Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-14 / 41. szám

-$> <o> 4. <o» <$. 4. .$> 4. <>. ^ .$> «*. 4. .$> 3. <o> <»«o. «0» ^ <»> <;> «o> 4. <- <$. -$.<}> <$• <0> <0- -0* ❖❖ 4- <• <•<■ <r -0*'

eptember végi nap. Az Árva felöl közelíti újságíró csoportunk - az állami és a társadalmi természetvédelmi szervezetek és a Tátrai Nemzeti Park néhány szakembere kíséretében - egyelőre aszfaltúton és buszon, a hegyvonulatot az utolsó engedélyezett parkolóhelyig. A Ro- háőei völgyben, a zverovkai menedékházon túl már csak az apostolok lovára bízhatjuk magunkat. Valahogy hiányát érzem a kora őszi veröfényes napsütésnek, amely a hegyvidéket ekkortájt oly gyakran bearanyozza. Felsejlenek bennem Petőfi Sándor ékes sorai: „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará be a bérei tetőt. “/

Nos, hó még nincs, hideg sem, de annál inkább gomolyog a sűrű köd, amelyből csak elvétve kukkant ki és bólint ránk a csodálatos hegykaréj. A Magas-Tátrának ezt a kevésbé ismert és látogatott részét korábban Liptói-havasoknak nevezték. Ma is így tartják számon egyesek a gerinctől délre fekvő tájegységet, az északit pedig, amerre most járunk, Roháőeként. A hivatalos elnevezés viszont: Nyugati-Tátra. Április elsején múlt egy éve annak, hogy a Tátrai Nemzeti Parkhoz csatolták 259 négyzetkilométernyi területét. így törvényszabta szigorúbb, egységes védelemben részesülhet. Mert van itt mit az eddiginél jobban féltenünk és óvnunk.-V- <0* -V* *v> <0- <■ -V* -V* -0- <■

„Az eredményes természetvédelemhez nem elegendő a tökéletes jogi norma, amely szabályozza a társadalmi viszonyokat. Az embereknek kell felismerniük a korlátozások, a tilalmak vagy az egyéb szabályok szükségét. De nem azért, mert ezt a törvény követeli meg, hanem azért, mivel meggyőződésük szerint ez a szabályozás helyes és társadalmilag hasznos. S ha az erről meggyözö- döttek érvényt szereznek a törvénynek és igazodnak hozzá a Nyugati-Tátra mindennapos életében, akkor a szándék valósággá érik, akkor munkánk nem volt és nem lesz felesleges."

(Dr. MILÁN BELÁÓEK, az SZSZK Erdőgazdasági és Vízgazdálkodási Minisztériuma államigazgatási főosztályának vezetője).-v,‘v'<v,-v--v"v--v"v><v>-v”v><»>'v"v'

Nem is olyan régen, hét éve született meg a legfelsőbb szlovákiai párt- és állami szervek döntése, amely szétoszlatta a Ro- háőe egén már vésztjóslón tornyosuló viharfelhőket.

már csak négy-öt kilométer választ el bennünket a négy Roháőei tengerszemtől. A kék, majd zöld turistajelzést követve, magyarázó táblákkal ellátott emelkedő ösvényen jutunk el másfélezer méter tengerszint feletti magasságban az elsőhöz. Ez 2,22 hektárjával nemcsak közülük a legnagyobb, hanem az egész Nyugati-Tátrában is. Fokozatosan elénk tárul a többi. Káprázatosán szép látvány, s érthető a nagy érdeklődés, bár egyben aggodalomra is okot ad: - A nyári idényben ezt az oktató ösvényt, amely ott alább a Nyugati-Tátra legnagyobb, 23 méter magasságból lezúduló vízesésénél és véget, negyedmillió turista keresi fel...

Közülünk a vállalkozóbb szelleműek, az edzettebbek szeretnének feljutni a hegygerincre is. Nosza, vissza a Tatliak-tóhoz, ahonnét a törpefenyö foltjai és kőtörmelék között kúszik kilométereken át felfelé a turistaút. A fel-felszakadozó ködben itt már jobban látható és felmérhető e hegységnek a Magas-Tátra fövonulatához képest eltérő jellege.

