Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-21 / 42. szám
VASÁRNAP 1988. október 23. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 06.09, nyugszik 16.33, Közép-Szlovákia: 06.16, nyugszik 16.40, Nyugat-Szlovákia: 06.22, nyugszik 16.46 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 15.33, nyugszik 03.39, Közép-Szlovákia: 15.40, nyugszik 03.46, Nyugat-Szlovákia: 15.46, nyugszik 03.52 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük GYÖNGYI - ALOJZIA nevű kedves olvasóinkat • 1908-ban született Hja Mihaj- lovics FRANK Nobel-díjas szovjet fizikus. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A CSEHSZLOVÁK ÁLLAMISÁG HETVEN ÉVE Irta: Krocsány Dezső, a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke A JÖVŐ A MA GONDJAI KÖZT ÉRLELŐDIK Török Elemér portrévázlata a 60 éves Tánczos Tiborról HÚSZ ÉV A GAZDASÁG TÜKRÉBEN Václav Prüchának, a Prágai Közgazdasági Főiskola professzorának cikke HOLNAP IS NYERESÉGESEN... Bállá József riportja KINCSESTORONY Hajdú András Írása „ITT A LÉG JOBB...“ Péterfi Szonya riportja K0Z0S HAZÁBAN Összeállítás a cseh, szlovák, csehszlovákiai magyar, lengyel és ukrán irodalom valamint képzőművészet egykori és mai képviselőinek műveiből AZ ENSZ RENESZÁNSZA Malinák István cikke A Liptovsky Mikuláő-i Május 1. Vállalat Stará Lubovóa-i üzeme az idén 20 millió koronával növeli termelését. Az itt gyártott textilanyagok egy részéből női felsőruhákat és sportöltözeteket állítanak elő. Noha az üzem poliészter és poliamid alapanyagú műszálas textíliák termelésére szakosodott, a nemzetközi elvárásokkal összhangban 1985 óta állandóan fokozza a pamut- anyaggyártást. Ebből az anyagból a 8. ötéves tervidőszak utolsó évében 1 millió 800 ezer métert terveznek előállítani, amely mennyiség az üzem össztermelésének csaknem egyharmadát fogja kitenni. E cél elérésének feltétele, hogy elegendő alapanyaggal rendelkezzenek. A felső képen: Anna Kleinová szövőgépet kezel. Az alsó képen: Mária Kovalőíková művezető (baloldalt) és Johana Valigurská brigádvezető a női ruhaanyag minőségét ellenőrzi. (Jozef Vesely felvételei - ÓSTK) Az Obuna prágai Osztrovszkij utcai központjában a kliensek összeköthetik a kellemeset a hasznossal: amíg lábbelijük gyorsjavítására várakoznak, nézelődhetnek, vásárolhatnak a központ cipóboltjában, pedikűrössel kezeltethetik lábukat, vagy beülhetnek a hangulatos presz- szóba, ahol ez a felvétel is készült. (Petr Merta felvétele - ÓSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK A központi bizottság irányelveivel összhangban a CSKP KB Elnöksége és Titkársága arra fektette a hangsúlyt, hogy a gazdasági reform meggyorsítása és az új gazdálkodási feltételekre való felkészülés összekapcsolódjon a nyolcadik feltételekre való felkészülés összekapcsolódjon a nyolcadik ötéves terv, különösen pedig az idei terv feladatainak a megvalósítására tett erőfeszítésekkel. Ez azonban nem mindenütt jár sikerrel. Egyre nagyobb figyelem irányul a szervezeti és személyi kérdésekre, bár, természetesen, ezek is fontosak. Ennek azonban nem szabadna ahhoz vezetnie, hogy a szociális-gazdasági feladatok felelősségteljes végrehajtása csorbát szenvedjen, annál is inkább, mivel ez év első kilenc hónapja során elért eredmények megerősítik, hogy az alapvető, mindenekelőtt a mennyiségi mutatókat ugyan teljesítjük, de továbbra is komoly hiányosságok mutatkoznak főleg a gazdaság intenzifikálása szempontjából döntő fontosságú minőségi mutatók teljesítése terén. Nem szabad figyelmen kívül hagyni bizonyos objektív hatásokat, ugyanakkor észre kell venni a komoly szubjektív hiányosságokat is. Néha úgy néz ki a dolog, mintha a 8. ötéves tervidőszakot, ahogy mondani szokás, „leírnák". Úgyszintén nem lehet csak követelésekkel előállni, másokra hárítani a felelősséget és elhanyagolni a forrásképzést. Az ilyen megközelítésnek semmi köze a párt politikájához, társadalmunk érdekeihez és az emberek szükségleteihez. Ez megnehezíti a népgazdaságunk fejlődését huzamosabb ideje kísérő problémák megoldását és elmélyíti az újratermelési folyamat kiegyensúlyozottságát. Ennek komoly következményei vannak a termelés anyagi-műszaki biztosítására, amelynek zavarait jogos bírálat éri, továbbá a szállítói- megrendelői kapcsolatokra és a belső piac ellátására, amely területen az árueladás növekedése ellenére nem áll be a szükséges javulás. Ennek oka abban is keresendő, hogy a belső piac stabilizálására elfogadott, az 193&-1990-es évekre vonatkozó intézkedések piegvalósítása- ahogy arról a CSKP KB 9. ülésén is szó volt- lassan halad előre. A feladatok teljesítését nem biztosították komplex módon, megfelelő felelősségtudattal és kezdeményezéssel. Nem sikerül hatékonyabban mozgósítani a tartalékokat és minden hozzáférhető erőforrást a fogyasztási cikkek szállításának javítása érdekében. A megoldást gyakran csak a behozatalban keresik, még az eladósodás árán is. Ezt el kell kerülni. Természetes, hogy közszükségleti cikkeket is be kell hozni. Döntővé azonban a korszerű gyártási technológiák behozatalára való orientációnak kell válnia. A hazai piac stabilitása érdekében elkerülhetetlen, hogy végérvényesen felszámoljuk a fogyatékosságok mentegetését, a helyben járást, a névtelenséget és az alibiz- must. Számos olyan esetben, amelyet az utóbbi időben bíráltak, meggyőződhettünk, hogy a fogyatékosságok mögött nemcsak objektív okok, hanem konkrét emberek is állnak. A hazai piac fogyatékosságai negatívan hatnak az embereknek az átalakításhoz és a társadalom demokratizálásához s a szociális-gazdasági feladatok teljesítéséhez való viszonyulására. (Miloá Jakes elvtársnak a CSKP KB 10. ülésén elhangzott megnyitó beszédéből) Amikor a portán érdeklődtem, merre találom, neve hallatán a portás elmosolyodott. Elmondta, Juraj Sőevovich ápolónak köszönheti, hogy jsmét talpraállt.- Arany szive van ennek az embernek. Amikor a harmadik szélütés mozgásképtelenné tett, biztatott, lelket öntött belém. Nehezen fogtam fel mit is akar tőlem, de meggyőző mosolyát látva, tornáztattam érzéketlen tagjaimat már csak azért is, hogy örömet szerezzek neki. Ennél tartottunk, amikor a lépcsőkön feltűnt Juraj Sőevovich alakja. A sebészeti osztályra vezetett, ahol egy csendes zugban vallott önmagáról, életéről.- A múlt héten 92. alkalommal adtam vért, de már 1985 óta vagyok a Jánsky-érem arany fokozatának tulajdonosa. Lehet annak tizenöt éve is - emlékezett - amikor ifjú házasként először vért adtam. Akkor még pénzért. Később - mert a feleségem tagja volt a Vöröskeresztnek- rábeszélt, hogy a következő alkalommal a helyi szervezet nevében adjak. Időm sem volt nemet mondani, mert akkoriban valami vonatszerencsétlenség kapcsán véradókat toboroztak. Szükség volt az én vércsoportomra, az A,-esre is. Innen számítva háromhavonta ,,csapoltak" meg. Megpróbálkoztam plazmaadással is, de érfalaim túl vékonyaknak bizonyultak. Pedig hát nem vagyok egy vékony emberke - mutat végig óriási termetén. - Most viszont már csak évente kétszer adok vért, jobban kell vigyáznom testi épségemre.- A munkája, beosztása miatt?- kérdezem mit sem sejtve. Beszélgetőtársam tekintetével a szobában valami biztos pontot keres, majd elmondja, januárban megözvegyült, s három kislányról, 15,14 és 13 évesek, egymaga gondoskodik. Hallgatunk. vállalt szolgálatot. - Nagyon sok tapasztalatot szereztem az ott töltött idő alatt. Sokat szórakoztam azon, amikor a bajbajutottak úgy szólítottak, nővérke bácsi. Később a kramárei kórház traumatológiai osztályán dolgozott. - Természetesen főhivatásom mellett végeztem az ápolói munkát, s a kórházi nővérek annak örültek, ha éjszakai ügyeletbe osztottak. Akkor ajánlották a pályamódosítást, s én egy kis gondolkodási idő után a Belügyminisztérium kórházában vállaltam A „nővér bácsi" A szoba levegője megsűrűsödik, de beszélgetőtársam hirtelen rákérdez. - Nem is csodálkozik azon, hogy férfi létemre ápoló vagyok? De igen - mondom -, s megkérem, meséljen erről is. - Sajnos magyarul nem tudok, pedig Tiszaföldváron születtem. Később Érsekújvárba (Nővé Zámky) költözött a családom, de 1953 óta Bratislavában élek. Megtudom, vegyésznek tanult a Slovnaftban, s közben felesége javaslatára elvégezte az elsősegélynyújtó tanfolyamot. Akkoriban váltott műszakban dolgozott, s szabadnapjain vagy amikor a szükség kívánta, a főpályaudvari Vöröskereszt-állomáson az ápolói státust. Ennek már nyolc éve.-Büszke vagyok arra, hogy véradó lettem. Amikor felkérnek, gondolkodás nélkül megyek. Rendszerint este szokott jönni a hívás, ezért megszoktam, hogy délután diétás koszton legyek, mert ki tudja... Múltkor is- épp ágyba hajtottam a lányokat -, csöngött a telefon. Az onkológiáról kerestek azzal, nem lennék-e hajlandó azonnal vért adni. Egy kislány életéről volt szó. Természetesen igent mondtam. Aztán a kórházban megtudtam, hogy négyen előttem elutcisították a kérést- mondta felháborodott hangon, majd enyhébben hozzáfűzte, társai többségére szerencsére a segíteni akarás a jellemző. - Erről jut eszembe, ma segítenem kell a lányoknak, a vacsorakészítés az én gondom. Igaz, a kislányok igyekeznek, de a háziasszonykodást még gyakorolniuk kell. A hét végeken ugyan főz az édesanyám, de a napi gondokat közösen oldjuk meg. Igyekszünk úgy gazdálkodni, hogy a lányok árvasági járadékukat félre tehessék, ám ez egyre nehezebb. Egy fizetésből megélni nem könnyű... Két lányom egészségügyi szakközép- iskolás, az egyik laboráns, a másik ápolónő lesz. A hannadik még nem döntött, de testvérei lebeszélik erről a pályáról. Azt mondják, egy családban három „nővér" épp elég. Végezetül a véradók megbecsülésére terelődött a szó. Arra, hogy nagyobb becsben illene tartani azokat, akik vérükkel segítik a rászorulókat. És nem ártana az sem, ha a munkaadó nemcsak büszkélkedne velük, hanem valami úton-módon meg is jutalmazza őket.- Aki egyszer vért adott, többé nem tudja abbahagyni. Gyakran gondolok azokra, - ismeretlenül -, akiken talán én is segítettem. És ez nagyon jó érzés. PÉTERFI SZONYA
