Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-07 / 40. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA A Nagy Andromeda-köd CSILLAGVÁROS A SZOMSZÉDBAN S okan és sok mindent leírtak már a dohányzás ellen. A nikotin mérgező voltáról ma már minden­ki tud, de úgy látszik, hogy ezt a tényt a dohányosok már megszokták és nem zavartatják magukat vele. (Világvi­szonylatban enyhén csökken ugyan a dohányzók szá­ma, de közben növekszik a cigarettázó nők számaránya. Csehszlovákiában sem rózsás a helyzet, tavaly az ország minden lakosára átlagosan 1766 darab elfüstölt cigaretta jutott.) Pedig napjainkban már bizonyított tény­ként kijelenthetjük, hogy a nikotin egész sor életveszé­lyes betegségnek az okozója, más betegségeknek pedig a súlyosbitója. Nem vitatott a szerepe az ajak-, gége- és tüdőrák kialakulásában, s állandó kísérője a dohányzás­nak a krónikus légcső- és hörghurut. Számos kóros érelváltozás (koszorús-, végtagi- és agyi erek) esetében szintén a nikotin miatt romlik a „szokásosnál" gyorsab­ban a beteg állapota. Éppen ezért az alábbiakban néhány új tudományos megállapításról lesz szó. Ezek már egymagukban is félelmet ébresztenek a nemdohányzókban, akik csak szörnyülködve tudják elképzelni e káros tényezők együt­tes hatását az emberre. Legyen ezért ez az írás újabb figyelmeztetés mindazok számára, akik a nikotin rabjaivá váltak. Mert a dohányzás: KÁROSABB, MINT A RADIOAKTÍV SUGÁRZÁS... A Csernobilban végzett széles körű és minden ténye­zőre kiterjedő mérésekből sok érdekes következtetést lehet levonni. Ezek egyike alapján valószínűtlen' hogy azoknál a szovjet munkásoknál és katonáknál, akik sugárhatásnak voltak kitéve, a rákban való elhalálozás aránya nagyobb lenne, mint 5 %. Ezzel ellentétben Füstbe menő egészség Megéri? ismert tény, hogy azoknál a személyeknél, akik húsz éven keresztül legalább napi 20 cigarettát elszívnak, átlagosan 10-20 százalékos elhalálozási kockázattal kell számolni a dohányzás hatására föllépő egészségi ártalmak következtében. (Ezen ártalmaknak legalább a 25 százalékát teszi ki a rák.) Ebből az következik, hogy azok a dohányosok, aki túlélték ezt a reaktorbalesetet (vagy túlélnek egy esetleges atomháborút), majd később rákban meghalnak, sokkal inkább a saját cigarettafüst­jüknek válnak az áldozatává, mintsem a kapott sugára­dagnak. ...MERT A DOHÁNYFÜST MAGA IS SUGÁROZ! A dohányfüst radioaktivitása magára a dohánynö­vényre vezethető vissza, amely a talajból polóniumot (Po) és ólmot (Pb) vesz fel leveleibe (ezeket főleg a foszfát-műtrágyák tartalmazzák) és ott ezeket a radioi- zotópokat feldúsítja. A 210 Pb és a 210 Po izotópok a 238 U bomlásából származnak. A 210 Pb béta-aktív, a felezési ideje 19,4 év. A sugárzása nem túlságosan erős, ezért kicsiny a hatótávolsága. Ezzel ellentétben a 210 Po az egyik legveszélyesebb radioaktív izotóp. Alfasugárzást bocsát ki és 138 nap a felezési ideje. A sugárzása jóval erőteljesebb, mint a radioaktív ólomé. A dohány elégésekor vízben oldhatatlan oxidrészecskék keletkeznek ezekből a radioizotópokból, és ezek a szemcsék a füst belélegzése után lerakódnak a tüdó- hólyagocskákban. Az Alfa-sugárzás tartós károsodáso­kat okoz a környező sejtekben, ezért ezek elpusztulnak. A távolabbi sejteknek pedig a fenetikus anyagát károsít­ja, ami azután rákkeltő tényezőkkel együtt hatva rákot okozhat. Mérések és számítások azt bizonyítják, hogy a dohányzók hörgőinek felszíni sejtjeit évente