„A Nyugati-Tátra átlag 250 méterrel alacsonyabb a Magas-Tátránál. Nem olyan meredek, csúcsai, gerince kevésbé csipkézett. Részben eltérő az éghajlata, a növényzete és az állatvilága is. Hegyi terület ez, míg a Magas-Tátra magashegyvi- déki, alpesi jellegű. Lényegében ez a különbség a kettő között. Viszont természeti kincseik a maguk nemében egyaránt értékesek, mozaikszerűen illeszkednek egymáshoz, és ebben a vonatkozásban környezetileg ugyan differenciálódó, de mégis egységes hegységet képeznek. Ez teszi szükségessé egységes védelmüket is“.

(Dr. JURAJ PACL, a Szlovákiai

Természet- és Tájvédelmi Szövetség Elnökségének tagja)

Tőlünk balra a hegyoldalban, vagy négyötszáz méternyi távolságra, a havasi gyepen időközönként megmoccan két barna színű folt. Messzelátóval teljes bizonyossággal megfejtjük azt, amit nagyjából szabad szemmel sem tekintettünk istenigazában rejtélynek - legelésző zergék. Akkor még nem tudtuk, hogy jóval feljebb, a hegyi hágó közelében, lélegzet-visszafojtva, alig ötven lépésnyire tőlünk figyelhetjük meg öttagú csapatukat.

Ránk sem hederítettek. Nyilván, a terep nehézségi foka miatt ide már jóval kevesebb turista jut el, mint például a Roháőei

Három a négy Roháőei tengerszem közül

tengerszemekhez, bár a főidényen túl is találkoztunk itt néhány természetimádóval, jórészt magyarországival, s ami meglepett - korosabbal. De ez a jelenség nem kevésbé azzal is magyarázható, hogy a Tátrában idestova hatvannégy éve rendeletek tiltják

ennek a tömzsi testű, karcsú nyakú, erős lábú állatfajnak a vadászatát. Különben jelenleg, amint azt közük velünk, az egész Magas-Tátrában, beleértve annak lengyel oldalát is, mintegy kilencszáz egyede él, ebből a Nyugati-Tátrában több mint kétszáz. Csakhogy számuk huzamos ideje nagyjából változatlan. Feltehető az összefüggés azzal a megdöbbentő ténnyel is, hogy a Tátrában 1800 méteres magasságban jóval több ólmot állapítottak meg a növényzetben, mint például a több száz méterrel lejjebb fekvő Szabadság út túlméretezett gépkocsiközlekedéstöl évtizedeken át szennyezett környékén.

Tovább megyünk, majd ismét megtorpanunk, mert látómezőnkbe két mormota kerül. Egyik biológiábar) jártas kollégám

A Nyugati-Tátra legszebb vízesése, a Roháőei, 1340 méter magasságban

áhítattal súgja a fülembe: - Marmota mar- mota latirostris... Úgy tűnik, hogy sokkal elővigyázatosabbak a zergéknél. Szinte azonnal felfedeznek bennünket, s egyikük vészt jelző éles füttyére fürgén eltűnnek odújukban. - A Tátra e részében számukat másfél százra becsülik - e szavakkal búcsúztatja őket Karol Hálák bácsi, az állami természetvédelem munkatársa, aki úgy ismeri ezt a tájat, mint a saját tenyerét.

Kis pihenőt tartunk. S közben nem állatokra figyelünk'fel, hanem vagy hatvan lépésnyire tőlünk, három férfialakra. Megjelenésünkre s még a zöld egyenruhák láttán sem zavartatják magukat. Fésülik a fekete áfonyát, pedig ez csak 1100 métér tengerszint feletti magasságig engedélyezett. Itt szigorúan tilos, büntetendő. Hiszen lábuk nyomán pusztulnak a védett növények.- Sokan teszik ezt - fordul felénk rosz- szallóan egyik kísérőnk. - Nemrég ellenőrzést hajtottunk végre - egyébként csak öt hivatásos őrünk van az egész NyugatiTátra térségében - s megállapítottuk, hogy mintegy tiz hektárnyi területen, egyugyanazon a napon 180-an foglalkoztak ezzel. Átlag fejenként 20-30 liternyi fekete áfonyát gyűjtöttek össze. Márpedig eltekintve a talajeróziót gyorsító következményektől, ez a gyümölcs az egyik kedvenc és fő tápláléka az itt is elég szép számban előforduló barnamedvének. így aztán nem csoda, hogy néhanapján lent, az emberlakta településeken dézsmálják a hulladéktárolókat.

