Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-23 / 38. szám

TUDOMÁNY A -j elektronikus építőelemek MZ mérete az utóbbi két évti­zedben kétévenként a felére csök­kent. A miniatürizálás fejlődésének eddigi irányából felismerhető, hogy az építőelemek felépítésének fejlő­dése atomi méretekhez vezet. Ez a tendencia, amely a molekuláris vagy funkciós elektronikában is ki­fejlődik, arra mutat, hogy a jövő integrált kapcsolói elérhetik a mole­kulák méreteit. A jelenlegi félvezető­technikai fejlődés egyik következ­ménye lehet a következő kb. 30 év­ben, azaz a XXI. század elején a bio­elektronika kialakulása. Ez azt je­lenti, hogy a biológia, különösen a biokémia és a mikroelektronika egy új technológiát hoz létre. A „klasszikus" mikroelektronikát egyre több és több bioelektronikai technológiával egészítik ki. Lehetsé­ges, hogy az ember központi ideg- rendszerének élve a jövőben az in­formációfeldolgozás mikroelektroni­kai megvalósításának hasznára válik. BIOSZENZOROK Az elmúlt években a „biotechno­lógia" megnevezés egy új szakterü­letet, egy elsöprő fejlődést jelölt, amely alatt a népgazdaság egyik kulcstechnológiáját is értettük. TECHNIKA hoz hozzáilleszthető. Számos fel­használási területe van. A klinikai diagnosztikában és az élelmiszeriparban a legtöbb fontos anyag pl. glükóz, keményítő, karba- mid stb. elektrokémiailag közvetle­nül nem mérhető. A kiút egy enzim- reakció végrehajtásának elektroni­kai felhasználása. Bioszenzorokkal lehetne a szennyvizet ellenőrizni, a káros anyagok koncentrációját megállapí­tani. Az egyes mérőhelyek adatait egy központi számítógépre vezet­hetnék. Mint az ember „fedélzeti számító­gépe", egy bioszenzor ellenőrizhet­né az egészség szempontjából lé­nyeges biokémiai anyagokat (pl. ko- leszterin-bioszenzor felhasználása a szívinfarktus megelőzésére). Az anyagcsere vagy a növekedé­si folyamat bonyolult szabályozási rendszerének ma használatos bio- szenzorai gyakran még nem állják meg teljes mértékben a helyüket. Ezek az ilyenfajta vezérléshez túl lassúak. A bioszenzorokkal kapcsolatos kutatásokban nehézséget okoz a bi­ológiailag aktív réteg alkalmasabbá tétele, különösen a stabilitás szem­pontjából, s probléma a mérési tázott a vezetési mechanizmus a biokémiai struktúrákban, és a fémek beágyazása a fehérjemolekulákba, hogy ezt felhasználva az elektromos működési számítógépes rendszer létrehozható legyen. Bioszubsztrátként leheletvékony rétegek szolgálhatnak. Ehhez elekt­ródákat kell kiépíteni, amelyeken ke­resztül az enzimek be- és kikapcsol­hatok. Az enzimek alkalmazásakor a kémiai reakcióban nem léphet fel lényeges hőmérséklet-változás, hogy a magas hőmérséklet - amely a nagyteljesítményű számítógépek fejlesztésében akadály - elkerülhető legyen. BIOSZÁMÍTÓGÉP Ilyen biochipekkel a nagy bioszá­mítógép alapelemei megteremthe­tők lennének. A jövő kapcsolóinak építőkövei fehérjékből állnak majd. Néhány fehérjemolekula, amilyen pl. a DNS (dezoxi-ribo-nukleinsav), mint a sejtek információinak eoye- düli hordozója, jól ismert. A biotech­nológia lehetőséget teremt a DNS gyártására, és ezek segítségével bármely fehérje előállítható, így adottak a lehetőségek a géntechni­ka számára a céltudatos genetikai manipulációra. BIOELEKTRONIKAI ÚJDONSÁGOK A biotechnológia az általános gondolkodásban biológiai eljárást és annak az iparban való alkalmazását jelenti. A mikrobiqlógia és a bioké­mia szoros kapcsolatban állnak a kémiai technológiával és az alkal­mazástechnikával. A felhasználási lehetőségekre, többek között a bio­szenzorok vannak hatással. A bio­szenzorok olyan biológiai paraméte­rek méröérzékelői, mint pl. a megha­tározott anyagok jelenléte, az ionok vagy sejtek aktivitása, a hang, a nyomás vagy a hőmérséklet. Eh­hez biológia vagy kémiai reakciókat használnak fel, amelyeket elektro­mos jellé alakítanak. A bioszenzor elvileg egy biológia­ilag, illetve biokémiailag aktív réteg­ből, és egy elektronikus transzmit- terből, átvivőből tevődik össze. A ki­mutatandó anyag speciális felisme­réséhez egy ilyen réteg enzimből, mikroorganizmusból vagy antitest­ből állhat. Az enzimreakciók ter- misztorral és térvezérlésű tranzisz­torral kombinálhatók. A tranziszto­ron keresztül a legtöbb enzimreak­ció során keletkező hő mérhető, és egy arányos elektromos feszültség­hez hozzárendelhető. A térvezérlé­sű tranzisztor struktúra: egy szigete­lőrétegen, egy biológiailag aktív en­zimrétegen található. Biokémiai re­akció esetén a mérendő anyagban történő változás a tranzisztor határ­felületén töltéselosztás-változást eredményez, és így elektromos jellé alakítható (ábra). Az enzimek olyan fehérjék, ame­lyek minden élő biológiai rendszer­ben az anyagátalakítást irányítják anélkül, hogy közben önmaguk megváltoznának. Mint biológiai ka­talizátorok, különleges szerepet ját­szanak a biotechnológiában. A bioszenzorok a lejátszódó bio­lógiai-kémiai reakcióról mért para­méter-átalakítást irányítják anélkül, hogy közben önmaguk megváltoz­nának. Mint biológiai katalizátorok, különleges szerepet játszanak a bio­technológiában. A bioszenzor a lejátszódó bio­lógiai-kémiai reakcióról a mért para­méter átalakításán keresztül egy elektromos kimenőjelet szolgáltat, amely elektronikus úton erősíthető és digitalizálható. Az átalakító egy­ség lehet gázfázisú optika, ionsze- lektiv elektróda avagy kémiailag ve­zérelhető félvezető. Kijelző elem­ként optoelektronikus, elektroké­miai, piezoelektromos vagy kalori­metrikus detektorok szolgálnak, amelyek a koncentráció változását, illetve a reakciók hőmérsékletét ér­zékelik. A biológiailag aktív anyagok és mikroelektronikai technológiák összekapcsolása a méréstechnika forradalmához vezethet. A viszony­lag könnyű mérhetőségen kívül egy bioszenzor minden lényeges anyag­O Táplálás n Elv«z«tés / Kapu mnznnnmnm \ n-ü wwwwwwwww E p-Si Z////J tnzin Ionsz«l«lctív rét«g Szigetelő eredmények reprodukálhatósága is, különösen ha az kivételes alapálla- potjel-arányt tartalmaz. A technikai felhasználás során a magas hőmér­séklettel szembeni stabilitást is fi­gyelembe kell venni. Általában ne­hézséget okoz biológiai, biokémiai és kémiai komponensnek összekap­csolása a mikroelektronikával fizikai úton felhasználható jel képzése cél­jából. A fejlesztések célja az intelli­gens szenzor integrálása a mérő- erősítővel. A jövőben az elektronikus és ké­miai, illetve biológiai rendszerek kö­zötti összekötő kapcsok (pl. a mikro- kémiai tranzisztorok) a polimerek ala­pozhatok. Ezek elvileg változtatják tulajdonságaikat, ha kémiailag oxi­dálják vagy redukálják őket. így pl. a polipirrol oxidálva elektromosan vezető, redukálva pedig szigetelő. A két állapot közötti ugrás megfelel egy Zener-potenciálnak. BIOCHIPEK A további miniatürizálás a bio­szenzortól a biochiphez vezet. Ez alatt biológiai, illetve szerves kap­csolószerkezetet kell érteni, amely­ben atomok, elektronok és moleku­lák manipulációján keresztül jönnek létre a molekulaépítésüknek megte­lelő tulajdonságú struktúrák a szük­séges funkciók megvalósításához. Elvileg a szerves chipnek olyan álla­potban kell lennie, hogy vagy infor­mációkat tároljon, vagy kapcsoló­funkciót gyakoroljon, ha fénnyel vagy elektromos árammal aktivizál­ják. Jelenleg még nem annyira tisz­a kapcsolófunkció valamilyen fajtá­jával, amely a kapcsolóstruktúrában való alkalmazást lehetővé teszi. A molekulán belüli vezetési mecha­nizmus magyarázata a molekuláris elektronika továbbiakban megoldha­tó alapproblémája. A félvezető-tech­nológia elektronikus töltésátmene­teivel összehasonlítva a szerveské­miai kapcsolatok fizikai-kémiai reak­ciói során ez lényegesen alacso­nyabb energiaszinten és jelentősen kisebb dimenziókban megy végbe. A biológiai kapcsolók előnyei nyil­vánvalóak. A biochipek a molekulák nagyságrendjében funkcionálnak, azaz nanométeres méreteik vannak. Szoliton bázison csaknem érzékte- lenek az elektromágneses rezgé­sekre, aminek katonai jelentősége is van. Egy lehetséges bioszámítógép nemcsak százszor kisebb lenne, ha­nem százszor nagyobb teljesítmé­nyű is, mint a jelenlegi számítógé­pek. A műveleti sebesség milliárd- szorosra nőhet. Azt, hogy egy ilyen jellegű fejlő­dés a biotechnikában reális, mutatja a világszerte ugrásszerűen növekvő befektetések összege a biológiai ku­tatásban. A molekuláris elektronika kutatásai és lehetséges eredményei még vitatottak. Számos probléma vár megoldásra. A kutatási munkák jelenlegi állapota még nem teszi le­hetővé végleges következtetések levonását, de a fizikai, a kémiai, a molekuláris biológia és a mikro­elektronika legújabb kutatási ered­ményei megalapozzák az optimiz­must. Dr.HELYEY ISTVÁN Bioszenzor, mint a biokémia és a mikroelektronika közötti összekötő kapocs Az enzimmel összekapcsolt fe­hérjének olyan képességei vannak, hogy különböző kémiai reakcióban fémmel vagy műanyaggal meghatá­rozott helyen tud összekapcsolódni. Ebben az összefüggésben, mint or- ganometallikus egységek alkotói is szerepelhetnek. Ilyen jellegű kémiai képződmények jönnek létre szén­hidrogén-tartalmú láncokon, ame­lyek réz- vagy ezüstatommal sósze- rü vegyületet alkotnak. Erős elektro­mos mező vagy intenzív fénybesu­gárzás hatására tranzisztorszerű kapcsolófunkció váltható ki bennük. Kétdimenziójú struktúra szerves anyagon bioszenzorhoz vezet, amely legalábbis rövid időtartamon belül alkalmazható. A fejlődés további útja az átmenet a kétdimenziós biochipröl a három- dimenziós felépítésre. Többrétegű struktúrák képzése biokémiai anya­gokból viszonylag könnyű. Itt a réte­gek nem illeszkednek össze, csupán egymásra vannak helyezve. Az elektronokon kívül további ré­szecskéket kell megvizsgálni, ame­lyek a molekulákban, mint jelátvivók szóba jöhetnek. így nemcsak a foto­nokra és excitonokra (elektron-lyuk pár, amely a Coulomb-erők hatásá­ra keletkezik) gondolhatunk, hanem fononokra (korpuszkuláris rácsrez­gés), és szolitonokra (elektrontöltés­sel rendelkező részecske, amely az elektronoknál lassabban, de ener­giaveszteség nélkül pl. a molekula­láncban elmozdul) is, valamint szá­mításba vehető a szupravezetés is. Minden részecske rendelkezik MIT HOZZON MÉG AZ ÚJ TECHNIKA? A munkavégzés fizikai tényezői elsősorban a zaj, a por, a mikro­klíma, a térbeni elhelyezkedés, a tisztaság, a világítás nálunk a környezet legkevésbé kielégítő összetevői közé tartoznak és a dolgozók nagy többsége elégedetlen az adott feltételekkel. Legin­kább a gépiparban dolgozók panaszkodnak. Az ismételt kutatások és az időszakos felmérések összehasonlí­tása azt mutatja, hogy az emberek elégedettsége a munkakörnyezet fizikai összetevőivel, évröl-évre inkább csökken mint emelkedik. Ez nemcsak a dolgozók növekvő igényeinek tudható be, amely termé­szetesen ezen a téren is megmutatkozik, hanem sok esetben a fizikai feltételek abszolút értékben is romlanak egyes munkahelyeken. Főleg a zajszint növekedése tekintetében kritikus a helyzet, mivel ez még az új, vagy modernizált részlegeken sem mindig csökken. Noha, a munkakörnyezet fizikai hatásaival szembeni elégedettség csökken, a dolgozók nagy többsége elismeri, hogy azok a változások, amelyeket a műszaki haladás hozott magával a termelésbe, javították a munkakörülményeket. Ebből arra következtethetünk, hogy a mun­kahellyel szembeni igényesség gyorsabb ütemben növekszik, mint ahogyan halad a termelés olyan műszaki-technológiai megújulása, amelynek része az ergonómiai, formatervezési és higiéniai szem­pontból való fejlesztés is. A legnagyobb mértékben a munkavégzés fizikai feltételeinek javításához a gépiparnak kellene hozzájárulnia, mégis ebben az ágazatban a legkevésbé kielégítő a helyzet. Ez azt is mutatja, hogy az új technika tervezésénél nem veszik figyelembe az ilyen jellegű követelményeket, s ha igen, csak minimális mértékben. Az utóbbi évek változásai, amelyek a munkakörülmények értékelé­sében bekövetkeztek, ezen a területen is változásokat kényszeríte­nek ki. Amíg ugyanis a környezet hatása a teljesítményre kevésbé mutatható ki, addig a szociális klíma egészével, s főleg a fluktuációval szoros kapcsolatban van. A dolgozók egyre gyakrabban szüntetik meg munkaviszonyukat az olyan vállalatoknál, ahol rosszak a környe­zet fizikai összetevői. Az előrelépés érdekében leginkább az automatizált termelés hatásait kell figyelembe venni, mivel ez a modernizáció leginkább progresszív útja, itt kell figyelni mennyire elégedettek a dolgozók környezetükkel. Úgy mutatkozik ugyanis, hogy a fejlődés jelenlegi szintjén az automatizálás kedvezően befolyásolhatja a környezetet, és segít a por, a nagy hömérsékletváltozások, a kigözölések, a gázképződés, a rázkódás, a hideg, a nedvesség, a tűz- és robbanásveszély, a rendetlenség, vagy a piszok okozta környezet- romlás kiküszöbölésében. Az automatizálás ugyan jelentős konstruk­ciós és egyéb problémákat is magával hoz, ezeket azonban a válla­latnak saját érdekében meg kell oldania. A legnehezebb a helyzet a zajszint csökkentésével, mivel nem egyszer az új műszaki megol­dás éppen ennek növekedésével jár együtt. A magasabb szintű automatizálás esetében azonban ez szinte megengedhetetlen, nem­csak a dolgozók egészségvédelme szempontjából, hanem azért is, mert bizonyos műszaki színvonal elérése után a berendezések már „maguk" is egyre érzékenyebbek lesznek saját munkahelyi körülmé­nyeikkel szemben. -T­A STRESSZ ES AZ IMMUNITÁS A Szpvjetunió Újítási és Felta­lálási Állami Bizottsága beje­gyezte azt a találmányt, amelyet a moszkvai Mecsnyikov Közpon­ti Vakcina és Vérsavó Intézeté­ben és a Sport Orvosi és Bioló­giai Problémáinak Központi Inté­zetében dolgoztak ki. Az, hogy a súlyos testi és lelki megterhe­lés (stressz) után az ember le­gyengül és pihenésre van szük­sége, jól ismert. Ezeknek az ál­talános jelenségeknek azonban teljesen valós biokémiai alapjuk van: módosul a vér, a verejték és egyéb váladékok összetétele. A stresszkörülmények között el­tűnnek a szervezetből bizonyos immunoglobulinok, - a védettsé­gért felelős fehérjemolekulák. Két hét szükséges ahhoz, hogy újra megjelenjenek, nyugodt kö­rülmények között. Ez idő alatt megnő a veszélye annak, hogy az ember megbetegszik. Ezt jó tudni ahhoz, hogy különböző helyzetekben helyesen viselked­jünk. ÓRA AZ ÁLMOSSÁG ELLEN Páratlan óra-kollekciót gyűj­tött össze egy karagandai (Ka­zahsztán) geológus, B. Zebnyic- kij. Húsz éve hódol gyűjtői szen­vedélyének. Van például egy órája, amely az őrök éberségét ellenőrzi. Ebbe az elmés szerke­zetbe papírszalagot kell betölte­ni, amelyet a szerkezet elkezd lassan tekerni, miközben minden egész őreikor egy csengettyű szólal meg. Erre a csengettyű- szóra az őr köteles a papírszala­got egy tűvel átlyukasztani. Az óra felnyitása után leellenőrizhe­tő, mennyire éberen teljesítette a szolgálatot. ÚJ MESTERSÉGES SZEMLENCSE Sárgás színű új polimer anya­got hoztak létre szovjet kutatók- ez az anyag ugyanazokat a fénysugarakat fogja fel, mint egy középkorú ember szemlen­cséje. E polimérböl most Szpektr néven mesterséges szemlen­cséket készítenek. A korábbiak­tól eltérően a Szpektr fényszúró­ként is működik. A természetes festéknyagot tartalmazó új szemlencséket már néhány száz betegnek be is ültették. A több mint hároméves klinikai tapasz­talat mutatja, hogy az új lencsék megbízhatóan óvják a recehár­tyát a túr erős fénytől. PLASZTIKBANKÓ Papír helyett műanyagból ké­szül az új ausztrál 10 dolláros, amelyet a napokban hoztak for­galomba. A forradalmian új - fe­lettébb tartósnak ígérkező- bankjegy kibocsátását késlel­tette, hogy az első példányokon hibát fedeztek fel: észrevették, hogy Cook kapitánynak, Auszt­rália felfedezőjének szivárvány­színű hologramja összegyúrés- sel eltávolítható, illetve eltorzít­ható (APN)

Next

/
Oldalképek
Tartalom