akár 0,08 mSv (millisivert) sugárzás is érheti - ez a sugáradag 300 (!) mellkasröntgenfelvétel terhelésének felel meg. A tu­dósok szerint ezért főleg a dohányfüst sugárzó összete­vői okozhatnak tüdőrákot. MÁR KADMIUMOT IS KIMUTATTAK A dohány szokatlanul nagy mennyiségű környezeti mérget: kadmiumot is tartalmaz - állapították meg nyu­gatnémet szakemberek. Egy átlagos dohányos (napi 20 cigaretta) szervezetébe mintegy 6 mikrogrammnyi kad- mium jut naponta. A testbe jutott kadmium egyrészt a májban tárolódik és itt jelentős működési zavarokat okozhat. Felhalmozódik továbbá a vesekéregben is, amely a dohányosok esetében négyszer annyi kadmiu­mot tartalmaz, mint a nemdohányzóké. Ennek a követ­kezményei a különféle kiválasztási zavarok. Ezenkívül rákkeltő hatás, továbbá csont- és idegrendszeri károsí­tás is rábizonyítható a kadmiumra. KÖDÖSSÉ TESZI AZ EMLÉKEZETET Az edinburgi egyetem pszichiátrai klinikáján érdekes kísérletet végeztek: összehasonlították 37 (átlagosan 27,5 éve napi 20 cigarettát elszívó) dohányos és ugyan­annyi nem dohányzó rövid távú emlékezését. Különböző képeket,és neveket mutattak meg a kísérleti személyek­nek, majd tíz perccel később meg kellett mondaniuk, melyik képhez melyik név tartozik. Ez a dohányosoknak jellegzetesen nehezebben ment, s többet is hibáztak. A kísérletek tanúbizonysága szerint tehát a sok éven át folytatott dohányzás nyilvánvaló ártalmára van a rövid távú névemlékezésnek. ÉRSZŰKÜLETET OKOZ A New York-i Állami Egyetem kutatói megállapították, hogy legalább két olyan hatóanyag van a dohányfüst­ben, amely gátolja a véralvadás reakcióit. A sokéves dohányzás megnehezíti a vérkeringést a végtagokban. A vizsgálatok eredményei alapján min­den 10 betegből, akinél végtagi érszűkület lép fel, 9 dohányos. Japán kutatók pontosan meg is mérték azt a hatást, amit a beszívott füst a dohányzók vérkeringé­sének alakulásában okoz: a hajszálerek összehúzódá­sát ugyanis a bőr hőmérsékletének csökkenése azonnal igazolja. 15 perccel a dohányzás megkezdése után a tenyéren termikusán mérhető, hogy a kisebb áramlás miatt a bőr melege legalább egy fokkal mérséklődik. Ezáltal a testnek a végtagi részein csökken a táp- és védőanyag- valamint az oxigénellátás. A FILTER SEM SEGÍT Nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a filteres cigaretták nem, vagy nem annyira ártalmasak, mint a klasszikusak. A kutatások szerint a filteren áthaladó cigarettafüstben ugyanannyi radioaktív izotóp található, beleértve a 210 Po-t is - és még több széntartalmú gáz, mint a filter nélküli cigarettában. Ezt az ellentmondást még sem sikerült megmagyarázni. Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint a világ némely országában ma már a.nőknek 50 százaléka dohányzik. A dohányzó nőknek azonkívül, hogy a cigaret- tázással károsítják a saját egészségüket és a környeze­tüket is, még egy mindennél fontosabb körülményt figyelembe kellene venniök. Tudnillik azt, hogy anyák is. Mert ők a dohányzás által a fogamzás pillanatától kezdve károsan befolyásolják gyermekük fejlődését. Több kutatássorozat is bizonyítja, hogy:- a koraszülés kétszer, a halvaszületések száma pedig négyszer gyakoribb a dohányzó nőknél, mint a nem­dohányzóknál. A terhesség ideje alatt is dohányzó nők újszülöttjeinek 7-8 százalékkal kisebb a testsú­lya, és minden negyedik meghal életének első napjá­ban vagy hetében.- a dohányzó nők magzatvizében mérgek vannak: niko­tin és kotinín. (A kotinín a nikotinlebomlás származé­kainak egyike.)- elektronmikroszkópos vizsgálatok fényt derítettek arra is, hogy cigarettázó anya esetében megváltozik a köl­dökzsinór szerkezete, amelyen keresztül a magzat az összes tápanyagot kapja az anya szervezetéből. Ezen keresztül a dohány toxinjai 5 másodperc alatt bekerülnek a vérkeringésbe és az agy szövetekbe, továbbá a szívben és a vesékben halmozódnak fel.- ilyen hatásoknak kitéve először a magzat központi idegrendszere, majd a szíve és az érrendszere káro­sodik.- ennek a következményei megmutatkozhatnak már a születés után is, de a leggyakrabban csak az iskolába járáskor derülnek ki. Az amerikai Atlantában 900 nőbeteg adatait dolgozták fel, figyelembe véve a méhnyakrák kifejlődése szem­pontjából számításba jöhető valamennyi tényezőt. Kide­rült, hogy a 12 évnél hosszabb ideje dohányzó nők számára a nemdohányzóknál 12,7-szer nagyobb a méh­nyakrákos megbetegedés kockázata. Függetlenül a do­hányzás időtartamától, a dohányzók kockázata 3-4-szer nagyobb, hogy méhnyakrákban betegszenek meg, mint a nemdohányzóké. Különösen vonatkozik ez azokra a nőkre, akik már tizenévesekként dohányozni kezdtek. A VÁLOGATÓS CSECSEMŐK... Egy amerikai kutató szerint a kisgyermekek a cigaret­tafüst miatt nem esznek meg bizonyos ételeket. Azért érzékenyebbek a csecsemők a cigarettafüstre, mert az agyuk vérgátja, továbbá a nikotint méregtelenítő májuk kevésbé fejlett, mint a felnőtteké. Ezért már a nikotin egészen kis adagja is hányingert idézhet elő náluk. Ha ez akkor történik meg, amikor a kisgyermeknek új ételt kínálunk, vagy akár órákkal azután is, a kicsi öntudatla­nul társítani fogja a hányingert ezzel az étellel és a jövőben is visszautasítja majd azt. VÉGÜL - A TANULSÁG Nem éri meg! BOGÁR IMRE A késő éjszakai órákban már magasan áll az égen az Andromeda csillagkép. Benne (látszólag) az M31 katalógusjelü extragalaktika, a Tejútrendszerünkhöz legközelebbi „igazi", azaz szabályos és hatalmas csillagrendszer - a Nagy Andromeda-köd. Binokulárral halvány ovális alakú kis fénypamacs, az óriás távcsövek fényképfel­vételei viszont a csillagok milliárdjaira bontják a szomszédot. Az M31 mindig tartogat valami újdonságot számunkra... Az első nagy meglepetés 1885 augusztusában történt: Kövesligethy Radó kiváló csillagásztudós, és a lelkes amatőr Podmaniczky Gézáné, a kiskartali Podmaniczky-féle magán csillagvizsgálóban (augusztus 22- én) egy fénylő csillagot vettek észre az M31 -ben. Előttük néhány nappal egy francia, továbbá egy német csillagász. K. E. Hartwig is látta az „új csillagot", illetve a szupernóvát, amelyet a későbbi napokban mások is észleltek. A felfedezés, illetve az azonosítás jogán Hartwig és a két magyar osztozik - tulajdonképpen ez volt az első extragalaktikus szupernóva, amit csillagászok láttak! Nagy jelentőségű eredményként tartható számon, hiszen megerősí­tette azt a gyanút, hogy a távoli ködök - így a Nagy Andromeda-köd - is - tulajdonképpen csillagokból álló rendszerek. De még évtizedeknek kellett elmúlnia, hogy az is bizonyossá váljon: ezek a ködök a Tejútrend­szer határain kívül fekszenek és a miénkhez hasonló hatalmas galaxisok. Ha a Tejútat nézzük a nyári égbolton, akkor csillagrendszerünk peremét, illetve annak szimmetriasíkja mentén tömörülő és összezsúfo­lódó csillagok sokaságát látjuk, amelyeket „belülről" szemlélünk. Ha az M31 -bői, vagyis a Nagy Andromeda-ködböl figyelnénk - hasonló szögű, kissé