Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-07 / 40. szám

ii meYMnm mim Egy kisváros élelmiszer-ellátási gondjairól Nem tudni, valójában mi váltotta ki azt a Somorja (éamorin) közellátásával kapcsolatos levél- és telefoná­radatot, melyet az utóbbi néhány hónapban kaptunk olvasóinktól. Igényesebbek lettünk vagy minőségi válto­zás történt az ellátásban? Egyesek abban látják az okot, hogy a város lakosságának 60 százaléka nem helyben vállalt munkát - hozzávetőleg háromezren ingáznak nap mint nap, abból több mint kétezren Bratislavában dolgoz­nak -, ismerik a fővárosi kínálatot, és hasonlítgatnak. S mert többen tűzték tollhegyre az alapvető élelmiszerek­kel való ellátást, szükségesnek véltük foglalkozni a témá­val lapunk hasábjain is. AZ OLVASÓ VÉLEMÉNYE P. K. „Azon családanyák közé tartozom, akik kora reggel indulnak munkahelyükre a közeli fővárosba, s késő délután, teli bevásárlószaty­rokkal utaznak haza a zsúfolt autó­buszon. A táskák tartalma a legtöbb esetben csak tej, sajt, kenyér, pék­sütemény és hentesáru, amit szíve­sebben vennék meg otthon, ha délu­tán ötkor vagy fél hatkor - amikorra hazaérkezem - még az üzletben megvásárolható lenne. “ Egy háromgyermekes családa­nya - nevét kéri ne közöljük - úgy vélekedett, hogy városunk a közellá­tás szempontjából a járás hasonló városaihoz képest el van hanyagol­va. Véleménye szerint a járásban nagyon érződik a „Szerdahely-cent- rikusság“ az ellátásban. „Olyan kevés Mi Iáéi kot, Dolinkát, Termixet, krémtúrót kapnak az üzle­tek, hogy szinte pillanatok alatt tűnik el a pultokról“ - írja levelében Sz. Károlyné. Egy fiatal anyuka jeligés levelében azt olvastuk, hogy sajtból szinte semmilyen választék nincsen, kenyérből legfeljebb egy fehér és egy barna fajta kapható - kalória- szegényből csak elvétve -, kalácsot, szendvicset, kuglófot, brióst lehetet­len délután venni. Ha valóban a vásárlók igényeinek kielégítése lenne a kereskedelem első számú érdeke - veti fel levelé­ben Vonyik Zsuzsanna -, akkor nemcsak a márkás és kevésbé már­kás italokkal, luxuscikkekkel lenné­nek a polcok tele, hanem volna vá­laszték az ésszerű és egészséges táplálkozást szolgáló termékekből is. Nem történhetne meg, hogy szombaton egy-két órával a nyitás után már nem lehet friss tejet, kiflit, kalácsot vásárolni. Az nem kifogás - legalábbis levélírónk szerint nem fogadható el délelőtt 9-10 órakor -, hogy több fogyott a szokásosnál. Nincs lehetőség az utánrendelésre? A VNB ÁLLÁSPONTJA Több észrevételből, véleményből is válogathattunk volna, ám a So- morjai Városi Nemzeti Bizottság ille­tékesei biztosítanak: ismerik a köz­ellátással kapcsolatos lakossági véleményeket és a problémák meg­oldására törekszenek, a rendelkezé­sükre álló eszközökkel azonban nem mindig érhető el a kívánt ered­mény. A rendszeres ellenőrzés az üzletekben és a levelezés a keres­kedelmi szervezetekkel kevésnek bizonyul; olykor a szankciók kilátás­ba helyezésével sem történik sem­mi. Az alábbiakban néhány, a té­mánkkal kapcsolatos gondolatot ra­gadok ki a vnb 1988. június 16-i plenáris ülésének anyagából, amely a közellátással foglalkozott. Az alapvető élelmiszerekkel való ellátás az értékelt időszakban (egy év) az előző esztendők szintjén volt. Állandó jelleggel hiányoztak a pul­tokról a kekszfélék, ásványvizek és üdítőitalok, kompótok, zöldségké­szítmények, csokoládés és nem csokoládés cukorkák. A zöldség- és gyümölcsellátás megfelelő, a hús- és hentesáruval kapcsolatban a leg­nagyobb elégedetlenség a minőség­gel és a választékkal volt. Tejből az üzletek a megrendelt mennyiséget kapták meg; az üzletvezetőknek annyit kell rendelniük, hogy a délutá­ni órákban is legyen friss tej, s ne egy-két naposat áruljanak, amint az az első negyedévben előfordult. Hi­ánycikk a tartós tej (csomagolóa­nyag híján az egész országban), s az egyéb tejtermékek közül a nem a nagymegyeri (Calovo) Milex által gyártott termékek. A pékáruval kap­csolatban a legnagyobb elégedet­lenség a minőséggel és a választék­kal van. A délutáni órákban kenyé­ren kívül szinte semmilyen pékter­mék nem kapható. A vnb kereske­delmi szakosztályának felmérése alapján a dunaszerdahelyi (Dunaj- ská Streda) pékség a megrendelt mennyiséget és választékot szállí­totta az üzletekbe; a kereskedelem­nek rugalmasabban kell reagálnia a lakossági igényekre. MIT MONO A JEDNOTA ALELNÖKE? Kulcsár Lajos mérnök, a duna­szerdahelyi Jednota alelnöke a ke­reskedelmi szervezetet képviselte a szóban forgó plenáris ülésen. Az előterjesztett jelentés sokrétűsége és a felszólalók sokasága miatt nem volt alkalma, hogy véleményt fűzzön a plénum anyagához.- Szövetkezetünk kerületi és or­szágos viszonylatban a jók közé tartozik. Az idei kiskereskedelmi for­galmi tervünk 1 milliárd 152 millió korona. Hatvanhét millió korona ér­tékű áru szállítására szerződésileg senki sem vállalkozott. Tavaly 84 millió korona értékben kellett szer­ződésen kívüli partnerektől árut ven­ni, az idén már 100 millióért. Az üzletvezetők jelen vannak az áruki­választáson - rendelik az árut -, de csak azt kaphatják, ami a központi nagyraktárban van. Az ellátás fo­gyatékosságainak enyhítését sze­retnénk elérni a külföldi partnerkap­csolatokkal, valamint a saját felvá­sárlói és nagykereskedelmi tevé­kenységünkkel. Milácikból, krémtúróból, amely azért a fővárosban sem vásárolható mindig, olyan keveset kapunk a já­rásban, hogy ez a mennyiség egy, de legfeljebb két város ellátására lenne csak elegendő.-S az igény, hogy délután is legyen friss tej és kifli, kalács az üzletben?- Jogos követelés, s állítom a hi­ányban közrejátszik az üzletvezetők mulasztása. Nem mernek rendelni az aránylag rövid szavatossági idejű termékekből, például sajtból. Mért esetleg nem fogy el, s a leírással huzavona van... Fogyasztóink pe­dig igényesek. Puhasajtként csak a Lunexot, Syrokrémet, esetleg né­hány tubusos fajtát fogadják el. A ki­sebb csomagolású, olcsóbb sajtokat nem.- Az olvasók, képviselők és a ke­reskedelmi dolgozók hiányolják a délutáni utánrendelési kenyérből, péksüteményekből, tej- és tejtermé­kekből.-A jnb kereskedelmi szakosztá­lyának kezdeményezésére létrejött egy ún. koordinációs bizottság, melynek ülésein a délutáni szállítás lehetősége szinte állandóan napi­renden van. A tejjel kapcsolatban konkrét tárgyalások is voltak, ám amennyit a somorjai üzletek rendel­nének, annyi a termelőnek a szállí­tási költségek miatt nem rentábilis. ...A JNB KERESKEDELMI SZAKOSZTÁLYVEZETŐJE? Somorja, közellátás szempontjá­ból nincs elhanyagolva- mondotta Haizok Ilona mérnök, a jnb kereske­delmi szakosztályának vezetője.- Vannak ugyan fogyatékosságok és hiánycikkek, de nemcsak nálunk. Bratislavához pedig nem hasonlít­hatjuk magunkat. Szakosztályunk támogatja a gondolatot, hogy a la­kosság átálljon, átállhasson a reg­geli bevásárlásról a délutánira. A fo­gyasztó frisebb áruhoz jutna; ke­nyérből szinte meleget kaphatna, még délután megvehetné a jelenleg csak másnap reggel üzletbe kerülő tejet is. A termelő-szállító vállalatnak is előnyösebb lenne a beosztás: dé­lután kiszállítani a másnap reggelig elegendő árut, s egy délelőtti után- szállítással pótolni a hiányzó meny- nyiséget.- Feltételezem, hogy a termelők szívesen szerveznék át a szállítási ütemtervet, ha a kereskedelem ezt .igényelné, illetve ha így saját szállí­tási gondjaikon is enyhíthetnének. Mi az oka annak, hogy ezen a téren eddig mégsem történt változás?-A legnagyobb akadály a fo­gyasztói szokás, melyet nem lehet egyik napról a másikra megváltoz­tatni. A dunaszerdahelyi üzletekbe például délután is érkezik friss ke­nyér és tej. A fogyasztó mégis reg­gel akar bevásárolni. A másik ok - s ez a tejre vonatkozik -, a nem megfelelő szállítóeszközök. Az üz­letvezetők azért nem mernek ren­Valaha fiatalok voltak ők is. Míg bírták erővel, hajnaltól estig dolgoz­tak, hogy gyermekük jobban, köny- nyebben élhessen. De aztán elszáll­tak felettük az évek, romlani kezdett látásuk, hallásuk, kiszállt kezükből az erő, s egyre gyakrabban fordult velük elő, hogy elfelejtették az az­nap történteket. Aztán ha elhal mel­lőlük a társuk, nem veszi körül őket szeretettel, gyengédséggel a csa­lád, magukba zárkóznak, befelé for­dulnak, megkeserednek. Sajnos, nem ritka eset, hogy a család nem vállalja a megörege­dett szülőt, nagyszülőt, aki, más vá­lasztása nem lévén, hiszen egyedül élni már képtelen - nyugdíjas ott­delni a délután szállítandó tejból, mert a termelő a legnagyobb hőség­ben sem szállít hútökocsiban, ha­nem közönséges nyitott, legfeljebb ponyvás teherautón. Az üzletben esetleg másnapra megmaradt péká­rut pedig a fogyasztó nem szívesen veszi meg. ...ÉS A TERMELŐ? Nem lenne teljes az élelmiszer-el­látásról alkotott kép, ha nem hallgat­nánk meg a termelőket is. Elsőként Paraszti Andrást, a dunaszerdahelyi pékség igazgatóját kerestük fel.- A termékek éjszakai kiszállítása valóban nagy terhet ró ránk. Ahhoz, hogy a megrendelések 80 százaléka reggel hatra az üzletben legyen, ne­künk szinte éjfélkor kell kezdeni a berakodást.-Tehát vannak községek, ahová a pékáru három-négy órával a bolt nyitása előtt érkezik meg, s néhány óra alatt nyáron kissé megszárad, télen a hidegtől megkeményedik...-Nekünk a fogyasztói érdekek­hez kell igazodnunk. A fogyasztó pedig reggel hatra kéri a friss árut. Az utánrendelési gyakorlat jelenleg olyan, hogy délelőtt kilencig foga­dunk el megrendeléseket, s ezeknek a délelőtt folyamán teszünk eleget. A délutáni szállításra nincsen igény. honba kényszerül. S hiába a gon­doskodás, ők haza vágynak. De elő­fordul az is, hogy másképp alakul sorsuk. Idegeneknél lelnek új ott­honra. A nyári konyha pelyhes kiskacsák csipogásától hangos. A ház asszo­nyát, Kázmér Esztert temérdek ten­nivalója közepette zavarom, ám mégis kedvesen invitál a ház belse­jébe. - Jusztina néni elmúlt 83 éves, épp három éve hogy idevettem ma­gamhoz, s gondozni kezdtem. Több mint tíz évig gyakran fordult meg nálam, s ha bármire szükségem volt, tudtam, rá mindig számíthatok. Az­tán amikor magára maradt... De ezt hadd mesélje ó. Somurjával kapcsolatban egy konk­rét példa: a koordinációs bizottság kezdeményezésére felajánlottuk, hogy a turistaszezonban indítunk délután is gépkocsit. Az új járatot megrendelések híján két-három nap múlva le kellett állítani.-Az olvasók panaszolják, hogy szombaton kevés a kifli a boltokban.-Akkor az üzletvezetők keveset rendelnek, ebből a termékből többet is tudunk készíteni és szállítani. A város kenyér- és pékáruellátá­sával kapcsolatban szó esett a táv­lati tervekről, elképzelésekről is. Jobb lenne az ellátás - tudtuk meg az igazgatótól -, ha a helyi pékség, ahol jelenleg a főváros részére ké­szítenek fonott kalácsot, a városnak sütne. Elmondta, hogy már több éve folynak a tárgyalások a pékség visz- szaszerzéséröl - a vnb is erre törek­szik -, ám a bratislavai vállalattal mindeddig nem sikerült mege­gyezni. A nagymegyeri Milexben Nagy Róberttel, a Milex igazgatóhelyette­sével, Bankó Gyula mérnökkel és Méri Zoltánnal, a kereskedelmi osz­tály vezetőjével beszélgettünk. Meg­erősítették, hogy nem rendelkeznek saját szállítóeszközökkel, s az autó- közlekedési vállalatnak csak közön­séges gépkocsijaik vannak. Ám biz­tosítottak arról, hogy az 5° Celsiusra lehűtött tej nem savanyodik meg másnapig sem, ha az üzletben meg­felelő körülmények között - hűtőben - tárolják. A délutáni szállítással kapcsolat­ban kiderült; az igényről nem tudtak. A koordinációs bizottság ülésein ugyan szóba került, de a kereske­delmi szervezetek közül csak a Zdroj kezdeményezte. A Jednota mindössze egy alkalommal küldött megrendelést 19 láda tejre, amit nagy gépkocsival nem kifizetődő szállítani. Hiányolják azonban, hogy a kereskedelmi szervezetektől nem érkezett semmilyen visszajelzés vá­laszlevelükre, amelyben ugyan száz ládát jeleztek alsó határként, de bi­zonyos engedményekre hajlandók lettek volna. Felajánlották: a délutáni tejszállítással kapcsolatban felkere­sik a vnb illetékeseit. Az újságírónak nem áll szándéká­ban megkérdőjelezni, vajon érde­mes-e, elvállalható-e 19 ládás meg­rendelés (300 liter tej), amikor fuva­ronként két és fél, háromezer koro­nát tesznek ki a szállítási költségek. Mindössze azon csodálkozik kissé, hogy a Jednota megrendelő levelé­ben 2 üzlet van feltüntetve, miköz­ben Somorján 7 Jednota, és egy Zdroj élelmiszerbolt van. S eszébe jut egy korábbi beszélgetés is a so­morjai Zdroj üzletvezetőjével, aki szerint „a városban 50 ládánál is több tejet el lehetne adni délután. Csupán az üzleteseknek kellene összefogniuk s vállalni a pluszmun­kát a vásárló érdekében". GÁGYOR ALÍZ- Egy fiam volt, az is meghalt- telik meg szeme könnyekkel, s az emlékezés súlya alatt arcának ezernyi ránca még jobban elmélyül.- Pedig még hatvan éves sem volt. Van nekem egy szobám a menyem­nél, de... - Nem folytatja, tekinteté­vel Kázmér Esztert keresi. - Egy nap azt mondtam Esztikének, ha az egyik ajtón kiteszel, a másikon úgy­is bejövök hozzád. Mert ott, a régi házban nekem nem volt jó.- Akkoriban özvegyültem meg én is, s mert láttam Juszti néni elesett- ségét, magamhoz vettem. Voltak, akik megkérdezték, miért vállalom, hiszen a ház körül sok a munka, állatokat is tartok, piacra járok. No, • Naponta megfordulunk az élelmiszerboltokban (Nagy László illusztratív felvetele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom