Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-14 / 41. szám

sával kapcsolhatja össze. Magyar- országnak a gépkocsigyártásban elért siekerei nem kis szerepet ját­szottak abban, hogy több magyar vállalat megrendelést kapott alkatré­szek szállítására a szovjet gépko­csikhoz. A gépkocsigyártásban megvaló­suló kooperáció és szakosítás a Mo- gürt és az AVTOEKSZPORT külkeres­kedelmi partnerek munkáját is megha­tározza. Megállapodásaik alapján valósul meg a kölcsönös szállítások 70 százaléka. E megállapodások közül legjelentősebb a Lada gépko­csik gyártására vonatkozó kooperá­ciós és szakosítási egyezmény. Egy másik egyezmény keretében a ma­gyar hátsóhidak ellenében mellső tengelyeket szállít a Szovjetunió az Ikarus autóbuszokhoz. A magyar Szovjet - magyar együttműködés a gépkocsiiparban Félmillió Lada gépkocsi Magyarország autóparkjában Évente körülbelül 28 ezer Lada gépkocsit szállítanak a Szovjetunió­ból Magyarországra. A magyaror­szági vállalatok viszont mintegy 25- féle alkatrészt gyártanak a szovjet gépkocsiipar számára, több mint 30 millió rubel értékben. Emellett éven­te több mint 7,5 ezer Ikarus autó­busz érkezik a Szovjetunióba. A ma­gyar személygépkocsi-állománynak körülbelül az egyharmada, 500 ezer kocsi a Volgái Autógyár terméke. A Lada népszerűsége magyaror­szági szakemberek véleménye sze­rint viszonylag alacsony üzem­anyag-fogyasztásában, a kényel­mes utastérben, a nagy csomagtér­ben és az egyszerű irányíthatóság­ban rejlik. Az 1988-as árucsere-for­galmi jegyzőkönyv szerint ebben az évben tovább növekszik a személy- gépkocsik, közöttük a Ladák import­ja a Szovjetunióból. Gyártásukban közvetlenül részt vesznek magyar vállalatok, az Ikarus autóbuszokhoz pedig a Szovjetunióban gyártanak első tengelyeket, szervoszivattyúkat és kardáncsuklókat. A két ország közti gépkocsigyár­tási együttműködés 30 évvel ezelőtt kezdődött, a kölcsönös autó- és autóalkatrész-szállítások a Szovjet­unió és Magyarország teljes árucse­re-forgalmának 12 százalékát adják. A hatvanas évek második felében világossá vált, hogy Magyarország, mint kis területű és nyersanyagforrá­sokkal korlátozottan rendelkező or­szág, jövőjét csak a nemzetközi munkamegosztás jobb kihasználá­hátsóhidak szállítása 1987-ben szovjet .építőipari és útépítő gépek­hez is megkezdődött. A harmadik megállapodás a Csepel Müvek és a Lvovi Autóbuszgyár között jött lét­re a hajtómúházak kialakításában és gyártásában megvalósuló kooperá­cióról. A negyedik autóipari megálla­podás szerint az Ikarus gyár részt vesz a moszkvai körzetben fekvő Likinói Autóbuszgyár rekonstrukció­jában. Hamarosan megkezdik az új LIAZ-5256 típusú autóbuszok gyár­tását, évente 8 ezer darabot. A Lada-alkatrészek gyártásában hat magyar vállalat vesz részt: a Ba­kony Művek, az MMG, az Elzett, a Videoton, a Tungsram és az (ró- szergyár. A Bakony Művek ablaktör­lőket, ajtózárakat és gyújtáselosztó­kat szállít, az MMG múszertáblákat, sebességmérőket és más műszere­ket, az Elzett komplett ajtózárakat, az írószergyár ajtófogantyúkat. A Bakony Művek kezdetben évente 150 ezer darab terméket szállított, azután 300 ezret, 1974-től kezdve pedig 400 ezret szállít, ami a Váz szükségletének majdnem kétharma­da. A két vállalat vezetői az elmúlt évben 1990-ig szóló megállapodást írtak alá a tudományos-műszaki együttműködésről, s a közvetlen kapcsolatok kialakításáról. A kooperáció értékes tapasztala­tokhoz juttata a Bakony Művek dol­gozóit a gépkocsik elektromos be­rendezéseinek gyártásában. Állan­dóan bővítik ezek termelését és kor­szerűsítik a technológiát. Nemcsak sok szovjet vállalattal létesítettek kapcsolatot, hanem lengyel és ju­goszláv autógyárakkal