A találkozásnak volt egyébként csattanója is. A hivatásos természetvédelem egyik képviselője büntetést akart kiróni a szabálysértőkre. Válaszuk az volt, hogy nincs náluk pénz. De még csak személyi igazolvány sem. S különben is - menjen már valahová, így mondták (nem hagyták ki azt sem, hogy hová). Az epizódnak nyilván lesz még folytatása. Mert a szabad szájú áfonyagyűjtök- nek az arca az erdőőr számára ismerős volt. - De mit is csináljunk velük különben? Erőt nem alkalmazhatunk, és főleg ha többen vannak, ez nem is lenne tanácsos... - hangzott a sértett fél kommentárja. Majd a hátteret is felvillantva hozzátette:- Egy nap alatt fejenként megkeresnek ezzel akár nyolcszáz koronát is.

A turisták más céllal jönnek ide, s fegyelmezettebbek is. De sokan vannak. S közülük nem kevesen elhagyják a kiürült konzervdobozt, a hosszú távon sem bomló műanyag- és egyéb hulladékot. Ennek nyomait is láttuk. Nagyobb mértékben lejjebb, de a Szomorú-hágóban is, ahonnét szép időben pompás kilátás nyílik a Liptóhoz tartozó Ziari völgybe s Lengyelország felé.-0- <■ -0- -0* -0- ■> <■ <■ <■ <5* -$•

„Évről évre a Nyugati-Tátrában is mind több a látogató. Tavaly mintegy félmillió volt. A nyári idényben csak a Roháőei völgyet naponta két és fél ezer turista keresi fel, mintegy harminc autóbusszal és 300 személygépkocsival. Ezért az elszállásolási, a vendéglátási, az üdülési létesítmények, a gépkocsikemp és a parkolóhelyek építését csak a hegység lábánál tesszük lehetővé. Onnét majd autóbuszokkal - nem túl sűrűn - ingajáratban biztosítjuk a turistaterepek megközelítését. Részben talán ez is segíthet". (JÁN HUDÁŐEK mérnök, a Tátrai Nemzeti Park e védett területének vezetője)-5- -$• -> <• <0> <$- -0- <■ -> <■ -0* -0A hágóból, helyenként már nem is turista, hanem könnyebb hegymászó terepen, itt- ott négykézláb kúszva felkapaszkodunk a kétezer méteren felüli Zelené csúcsra, s kifulladtan követjük a gerinc keskeny vonulatát. Még előttünk van a lábizmokat talán még a korábbi kapaszkodóknál is jobban megviselő leereszkedés a töredezett palaköveken a völgybe. Úgy érezzük, elég volt a jóból. Még szerencse, hogy új erőt merítünk a felettünk elhúzó köszáli sas - már csak néhány párja él a Magas-Tátrában - s lejjebb, ezúttal madártávlatból, a Roháőei tengerszemek vagy öt órával korábban közelről megcsodált látványából

GÁLY IVÁN- Az idegenforgalom, a turisztika fejlesztése s az ezzel kapcsolatos kereskedelmi, üdültetési érdekek jegyében nagy, összkomfortos hegyiszállók, sífelvonók létesítése volt akkoriban a cél. Itt, ezen a terepen, amelyet napjainkban már jobban megillet a fokozott védelem- halljuk a magyarázatot a völgy egyik legfestöibb zugában.- Mindez persze évente a látogatók száma további tiz- és tízezrekkel való gyarapodásával járt volna. Hatványozott környezetkárosító hatással tulajdonképpen az egész, így eléggé könnyen megközelíthető hegyi terepen.

Az ellenakciót akkoriban a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség indította meg a sajtó, valamint néhány tudományos intézmény hathatós támogatásával és szerencsére felkarolták a legmagasabb szintű szervek is. Az eredmény nem maradt el, a tervek nem valósultak meg. Csak a régi sebek éktelenkednek még. A volt Tatliak menedékházig a kihasználatlan aszfaltút és a magasfeszültségű villanyvezeték. Innét

Gomolygó ködpamacsok között útbban a gerinc felé

A kanyonszerű Juráh-völgy a Fehér patakkal

(Dr. Ondrej Buchan felvételei)

Bt 1 Sin pviíNCVK