Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-14 / 41. szám
Vasárnap 1988. október 16. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 05.58, nyugszik 16.47 Kö- zép-Szlovákia: 06.05, nyugszik 16.54 Nyugat- Szlovákia: 06.11, nyugszik 17.00 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 12.14, nyugszik 19.34 Közép-Szlovákia: 12.21, nyugszik 19.41 Nyugat- Szlovákiaú 12.27, nyugszik 19.47 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük GÁL - VLADIMÍRA nevű kedves olvasóinkat • 1708-ban született Albrecht von HALLER svájci költő, orvos és természettudós (fi 777) • 1888-ban született Eugene Gladstone O’NEILL Nobel-díjas amerikai drámaíró, a modem drámairás megteremtője (f1983). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÚT A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG MEGALAKULÁSÁHOZ Konrád Inge cikke VLAGYIVOSZTOKTÓL KRASZNOJARSZKIG Malinak István cikke ÚTTÖRÖK NYOMDOKAIN Balta József riportja ÉRZÉKENY BAROMÉTER Gály Iván cikke GYÓGYSZER ÉS SZERETET Péterfi Szonya riportja SORSKÖZÖSSÉG ÉS ELKÖTELEZETTSÉG Fónod Zoltán írása SZÉLCSENDBEN busza István írása A FÜGEFA Balvant Gargi novellája Több mint 150 évvel ezelőtt hoztak létre óvodát és alapiskolát hallássérültek számára Bratislavában. 1960 óta - amikor az oktatási intézmény új épületben kapott helyett - az iskolából mintegy 350 fiatal került ki az életbe vagy folytatta tanulmányait. Jelenleg a bentlakásos óvodában és alapiskolában több mint 210 gyermeket nevelnek. A felső képen: Anna Doktorová óvónő és a gyerekek logopédiai gyakorlat közben. Középen: Viera Osuská óvónő és Petra Sekerková. Az alsó felvételen: Éva Viestová az ortofonikai kabinetben foglalkozik a gyerekekkel. IDŐSZERŰ GONDOLATOK Három és fél évvel ezelőtt határozott fordulatot tettünk társadalmi életünk fő irányainak mélyreható átalakítása felé, olyan fordulatot, amely óriási jelentőségű volt országunk sorsa szempontjából. Amikor az átalakítás útjára léptünk, abból indultunk ki, hogy ha a gazdasági és szellemi potenciálra fogunk támaszkodni, fejleszteni fogjuk a dolgozó ember kezdeményezését és alkotó tevékenységét, határozottan megszabadulunk a szocializmus elveinek deformációitól, akkor teljesebben használhatjuk ki rendszerünk lehetőségeit. Ilyen módon a lehető legrövidebb időn belül sikerül korszerű szintre emelni országunkat és lényegesen javítani az emberek életének anyagi és szociális körülményeit. Teljes joggal elmondhatjuk, hogy ez történelmi választás volt. Az átalakítás alapjaiban változtatta meg az ország erkölcsi és politikai légkörét, elnyerte a dolgozók támogatását, akik egyre aktívabban kapcsolódnak be megvalósításába. Az átalakítás és a társadalom megújítása most új szakaszba lépett. Ma nem lehetünk meg a viharos viták és gyűlések, a múlt hibáinak elemzése nélkül. Feltétlenül szükség van az előrelépésre, reálisan kell javítani a helyzetet munkánk minden területén, de elsősorban ott, ahol az emberek életkörülményeiről van szó. Az emberek jól látják és értik problémáinkat és nehézségeinket, de határozottabb és energiku- sabb tetteket követelnek. A dolgozók nem elégedettek az állami és gazdasági szervek, társadalmi szervezetek és számos pártbizottság tevékenységével. Eljött a pillanat, amikor már nem lehet tovább várni a felülről jövő utasításokra. Aktívan kell megvalósítani az elfogadott intézkedéseket mindenütt, minden kollektívában, minden városban és faluban. Ezen a téren a legfontosabb feladatok a tanácsokra, mint a néphatalom valódi szerveire hárulnak. Milyen ez a feladat a gyakorlatban, hogyan tekintünk ma megvalósítására? Mindenekelőtt a tanácsok munkájában meg kell újítani a lenini szellemet és stílust, a szó igazi értelmében úgy népi, mint hatalmi szervekké kell őket tenni. Az állampolgárok érdekei offenzív, energikus és hatékony védelmezőivé kell válniuk, a falvak, városok, járások, kerületek és köztársaságok fejlesztése hatalmas hajtóerejévé kell lenniük. (Részlet Mihail Gorbacsovnak, Moszkvában a parlament rendkívüli ülésén mondott beszédéből) erény, közvetlen, s legfőképpen egyszerű, tiszteletnek örvendő ember. Jelenléte megnyugtató, összekötő kapocsnak, valamiféle hídnak tűnik a különböző világlátású, érdeklődésű, beosztású emberek között, örökös társa a derű, a hit, a bizakodás. Ez volt rá jellemző már akkor is, amikor 1948-ban tizennyolc évesen új traktorvezetői jogosítvánnyal a zsebében munkát kapót az akkor alakuló Királyhel- meci (Kráfovsky Chlmec) Gép- és Traktorállomáson. Loksa László - ma agrármérnök, akkor traktoros - volt az, aki a gépállomáson elsőként vetette fel a traktorosbrigád megalakításának gondolatát. A javaslatot elfogadták és 1950-ben megszervezték a brigádvezetök oktatását, amelyen ő is részt vett. A tanfolyam elvégzése után Ki- rályhelmecen megbízták a női traktorosbrigád megszervezésével, vezetésével, majd Battyán (Botany) volt újabb állomáshelye. De idézzük az ő szavait:- Az 1949-ben megalakult földműves-szövetkezetben nagy szükség volt a munkáskézre. A nyolctagú brigád tagjai tele voltak munkalendülettel. Éjjelnappal a gépen ültek. Ekkor az az ötletem támadt - amit a kollektívában és a szövetkezet vezetőségében is támogattak -, hogy hirdessünk versenyt, ki tud nagyobb földterületet megművelni. Nekilendültünk, számoltuk a felszántott hektárokat. A versenygyöztes Loksa László lett, és a fiatal traktorost Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki, amit maga Klement Gottwald adott át a győztesnek. A már jó szervezőkészségéről ismért es gazdag tapasztalatokkal rendelkező brigádvezető traktorost 1954-ben a vezető káderek számára rendezett tanfolyamra küldték. Ennek elvégzése után kinevezték a Nagykaposi (Vefké Kapusany) Gép- és Traktorállomás igazgatójává.- Ez a gépállomás volt az egykori Presovi kerület egyik legnagyobb gép- és traktorállomása - emlékezik. - Új munkaköröm felelősségteljes politikai és gazdasági feladatok elé állított. Sokat segítettek a munkatársaim. Valamennyien tudtuk, mit kell tennünk, hogy megnyerjük az emberek bizalmát, ami a kezdeti években nagyon fontos szempont volt. Beszélgettünk, vitatkoztunk, érveltünk. Dolgozóink pedig nemcsak jó munkásoknak, hanem ügyes szervezőknek, agitátoroknak is bizonyultak. A szövetkezetek fejlődésével természetszerűen ' nőttek a gépállomás munkájával szemben támasztott igények is. De mi győztük a munkát. Aztán a gépállomások fokozatosan átadták gépeiket a földműves-szövetkezeteknek s így szerepük is megváltozott. Az igazgatóé is, aki ekkor már a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola hallgatója volt, majd szövetkezeti elnök, a sertéshizlalda igazgatója és jelenleg a Nagykaposi Mezőgazdasági Szakközépiskolában a gyakorlati oktatás vezetője. Valamennyi megbízatását igyekezett és igyekszik tisztességgel, a közösség javát szolgálva teljesíteni. Óvja és becsüli, amit ez idáig teremtettünk, elértünk, aminek ő cselekvő részese volt, akár a járási pártbizottság elnökségi tagjaként, akár a társadalmi szervezetek járási tisztségviselőjeként tevékenykedett. Ezt igazolják az érdemrend mellett sorakozó elismerő oklevelek, érmek is. Gazdag tapasztalatait munkahelyén kamatoztatja, a fiatal mezőgazdasági dolgozók oktatása és felkészítése során. Élete értelmét, eddig megtett útját így összegezi:- Negyven év távlatából szívesen idézem fel a kezdeti éveket, a szövetkezetalakítás „hőskorát" és szeretném hinni, hogy ha majd évszázad múltán megméretünk, azt mondják rólunk - a közösségért, a közös boldogulásért cselekedtünk. KATÓCS GYULA Ha megméretünk...
