Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-14 / 41. szám
VASÁRNAPI KIADÁS 1988. október 14. XXI. évfolyam 41. szám Ára 1 korona M ostanában egyre több szó esik a fiatalok magatartásáról, életszemléletéről, munkához való viszonyáról, öltözködéséről stb. A legkülönfélébb jelzőkkel illetik, sőt olykor bizonyos „vétkek" elkövetésével is vádolják őket. Teszik ezt sokan szokásból, mások úgymond „jóindulatú féltésből". Nincs is ebben semmi különös, hiszen amióta az emberi civilizáció létezik, az idősebb generáció mindig másképpen ítélte meg az értékeket, s nehezen szavazott bizalmat az utána következőknek. Minden társadalomban, így a miénkben is több generáció él egymás mellett. Már maga ez a tény is feltételezi, hogy bizonyos különbségek vannak közöttük. Ezek szorosan kötődnek a nemzedékek magatartásában, életmódjában, műveltségében, szemléletében meglévő természetes különbségekhez. Sajnos, ezekről a valós tényekről mi, idősebbek sokszor megfeledkezünk, vagy pedig nem akarjuk megérteni. Egyszerűen nem vesszük figyelembe a realitásokat, azt egyebek között, hogy a háború óta felnőtt az a nemzedék, amely már nem ismeri a nélkülözést. S ha nem is dúskál minden fiatal az anyagi javakban, de lényegében mindenük megvan, ami a kiegyensúlyozott életet, a létbiztonságot biztosítja. Az anyagi oldaláról közelítve e kérdéskörhöz, az is igaz, hogy az idősebb nemzedék számára még nem is olyan régen luxusnak számított például a személygépkocsi vagy & színes televízió, a mai fiataloknak mindez magától értetődő dolog. Az is általános jelenség, hogy a fiatalok szeretnek modernül öltözködni, megveszik a legdrágább holmikat, az idősebbek többsége viszont megelégszik a szerényebb, olcsóbb ruhákkal. Óhatatlanul felvetődik az emberben a kérdés: mi abban a rossz, és elítélni való, hogy fiaink, lányaink ilyenek? Nekünk talán nem volt sok mindenről más a véleményünk, mint szüléinknek? Mi nem alakítottuk ki a saját független véleményünket bizonyos dolgokról, többi között az öltözködésről? A nemzedékek vitájában valójában arról van szó, hogy a gyerek a maga módján akar gondolkodni, a szülő pedig a saját értékrendjét szeretné vele elfogadtatni. Nos, a probléma éppen itt kezdődik. Tudatosítanunk kell, hogy a most felnövő generáció a korszerű technikát felhasználva, a mindenfelé megnyíló csatornákon át kapcsolatba került a külső hatásokkal. Újságokból, rádióból, televízióból, de egyre inkább saját tapasztalatai alapján is megismerkedhet a mi társadalmunkban és a külföldön végbemenő folyamatokkal, változásokkal, szokásokkal. Korjelenség, hogy a fiatalok vágyaik megformálásához, egyéniségük kialakításához sokkal több kapaszkodót találnak a családon kívül, mint a családon belül. Másfelől, a mai fiatalok többsége a közép- és felsőfokú oktatásnak köszönhetően jóval több és alaposabb ismerettel rendelkezik, mint az előző nemzedék. A serdülőkorból kinövő, már munkaképes fiatal önmaga is képes eldönteni, hogyan lehet a társadalomba beilleszkedni az igények feladása nélkül. Azt a munkahelyet választja, ahol a megfelelő kereset mellett lehetőség nyílik a továbbfejlődésre, az önmegvalósításra és nem utolsósorban a színvonalas szórakozásra. Igyekszik életvitelben, kultúrában felzárkózni a kor követelményeihez. Mindezeket együtt, összefüggéseiben szemlélve, érdemes töprengő figyelemmel kísérni a fiatalok életének, alakulását, hogyan rendezik viszonyukat a szocializmushoz. S ha e felől nézzük e kérdést, azt kell mondanunk: az új, felnövekvő generáció nem jobb, de nem is rosszabb az előzőeknél. Csak más, mint ahogyan mi is mások voltunk, mint apáink. Ma, amikor a szocializmus fejlődése minőségileg új, sajátos szakaszába lépett, e szakaszban meghatározó szerep jut a fiataloknak. Nagy részben tőlük függ a szocializmus jövője. Éppen ezért kell jobban odafigyelnünk rájuk, megértenünk és segítenünk őket. TÖRÖK ELEMÉR (ÓSTK-felvétel) n ffilBTBlB 11 IR 3#. | i | 1 ! i fi BB mm Hl Hl H Hl ■ VUBB' i 1 I ........... . . ... ... . ,