ferde rálátással - a Tejútrendszert, csaknem olyannak látnánk, mint az M31-et. A Tejútrendszer is, és az M31 is, mint általában a távoli csillagrendszerek, a legtalálóbb hasonlat szerint diszkosz alakúak, vagy pedig olyanok, mint két egymásra fordított tányér. Naprendszerünk parányi térséggé zsugorodik a Tejútrendszer világában, mint ahogyan az is csekély szigetecskévé válik az Univerzum óriási távolságaihoz képest. Ma már tudjuk, hogy galaktikus házunk tájának pontos ismerete milyen nagy jelentőségű a messzeségekben lévő extragalaktikák tanulmányozá­sához; de a legközelebbi extragalaxis aprólékos ismerete is elősegítheti e törekvést. A mi Tejútrendszerünk átmérője 30 kiloparszek (1 parszek = 3,26 fényév), tehát csaknem százezer fényév. Közepének, azaz magjának kidudorodó vastagsága 5 kiloparszek; körülbelül 100 milliárd csillagból áll egész galaxisunk. A Tejútrendszerhez tartozik még az ót enyhén lapult gombformájában körülölelő gömbhalmazok tartománya, valamint a Kis és a Nagy Magellán felhő, e két viszonylag közeli, szabálytalan alakú és kicsiny kísérő galaxis. Ezek után már átugorhatunk a mindössze 2,5 millió fényév távolság­ban lévő Nagy Andromeda-ködre. Ez a galaxis jelentős szerepet játszott a Tejútrendszeren kívüli távolságméréseknél, ahol is E. Hubble amerikai csillagász végzett alapvető munkát. A 20-as években több száz galaxis­ról készített felvételt, továbbá az M31 -ben úgynevezett cefeida típusú változócsillagokat is felfedezett és segítségükkel megbecsülte a köd távolságát. De a korábbi, valamint a Hubble-féle távolságadatokat is korrigálni kellett, mert kiderült, hogy az Andromeda-köd messzebb van és nagyobb, mint hitték. Végül is pontos adatok birtokába jutottak a kutatók, s ezek szerint az M31 (amely a Tejútrendszerrel együtt a 24 tagból álló lokális csillagrend­szerhez tartozik) 2,3 millió fényév távolságban van, több mint 150 000 fényév az átmérője és hozzávetőleg 180 milliárd csillagból áll. Tehát kiterjedtebb a mi galaxisunknál, jóllehet mindkettő a nagy csillagvárosok közé tartozik. Az „első ránézés", helyesebben fényképének tanulmányozása is megmutatja, hogy korongja kb. 15 fokos szöget zár be látóirányunkkal és spirálszerkezete (karjai), valamint a fényelnyeló porok és gázok (éppúgy mint a Tejútrendszernél) erősen kirajzolódnak. Az extragalaxisok osztá­lyozásában az M31 úgynevezett Sb típusú, horogszerü spirális rendszer. Ez annyit jelent, hogy a csillagokból álló karok már a galaxis magjából spirálvonalban jönnek ki és csak később hajolnak (törnek) el. Kiderült, hogy az M31 magja egy roppant sűrű csillagraj, hozzávetőleg 160 milliónyi naptömeggel, 34 fényév átmérővel. (A maghoz igen közel látszott az 1885-ös szupernóva.) A Nagy Andromeda-köd is rendelkezik két kis kísérő galaxissal, az M32-vel és az M110-zel. Előző átmérője 2000, a másiké kb. 7000 fényév. Gömbhalmazok is övezik - számszerint 100 - szomszédunkat. Az óriási távcsövek az M31-et könnyűszerrel tudják alkotóelemeire bontani - ez utóbbiak változatossága, mondhatnánk eseménygazdag élete, szinte évről évre bővítik az M31 -röl szerzett tudásunkat. így például a ködben évenként 25-30 novát (a szupernóva-kitörés igen ritka ese­mény) figyelnek meg - az idén is találtak újabb novákat a galaxisban! Sikerült további delta Cephei típusú változócsillagot is azonosítani, amelyből egyébként több mint 40 található a Nagy Andromeda-ködben. A nyílt csillaghalmazok számát e galaxisban több százra becsülik, és azonosításuk szünet nélkül folyik. Planetáris ködöket is megfigyeltek itt; a tőlünk való távolságuk viszont túl nagy ahhoz, hogy néhány évtizeden belüli változásukat ki lehessen mutatni. Ha a Nagy Andromeda-ködöt vizsgáljuk, kicsit úgy tekinthetünk rá, mint tükörmásunkra. Ha saját galaxisunkkal együtt elemezzük a közös fizikai tulajdonságukat, akkor igen nagy messzeségbe kiterjeszthetjük „extragalaktikus tudásunkat" az Univerzumban. (Jankovszky János - IMPULZUS) líVADATt GÁZTURBINA 1400°C-on A tokiói Agency of Industrial Science and Technology kutatói sokévi munka eredményeként kifejlesztettek egy gáztur­binát, amely viszonylag hosszú ideig mű­ködhet 1400°C csúcshőmérsékleten. Ez a legnagyobb üzemi hőfok, amelyen stan- cionárius gázturbinát valaha is járattak. Ennek tudható be, hogy a turbinagenerá- tor-rendszer hatásfoka 55 százalék, s ez több mint 10 százalékkal haladja meg az eddigi legmodernebb rendszerét. A fej­lesztést a MITI bőkezűen támogatta, hogy javítsa a japán energiafelhasználás ha­tásfokát. A projektben 14 japán vállalat működött közre. A tervek szerint 1991-től kezdve exportálni is fogják e turbinatípust. NAPENERGIÁBÓL KÉMIAI ENERGIA Az izraeli Negev sivatagban, a Rehovot naperőműben 8 méter átmérőjű parabola­tükör működtet egy 20 kW hőteljesítmé- nyü napkohót 800 “C hőmérsékleten. A napból nyert hőenergiát kémiailag kötött energia formájában szállítják el. Egy 1,2 m magas 1 m széles hőelnyelö berendezést állítottak fel, amelynek höát- adó közege folyékony nátrium. A nyolc­csöves, centrális bevezető csövű, kataliti­kus reaktorban metán és szén-dioxid ke­verékből szintézisgáz jelentkezik a höel- nyelő reakció során. GENERÁTOROKKAL A KOD ELLEN A Moszkva környéki repülőtereket nemrég elborító súrú'köd szétoszlásában jelentős szerepet töltöttek be azok a kü­lönleges repülőgépek, amelyek a légtér­ben vegyi hatóanyagokat szórtak szét. A ködfüggöny ellen azonban a földön is felvették a harcot és a seremetyevói repü­lőtéren kipróbálták az úgynevezett nitro- génes generátorokat. Ezekkel azonban még nem végezték el az összes szüksé­ges kísérleteket. Viszont a Moszkvában kialakult kritikus ködhelyzet szükségessé tette azt, hogy hat mintapéldányt sürgős bevetésre készítsenek elő. A „nagy köd" első napjaiban még nem tudták megfelelő hatásfokkal működtetni őket. Az ún. me­leg ködöket, amikor fagypont feletti hő­mérséklet uralkodik mind a talaj mentén, mind pedig a levegőben, egyelőre még nehéz befolyásolni. Azonban az október 20-ról 21 -re virradó éjszaka a talaj közelé­ben a hőmérséklet már mínusz 2 fokra csökkent, míg körülbelül 200 méteres ma­gasságban továbbra is a fagypont felett maradt. Ilyen feltételek között a generáto­rok alkalmazása már sikerrel kecsegtetett. A berendezéseket a kifutópálya men­tén 400 méterenként helyezték el széli­rányban. Október 21-én 6 óra 35 perckor indították be őket először. A nagynyomá­sú lehűtött nitrogén a fúvókákon keresztül a légkör talajmenti rétegeibe jutott. A hú- töhatás következtében a levegőben apró kristályok képződtek, amelyek katalizátor­ként hozzájárultak a nedvesség további kicsapódásához. Fél óra múlva a kifutó­pálya környékét vékony zúzmararéteg bo­rította be, a látótávolság pedig 100 méter­ről 200-300 méterre növekedett. Ez vi­szont már elég volt nemcsak a repülőgép indításához, hanem a leszálláshoz is. (APN)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom