Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-30 / 39. szám
Velünk, nem hivatásos gépkocsivezetőkkel - sajnos - elég gyakran előfordul, hogy útközben vagy indulás előtt észlelünk a kocsinkon valamilyen rendellenességet, hibát. Ilyen esetben a kétségbeesés és a tehetetlenség érzése válik úrrá rajtunk, legalábbis legtöbbünkön. Természetes, hogy a legkisebb hiba elhárításához is szakember segítségét kell igénybevennünk, s ez bizony mindjárt pénzbe kerül. Hogy ne vehessen rajtunk erőt a kétségbeesés és a tehetetlenség érzése a „kritikus" helyzetekben, ehhez nyújt sok és hasznos segítséget a budapesti Műszaki Könyvkiadó gondozásában most megjelent „1001 tanács autósoknak" című könyv, melynek szerzője Mészáros Ferenc. Eddig is jelentek meg jó szakkönyvek, melyek a gépkocsik karbantartásának csupán egy-egy problémakörével foglalkoznak behatóan és széleskörűen. Az autósok nagy része ezen könyvek tanulmányozása alkalmával vagy nem érti meg teljesen az összefüggéseket, vagy pedig egyszerűen nagy terjedelmük miatt e könyveket át sem tanulmányozza. Mészáros Ferenc könyvének jellege egészen más. A könyv címe is utal arra, hogy nem egyetlen problémakörrel foglalkozik, hanem betűrendben sorra veszi az összes lehetséges hiba leírását és tanácsot ad a lehetséges hibaelhárításokhoz is. Bár nem számoltam meg, valóban 1001 tanácsot tartalmaz-e a könyv, hiszek a címnek, mert valóban temérdek témakörrel, problémakörrel foglalkozik. A lexikonszerű összeállítás nagyban megkönnyíti a könyvben való tájékozódást. Az egyes címszavakhoz tartozó szövegek közérthetőek, ami igen nagy érdeme a könyvnek. S bár azzal a céllal készült, hogy még az esetleges kétbalkezesek is képesek legyenek egy-egy kisebb hiba megjavítására, van olyan része is a könyvautósoknak nek, amikor kimondottan óva int attól, hogy laikus fogjon hozzá a javításhoz. így például a fékberendezéseknél csak a hibalehetőségekkel és azok felismerésével foglalkozik részletesen, de nem szól a fékhibák javításáról. Az alábbiakban ismertetek néhány olyan problémakört, melyeknél nemcsak a hibák szakszerű leírásával ismerkedhetünk meg, hanem azok megjavításának, elhárításának módjaival is. Ilyenek például: az akkumulátor, az alvázvédelem, a bejáratás, a defekt, az ékszíj, az elosztófedél, az elögyújtás beállítása, a futómű, a gumiabroncs és a gumitömlő, a gyújtógyertya, a hidegindítás, a karburátor, a kerékcsere, a korróziós folyamatok megelőzése, a motor rendellenességének okai, munkavédelmi szempontok a javítások alkalmával, az olajcsere, a sebességváltómű hibái, a szelepek állítása, a tartalékalkatrészek, a tengely- kapcsoló rendellenességének okai, a tüzelőanyagellátó berendezés okozta hibák, a világító- és jelzőberendezések hibái, a zárszerkezetek stb. A könyv természetesen - címéhez hűen - tengernyi egyéb problémakörrel, a legkülönfélébb hibákkal és azok megjavításának módjaival is foglalkozik. Hasznos a könyv harmadik részét képező Tárgymutató is, hiszen segítségével pillanatokon belül megtudjuk a kívánt címszó oldalszámát. Ha a könyv igazi értékét akarjuk méltatni, fel kell hívnunk a figyelmet két, az autósok körében közismert tényre: 1. a gépjárművezetés veszélyes, 2. csak kifogástalan műszaki állapotban levő gépkocsival közlekedhetünk. A két tény annyiban függ össze, hogy tudatosítanunk kell: még a műszakilag tökéletes gépkocsi is veszélyes üzem. Hibás gépkocsival közlekedni pedig hazardiro- zást jelent a magunk és a mások testi épségével, esetleg életével. Az „1001 tanács autósoknak" című, fentebb ismertetett remek könyv ahhoz segít hozzá minket, hogy gépkocsink mindig kifogástalan műszaki állapotban vegyen részt a közúti forgalomban. Végeredményben tehát ennek a hasznos könyvnek nem egy esetben életmendö, kocsimentő szerepe is lehet. SÁGI TÓTH TIBOR A gépkocsi zaja ellen az első ősautók megjelenése óta küzdenek. A motorra hangtompító és szívászajcsök- kentö kerül, a lármás léghűtést szinte teljesen kiszorította a dupla fal és a vízköpeny révén kitűnően hangszigetelő folyadékhűtés. A motorblokk oldalát merevítő bordákkal látják el a mechanikus rezgések csökkentése érdekében, akárcsak a váltómű házát is. A kiegyensúlyozatlan másodrendű tömegerők miatt rázkódásra különösen hajlamos négyhengeres soros motort egyre gyakrabban látják el kiegyensúlyozó segédtengelyekkel vagy a főtengelyre szerelt lengésfojtó tömeggel. Ezek a megoldások azonban a gép tömegét növelik, ezért más szempontból hátrányosnak számítanak. Megemlíthetjük még a BMW kéttömegú lendkerekét, amely a forgattyús- tengely lengéseinek elhangolásával orvosolja a bajt. Sajnos az üzemanyag-fogyasztás csökkentését szolgáló könnyű építési mód nem kedvez a zaj elleni küzdelemnek. A vékony karosszéria-lemezek könnyen berezonálnak és testhangokat továbbítanak, ezenkívül úgy viselkednek, mint egy nagy hangszóró membránja. Számítógépes szimulációval, a prototípus „süketszobában" történő zajvizsgálatával a zajok jórészét ki lehet küszöbölni, a maradékon pedig meglehetősen súlyos és költséges hangszigetelő rétegek felragasztásával segítenek. Mikor azonban végre sikerült elérni, hogy a minta- példány kellően halk legyen, jönnek a csalódások, a sorozatban előállított kocsik a gyártási tűrésekből adódó eltérések miatt már egészen másképp viselkedhetnek, és az alattomos ellenség elleni küzdelem kezdődhet elölről. Ez a sziszifuszi küzdelem indította a híres angol sportkocsigyár, a Lotus mérnökét, Malcolm McDonaldet arra, hogy a hagyományostól merőben eltérő módszerrel, az aktív zajelfojtással próbálkozzék meg. Az eljárás elvét mindenki ismeri a fizikából: azonos amplitúdójú, de ellenkező fázisú hullámok kioltják egymást. A zajt eredményező hanghullámokkal megfelelő ellenhullámokat szembeküldve a rezgés megszűnik, csendet kapunk eredményül. A régóta ismert elv gyakorlati felhasználása azért váratott magára mostanáig, mert nem állt rendelkezésre a pontosan „megfelelő" ellenhullámok keltésére alkalmas berendezés. A rendkívül gyorsan reagáló számítógép azonban erre is alkalmas. A Lotusnál kidolgozott találmány, az Anti-Noise (ellenzaj) a következőképpen működik: a fejtámlában kétoldalt kis mikrofonokat helyeznek el, amelyek az ember fülébe jutó hanghullámokat felveszik és a mikroszámítógépbe vezetik. Az elemzi a rezgéseket és kiszámítja az elfojtásukhoz szükséges ellenrezgések frekvenciáját (hangmagasságát) és amplitúdóját (erősségét) - természetesen mindezt rendkívül rövid időközönként, alkalmazkodva a zaj állandó változásához. A kijövő jelet 40 W teljesítményű erősítő továbbítja az ülések alatt elhelyezett közönséges autórádió hangszórókhoz, amelyek önmagában zajnak számító hangja kioltja az eredeti zajt. A készülék egyelőre egy keresztben álló négyhengeres motort tartalmazó fronthajtásos japán kocsiban áll kipróbálás alatt - a márkát természetesen titokban tartják. A kocsi eredetileg átlagosan viselkedett: kisebb fordulatszámokon eléggé csendesen működött, de 5000/min. felett kellemetlenül erős támadást intézett a bennülök dobhártyája ellen, a zajszint fejmagasságban elérte a 84 dB(A)-értéket (harmadik fokozatban, 110 km/h-nál). A helyzet azonban egy csapásra megváltozik az Anti-Noise bekapcsolásakor, a műszer ugyanis 9 decibellel kevesebbet mutat és az utas szubjektív érzése szerint a zaj a felére csökkent. Az olcsó japán kisautóban olyan csend lesz, ami csak a drága luxuskategóriában szokásos. ZÁ\ö©0ö NISSAN - Visszatérve a Párizsi Szalonra, az autógyártók zöme erre a kiállításra összpontosítja a figyelmét. Ebből a Nissan sem kivétel. Ezen a seregszemlén mutatja be a cég a méltán népszerűvé vált Silvia utódját, a 200 SX-et. Ez a kétszer két üléses kupé elsősorban a többi szigetországi autógyártónak jelent majd konkurenciát. A gyár megmarad a hagyományos építési mód mellett, vagyis a kocsi hátsókerékhajtásos lesz. Igaz, a motor már hengerenként négyszelepes. A gyár Prairie típusa szépségben elmaradt a kívánalmaktól, ezért formásabb karosszériát készítenek hozzá. A modell állítólag a Renault Espace. A népszerű Patrol terepjáró új fazont kap, erre nagy szüksége van, hiszen az európai piacon egyre többen keresik a szép formájú, minden terepen átgázoló autókat. • AUDI - Október végén gördül le a futószalagról a l/8-as motorral szerelt 100-200-as típus. A 3562 köbcentis erőforrás hengerenként • négyszelepes, teljesítménye 185 kW (250 LE), 5200 ford/perc. • Csúcssebessége 245 km/ó. Még ez évben a 200-as Quattro 5 hengeres turbós motorja hengerenként négyszelepes változatban is • piacra kerül, amelynek teljesítménye 162 kW (220 LE). • VOL VO - Új típus a 440-es. Ez a kocsi Hollandiában készül, és már a nagy sikert aratott 480-as szerkezeti egységeit örökölte. A távo- labbi tervek szerint kombi kivitelben, valamint dízel- és turbódízel « változatban is szeretnék a piacra dobni. RENAULT - A legnagyob sláger most a 19-es típus. Ezt a kocsit is, mint a Fiat a Tipót, a VW Golf konkurensének tekintik. Az tény, hogy a híres olasz formatervező, Giorgio Giugiaro remek munkát végzett. A kérdés csupán az, hogy a wolfsburgiak milyen ütőkártyát tartanak • a kezükben. tr Ő sszel számos olyan veszélyforrás jelentkezik a közutakon, ami más évszakban ritkán fordul elő. Az egyik az, hogy az utak gyakran nedvesek, sárosak. A legtöbb kellemetlenséget azonban a köd okozza. Amikor a látási viszonyok nagyon rosz- szak, legjobb tehát otthon maradni. Néha azonban ilyenkor is menni kell. Ezért sem árt emlékeztetni a közlekedési szabályzatra, amely egyértelműen kimondja, a járművezető csak olyan segességgel haladhat, hogy a belátható távolságon belül meg tudjon állni. A rendelkezést azonban sajnos nem minden gépjárművezető tartja tiszteletben. Ez különösen akkor tapasztalható, ha a gyorsabban haladó gépkocsik a lassabban haladók mögé kerülnek. Rendszerint akkor kezdődnek a nyaktörő előzési mutatványok, az előző jármű gyakran sötétbe és ismeretlenbe hajt, nagy tehát a kockázat. Eltekintve azonban az előzéstől, a ködben való gyorshajtás önmagában is nagyon veszélyes, hiszen nem lehet megbízni a becslésben, a járművezetői képességekben. Mindig érvényes, de ősszel különösen aktuális jótanács, hogy a gépjárművezető ne kockáztasson. Nagyobb figyelmet érdemel ilyentájt a vadveszély is. Minden nagyvad ugyanis rendszerint a késő esti, éjszakai és a hajnali órákban mozog, ekkor vált ki a sűrűből, és útja sokszor keresztezheti a közutat. Ha az úton a gépjárművezető vaddal találkozik, ajánlatos az útviszonyoknak megfelelően fékezni, a fényszórókat tompítani vagy megállás után - a világítást kikapcsolni. A szarvas - főként ilyenkor ősszel a bőgés idején - de más állat is többnyire csapatban jár, ezért az előbbi manővert akkor is ajánlatos a gépjárművezetőnek végrehajtania, ha az első vad átfutott a kocsi előtt, A csapat többi tagja ugyanis követheti a vezérállatot. Ha az ütközés már elkerülhetetlen a gépjárművezető jobban teszi, ha nem kapkodja a kormányt, és nekimegy a vadnak - így elkerülheti a sokkal veszélyesebb árokba vagy szakadékba zuhanást. Ha az ütközés már megtörtént, a gépjármű vezetője köteles a legközelebbi nemzeti bizottságon, a rendőrségen vagy a vadásztársaságnál a balesetet bejelenteni. Ha ezt elmulasztja, ‘‘és az elgázolt vadról úgy „gondoskodik" hogy a csomagtartójába emeli - büntetendő cselekményt követ el. Különben a vadász- társaság - de a biztosító is - csak akkor fizet kártérítést, ha a bejelentést követően módjukban állt a baleset körülményeit megfelelő módon tisztázni. KANIZSA ISTVÁN Most még óvatosabban! 1001 tanács autósoknak Aktív zajcsökkentés A elhelyezése az autóban. A mikrofonok és a hangszórók a kereskedelmi forgalomban kapható egyszerű, olcsó áruk
