Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-10-07 / 40. szám
Már közel fél év telt el a CSKP KB. 9. ülése óta. Ez elég idó ahhoz, hogy előzetes mérleget készítsünk, változott-e valami az ülés óta, születtek-e már eredmények a pártszervekben, -szervezetekben az új munkastílust és munkamódszereket illetően? Hogyan dolgoznak a szavak és a tettek egységének megteremtéséért a Tö- keterebesi (Trebiéov) járás alapszervezeteiben? Kérdéseinkre Andrejcsik István, a járási pártbizottság ellenőrző és revíziós bizottságának elnöke válaszolt. • A járási pártbizottság elnöksége a legutóbbi ülésén az ellenőrző bizottság által előterjesztett jelentést vitatott meg a járás tiz ipari üzeme pártalap- szervezetében végzett felmérésről. Az ellenőrzött szervezetekben milyen a pártmunka hatékonysága, mit tesznek a szervezetek az új munkamódszerek érvényesítése érdekében?- A felmérés mindenekelőtt arra irányult, hogy megbizonyosodjunk, mennyire hatékonyak a pártmunka jelenleg alkalmazott formái és módszerei napjaink igényeinek szempontjából és hogyan alkalmazzák a már említett új munkamódszereket és • Milyen tájékoztatást kap a többi dolgozó a pártszervek tanácskozásairól, az alapszervezetek döntéseiről, határozatairól?- Az utóbbi időben jelentős javulás tapasztalható ezen a területen is, de még nem mindenütt. Egyes üzemekben, illetve vállalatokban rendszeresen tájékoztatják a dolgozókat a pártszervezet ülésein hozott határozatokról. Nyilvános pártgyűléseken, szakszervezeti részleggyűléseken, termelési értekezleteken is megismertetik a dolgozókkal a pártgyűlésen a terv- teljesítéssel, nevelömunkával, a szocialista versenynyel, az üzem legfontosabb feladataival kapcsolatos határozatokat. Azonban vannak olyan szervezetek is. ahol ezen a téren még mindig sok a javítanivaló. • Az ellenőrzés azt mutatja, hogy jó eredmények születtek az ipari üzemekben, ugyanakkor bírálat érte a királyhelmeci (Kráfovsky Chlmec) bútorgyárat.- Nem hallgattunk azokról a fogyatékosságokról, amelyeknek szubjektív okai vannak. Történetesen a bútorgyárban. Es azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a műszaki problémák lassú, nem komplex megoldása, vagy a szállítói-megrendelői kapcsolatokban észlelt hiányosságok miatt nő a túlórák száma, a szabadnapokon végzett munka mennyisége. Nem nézhetjük tétlenül, hogy a dolgozók nyersanyaghiány miatt a szabadnapokon pótolják a lemaradást. Erről üzemi pártbizottsági és vezérigazgatói szinten is folytak tárgyalások, olyan intézkedések, döntések születtek, amelyek a kedvezőtlen helyzetet megszüntetik. • Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy néhány vezető gazdasági dolgozó tudomásul veszi ugyan TOVÁBB KELL LÉPNÜNK formákat pártalapszervezeteink, s milyen eredményeket értek el a CSKP KB 7. és 9. ülése határozatának teljesítésében. Az elemzések eredményei azt igazolják, hogy az üzemi pártalapszervezetek (közösen az állami irányitó szervekkel) nem kis erőfeszítéseket tettek és tesznek a termelés normális ütemének konszolidálására. A kommunisták, de a pártonkí- vüliek többsége is helyesen értelmezi az új megvilágításban jelentkező gazdasági, szociális és társadalmi kérdések rendezéséhez való új hozzáállás szükségességét. A pártszervezetek többségében megkövetelik a gazdasági vezetőktől a határozatok következetes teljesítését, ugyanakkor azonban nem elégedhetnek meg a gazdasági eredményeket taglaló száraz jelentésekkel és a lemaradás egyszerű indoklásával. A kommunisták névre szóló konkrét feladatokat kapnak (beleértve a vezető dolgozókat is). Ezeknek a teljesítését rendszeresen ellenőrzik. E munkastílus alkalmazásával figyelemre méltó eredményeket érnek el a Slovnaft vajáni (Vojany), a Strojstav secovcei és a Frucona tóketerebesi üzemében. Az ellenőrzések során arra a következtetésre jutottunk, hogy a pártszervezetek az új formák keresése, majd azok megvalósítása mellett tovább szilárdítják és javítják a párt politikai munkájának bevált formáit és módszereit. Előtérbe kerülnek a párt vezető szerepének következetes érvényesítésével, a pártszervezetekben a kollektív munka elve megszilárdításával kapcsolatos kérdések. Mindenki fokozott mértékben felelős a párthatározatok előkészítéséért és teljesítéséért, s ehhez kapcsolódóan nagyon fontos szerepe van az ellenőrzésnek. a kritikát, intézkedéseket is foganatosít, de azokat nem valósítja meg, illetve nem követeli meg azok következetes teljesítését.- Az ellenőrzés során kitűnt, hogy helyenként a párttagok sem képeznek kivételt (bár ez elenyésző). Ezért az egyes munkahelyeken le kell vonni a tanulságokat, főleg ott, ahol a jó szó, a párt- és irányító szerveknek a szubjektív és objektív hatások megkülönböztetése során megnyilvánuló kezdeményezése és aktivitása nem vezet célhoz. • Végeredményben az ipari üzemek és vállalatok előbbre léptek a termelés intenzifikálásában, hatékonyságának fokozásában.- Erre ösztönöztek berniünket a CSKP XVII. kongresszusának, valamint a CSKP KB 7. és 9. ülésének határozatai. Ez azonban még nem elég. Tovább kell lépnünk. A kommunistáknak és a többi dolgozóknak még alaposabban meg kell ismerniük és érvényesíteniük kell a tervteljesítés minőségi szempontjait, a szállítói-megrendelői kapcsolatok megtartását, a tudományos és műszaki eredmények alkotó alkalmazását. Legyen saját véleményük mindenről. Nem szabad megfeledkeznünk a pártcsoportokról sem, amelyeknek szintén megvan a maguk szerepe. Minél nagyobb részt vállalnak a taggyűlések előkészítéséből, a munkahelyi problémák feltárásából, s minél több javaslatot tesznek a gondok megoldására, annál hatékonyabbak lesznek a taggyűlések határozatai. A cél valamennyiünk előtt világos: a gazdasági és társadalmi változások megvalósítását biztosító feladatok teljesítését politikai eszközökkel kell elősegítenünk. Erre hivatottak pártszerveink és -szervezeteink. KATÓCS GYULA Teljes szívvel A mély értelmet sugárzó arc szelíd vonásai mosolyba futnak, és Szűcs Ferenc fiatalos jókedvvel adja a magyarázatot:- Persze hogy én nem készültem innen el, hiszen a szakdolgozatom témája is ezt sugallja: a Rimaszombati (Rimavská Sobota) járás élelmi- szeripari üzemeinek szociális fejlesztése a CSKP XVII. kongresszusa után. Azért akartam ebben a témában egy kicsit mélyebbre ásni, hogy tudjam, hogyan tovább a gyakorlatban. Az értekezésem jóra sikeredett, s már év közben közölték velem, hogy a kerületi pártbizottság számít a munkámra. így kerültem Banská Bystricába. A kerület mező- gazdasági, biológiai és műszaki szolgáltatásait biztosító üzemek és vállalatok tartoznak hozzám. Ezért sokat vagyok úton, hogy amivel megbíztak, tudásom és képességeim szerint a legjobban teljesítsem. Szűcs Ferenc munkaszeretetét, szívós akaratát az édesapjától örör- költe, aki harmincnégy éve tagja a kommunista pártnak. De nemcsak tőle tanult elvhűséget, hanem szülőfalujának veteránjaitól is, a várgedei (Hodejov) kommunistáktól, akikkel ha csak tehette, elbeszélgetett. Később Rimaszombatba költözött a család. A gimnázium elvégzése után a Zilinai Közlekedési Főiskolán folytatta tanulmányait. Édesapja megromlott egészsége miatt azonban abba kellett hagynia a tanulást és a Rimaszombati Gép- és Traktorállomáson dolgozott évekig mint rakodómunkás és anyagmozgató. Azután katona lett. A zöld uniformisban eltöltött két év sem volt eseménytelen. A zászlóalj SZISZ-szer- vezetének volt az elnöke. Itt lett párttagjelölt. Amikor leszerelt, a traktorállomáson folytatta a munkát. Erről így beszélt: - A fiatalok itt is hamarosan bizalmat szavaztak nekem, az ötven tagú SZISZ-szervezet elnökévé választottak. Ezt a tisztséget öt évig töltöttem be. Közben a pártbizottságba is beválasztottak. Később a járási pártbizottság féléves tanfolyamra küldött. Innen visz- szatérve az üzemi pártszervezet elnökévé választottak. Ekkor huszonkilenc éves volt. A tagság soraiban voltak nála politikailag és szakmailag is érettebbek, ezért volt számára a kezdet kicsit szokatlan és nehéz. A szakma „öreg rókáinak" számító idős mesteremberektől kezdve az igazgatóig mindenkitől számon kellett kérnie a munkát a tervteljesítést. Tekintélye fiatal kora ellenére egyre nőtt. A termelési mutatókat minden vonatkozásban teljesítették, az újítómozgalom is mind jobb eredményeket tudott felmutatni, a tervteljesités kiegyensúlyozottá vált, a káderek stabilizálódtak. Ezután hat hónappal a járási pártbizottságon kellett még magasabb szinten bizonyítania, de az elnöki tisztséget továbbra is ö töltötte be az üzemben. Felülről átfogóbban látta a mezőgazdasági üzemek helyzetét, az összefüggéseket, a mindenütt föllelhetö tartalékokat, az ellentmondásokból eredő konfliktushelyzeteket. A hat hónapból tiz lett, majd 1982 júliusától harmincegy évesen - amikor véglegesítették- ő lett a járási pártbizottság legfiatalabb dolgozója. Erre így emlékezik:- Aránylag nehéz, feszültségekkel és ellentmondásokkal teli munkaterületet kaptam, az élelmiszer- ipari és a mezőgazdasági szolgáltató üzemek irányítását. Ebben az időszakban bizony a közellátás nem volt éppen zökkenőmentes. Ezek az évek alaposan próbára tették képességeimet. Sokat köszönhetek Bozó Jenő elvtársnak, aki segített a kezdeti nehézségek áthidalásában, szinte apai gondoskodással vezetett be a szervezés és az irányítás „műhelytitkaiba". A feladatok egyre igényesebbek lettek és megkövetelték a nagyobb hozzáértést, a magasabb fokú képzettséget, ezért is vállaltam a továbbtanulást. A CSKP KB Politikai Főiskoláján négy évet levelező tagozaton végzett el, az utolsót pedig nappalin. Tanulni, vizsgákra készülni, közben dolgozni - aki már próbálta, tudja- nem könnyű. Ennek ellenére sohasem kereste a kibúvókat, becsülettel vállalta a többletmunkát. Végül vörös diplomával fejezte be tanulmányait. Most, hogy a CSKP KB 9. plenáris ülése új fejlődési szakaszt nyitott a pártmunkában is, még nagyobb felelősséggel kíván dolgozni. Szeretné a munkáját becsülettel, teljes szívvel úgy végezni, hogy viszonozza azt az anyagi és erkölcsi támogatást, amelyet ez ideig a társadalomtól, a párttól kapott. POLGÁRI LÁSZLÓ O lyannyira külvárosa Bratislavának a II. városkerülethez tartozó, trnávkal Dornkappel még ma is, hogy létezését a tavaly kiadott városismertető könyv meg se említi, pedig a trolibusz 215-ös számú járatával a központból tíz perc alatt oda lehet jutni. A város peremén épült, jobbára kertes, családi házakból álló település. A felszabadulás előtti évtizedekben sem volt oly nyomorúságos, bár proletárok lakták, mint például a budapesti Angyalföld, de munkásmozgalmi, politikai szempontból hasonló volt a jelentősége. Hatvan évvel ezelőtt, 1928 őszén, az addig gyéren lakott, deszkabódékból, földkunyhókból és viskókból álló településre szervezett munkások költöztek. Az önkéntes jelentkezéssel alapított, házépítő szövetkezetnek 1300 tagja volt, gyári munkások, akik otthonra akartak találni ezen a településen. El is kezdték a munkát, a házak építését. Néhány év múlva Dornkappel lakosainak a száma már hatezer volt. A házak építésével egyidejűleg erősödött meg a munkásmozgalmi szervezkedés. Hamarosan pártsejt, majd önálló pártszervezet is alakult. A fiatalokat pedig a Komszomol, az idősebbeket a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség tömörítette soraiba. Ezen a településen közügy volt minden munkásotthonban tartott gyűlés, ünnepély, műsor vagy találkozó. Ha az akkor még erősen kispolgári jellegű városközpontban történt valami rendkívüli - felvonulás, röpcédulázás, tüntetés, sztrájk -, a legtöbbször innen, Dornkappelből indult, itt szervezték meg, innen irányították. A fasizmus elleni harc, az illegális szervezkedés, majd a szlovák nemzeti felkelés idején is élenjáró szerepük volt az itt élt proletároknak és kommunistáknak. Ezért meglepő, hogy más településekhez viszonyítva jól megkésve, csak most, néhány héttel ezelőtt került sor az itteni művelődési központ emlékszobájának a megnyitására. A dokumentumok zömét pártunk érdemes tagja, Kugler János gyűjtötte össze, aki őslakosa a településnek, és elnöke is volt az itteni pártszervezetnek. A gyűjteményt pedig dr. Marta Vartiková történész rendezte és állította össze. Az emlékszoba kiállítása széles, de helyenként fehér foltokkal tarkított, gazdasági, társadalmi, politikai körképet mutat Dornkappel hatvanéves múltjáról. Forradalmi emlékekben rendkívül gazdag ez a múlt, s hogy a körkép néhány része és részlete mégis üres, annak több oka is van. A gyűjtemény anyagának rendezője bizonyára a bőség okozta zavarral küszködött, amikor eldöntötte, hogy mi kerüljön kiállításra, mi kerüljön az archívumba. E«=g usupán néhány nevet megemlíteni: Major István, Lö- rincz Gyula, Ján Ponican, Puha Vince, Oto Krajnák. Ők elég gyakran voltak szervezői az itteni eseményeknek, dehát mindent, vagy legalább sokat megmutatni a tevékenységükből, egyetlen emlékszobában, egyetlen falitáblán nem lehet. A méltatásukra csak egy- egy fénykép, néhány alája írott szó jutott. Az is gondot okozott a kiállítás rendezőjének, hogy sok, meghatározó jellegű anyagot, dokumentumot csak azért nem állíthatott ki, mert sehogysem tartotta illendőnek a köztünk élő, a megnyitó ünnepségen is részt vett érdemes és veterán pártharcosok szemtől szembeni dicsőítését. Sajnálatosan keveset mutat a kiállítás abból az időszakból, amikor a fasizmus elleni politikai és fegyveres küzdelmet illegálisan szervezték a település kommunistái. Az emlékszobába látogatók, ha fiatalok, vagy tájékozatlanok a munkásmozgalom helytörténeti vonatkozásainak ismeretében, magyarázat nélkül aligha értik meg: az akkori hatóságok az itteni kommunisták egy részét „hazaárulá- si per" alapján már 1941-ben üldözőbe vették, a többieknek pedig milyen jelentős szerepük volt a párt 2. illegális központi bizottságának a működésében. Az egyébként ízlésesen berendezett emlékszobából, a gondosan összeállított és megválogatott emlékanyagból még ezen kívül is hiányzik valami: annak az illusztrálása, hangsúlyos megmutatása, hogy a harmincas évek politikai küzdelmeiben, majd később, az életre-halálra vívott ellenállási harcban a településen lakott, különféle nemzetiségű, a szlovák, a magyar, a német, a zsidó proletárok küzdelme mindig akkor volt igazán sikeres, amikor egymást segítő összefogásuk internacionalista elvekből fakadó cselekvés volt. Példamutató viszont a dokumentumok fel- használásának a módja. Az eredeti példányok az archívumba kerültek, ahol szakszerű kezeléssel és tárolással gondoskodnak megőrzésükről. A falitáblákon, az üvegszekrényekben látható okmányok és felvételek oly kiváló minőségű másolatok, hogy csak a hozzáértők fedezik fel: valójában másodpéldányok. így az eredetiek sértetlenül megmaradnak az utókor számára, az emlékszoba látogatói pedig megnézhetik az azonos értékű dokumentumokat. Az emlékszoba megnyitásakor 1500 példányban egy hatlapos ismertető füzetecskét is megjelentettek, amelyet dr. Lubica Chomo- vá szerkesztett. Sajnos, a füzetecske a település múltjáról alig, inkább az emlékanyag gyűjtéséről és feldolgozásáról nyújt tájékoztatást HAJDÚ ANDRÁS EZ VOLT DORNKAPPEL? Egy emlékszoba megnyitása után
