Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-07 / 40. szám
ALEXANDER N. ÉÁROVSKY A ló és a patkó A ló patkót talált az úton. A bárányhoz ment, hogy tanácsot kérjen, mit kezdjen a szerencsét hozó vasdarabbal. A bárány azt felelte:- Tedd a füled mellé, oda, ahol én a szarvaimat hordom. A ló szót fogadott. A róka pedig azt tanácsolta, hogy a patkót kösse a sörényéhez. A ló megharagudott, és felkereste a kovácsot. A kovács kiegyengette a patkót, és megpatkolta vele a lovat. Az azóta is reméli, hogy nagy szerencse éri. JOZEF PAVLOVIÉ A szél Egyszer olyan hatalmas szél kerekedett, hogy a fák ágait tördelte és a cserepeket úgy fújta le a háztetőkről, mintha azok tollpihék lettek volna. Peti megkérdezte nagyapját.- Mondd nagypapa, ez a szellő miért olyan ijesztő? Nagyapó elmesélte, hogy:- A világon mindennek megvan a maga törvénye. Például nekünk, embereknek két lábunk és két kezünk van. Az egérnek négy, a cserebogárnak hat, a póknak nyolc, a százlábúnak meg valószínűleg száz lába van. A szélnek hatalmas szája van, azért fúj olyan erősen. Nincs szeme, ezért mindig belebotlik valamibe. Télen hófergeteget görget, nyáron hullámokat fodroz a tóra, ősszel papír- sárkányokat repít. Akkor szeretjük a legjobban, ha gyengéden fújdogál. Mert hát kinek van kedve egy kalapért versenyt futni a széllel? . . Zsemberi Etelka fordításai Ausztrália állatsereglete ■ Magyari Lajos Ősz a havason A táj most csúfja szikrázó gyémánt, gyöngysorok villognak ökörnyálon, öltöznek a fenyők ezüstruhába, bálkirálynőnek e nagy búcsú-bálon. Ködöket: hermelin-palástot terít magára a Nagyhegy orma, mintha csak a népétől búcsúzó Hegyek Fejedelme volna... S ott, ahol ezer szint kever az ősz, óriás palettájú Piktor, ezüst mezőkön, bíbor erdőn a nyáj a völgybe lekolompol. A Villám nevű angol hajó 1895-ben különös rakománnyal érkezett Ausztráliába. Fedélzetén huszonnégy riadt üregi nyúl lapult, szülei annak a sok százmillió majdani tapsifülesnek, amelyek mind a mai napig megkeserítik az ausztrál farmerek életét. Igaz, nem ez volt az első próbálkozás. A fegyenctelepek alapítói már 1788-ban is vittek magukkal ürecji nyulakat az ötödik földrészre, de ezek sorsáról kevesebbet tudunk. Minden bizonnyal a két telepítés „együtt'1 teremte meg gyümölcsét. A mai napig sem tudjuk, milyen célok vezették a telepítőket. Talán vadászszenvedélyük volt a hajtóerő? Vagy valamilyen érzelgős vonzódásuk az óhaza állataihoz? Annyi azonban valószínűnek tetszik, hogy azok, akik meghonosították Ausztráliában az üregi nyulat, nem nagyon lapozgatták a történelemkönyveket. Ha körültekintőbbek lettek volna, megtudhatják, hogy az üregi nyúl jó néhány kisebb-nagyobb szigeten már réges-rég jelen volt. NYULAK ÉS TELEPESEK A Földközi-tengerből kiemelkedő Baleárokon már a római időkben hadsereget kellett bevetni a nyulak ellen, de azt is hiába. Hasonló események játszódtak le a XV. században az Atlantióceán egy kis szigetén, Porto Santón. A szigetet egy portugál hajós, Juan Gonzales Sarco fedezte föl 1419-ben. Mielőtt fölszedte volna a horgonyt, néhány tapsifülest engedett szabadon. Tettét valószínűleg a jószándék vezérelte. Amikor 1456-ban az első telepesek partra léptek, talán még nem is gondoltak semmi rosszra. De hamarosan be kellett látniuk: a nyulakkal nem vehetik fel a harcot. Veteményeseiket képtelenek voltak megóvni a „hosszú fülű veszedelemtől". így aztán kénytelen-kelletlen elhagyták a szigetet. Az Ausztráliába érkezett nyulak maguk sem sejthették, minő remek életfeltételeket találnak majd új hazájukban. A fentebb említett tapsifüles bevándorlókat egy szenvedélyes vadásznak, bizonyos Thomas Augustinnak új-dél-walesi birtokán eresztették szabadon. Alig néhány év múlva nyugtalanító jelek mutatkoztak. Hiába vadásztak rájuk fáradhatatlanul,'csak egyre több lett a nyúl. Thomas Augustin hat esztendő leforgása alatt nem kevesebb mint húszezer nyulat lőtt le. De az üregiek egyre szaporodtak. Természetes ellenségük nemigen volt: a dingó és az ékfarkú sas gyomlál- gatta állományukat. Aztán jött a nagy ötlet: be kellene telepíteni a legmohóbb nyúlfogyasztót, a rókát, hátha ő segít. „Segített" is - az esetlen erszényesek pusztításában. A nyúlsereg még inkább szaporodott. A farmerek között kitört a pánik: kiszámították, hogy tíz üregi nyúl annyi füvet fogyaszt, mint egy birka. A sok-sok millió tapsifüles pedig számtalan haszonállat elől ette el a táplálékot. A „HOSSZÚ FÜLŰ TATÁROK" Most már nemcsak fegyverrel, csapdával és méreggel pusztították őket. (Ez utóbbitól különben inkább a kenguruk fordultak fel.) Később, a Kínai Nagyfal mintájára, még drótsövényt is építettek, ám e „hosszú fülű tatárok" ezen is átjutottak. Egyszerűen járatokat ástak alatta. Nosza, építettek még egy falat. Ez három és fél ezer kilométer hosszan kanyargóit, de nem segített. A nyulakat látszólag semmi sem állíthatta meg. 1897-ben fölfedezték, hogy Dél- Amerika őshonos nyulainak van egy betegségük, a myxomatózis, amely ott szinte sohasem tesz nagy kárt, de a házinyulakat elpusztítja. A myxomatózis kórokozóját - egy vírust - csupán 1942-ben sikerült azonosítani. Úgy találták, hogy e járvány csupán az üregi nyúl és annak leszármazottja, a házinyúl számára jelent halálos veszedelmet. Egy angol kutató, Sir Charles, Martin, 1936-ban és 1937-ben megkísérelte, hogy az Angliához tartozó Stockholm-szigetek fölöttébb elszaporodott nyúlállományát e vírussal fertőzze meg. Kísérlete azonban kudarcba fulladt, s csak később derült ki, hogy azért, mert az ott élő nyulaknak nem voltak bolháik, amelyek beléjük olthatták volna a kórt. Ausztráliába 1950-ben vitték be a myxomatózis vírusát. Akkoriban 750 millióra becsülték az üregi nyulak számát. A kór csaknem kipusztította az állományt, de néhány példány immunissá vált, s utódai elszaporodtak. Más területeken, ahol nem volt bolha vagy egyéb „terjesztő közeg", a nyulak háborítatlanul szaporodtak, A „nyúlháború" napjainkban is tovább folyik. KOVÁCS ZSOLT MEGFEJTÉS A szeptember 23-i számunkban közölt feladatok megfejtése: kétes, Sára, Zsiga; 1-c, 2-b, 3-a, 4-b,5-c. Nyertesek. Szakái Árpád, Kassa (Ko- sice); Erdős László, Stúrovo; Csikós Gábor, Tardoskedd (Tvrdosovce); Jankus Zsolt, Kéménd (Kamenín); Vámos Tímea, Losonc (Lucenec). HM Parádés összeadás I I I I Hárs Ernő t ipoti mulatság Rikolt a síp, zeng a vonó, Társaságban dal a kovász bokázik a kosárfonó, jól tudja a hályogkovács, durrognak a mozsarak, csakhogy össze-vissza csapkod, nem kap senki kosarat. nem találja el a hangot. Darázs dönög: no, ez derék, Karmester a vincellér, micsoda szép darázsderék! tudománya kincset ér, Viselője Giziké arca bortól pirospozsgás, forgassuk meg izibei őt dicséri tepsi, bogrács. Mindenki víg, csak egy batár előtt mélázik a szamár, ám nem bírja némán ő se sokáig, fület hegyez, s hatalmasat iázik. 1 B 0 H 0 B + 1 ■ a ■ 7 5 írd be a közös mássalhangzókat! Mi az összeadás eredménye? Mennyit A megfejtés négy más-más jelentésű ér egy-egy eltérő mintájú négyzet? szó. NOBEL-DÍJASOK 15. A HALLÁS A hangtan - idegen szóval akusztika - tudományát kétezerkétszáz évvel ezelőtt alapította meg az ókori Görögország nagy tudósa, a szirakuzai Arkhimédész. Az eltelt több mint kétezer évben a tudósok százai gyarapították új ismeretekkel ezt a tudományágat, ezért meglepőnek tűnhet, hogy egészen a közelmúltig nem sikerült pontos magyarázatot adni az egyik leglényegesebb kérdésre, a hallás folyamatára. A kutatók mentségére legyen mondva, rendkívül bonyolult folyamatról van szó, amelynek tisztázásához szükség van fizikai-'- hiszen a rezgés fizikai jelenség -, valamint orvostudományi ismeretekre is, mert az érzékelés folyamata az élő szervezetben játszódik le. Azt a tudóst, aki otthonosan mozgott mindkét tudományban, Békésy Györgynek hívták. Magyar diplomata családjában született 1899. június 3- án. A középiskola elvégzése KUTATÓJA után a berni egyetemre iratkozott be, ahol kémiát tanult. De a fizika is felkeltette érdeklődését, ennek tudható -be, hogy huszonnégy éves korában doktorátusát már ebből a tudományágból szerezte meg a budapesti egyetemen. Ezt követően huszonhárom éven keresztül a budapesti posta távbeszélő üzemének kutatólaboratóriumában hangtani kutatásokat folytatott. Közben néhány évet a világhírű Siemens ps Halske vállalat központi kutatólaboratóriumában is dolgozott. A budapesti egyetemen a kísérleti fizika professzoraként 1939-1946 között fiatal tudósok nevelésével is foglalkozott. Ezt követően egy évig a stockholmi Karolinska Intézet vendégkutatója lett, majd 1947-ben az Egyesült Államokba költözött, ahol a Har- vard egyetem munkatársa volt. A hallásfolyamatok kutatásával 1923-ban kezdett foglalkozni Budapesten és csaknem negyven éven át izgatta ez a terület. Tudományos munkáját, az angolul kiadott Hallási kísérleteket 1960-ban jelentette meg a cambridgei Harvard Egyetem kutatójaként (A félreértések elkerülése végett megjegyezném, hogy két Cambridge van: a régebbi Angliában található, Londontól nem egészen száz kilométernyire, északra. A másik - amelyről szó van - az Egyesült Államokban, Boston tőszomszédságában fekszik. Mindkettő világhírű egyetemi város.) Azt már a múlt században’ tisztázták a tudósok, hogy a fülbe kerülő hang megrezeg- teti a dobhártyát. A rezgés innen a hallócsontocskák (kalapács, üllő, kengyel) útján a belső fülbe jut. Itt helyezkedik el az ún. Corti-féle szerv, amely a rezgéseket átalakítja az agy számára felfogható idegingerületekké. E szerv legfontosabb része a csiga, amely nevét az alakjáról kapta: csigaházra hasonlít. A csiga üregét folyadék tölti ki, belsejében vannak a rezgésérzékelő szőr- sejtek. A legrövidebb ezek közül kisebb egytized milliméternél, a leghosszabb viszont eléri a fél millimétert. A szőrsejtek rendszere olyan, mint egy pici hárfa. A régebben elfogadott Helmholtz-, majd az Evald-féle elmélet szerint, amikor a dobhártya a beérkező hang hatására kilendül, a hallócsontokon keresztül a rezgés a csigába jut. Itt a rezgés hullámhosszának megfelelő szőrsejt berezeg, az ehhez kapcsolódó idegsejt továbbítja az ingerületet az agyba, így alakul ki a hangérzet. Bár az elmélet aránylag pontos magyarázatot adott a hallás folyamatára, a helyességét nem sikerült senkinek se bizonyítania. Békésy György úgy közelítette meg a kérdést, hogy elkészítette a fül modelljét. 'Mivel a csigát folyadék tölti ki, olyan modellt használt, amely a vízáramlási kérdések tisztázása során is használatos. A kísérletekből és azok matematikai megfogalmazásából kiderült, hogy a csiga folyadékában a rezgés hatására tovahaladó hullámok jönnek létre. Minden egyes rezgésszámon a legna■■■■■■■■■ gyobb kilengés egy pontosan meghatározott helyen alakul ki. Itt a megfelelő szőrsejt ezt érzékeli és idegingerületté alakítja át, majd az idegpályákon a feldolgozott ingerület az agyba kerül. Békésy egyértelműen igazolta, hogy a rezgés úgy alakul át ingerületté, hogy a folyadékban fellépő nyomó- és húzóerő hatására a szőrsejtek elhajlanak. Azt is igazolta, hogy a hang elemzése már a csigában megtörténik, az agyba az azonosított, tehát felismert hang kerül. Békésy György pusztán fizikai eszközökkel fejezett ki egy élettani folyamatot. Mivel felfedezésével nagymértékben elősegítette egyes halláskároso- dási folyamatok felderítését, tudományos munkájának megjelenése után 1961-ben az orvosi Nobel-díjjal tüntették ki. Annak ellenére, hogy nem a fizikai Nobel-díjat kapta meg, korának egyik legjelentősebb fizikusa volt. Az általa tisztázott hallási folyamatok a hangtan egyik ágának, az ún. fiziológiai akusztikának az alapjait jelentik OZOGÁNY ERNŐ I I I I | I | I I I I I | I I | I I I I I I....J ÚJ! 1988.:
