Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-07 / 40. szám

-Alapszervezetünk mindössze négyé­ves múltra tekint vissza, de túl vagyunk már a kezdeti nehézségeken. A szövetkezettől minden támogatást megkapunk, annál is inkább, mivel a nyolcvan tag csaknem mindegyike ebben a mezőgazdasági üzem­ben dolgozik - ezekkel a szavakkal fogad dr. Justína Vicianová, a Honvédelmi Szö­vetség üzemi alapszervezetének elnöke. Abban az időben, amikor megalakult a Rimaszécsi (Rimavská Sec) Efsz-ben a Honvédelmi Szövetség alapszervezete mintegy negyven tagjuk volt, aztán egyre többen lettek. A legkézenfekvőbb tevékeny­ségnek a sportlövészetet tekintették. A férfi­ak szívesen vették kezükbe a kisöbű pus­kát, hogy bizonyítsák, a néphadseregben tanultakat még nem felejtették el, bánni tudnak a fegyverrel. Igaz, a gyakorlásra az idénymunkák alatt nincs sok idejük, mégis eredményesek és ha országos hírnévre nem is tettek szert, a járásban fölfigyeltek rájuk. Később megalapították a tartalékos tisztek és tiszthelyettesek klubját, amelynek ma tizennyolc tagja van. Nemcsak a sorkö­telesek és a lakosság polgárvédelmi felké­szítésében vesznek részt, hanem a szövet­ség által megrendezett, versenyeken is. Eredményeik miatt nem kell szégyenkez­niük.- Az alakuló gyűléskor jóformán üres volt a pénztárunk, de nem' estünk kétségbe, ígéretet kaptunk, hogy a szövetkezet anya­ígérnek, segítenek a lőtér rendezésénél. A lőtéren már számos járási rendezvényt, versenyt rendeztek, s mint házigazdák jól vizsgáztak. Időközben már két távcsövet is vásároltak, így a találatokat a lőállásból lehet ellenőrizni.- Terveink között szerepel, hogy a lőté­ren egy épületet építünk, legyen hol az ételt megmelegiteni, elfogyasztani. A hon­védelmi napok iránt ugyanis nagy az érdek­lődés. A szövetkezet vezetőségével arról is beszéltünk, hogy a mezőgazdasági terme­lésre nem alkalmas jénei dombokon, auto- cross-pályát alakítunk ki - közli Justína Vicianová. Hogy ez nem megvalósíthatatlan álom, arra a szövetkezet eddig megtett útja a ke­zesség. Az elsők között létesítettek szövet­kezeti óvodát, bölcsödét, szakembereik, tagjaik minden Z akciós építkezésen segíte­nek. Házakat építenek, hogy a szakem­berek mielőbb lakáshoz jussanak. Lovas­szakkörükben két tucat gyerek jár. Minder­ről Juhász István mérnök, a szocialista munka hőse ezt mondja:- Azt valljuk, hogy törődni kell a tagság­gal, de nemcsak velük, hanem lakóhelyük fejlesztésével is. Mindent elkövettünk, hogy kedvező munkafeltételeket teremtsünk, de tagjaink életkörülményeit is javítsuk. A kö­zelmúltban a Honvédelmi Szövetség alap­szervezetével együttműködve rádiós szak­Törödni kell a dolgozókkal - mondja Juhász István ja a szakköri tevékenység keretében. Ligád József fiatal mérnök vezetésével tavaly már 15 gyermek ismerkedett meg a Basic-nyelv alapjaival. Most, hogy új, korszerű számító­gépet és új helyiséget kapnak, jobb lehető­A mezőgazdasági dolgozókat is érdeklik a honvédelmi sportok H IfflVETMZEI gilag is támogat bennünket, s az ígéretét meg is tádotta. így vásárolhattunk néhány puskát, és két versenyautót. Szabó István autocross-versenyzőnk, tagja az országos válogatottnak, jelenleg is versenyeken van. Másik versenyzőnk, Halászi László éppen hogy csak megkezdte pályafutását, most tényleges katonai szolgálaton van. Alig vár­juk, hogy leszereljen és újra részt vegyen a versenyeken. Először egy AVIA tehergépkocsit alakí­tottak át úgy, hogy a versenyző utánfutón magával vihesse a versenykocsit, és a ko­csi alvásra, s szerelökocsiként is alkalmas legyen. Egyre jobb eredményeket értek el, ezért egy kiöregedett autóbuszt vásároltak, ezt alakították át az említett célra. A járműn és a versenykocsin feltüntették a Munka Érdemrenddel kitüntetett szövetkezet ne­vét. A két kocsi átalakításában a szerelők egész sora vett részt, nemegyszer szabadi­dejükben.-A két kocsival gond is van, mindig hiányzik valamilyen pótalkatrész, amelyre szükség van ahhoz, hogy a következő ver­senyen indulhassunk - mondja az elnök. - Szerencsére Szabó István nemcsak kivá­ló versenyző, hanem jó mechanikus is... Telefonberregés szakítja félbe szavait. A szomszéd községbeliek kölcsönkérik a lőteret. Fizetségül társadalmi munkát köd létesítettünk, és saját rövidhullámú adókészülékeinket bocsátottuk rendelkezé­sükre. Sőt, számítógépük is a fiatalokat szolgál­A mezőgazdasági üzemekben is lehet eredményesen dolgozni - vélekedik Jus­tína Vicianová ség nyílik a szakköri tevékenységre. Talán egykor közülük kerül majd ki a szövetkezet számítástechnikai szakembere. Tény, hogy ezek a gyerekek és azok is, akik a lovas­A szövetkezet számítógépét szakköri te­vékenységre is felhasználjuk - újságolja Ligád József (A szerző felvételei) Szarvas Károly: csak az összehangolt munka hozhatja meg a várt eredményt szakkörbe járnak, jobban megbecsülik és megismerik a szövetkezetét, s így pályavá­lasztáskor nem egy közülük a mezőgazda­ságot választja majd.- Nálunk, a tömegszervezetek nem riva­lizálnak egymással, közösen, összehangol­tan dolgoznak - vélekedik Szarvas Károly, az efsz pártalapszervezetének elnöke. - A hat településen gazdálkodó szövetkezet sokat tesz az itt élő emberekéd s a jövőben sem lesz ez másképp. A szövetség alapszervezete vette át a sorkötelesek kiképző központját is, amelyben kilenc település fiataljait készítik fel a tényleges katonai szolgálatra. Az egyik oktató a már említett Ligád József, tartalé­kos hadnagy. A múlt kiképzési év tapaszta­latait így foglalja össze:- Az egykori tüzoltószedárban kialakított kiképzőközpontot elláttuk a szükséges ok­tatási segédeszközökkel. Számunkra csu­pán a foglalkozásokon való részvétel okoz gondot, de mindent megteszünk, hogy akik eljönnek, azokat jól felkészítsük a katonai életre. Érdekesebbé; vonzóbbá tesszük a foglalkozásokat, a kiképzést. A helybeli alapiskolának is van alapszer­vezete, a gyerekek közlekedési játszótéren ismerik meg a közlekedés alapszabályait. A két szervezet között megfelelő az együtt­működés, a szövetkezet lehetőségeihez mérten, őket is segíti. Amikor Rimaszécsen jártunk, mindkét alapszervezet a honvédelmi hétre készült. A szövetkezetiek a gépkocsivezetők részé­re ügyességi versenyt rendeztek, amelyen a hivatásos gépkocsivezetők és az amatő­rök is bizonyíthattak. Az alapszervezet el­nöke, aki a szövetség szlovákiai központi plénumának a tagja, a közeledő kongresz- szus küldötte. Hogy mit mondana el, ha szót kapna?- Elsősorban azt emelném ki, hogy a mezőgazdasági üzemekben is lehet jó eredményeket elérni, ha megédö az efsz vezetősége, és természetesen ha van aka­rat. Úgy érzem, nálunk ebből nincs hiány. Azt is aláhúznám, hogy minden részered­ménynek örülni kell, és mi örülünk is. Re­mélem, az elkövetkező időszakban is sokat hallanak rólunk. NÉMETH JÁNOS meg én sem vagyok már fiatal, egészséges. De ugye nem lehet mindent megmagyarázni?! Meg az­tán arra gondoltam, az ember soha­sem tudhatja, öregségére milyen sorsra juthat - mondja, majd nevet­ve hessegeti el a gondolatot, mert mint később elárulja, három gyer­meke, hat unokája szükség esetén biztos támasza.- Nem bírok már segíteni Eszti­kémnek - panaszolja Hodopi Juszti­na - csak ülök naphosszat, hol a szólölugasban, hol a konyhaablak­nál, és élvezem a nap melegét. Járni is csak görbe bottal merek, med valahogy az utóbbi időben sokat szédülök. A múltkor is eldőltem a szobámban, nem is tudtam ho­gyan, mikor csak Esztike vette ész­re, hogy vérzik a szemöldököm. Az ujjaim sem engedelmeskednek - sorolta panaszait. - Pedig valaha mennyit bídam én... Miközben Kázmér Eszter az ebé- . det készíti ő is a múltat eleveníti fel. (Prikler László felvétele)- Amikor megszületett az unokám, én vigyáztam rá. Akkoriban is soKaí dolgoztam, nagy a ház, a kéri. Ha valami elintéznivalóm akadt, Juszti néni segített, nyugodtan rábízhat­tam nemcsak a gyereket, hanem az egész házat is. Persze, amióta ide­került és beteg is volt, már nem egyszerű az ellátása. Ha el kell mennem, akár csak fél napra is, meg kell kérnem valakit, hogy vi­gyázzon rá. önmagát ellátni már képtelen. Bízom abban, hiszen az étvágya jó, hogy majd csak erőre kap. Habár az éveiből nem vesz el senki. Most már csak az a gondom, mi lesz Juszti nénivel, ha velem tödénne valami. A gyerekeim dol­goznak, nehezen vállalhatnák... Az egyedüli megoldás, a nyugdíjas ott­hon lenne, ahol tudom, gondoskod­nának róla. De ott ugye, egy-egy ápolónőre sok ilyen szinte tehetetlen öreg jut. S az étel, a tiszta ágy, a fűtött szoba még nem minden. Ahhoz, hogy létezni tudjon, szüksé­ge van a jó szóra, a szeretetre. S arra is, hogy tudja, mi tödénik Nagyabonyban (Veiké Blahovo), ki született, ki halt meg. öregkorára az ember még a halottaihoz is jobban ragaszkodik. A helyi nemzeti bizottság ugyan hozzájárul Hodosi Jusztina ellátásá­nak költségeihez, de Kázmér Eszter nem a pénzért vette magához, a há­zába az idős nénit. Mert ehhez más kell. Emberség. Jóleső érzéssel búcsúztam a ház asszonyától. Amit vállalt, tiszteletet parancsol. Mert más az ha valaki idős szüleit, nagyszüleit gondozza, s „törleszti" mindazt a szépet és jót, amit valaha kapott, s más az, ha valaki azért vesz magához egy idős embert, mert az magára maradt. Jusztina néni élete, mióta Kázmér Eszter gondozza, rendeződött. Kör­nyezetünkben sok idős, magányos ember él, s a Kázmér Eszterhez hasonlókból kevés van. Sajnos. PÉTERFI SZONYA

Next

/
Oldalképek
Tartalom