is. Ma a Ba­kony Művek gyártmányainak csak­nem kétharmadát szovjet vállalatok és termelési egyesülések használ­ják fel, mégpedig a KAMAZ, az IZS- MAS, a GAZ és az AVTOZAZ. A szovjet gépkocsik állandó tökéle­tesítése egyre magasabb követel­ményeket állít az alkatrészek gyár­tásával szemben, ezért a magyar vállalatok nagy gondot fordítanak az általuk gyártott szerkezeti részegy­ségek és elemek minőségének javí­tására. A kölcsönös kapcsolatokban a szerviz is nagyon fontos szerepet játszik. Magyarországon komoly problémát jelent a gépkocsipark ma­gas átlagos életkora, ezért a szervi­zelés kérdései állandóan a figyelem középpontjában állnak. A Mogürt és az AVTOEKSZPORT közötti megál­lapodás szerint évente 15-20 szak­ember utazik kiküldetésbe a Szov­jetunióba a javítási eljárások és technológiák tanulmányozására. A közelmúltban Budapest határában átadták az AVTOEKSZPORT új mű­szaki központját, ahol megszervezik az autójavító üzemek szerelőinek szakmai képzését. A műszaki köz­pont keretében a szovjet vállalatok képviselői segítséget nyújtanak a műszaki ellátáshoz, a pótalkatré­szekre vonatkozó megrendelések összeállításához. Hasonló módon valósul meg a Szovjetunióba szállított Ikarus autóbuszok szervizelése. A Szovjet­unió húsz városában dolgoznak a magyar műszaki szervizszolgál­tatás képviselői. A Mogürt a szer­vizberendezések mellett komplett szervizállomásokat is szállít a Szov­jetunióba. A megrendelőkkel való közvetlen kapcsolattartás céljából Moszkvában magyar autóipari köz­pontot hoztak létre. Növekvő számban szállítanak Magyarországra szovjet tehergép­kocsikat is. Minden negyedik teher­autó, amely magyar utakon közleke­dik, szovjet gyártmányú. A ZIL gyár kocsijainak részaránya 10 százalék körüli. A magyar utakon különböző típusú VÁZ és gazdaságos KAMAZ gépkocsik, izsevszki furgonok és RAF mikrobuszok közlekednek, s a kőfejtőkben BELAZ billenókocsik dolgoznak. A magyar megrendelők türelmetlenül várják az új típusú szovjet tehergépkocsikat. A két ország kapcsolatai az autó­gyártásban szilárdak és sokfélék. A sokévi közös munka során a ma­gyar és a szovjet partnerek között jó üzleti kapcsolatok alakultak ki. (APN) Vietnam mezőgazdasági és élelmiszer-ipari minisztériumának központi növénynemesítő intézete Hanoiban még csak öt éve működik, de ezalatt már öt kísérleti állomást és három laboratóriumot építettek ki a rizstermelés színvonalának emelésére. A növénynemesítő intézet hálózata évente 350 tonna kiváló minőségű vetőmaggal látja el a mező­gazdasági üzemeket. A felvételen a nagy hozamú rizsfajták vetőmagját csomagolják a hanoi intézetben. (A CSTK felvétele) Fejlemények a lengyel élelmiszerexportban A konvertibilis elszámolású len­gyel mezőgazdasági és élelmiszer- ipari export az elmúlt évben kiugró mértékben, 25 százalékkal emelke­dett. Ezzel - 1974 óta először - kivi­teli többletet sikerült elérni, 173 mil­lió dollár összegben, az 1968. évi 39 millió dolláros deficittel szemben. Az élelmiszerek aránya a konvertibilis elszámolású kivitelben az 1983. évi 12,3 százalékról tavaly 17,9 száza­lékra emelkedett. Szakértők megítélése szerint az idén aligha sikerül elérni a tavalyi eredményeket, sőt egyes borúlátó vélemények szerint az 1987. évi csaknem 1,3 milliárd dollárt elérő export akár 1 milliárdra is visszaes­het. Ennek okai között csomagolási és feldolgozási problémák is szere­pelnek. Az élelmiszerek szállításához szükséges csomagolóanyagoknak csak mintegy 50-60 százalékát tud­ja a belföldi ipar előállítani, s évente mintegy 50 millió dollárért kell e cél­ra alapanyagokat, illetve kész cso­magolóeszközöket importálni. Szá­mottevő javulásra csak néhány év múlva lehet számítani, amikor az e célra alapított vegyesvállalatok - például a Tetra-Pak, UCB-Sidac Elszámolás nemzeti valutákban Csehszlovák — bolgár megállapodás a nemzeti valuták felhasználásáról a gazdálkodó szervezetek közvetlen kapcsolataiban A KGST pénzügyi mechanizmusa átalakításá­nak egyik jelentős eleme a nemzeti valuták fokozatos bevonása a nemzetközi elszámolások­ba, ami az első szakaszban a közvetlen kapcso­latok területén valósul meg. Ebben az irányban jelentős aktivitást fejt ki Csehszlovákia, amit az is bizonyít, hogy ez év márciusában a Szovjetunió­val kormányközi megállapodást kötöttünk ennek az elszámolási módszernek a bevezetéséről. Ezt követően Bulgáriával is megkötöttük a megálla­podást a két ország nemzeti valutáinak a vállala­tok és szervezetek közvetlen kapcsolatban való felhasználásáról. Erre Prágában, a KGST 44. ülésszaka alkalmából került sor. A megállapodás 1988. szeptember elsején lépett érvénybe, s 1990. december 31-ig szól. A csehszlovák-bolgár megállapodás ugyan­olyan tartalmi felépítésű és ugyanolyan célokra irányul, mint az, amelyet a Szovjetunióval írtunk alá. A csehszlovák korona és a bolgár leva garantált belső átválthatóságáról van szó, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a csehszlovák vállalat akkor kötelezheti el magát bolgár partne­rével szemben, ha ehhez elegendő koronával rendelkezik a számláján. A nemzeti valuták alkal­mazása azonban nem kötelező jellegű, erről az együttműködő partnerek kölcsönös megegyezés alapján döntenek. A transzferábilis rubelben való elszámolás a legközelebbi jövőben is megőrzi döntő szerepét a tagországok kölcsönös tartozá­sainak és követeléseinek kiegyenlítésében. A közvetlen kapcsolatok keretében az együtt­működő felek az árak vagy szolgáltatások kifize­tését a szállító fél, az exportáló ország nemzeti valutájában rendezik. A közös vállalatok, a nem­zetközi társulások és szervezetek az olyan pénz­ügyi elszámolásaikat, amelyek nem áruk vagy szolgáltatások megtérítésére vonatkoznak, a két nemzeti valuta bármelyikében rendezhetik, an­nak megfelelően, ahogy az együttműködő felek kölcsönösen megegyeztek. Az elszámolási mű­veleteket a CSSZSZK részéről a Csehszlovák Kereskedelmi Bank, Bulgária részéről a Bolgár Külkereskedelmi Bank hajtja végre. Nagyon fontos szerepet játszik ebben a koro­na és a leva kölcsönös átszámítási árfolyama. Ezt az árfolyamot jelenleg az 1973. október 19- én aláirt közös megállapodás határozza meg, a nemzeti valutáknak a kollektív valutához, vagy­is a transzferábilis rubelhez viszonyított árfo­lyama alapján. A jelenlegi árfolyam szerint 100 koronának 10,0962 leva felel meg. Szükség ese­tén a két ország illetékes szervei más árfolyam­ban is megállapodhatnak. Az érvényes árfolya­mot mindkét országban nyilvánosan ki kell hir­detni. A kormányközi megállapodás külön figyelmet szentel az olyan eseteknek, amikor valamelyik félnél jelentős aktív szaldó halmozódik fel, s en­nek nemzeti valutában történő közvetlen ki- egyenlítése nehézségekbe ütközik. Ilyen esetek­ben a Csehszlovák Kereskedelmi Bank és a Bol­gár Külkereskedelmi Bank megfelelő megoldást keres a számlák kiegyenlítésére. A hosszú ideje kiegyenlítetlen szaldót további szükséges áruk szállításával lehet felszámolni, esetleg az adott országnak a Nemzetközi Gazdasági Együttmű­ködési Banknál transzferábilis rubelben vezetett folyószámlájáról lehet kiegyenlíteni. A szóban forgó nemzetközi megállapodások végrehajtására a szövetségi pénzügyminisztéri­um és a Csehszlovák Állami Bank közös rendele­- megkezdik működésüket. Egészé­ben véve a piaci szakértők lehetősé­get látnak a lengyel élelmiszerexport növelésére, különösen egyes ha­gyományos árucsoportokban. Ezek közé tartoznak például a mélyhűtött gyümölcsök és zöldségfélék. (Figyelő) icu dooti ki, amely jx>ntosan szabályozza a nem­zeti valuták felhasználását a közvetlen kapcsola­tokat megvalósító szervezeteknél. Ez a rendelet 1988. április elsején lépett érvénybe, s teljes mértékben vonatkozik a bulgáriai vállalatokkal folytatott közvetlen együttműködésre is. A kormányközi megállapodás elősegítheti a Csehszlovákia és Bulgária közti gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés 2000-ig előirányzott hosszú távú programjának gyorsabb megvalósítását, amit a két ország képviselői 1988. április 20-án írtak alá. Ez a program nagy súlyt helyez az ágazatokon és szakágazatokon belüli termelési kooperáció és gyártásszakosítás fejlesztésére, ahol különösen nagy jelentősége lehet a csehszlovák koronában, illetve a bolgár levában történő elszámolásnak. A két ország között már eddig is létesültek jelentős kooperáci­ós kapcsolatok, például a tehergépkocsik és a szerszámgépek gyártásában. Folyamatban van több közös vállalat és nemzetközi társulás alapí­tásának az előkészítése is, amelyeknél szintén számításba jön a nemzeti valutákban történő elszámolás. A nemzeti valutákban megvalósuló elszámo­lás lehetővé teszi a belső árképzési rendszerek közvetlen összehasonlítását is, s elősegítheti a pénzügyi politikában, a hitelek folyósításában alkalmazott módszerek kölcsönös megismerését és fokozatos közelítését. Ebből a szempontból a nemzeti valutákban történő elszámolás részle­ges bevezetését az első lépéseknek tekinthetjük azon az úton, amely a szocialista gazdasági integráció mechanizmusának átfogó átalakításá­hoz, s a KGST-országok egységes közös piacá­nak fokozatosJétrehozásához vezet. (Svét hospodárství) Mibe kerül az új Wartburg? A leendő autótulajdonosok vegyes érzelmekkel fogadták az NDK-ban az új Wartburg megér­kezését. A négyütemű motorra már évek óta számítottak, de az új típus árát csak most közölték hivatalosan. A Wartburg 1,3 Li- mousine ára 30 200 márka. Elődje, a 353-as körülbelül 23 ezer márkáért volt kapható, illet­ve kapható még néhány hóna­pig. A Limousine tolótetővel és ködlámpával ellátott különleges változata ennél is drágább lesz, de azt még nem közölték, hogy mennyivel. A Tourist 33 775 márka lesz. A havi átlagkereset az NDK-ban jelenleg havi 1200 márka. A közvélemény azzal számol, hogy ha megjelenik majd az új négyütemű Trabant, akkor a legolcsóbb kopcsi is 18 ezer márkába kerül majd. A Tra­bant ára egyébként a folyamatos korszerűsítések hatására már most is megközelíti a 15 ezer márkát. Az új Wartburg 1300 köbcentis motorja 58 lóerős, a végsebességet a gyár 135km/órában adja meg. A fo­gyasztás 6,8 liter, ami körülbelül háromnegyede az eddiginek. A 44 literes benzintartály 650 kilométeres hatósugarat jelent. A gyár azt is hozzáteszi, hogy a legfontosabb szerkezeti ele­mek, a motor, a sebességváltó és a futómű élettartama 50 szá­zalékkal, 150 ezer kilométerre nő. A kormányváltó helyét immár véglegesen a botváltó veszi át, s az egész sebességváltómú tel­jesen új fejlesztés eredménye. A további újdonságok közé tarto­zik az alváz módosítása, a jobb fűtés, a csendesebb és jobban felszerelt utastér, a nagyobb tel­jesítményű akkumulátor és az azbesztmentes betéttel készülő új tengelykapcsoló. Megváltozott a hátsó lámpák és a hátsó lökhá­rító külseje is. A licenc alapján készülő mo­torblokkokon kívül minden mást az NDK-ban fejlesztettek ki. A gyártósor évente 300 ezer mo­torblokkot képes gyártani, ebből 100 ezer a fizetség a Volkswa­gen vállalatnak 200 ezer pedig az NDK-ban gyártott kocsikba kerül. (HVG)

Next

/
Oldalképek
Tartalom