hangsúlyt, hogy a gazdasági reform meggyorsítása és az új gazdálkodási feltételek­re való felkészülés összekapcsolódjon a nyol­cadik feltételekre való felkészülés összekap­csolódjon a nyolcadik ötéves terv, különösen pedig az idei terv feladatainak a megvalósításá­ra tett erőfeszítésekkel. Ez azonban nem minde­nütt jár sikerrel. Egyre nagyobb figyelem irá­nyul a szervezeti és személyi kérdésekre, bár, természetesen, ezek is fontosak. Ennek azon­ban nem szabadna ahhoz vezetnie, hogy a szo­ciális-gazdasági feladatok felelősségteljes vég­rehajtása csorbát szenvedjen, annál is inkább, mivel ez év első kilenc hónapja során elért eredmények megerősítik, hogy az alapvető, mindenekelőtt a mennyiségi mutatókat ugyan teljesítjük, de továbbra is komoly hiányosságok mutatkoznak főleg a gazdaság intenzifikálása szempontjából döntő fontosságú minőségi mu­tatók teljesítése terén. Nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos objektív hatásokat, ugyanakkor észre kell venni a komoly szubjek­tív hiányosságokat is. Néha úgy néz ki a dolog, mintha a 8. ötéves tervidőszakot, ahogy mon­dani szokás, „leírnák". Úgyszintén nem lehet csak követelésekkel előállni, másokra hárítani a felelősséget és elhanyagolni a forrásképzést. Az ilyen megközelítésnek semmi köze a párt politikájához, társadalmunk érdekeihez és az emberek szükségleteihez. Ez megnehezíti a népgazdaságunk fejlődését huzamosabb ide­je kísérő problémák megoldását és elmélyíti az újratermelési folyamat kiegyensúlyozottságát. Ennek komoly következményei vannak a ter­melés anyagi-műszaki biztosítására, amelynek zavarait jogos bírálat éri, továbbá a szállítói- megrendelői kapcsolatokra és a belső piac ellátására, amely területen az árueladás növe­kedése ellenére nem áll be a szükséges javulás. Ennek oka abban is keresendő, hogy a belső piac stabilizálására elfogadott, az 193&-1990-es évekre vonatkozó intézkedések piegvalósítása- ahogy arról a CSKP KB 9. ülésén is szó volt- lassan halad előre. A feladatok teljesítését nem biztosították komplex módon, megfelelő felelősségtudattal és kezdeményezéssel. Nem sikerül hatéko­nyabban mozgósítani a tartalékokat és minden hozzáférhető erőforrást a fogyasztási cikkek szállításának javítása érdekében. A megoldást gyakran csak a behozatalban keresik, még az eladósodás árán is. Ezt el kell kerülni. Termé­szetes, hogy közszükségleti cikkeket is be kell hozni. Döntővé azonban a korszerű gyártási technológiák behozatalára való orientációnak kell válnia. A hazai piac stabilitása érdekében elkerülhetetlen, hogy végérvényesen felszá­moljuk a fogyatékosságok mentegetését, a helyben járást, a névtelenséget és az alibiz- must. Számos olyan esetben, amelyet az utóbbi időben bíráltak, meggyőződhettünk, hogy a fo­gyatékosságok mögött nemcsak objektív okok, hanem konkrét emberek is állnak. A hazai piac fogyatékosságai negatívan hatnak az emberek­nek az átalakításhoz és a társadalom demokra­tizálásához s a szociális-gazdasági feladatok teljesítéséhez való viszonyulására. (Miloá Jakes elvtársnak a CSKP KB 10. ülésén elhangzott megnyitó beszédéből) Amikor a portán érdeklődtem, merre találom, neve hallatán a portás elmosolyodott. Elmond­ta, Juraj Sőevovich ápolónak kö­szönheti, hogy jsmét talpraállt.- Arany szive van ennek az embernek. Amikor a harmadik szélütés mozgásképtelenné tett, biztatott, lelket öntött belém. Ne­hezen fogtam fel mit is akar tőlem, de meggyőző mosolyát látva, tornáztattam érzéketlen tagjaimat már csak azért is, hogy örömet szerezzek neki. Ennél tartottunk, amikor a lép­csőkön feltűnt Juraj Sőevovich alakja. A sebészeti osztályra ve­zetett, ahol egy csendes zugban vallott önmagáról, életéről.- A múlt héten 92. alkalommal adtam vért, de már 1985 óta vagyok a Jánsky-érem arany fo­kozatának tulajdonosa. Lehet annak tizenöt éve is - emléke­zett - amikor ifjú házasként elő­ször vért adtam. Akkor még pén­zért. Később - mert a feleségem tagja volt a Vöröskeresztnek- rábeszélt, hogy a következő alkalommal a helyi szervezet ne­vében adjak. Időm sem volt ne­met mondani, mert akkoriban valami vonatszerencsétlenség kapcsán véradókat toboroztak. Szükség volt az én vércsopor­tomra, az A,-esre is. Innen szá­mítva háromhavonta ,,csapol­tak" meg. Megpróbálkoztam plazmaadással is, de érfalaim túl vékonyaknak bizonyultak. Pedig hát nem vagyok egy vékony em­berke - mutat végig óriási terme­tén. - Most viszont már csak évente kétszer adok vért, jobban kell vigyáznom testi épségemre.- A munkája, beosztása miatt?- kérdezem mit sem sejtve. Be­szélgetőtársam tekintetével a szobában valami biztos pontot keres, majd elmondja, januárban megözvegyült, s három kislány­ról, 15,14 és 13 évesek, egyma­ga gondoskodik. Hallgatunk. vállalt szolgálatot. - Nagyon sok tapasztalatot szereztem az ott töltött idő alatt. Sokat szórakoz­tam azon, amikor a bajbajutottak úgy szólítottak, nővérke bácsi. Később a kramárei kórház trau­matológiai osztályán dolgozott. - Természetesen főhivatásom mellett végeztem az ápolói mun­kát, s a kórházi nővérek annak örültek, ha éjszakai ügyeletbe osztottak. Akkor ajánlották a pá­lyamódosítást, s én egy kis gon­dolkodási idő után a Belügymi­nisztérium kórházában vállaltam A „nővér bácsi" A szoba levegője megsűrűsödik, de beszélgetőtársam hirtelen rá­kérdez. - Nem is csodálkozik azon, hogy férfi létemre ápoló vagyok? De igen - mondom -, s megkérem, meséljen erről is. - Sajnos magyarul nem tudok, pedig Tiszaföldváron születtem. Később Érsekújvárba (Nővé Zámky) költözött a családom, de 1953 óta Bratislavában élek. Megtudom, vegyésznek tanult a Slovnaftban, s közben felesé­ge javaslatára elvégezte az első­segélynyújtó tanfolyamot. Akko­riban váltott műszakban dolgo­zott, s szabadnapjain vagy ami­kor a szükség kívánta, a főpálya­udvari Vöröskereszt-állomáson az ápolói státust. Ennek már nyolc éve.-Büszke vagyok arra, hogy véradó lettem. Amikor felkérnek, gondolkodás nélkül megyek. Rendszerint este szokott jönni a hívás, ezért megszoktam, hogy délután diétás koszton le­gyek, mert ki tudja... Múltkor is- épp ágyba hajtottam a lányo­kat -, csöngött a telefon. Az onkológiáról kerestek azzal, nem lennék-e hajlandó azonnal vért adni. Egy kislány életéről volt szó. Természetesen igent mondtam. Aztán a kórházban megtudtam, hogy négyen előt­tem elutcisították a kérést- mondta felháborodott hangon, majd enyhébben hozzáfűzte, társai többségére szerencsére a segíteni akarás a jellemző. - Erről jut eszembe, ma segíte­nem kell a lányoknak, a vacsora­készítés az én gondom. Igaz, a kislányok igyekeznek, de a há­ziasszonykodást még gyakorol­niuk kell. A hét végeken ugyan főz az édesanyám, de a napi gondokat közösen oldjuk meg. Igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy a lányok árvasági járadé­kukat félre tehessék, ám ez egy­re nehezebb. Egy fizetésből megélni nem könnyű... Két lá­nyom egészségügyi szakközép- iskolás, az egyik laboráns, a má­sik ápolónő lesz. A hannadik még nem döntött, de testvérei lebeszélik erről a pályáról. Azt mondják, egy családban három „nővér" épp elég. Végezetül a véradók megbe­csülésére terelődött a szó. Arra, hogy nagyobb becsben illene tartani azokat, akik vérükkel se­gítik a rászorulókat. És nem ár­tana az sem, ha a munkaadó nemcsak büszkélkedne velük, hanem valami úton-módon meg is jutalmazza őket.- Aki egyszer vért adott, töb­bé nem tudja abbahagyni. Gyak­ran gondolok azokra, - ismeret­lenül -, akiken talán én is segí­tettem. És ez nagyon jó érzés. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom