Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-23 / 38. szám
E lőször a savanyúvizel kortyolva gondoltam a tájra. ízét éreztem, s ez az iz marasztalóan felfrissített. Biztonságban éreztem magam. Máskor félelem fog el, ha ismeretlen tájakon járva arra gondolok, hogy sehol sem találok vizet. Erdőben kószálva egyre csak azt lesem, hol bujkál a bokrok alatt egy-egy erecske, amely még száraz nyarakon is összegyűlik a csapásokon járó vadállatok lábnyomában... Tiszta, iható vizű karsztforrásokhoz térek meg ma is, otthont kereső csavargásaimból. Úgy kortyoltam hát a savanyúvizet, mint tették ama „jó palócok" és társaik ezen a tájon, ahol Mikszáth Kálmán született. Az Ipoly völgyéből Szklabonya (Sklabiná) felé autózva Így hát „megizleltem" a tájat. A Mikszáth-ház tiszta, rendezett udvarába lépve erősebben markoltam a kapu kilincsét, nehogy kiszaladjon a kezemből, s zajt csapjon. Várakozásomat fokozza a csend, amely megüli az alakját vesztett épület udvarát. Olykor a rend is lehet zavaró. Megfosztja lényegétől az ember alkotta teret. Merev egyenességek, sarkos egyértelműségek, ötlettelenség, rideggé vakolt falak dalmas szokásokról, népviseletekről készített fotói révén került tudatomba. Sokáig hittem azt, hogy ott még elvétve népviseletben járó anyókát is látok majd. Ezen a nyárvégén az öregek is halandókká lettek. Könyvtárat, elöljárót és művelődési házat keresve lettem fültanúja egy sírhely körüli családi perpatvar utózöngéinek. Miután megkaptam a tájékoztatást, egy emelettel lejjebb mentem... Könyvtár, művelődési ház és nemzeti bizottság a két esztendeje átadott épületben. Az előcsarnok faliújságain ugyanúgy nem látok magyar nyelvű feliratot, mint az épület homlokzatán. Az előcsarnokból nyíló könyvtárhoz hasonló kevés helyen van. Itt nem szorították egymáshoz a polcokat, s az olvasni vágyó ember sem kényszerül oldalazva haladni közöttük. Első pillantásra lánynak nézem Jakab Anettet, pedig mint kiderült, újdonsült fiatal- asszonnyal beszélgetek:- Ideiglenesen vagyok könyvtáros. Munkaidőm telét töltöm itt, a másik felében népművelő vagyok. Ha az utóbbiban több Ennek a háznak a helyén állt egykor Mikszáth Kálmán szülőháza Tájak, írók, emberek Irodalmi barangolás Nógrádban J SZÚ . IX. 23. szögletessége és az egyentablók fogadják az ide tévedt kiváncsi tisztelgőt. A fiatal Mikszáth romatikus történetei, de még realista környezetrajzai is ellentétesek a szklabonyai Mikszáth-emlékház tárgyi világával. Ha nem köszönne rám ismerősként az itt alkalmi munkát vállaló Urbán Aladár pedagógus, talán visszafordulnék. A „hely szellemét" most erösiti az a kiállítás, amelyet idén nyáron az idelátogatók az ó értő, meleg hangú kalauzolása mellett nézhettek végig. Szeptemberben már nem ül ott, az ajtó melletti sarokban szorított egyetlen asztalnál, amelyen magnetofon, könyvek, iratok és a vendégkönyv áll. Ez a hely a nyáron egyszerre íróasztala és ebédlő- asztala volt.- Az itt töltött két hónap alatt volt időm átgondolni ennek az emlékháznak és egyáltalán a környéken található irodalmi emlékhelyek sorsát. Hosszú várakozás után végre elkészültek a Mikszáth-házból eddig hiányzó kétnyelvű, magyar és szlovák tájékoztató szövegek. Persze a magyar feliratokban elég sok helyesírási hibát kellett kijavítanom. Mindeddig nemigen használtam a most felújított hangfelvételt, amely egy orsós magnetofonon szólaltatható meg. Úgy érzem magyarszakos pedagógusként tudok annyi irodalmi, történelmi és helyi információt nyújtani, hogy a látogatók meg legyenek elégedve. Tapasztalataim szerint az emberek nemigen szeretik a távolságtartó „gépi szöveget". A magnetofont nem lehet megkérdezni. Viszont az év többi hónapjaiban a szomszédban lakóktól kérhető el a ház kulcsa, s olyankor nem marad más, csak a hangfelvétel. Ottjártamkor augusztus közepe volt. Lefutóban a turistaidény, egyre gyérebben érkeztek a látogatók. Ennek ellenére a rég megígért út menti tájékoztató tábla mindaddig nem került a helyére. Urbán Aladár mutatott egy levelezőlapot is, a Mikszáth Kálmánról készült legismertebb festmény reprodukciója. Ebből is csak egyetlenegy volt mutatóba. Nem tudom, milyen anyagi befektetést igényelne két-három ezer darab kinyomtatása. Igény bizonyára lenne rá. Végre kiegészülnének a tárlókban látható Mikszáth-kötetek is. Aligha kétséges, hogy a Nagykürtösi (Verky Krtis) járás esetében oly jól működő baráti kapcsolatok keretén belül a balassagyarmati városi vagy a Nóg- rád megyei művelődési intézmények ne kölcsönöznének számos Mikszáth-kötetet. A szlovák tájhoz is kötődő író valamennyi szlovákul megjelent művének egy-egy példánya ott állhatna a kiállításon. Tájékoztató kiadványról pedig egyelőre csak hallani lehet... A ligha véletlen, hogy ezen a tájon kezdett íróként álmodni Mikszáth. Még ma is elvarázsolja az erre járót a szinte érintetlen természet. Közel hajolva hozzá szederindák, kékülő kökénybokrok, akácosok, szálas gyertyánosok, bükkösök kerülnek szemünk elé. Márpedig az ilyen közelhajlás nélkül aligha látunk valamit is. A csallóközi falvak növénykultúráinak látványához szokott szem megakad az Ipoly-völgy táji archaisztikusságán. Errefelé mintha minden nagyobb erőfeszítést, több elszántságot kívánna az emberektől. Jómagam, gömöri voltom hatására, otthonosabb vagyok ebben a tájban. Az emberek sorsa, az elvándorlás, a maradók tétovasága, az öregek magánya s az itt élő fiatalok felemás gondolkodása foglalkoztat. Bússá (Busince) először Nagy László, a Mulyadról (Mul'ad) elszármazott fotóművész családi kapcsolatai és az ottani lakomunkám akad, akkor lecsípek az előbbiből. Szlovák gimnáziumban érettségiztem, s ezt a munkát betanítás után végzem. Nem nehéz a könyvtárosság, az ember hamar belejön. 4900 kötet van a polcokon, nagyjából fele-fele arányban oszlanak meg a magyar és a szlovák könyvek. Tavaly 435 Két tabló a Mikszáth-kiállítás anyagából (Urbán Aladár felvételei) kötettel gyarapodott az állomány, ebből 167 kötet volt magyar nyelvű. A fiatalok közül egyre kevesebben olvasnak magyarul. Leginkább a magyar népmeséket szeretik, a felnőtt olvasók pedig Jókai, Mikszáth, Krúdy, a Bronté-nővérek és Rejtő Jenő műveit keresik. Idén százhetvenhét olvasó iratkozott be. Valószínű, hogy az évi tervet sikerül teljesíteni. Tavaly .230 olvasó kölcsönzött, idén 240 a tervezett szám. A kérdező újságíró nem tud bizakodni abban, Jiogy a még hiányzó olvasók rendszeresen olvasnának. Augusztus közepétől december végéig csak a statisztikák változhatnak meg, az emberek aligha... e van rejtve a természettől is, mint a világ kiváncsi szemétől, eltakarva, de átahaladva a csekély gáton, egy virágzóbb hon is fejtik a szem előtt. Elevenebb itt minden, mint a külvilágon. Virító rét, melynek csermelyes közepén néhány falu emelkedik. Az ezernyi madár énekétől visszhangzó erdő kellemesebb. - Lakunk egy dombon vagyon, körülvéve egy ángol Ízlésű, majdnem nagy körű kerttől, mely hegyen s völgy ölén fekvén, erdőt, rétet, szőlőt, aklot és tavat is foglal magában, de egy része most igen elhagyatott. E vad csendes magány tehát, mely másnak nem tudom, de nekem igen kimondhatatlan bájt foglal magában, hazám, kedves lakóhelyem." 1939. szeptember 1-jén Alsó- sztregován (Dolná Strehová) írta az idézett sorokat Madách Imre, egy Lónyay Menyhértnek címzett levélben. Az alsósztregovai Madách-kúriának a levélben leírt kertjében az ötvenes években iskolát építettek. Az irodalmi emlékhely természeti és építészeti egysége megbomlott. Ma már kettészakad az egyszintes kúria és az „ángol Ízlésű" kert bezárta tér. Aki most járt ott, aligha lát mást, mint láthatott volna augusztusban. Madách Imre sírhelyét lassan elérte az erdő. Rigel Alajos Ádám- szobrát „megközelítették" a fák lombjai. Az ember tragédiája bemutatásának századik évfordulója alkalmából Nagykürtösön tartott előadást a Madách Színház. A Tragédiában játszó színészekkel együtt felkerestük a sírhelyet is. Az akkor még gondozott sétányokat mára benőtte a fű. A síremlékhez vezető lépcsőket az elmúlt telek fagyai megrepesz- tették, és megbillentették. Jövőre talán már a szobor talapzatát is megsérti a természet. A sétány padjait benőtte a fű, a réten és a kertben a falu tyúkjai kapirgálnak. Sokkal reménytkeltöbb változásokat tapasztaltam a kúria épületében. A két kis saroktornyct már vörösrézlemezek fedték, s a leszedett régi tető kétharmadát már felújították. A járási építövállalat szakmunkásai szemmel láthatóan jó tempóban haladnak a műemlék helyreállításával. A Nagykürtösi Járási Nemzeti Bizottság kulturális osztályának vezetőjével parolázásunk közben kölcsönösen megállapítottuk, hogy már találkoztunk. Ján Stresko egyike volt azoknak, akik a budapesti Madách Színház vendégjátékát a salgótarjáni megyei szervek segítségével megszervezték. Alig négy hónapja vezeti a kulturális osztályt.-Az irodalmi emlékhelyek mai állapota az utóbbi évek hanyagságainak a következménye. Szeretném, ha a helyzet minél előbb javulna. A Mikszáth-házzal kapcsolatban is változtatásokat készítettünk elő. Szeretnénk bővíteni a kiállítási anyagot korabeli bútorokkal, s ennek megfelelően egy méltó kiadványt is készítünk Mikszáth Kálmán életéről. Nemrég jártunk a magyarországi Horpácson, ahol alkalmunk volt megismerni, hogyan ápolják a Mikszáth-emlék- helyet a Nógrád megyeiek. Néhány kiadványt is hoztunk, amelyeket szeretnénk mi is felhasználni. A dossziékból előkerül az egy példányban Szklabonyán már látott képeslap.- Szeretnénk, ha a hozzánk látogatók is vásárolhatnának ezekből a kiadványokból. Sajnos a Mikszáth-művekkel kapcsolaban nem tudok mit mondani. Úgy tűnik, a járási könyvtár igazgatónője mindeddig nem hajtotta végre az utasításomat. ígérem, hogy ebben az ügyben is eljárok. Arról pedig tudomásom van, hogy az útmenti tájékoztató táblát elkészítették, ennek felállításával bizonyára megint csak emberi hanyagságból késlekednek. Remélem a Madách-kúria felújításában a késlekedéseket behozza a járási építővállalat, s időben elkészül ez a műemlék is. Szeretnénk, ha a honismereti múzeum szakértői gárdával kezdené újra a működését. Ebben az épületben majd három állandó kiállítás kap helyet. Elsősorban a Madách Imrével kapcsolatos emlékek, majd a járásunk területén valamikor tevékenykedett valamennyi szlovák és magyar irodalmár életét, munkásságát bemutató kiállítás és a vidék forradalmi, valamint munkásmozgalmi hagyományainak anyaga kerül majd ide. A kerttel kapcsolatban nincs különösebb elképzelésünk. Jó lenne, ha a Csemadok és a Nemzeti Front más szervezetei közösen nyári építőtábort szerveznének Alsósztregován. Ehhez mi minden támogatást megadnánk. I smét el kellene jönni. Másokkal együtt, csallóköziekkel, mátyusföldiekkel, gö- möriekkel, bodrogköziekkel, no meg a közeli nógrádiakkal és hontiakkal. A passzív szemlélődést felválthatná az értékmentő munka. Meglátjuk, lesz-e olyan, aki megérti a felelős járási vezető szavait. Aszályos nyár volt, s az erdő vizei is elapadtak. A savanyúvizek, a karsztforrások azonban kifogyhatatlanok. Mélyből, kimeríthetetlen tározókból buknak a felszínre. DUSZA ISTVÁN Tyihon Hrennyikov zeneszerző, zongorista, pedagógus, közéleti személyiség. Tevékenységének bármely részét elhagyva, szegényebb lenne a portréja. A mester négy évtizede irányítja a Szovjet Zeneszerzők Szövetségét, tagja a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, vezeti a Baráti Társaságok Szövetségének zenei szekcióját, s számos zenei program lelke és szervezője. A világ jól ismeri őt, mint a moszkvai Csajkovszkij Nemzetközi Zenei Verseny és a Modern Zene Nemzetközi Fesztiváljának elnökét. A moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium professzoraként zeneszerzést tanít. Sok műfajú alkotó, akinek szerzői munkásságát és közéleti tevékenységét Lenin-díjjal, a Szovjetunió Állami Díjával és a Szocialista Munka Hőse címmel ismerték el. A középorosz erdőségek között fekvő ősi Jelec városában született 1913-ban, egy keres- kedösegéd tizedik gyermekeként. Zenei érdeklődése már négyéves korában jelentkezett. Alig hatévesen már írt és olvasott, s 16 évesen már Moszkvában tanult Mihail Gnyeszin zeneiskolájában. A moszkvai konzervatóriumot 1936-ban végezte el, kitüntetéssel. Tehetsége egyszerre több műfajban is kibontakozott. Tizenkilenc éves, amikor zenét ír a gyermekszinház előadásához és kísérőzenét komponál a Vah- tangov színház Sok hűhó semmiért című Shakespeare-bemu- tatójához. Ez utóbbi sziporkázó- an szellemes, ugyanakkor lírikus melódiái ma is élnek. Huszonöt évesen elmondhatja magáról, hogy több szimfónia, zongora- verseny sikeres szerzője. Nyemirovics-Dancsenko rendezésében adják elő Viharban című operáját, melyet a neves rendezőnek ajánlott. Gorkij regénye ihlette híres forradalmi zenedrámáját, Az anyát. írt balettet, s nem restellt kirándulni a köny- nyedebb műfajok világába se. Operettjei - a Száz ördög és egy lány, a Dorotea és az Aranyborjú - népszerűvé tették a mestert. Balettjeit - Szerelmet szerelemért, Huszárballada - a moszkvai Nagy Színház tűzte műsorára. Külön fejezetet tesz ki munkásságában a filmzene. Kompozíciói nem merültek feledésbe, slágerré váltak, a dallamokat milliók dúdolták. Filmzenéinek népszerűsége hazájában csak Nino Rota és Ennio Morricone mércéjével mérhető. Mellesleg a filmnek köszönheti élete soksok mulatságos, olykor meglepő epizódját. A vonat keletre tart című film forgatása közben az egyik színész képtelen volt megbirkózni Hrennyikov dalával. Már nem tudni hányadszor ismételték a felvételt, s igencsak kifára- dóban volt a stáb és a színész. Hrennyikov hirtelen magára kapott egy csíkos matróztrikót, s el- játszotta-elénekelte a jelenetet, ami olyan ragyogóan sikeredett, hogy ez került a filmre. A maestro azóta boldogan emlegeti filmszínészi „múltját". Hrennyikov műveit olyan nagy művészek szólaltatták, meg világszerte, mint Leopold Sto- kowski, Charles Münch, Germán Adler, Willy Ferrero, Or- mándy Jenő. Munkásságától elválaszthatatlan előadói tevékenysége. Zongoraversenyeit legszívesebben maga interpretálja. (APN) Maestro matróztrikóban
