Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-10-07 / 40. szám

Milyenek az első tapasztalatok a gazdasági szervezetek önállóságának és felelősségének növelésére irányuló komplex kísérlet alkalmazásában? Erre a kérdésre kerestek választ a Hospodárske noviny hasábjain közölt elemző írásukban Jaroslav Polák, Miloslav Kubista és Miroslav Capora, az Állami Tervbizottság munkatársai. Cikkük befejező részét ismertetjük.

MILYEN AZ ÉRDEKELTSÉG?

A kísérletező szervezetek pénzeszközeinek volumene elérte a 14,5 milliárd koronát. A bérszabályozás alkalmazott variánsai egyfelől tágabb teret nyitottak a kísérletezőknek a pénzeszközök növelésére, másfelől ennek a lehetőségnek a kihasználása attól függ, miként sikerül létrehozni és növelni a társadalom számára szükséges valós értékeket. Vagyis a részesedési alap a béreszközök 5,5-10 százalékát csak akkor teheti ki, ha a szervezetnek valóban rendelkezésére áll az állami költségvetésből elvont és a vállalati alapokba átutalt összeg leszámítása után fennmaradt nyereség.

A bér gazdasági szerepének effajta megerősítése teljes joggal sorolható a kísérletező szervezetek kezdeményezése ösztönzésének legfontosabb intézkedései közé. Hatása kétféleképpen jelentkezett: növelte a tiszta jövedelem (nyereség) képzése iránti érdekeltséget és a béreszközök nagyobb differenciálódásához vezetett a kísérletező szervezetekben és részegységekben.

A kísérlet során alkalmazott devizanor- matívum arra ösztönzi az érintett szervezeteket, hogy behatoljanak az igényes külpiacokra, s ez növekvő hasznot hozhat az állam fizetési mérlegébe is. 1988. január 1-jétől 27 kísérletező szervezetben kellett volna külkereskedelmi vonatkozásban bevezetni a minimális elvonást és az átalakítás irányelvei szerinti devizanormatívumot. Júniusra mindössze hat szervezet javaslata készült el, ebből hármat felületes kidolgozása miatt nem fogadtak el.

BERUHÁZÁSOK

Egy év kevés e terület mélyreható elemzésére. Ezért csak az alapvető összefüggésekről lesz szó.

1987-ben a kísérletező szervezetek a munkavégzés és a szállítások orientációs tervét nagyjából 500 millió koronával, vagyis 10 százalékkal lépték túl. Az építőipari munkák tervének nem teljesítése mellett a gépekre és berendezésekre szánt beruházásokét túlteljesítették. Elsősorban azokA nagykereskedelmi árpótlékokat és ár- csökkentéseket a belpiacra való szállításban, valamint a kísérletező, tervező és építőipari szervezetekben alkalmazzák. Általánosan érvényes: a szerződéses árakat a tudomány és a technika teljesítményének megítélésekor veszik figyelembe.

Nincs sok tapasztalatunk a kísérletezők körében bevezetett szerződéses árak kihasználásáról. Mindez aláhúzza: ezzel a lehetőséggel kevésbé élnek a vállalatok. Nagyobbrészt a belkereskedelmi szervezetek sem érzékelik szükségleteik javuló kielégítését, főként a választék tekintetében, sőt az alacsony ársávokba sorolt termékeknél az állandóan romló helyzetre figyelmeztetnek.

KÜLSŐ TÉNYEZŐK

Számos külső tényező kedvezőtlenül befolyásolja a kísérletezők gazdasági viselkedésmódját és a kísérlet eredményességét. Elsősorban a mai népgazdaságunkra jellemző, erőforrások és szükségletek közti egyensúlyi zavarokról van szó. Ez a tény a kísérletezőket arra kényszeríti, hogy szükségleteiket nem szocialista behozatalból fedezzék.

Amellett, hogy javul a szervezetek hozzáállása a megrendelők és fogyasztók igényeinek kielégítéséhez, továbbra is néhány gonddal kell számolni. Ilyenek: a nem folyamatos évközben! szállítás; az itthoni megMIT HOZOTT A KOMPLEX KÍSÉRLET?

Eme intézkedések hatékonyságának átfogó értékelése - rövid ideig tartó alkalmazásuk miatt - korai lenne. Ha pedig csak a bér- és teljesítménymutatót viszonyítanánk egymáshoz - függetlenül a végső haszontól akkor e stratégiai intézkedések jelentőségét akarva-akaratlanul leegyszerűsítenénk és elferdítenénk.

Az új prémiumrendszert a szervezetek többségében mind a szakszervezeti szervekkel, mind a dolgozókollektivákban időben megtárgyalták. A dolgozókollektívák érdekeltségének növelésében mégsem használták ki teljes mértékben azt a lehetőséget, hogy a szervezet önállóan döntsön az alkalmazott bérformák meghatározásában. 1988. január 1-jétöl ez a jogkör a szervezet hatáskörébe került,

KÜLKERESKEDELMI

KAPCSOLATOK

Külkereskedelmi vonatkozásban pozitívan értékelhető az a normatívum, amely a devizagazdálkodást szabályozza. Egyúttal gondok is merültek fel a kísérletezők nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódása során. Ilyenek: helyenként megpróbálták a nyereségnövelést a nem szocialista országokba irányuló kivitel rovására a szocialista országokba irányuló export növelésével elérni; megoldatlan a behozatali-értékesítési ügyvezetés kérdése mind a szervezetek, viszonylatában, mind a társadalmi igényekhez igazodva; előfordult a kísérlet meghatározott szabályainak figyelmen kívül hagyása is; fennakadások voltak a külkereskedelmi szervezetek fizetési menetrendjének kidolgozásában, mivel e szervezetekből a kísérletezőkhöz történő vagyonátcsoportosításra nem készültek fel kellően.

AZ ÁTFOGÓ ÉRTÉKELÉSRE MÉG VÁF^NI KELL • KULCS - A KÜLPIACOK MEGHÓDÍTÁSÁRA * FIGYELMEZTETŐ ÉSZREVÉTELEK • AZ ÁRAK OBJEKTIVIZÁLÁSÁNAK ÚTJÁN • Ml SZERINT ÉRTÉKELIK A KÍSÉRLETEZŐKET? • ELŐRELÉPÉS - MINŐSÉGI FORDULAT NÉLKÜL

bán a szervezetekben, ahol 1987-ben nem érték el a nyereségképzés tervezett szintjét. Az orientációs terv túlteljesítését a tervezett központi tartalékforrásokból fedezték.

További tapasztalatok: a kísérlezetö szervezetekben alacsony a korszerűsítési és felújítási beruházások aránya, ezek a szervezetek 1987-ben 1,5 milliárd korona értékű új építkezések kivitelezésébe kezdtek; ugyanebben az évben a 8. ötéves terven felül a beruházások megkezdése a legnagyobb mértékű a gépiparban volt, abban az ágazatban, amelynek szervezetei a növekvő beruházások fedezésére egyelőre nem hoznak létre elegendő saját pénzforrást.

ÁRKÉRDÉSEK

A kísérlet árakkal foglalkozó fejezete tartalmazza a külpiaci árak szélesebb körű alkalmazását a nagykereskedelmi árképzésben, valamint a szerződéses árak, a szerződéses árpótlékok és árcsökkentések kipróbálását. Ezek az árak objektivizá- lásának olyan alapvető irányai, amelyek lehetővé teszik azt, hogy jobban kifejezzék a termelés társadalmi hasznosságát.

Az eddigi tapasztalatokból kitűnik: a kísérletezők csupán kivételesen vagy egyoldalúan alkalmazzák a külpiaci árakat, amelyek szigorúbb kritériumok, mint a saját termelési költségek. Szerződéses árakkal néhány szervezetben kísérleteznek.

rendelők szükségleteit figyelmen kívül hagyva szervezik meg az értékesítést, arra építve, hogy a lehető legnagyobb nyereséget a választékösszetétel leszűkítése hozza; nem növekszik a gazdasági szerződések szerepe, ez alól csak az kivétel, ha a kísérletező szállítóját devizával támogatja. Másfelől tapasztalható az a törekvés, hogy szorosabb kapcsolat alakuljon ki a termelési-műszaki bázis és a kereskedelmi szervezetek között, legalábbis erre utal a saját piackutató üzletek létrehozása. Továbbra is nagyon lassú a termelés bel- és külkereskedelemmel kialakítható új kapcsolatainak térhódítása. Ebben némi előrelépést hozhat a jövőben, hogy a külkereskedelmi vállalatok számottevően bővíthetik korábban szűk határok között tartott termékorientáltságukat, és a termelők saját elhatározásuk alapján választhatják ki a kereskedelmi szervezeteket kivitelük és behozataluk lebonyolítására.

Nem változott az irányítási mechanizmus és a központi szervek munkájában tapasztalható sztereotípia. Bírálat tárgyát képezik a központ és a vállalatok közti irányítási kapcsolat bizonytalanságai. Nehézségekkel jár a szabályok megtartása, a kísérletezők értékelésének sokféle megközelítése. Ez leginkább a készletszabályozásban és a devizaszabályozók megállapításánál szembetűnő.

Javulás a különféle központi és vállalati előírások és utasítások fokozatos korlátozásában sem érzékelhető, pedig a szervezet jogkörének növelésében és nagyobb felelősségének alkalmazásában szükség lenne rá. A felettes szervek még mindig a kötelező feladatok számának bővítésére törekednek, beavatkoznak az erőforrások újraelosztásába.

Megoldatlan néhány módszertani kérdés is az ágazati irányítás ellentmondásai közül. Úgyszintén gondot okoz, hogy szármos kormányhatározat nem tartalmazza, miként érintik a megszabott feladatok a kísérletező szervezeteket. Feltétlenül szükséges a felettes szervek véleményének és állásfoglalásának egyesítése a komplex kísérlet célkitűzéseit és értékelését illetően, még akkor is, ha a kísérlet közvetlen irányítása az ágazatokon kívülre esik.

ÖSSZEFOGLALÓ

HELYETT

Egyértelmű állásfoglalásra - a kísérlet rövid időtartama miatt - nehéz lenne vállalkozni. Az elért eredmények sok esetben a felgyülemlett tartalékokból ,,épültek", miközben a kísérletezők gazdasági bázisában sok változás nem történt.

Annak ellenére, hogy az intenzifikálás irányába tartó alapvető minőségi fordulatról nem beszélhetünk, a komplex kísérlet megvalósítását pozitívnak lehet értékelni. Legfontosabb eredményei: a hatékonyabb gazdálkodás iránt megnövekedett érdeklődés (tapasztalható ez a vezető dolgozók, vállalaton belüli termelőegységek és kollektívák hozzáállásának megváltozásában); az a tény, hogy a kísérlet folyamatos átmenetet jelent az új gazdasági feltételekhez, és olyan ismeretekkel szolgál, amelyeket a gazdasági mechanizmus 9. ötéves tervidőszakra történő kidolgozásánál is számításba vehetnek. Úgy mutatkozik, a gazdasági mechanizmus átalakításának eredményessége és életképessége attól függ majd, miként sikerül a vállalatok gazdasági és társadalmi feladatait - az anyagi érdekeltséggel párhuzamosan - a legkisebb önelszámolási egységekre lebontani, s milyen mértékben állandósul az új gazdasági eszközök - szabályozók és elvonások - érvényesítése.

A komplex kísérlet nagyon fontos aspektusa elveinek és szabályainak állandósítása. Ez nem lebecsülendő. Ugyanis a szervezetek többségénél az 1987-ben alkalmazott operatív központi beavatkozások után bizalmatlanul viszonyultak a megváltozha- tatlannak vélt elvekhez.

Több esetben a központ általános érvényű beavatkozásai nélkülözték az egyértelmű körülhatárolásokat a kísérletezők tekintetében, s ha pedig érintették e területet, pénzügyi-gazdasági következményeik lényegében megoldatlanok maradtak. Az ilyen hozzáállás rontja a központ és a kísérletezők kapcsolatát, következésképpen visszafoghatja a dolgozók kezdeményezőkészségét.

Ugyanakkor a központra a komplex kísérlettel kapcsolatban további gondok megoldása vár. Elsősorban a szervezési struktúrák átalakításáról van szó, amely érinti a kísérlezetöket. Mivel pénzügyi kapcsolataikat a 8. ötéves tervhez és az állami költségvetéshez viszonyítva a kormány hagyta jóvá, minden változást szintén ennek a központi szervnek kell elfogadnia.

1989. január 1 -jétöl sor kerül a nagykereskedelmi és felvásárlási árak átalakítására, valamint egyéb más intézkedésekre. Valamennyi érinti a kísérletező szervezetek gazdasági környezetét, és a kísérlet szabályainak módosítását teszi szükségessé.

Amint az a fentiekből kitűnhetett, a komplex kísérletben részt vett vállalatok tapsztalataiból összeállt kép eléggé vegyes. Ezt alátámasztandó az alábbi interjú közlését és jónak láttuk, hiszen az ellentmondások egyértelműen mindig azok esetében jelentkeznek, akiket közvetlenül érintenek. A Spisska Nová Ves-i Vasércbányák vállalatvezetése az év elejétől a komplex kísérlet szabályai szerint, de a régi feltételek közepette gazdálkodik. Március végén mégis bejelentették igényüket, hogy állami vállalatá válhassanak. Csakhogy a jelek szerint, ez nem lesz könnyű... Ez csendül ki a vállalat igazgatójának, Kornél Malatinskynak a szavaiból is, aki nyilatkozata elején azokról az elképzelésekről és feltételekről szólt, amelyekkel a kísérlet első évét megkezdték:- Mindenekelőtt a kedvező tavalyi mérleg volt az a tény, amire optimizmusunkat alapoztuk, hiszen 1987 tervfeledatait december 21 -én teljesítettük. Igaz, hogy ebben az esztendőben számottevően növekedtek feladataink, hiszen a nyereségnek 60 százalékkal kell nőnie, míg az árutermelésben csaknem egyötödével - pontosan 19 százalékkal - nagyobb teljesítményt várnak tőlünk. Mindezt ráadásul a komplex kísérlet igényesebb követelményei mellett, amikor is csak részben enyhítették a költségvetési elvonások területén a velünk szembeni elvárásokat. Ennek ellenére - véleményem szerint - különösebb nehézségek nélkül meg tudtuk volna oldani a felmerülő gondokat. Persze nehezítette helyzetünket, hogy az Ércbányák és Magnezit Művek termelési-gazdasági egység vezérigazgatósága

csak február közepén ismertette velünk az idei tervet. Így azt - a vállalat feltételeit figyelmbe véve - csak április végéig bonthattuk le az egyes üzemek szintjére, s így tulajdonképpen csak a fél év végére ismerkedhettek meg az üzemek az új szabályzókkal. Ezek „kipróbálása'' során elsősorban a műszaki fejlesztésre a technológiai és termékinnováció gazdasági hasznára, valamint a vállalaton belüli önleszámolás elmélyítésére helyezzük a fő hangsúlyt. Nymodon az ötéves tervidőszak végéig mintegy 470 millió koronával kell növelni teljesítményünket, miközben 42 millió koronát meg kell takarítanunk költségeink csökkentésével. A kísérlet első szakaszában elsősorban a vállalat önállóságának növelésére, a második szakaszban pedig a nagykereskedelmi árak átalakítására és a vállalati jogkör kiszélesítésére helyezzük a fő hangsúlyt.

• Az elmondott nehézségek ellenére az első félévi gazdasági eredményeket az új kritériumok alapján bírálták el. Azokból mire lehet következtetni?- Számunkra az alapvető gazdasági mutatót az ún. felhasználható eszközökben szabtuk meg. Ezt a nyereség, az elvonások, az állóeszközök és a készletek árának összegeként számítjuk ki. Annak ellenére, hogy a nyereség terén a tervezettnél 7 millió koronával jobb eredményt értünk el, éppen a készleteknek a tervezettnél nagyobb mennyisége lerontja az összképet. Májusban például a készletek összértéke 67 millió koronával volt magasabb a tervezettnél. Számos intézkedést tettünk, és ennek ellenére a fél év végén ezen a téren még 32,2 millió koronával túlléptük a tervezett készletmennyiséget. Ily módon három hónapon keresztül bankhitelből fedeztük a béreket, s ezt követően a termelési-gazdasági egység geológiai kutatását szolgáló alapba szánt elvonásokat elengedték, így csaknem 22 millió koronával javult a mérlegünk... Példánkból is látni, hogy milyen kellemetlen következményei vannak a szállítóimegrendelői kapcsolatok terén mindmáig fennálló helyzetnek.

• Hogyan sikerült az anyagi érdekeltség új elveinek érvényesítése?- Ha az előbb említett módon nem sikerült volna ideiglenesen megoldani a készletgazdálkodás problémáját, akkor a bérezésben a dolgozók ezt jelentősen éreznék - kevesebbet keresnének. Mégpedig ott, azokon a gazdasági részlegeken, ahol bevezettük a brigádformát, hiszen az alapok képzése „felülről" történik, azaz a vállalati gazdálkodás eredményeitől függően, nem pedig az egyes üzemrészlegek valós gazdasági eredményei alapján.

• Milyen területen érezték eddig a kísérlet pozitív hatását?- Elmondhatom, hogy a készletek hatása az elért gazdasági eredmények értékelésében, a negatív következmények ellenére, új ismereteink szemszögéből nagyon fontos, így megmutatkoznak legszembetűnőbb gyengéink. A leghatásosabb

„orvosságnak" a teljes önelszámolást tekintjük, ezzel együtt a vállalaton belüli egységek célszerűbb elrendezését, a vállalaton belüli árak tökéletesítését, az egyes részlegek közötti szerződéses kapcsolatot - még a népszerűtlen intézkedésekkel együtt is. Örvendetes az a változás, hogy közös fejlesztési és beruházási alapot hozhattunk létre.

• Mi indokolta elsősorban azt a szándékot, hogy a jövőben önálló állami vállalatként működjenek?- Ha a jelenlegi termelési-gazdasági egység keretén beül lennénk az állami vállalat része, elvesztenénk jogi önállóságunkat, ami különösen az anyagi-műszaki ellátás ellentmondásainak megoldása során hat-' na kedvezőtlenül. Ugyanis a termelési-gazdasági egységen belüli vállalatok részére termelésünknek alig két százaléka esik, és az ezekkel a vállalatokkal folyó termelési kooperáció sem haladja meg a 6 százalékot. Tehát kötődésünk szinte minimális. Ezért üzemeink nagyon intenzíven készülnek termelési programjuk innovációjára, hogy növelhessék hatékonyságukat, és így fokozatosan elérjék önállóságukat. -mj-