Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-16 / 37. szám

TUDOMÁNYI TECHNIKA év augusztus közepétől október közepéig éjféltájt, déli irányban a Halak csillagképé­ben, kb. 40° magasságban, szokat­lanul erős fényben fog tündökölni a Vörös Bolygó - a Mars, Földünk­nek ez a rejtelmes testvérvilága, amelyről olyan sokat és mégis olyan keveset tudunk. Azért ez a nagy fényesség és tündöklés, mert szep­tember 22-én kivételesen közel jut a Mars a Földhöz, csak 58,8 millió kilométerre lesz tőlünk, s továbbá, mert szeptember 28-án szembenál­lásban - oppozícióban lesz a Nap­pal. Tekintettel arra, hogy az ilyen kedvező oppozíció a századunk vé­géig már nem ismétlődik, itt az alka­lom, ismerkedjünk röviden a testvér­bolygónk titkaival. A Mars a naprendszer negyedik bolygója, amelyet már a babiloniak és az egyiptomiak is jól ismertek és rendszeresen megfigyeltek. Feltűnő vörös fénye miatt már az ókorban a háború istenét személyesítették meg benne, mert a vörös színt a vér­rel és a rozsdás karddal hozták összefüggésbe. A bolygó elnevezése a kaldeu- soknál Nergal, egyiptomiaknál Her- machis, aminek a jelentése Vörös Horusz, araboknál és a perzsáknál Mirich, a görögöknél Ares és a ró­maiaknál Mars. A babiloniak és az egyiptomiak külön szentélyt avattak fel a Vörös Bolygónak, ahonnan mozgását figyelték. Rendkívül érté­kesek a Ni ni ve romjai közt talált ékírásos táblák a bolygó észlelésé­ről az i. sz. előtti 17. századból. A Mars bolygó 227,9 millió kilo­méter középtávolságban kb. 687 nap alatt kerüli meg a Napot. Ellip­szis alakú pályájának a távolsága napközeiben 206,6 millió kilométer, naptávolban 249,2 kilométer. A földi megfigyelő számára a Mars bolygó - és minden külső boly­gó - akkor van a legkedvezőbb helyzetben, ha szembenállásban, azaz oppozícióban van a Nappal. A két oppozíció közt eltelt időt szinodi­kus keringésidönek nevezzük. A Mars szinodikus keringésideje kb. 780 nap, azaz 2 év és 50 nap, tehát a Mars oppozíciói is ennyi idő múlva ismétlődnek. Oppozíciókor minden bolygó este kel, éjfélkor delel és reggel nyugszik, tehát egész éjjel látható és megfigyelhető, s egyben ekkor van a Földhöz is legközelebb. A bolygó megfigyelésére nem alkal­mas időszak, amikor a Nappal együttállásban, azaz konjunkcióban van, mert akkor a Nappal együtt kel, delel és nyugszik s mert ilyenkor a legnagyobb távolságban van a Földtől. A bolygónak viszonylag nagy excentrikussága miatt rendkí­vül változékony a távolsága nem­csak a Naptól, de a Földtől is. A leg­nagyobb földközelben a távolsága csak 55,5 millió kilométer, a legna­gyobb földtávolságban pedig kb. 401 millió kilométer. Mivel bolygótávolsága tág hatá­rok között változik mind a Naptól, mind a Földtől, ezért nagymértékben változik a bolygó látszólagos átmé­rője és a fényessége, azaz a magni­túdója is. A bolygó látszólagos át­mérője a legnagyobb földtávolban csak 3,5" a legnagyobb földközel­ben 25,3". A látszólagos fényessé­ge pedig a -2,8 és a +2,0 magnitú­dó értékek között mozoghat. A már említett nagy excentrikus- ság következtében azonban nem mindegyik oppozíció egyformán kedvező a megfigyelésre. Kedvező oppozícióban a bolygó távolsága nagyon közel van az 55,5 millió ki­lométeres értékhez, s ilyenkor a lát­szólagos átmérője a 25,3" és á fé­nyessége a -2,8 magnitúdó értéket is elérheti. Kedvezőtlen oppozíció­ban a Földtől való távolsága a 102 millió kilométert is elérheti, amikor a látszólagos átmérője csak 14" és a fényessége csak kb. -0,2 magni­túdó. Tekintettel arra, hogy a Föld és a Mars napközelségének heliocent­rikus hosszúsága majdnem azonos, ezért a kedvező oppozíciók augusz­tus végén és szeptember elején, a kedvezőtlen oppozíciók pedig feb­ruár végén és március elején követ­kezhetnek be. Az ez évi Mars-oppozíció szep­tember 28-án következik be, de a legnagyobb földközelségben szeptember 22-én lesz a Vörös Bolygó, amikor távolsága a Földtől 58,8 millió kilométer, látszólagos át­mérője 23,81" és a fényessége -2,5 magnitúdó lesz. A bolygó látszóla­gos átmérője augusztus 19-tól szep­tember 23-ig, azaz 35 napig na­gyobb lesz mint 20", ami a megfi­gyelő csillagász számára azzal az előnnyel bír, hogy elegendő 10-sze- res nagyítás és már látni a bolygót, vagy 100-szoros nagyítás, amikor a bolygó korongját olyan nagynak látjuk, mint a Hold korongját szabad szemmel. Az elmúlt száz évben a legkedve­zőbb Mars-oppozíció 1877-ben volt, amikor a Mars 55,53 millió kilomé­terre megközelítette a Földet, s lát­szólagos átmérője 25,3" volt. A 20. század legkedvezőbb Mars-oppozí- ciója 1,924-ben volt, amikor a bolygó távolsága 55,76 millió kilométer s látszólagos átmérője pedig 25,1" volt. Az ez évi Mars-oppozíció sem .nagyon marad el a két nagy oppozí­ció mögött. Ma már tudjuk, hogy a Marson nincs semmilyen élet, s ezért nem hisszük, hogy Wells képzelet szülte félelmetes marslakói felhasználják ezt a kedvező földkö­zelséget arra, hogy látogatásukkal megtiszteljenek bennünket. Ellen­ben nagyon sok hivatásos és amatőr csillagász, távcsövekkel felszerelve mindent megtesz annak érdekében, hogy égi szomszédunk titokzatos vi­lágáról való ismereteinket gyara­pítsa. Habár századunk elején a csilla­gászok a Mars-lakók létezésében már nem hittek, továbbra is feltéte­lezték, hogy a Marson dús növény- takarónak kell lennie. A marsbéli élet létezéséről szóló heves tudományos viták csak az 1971 és 1976-os évek­ben csitultak el teljesen, amikor a szovjet MARSZ-szondák és az amerikai MARINER-9 és a VIKING- szondák a bolygó közvetlen közelé­ben vagy a bolygó felszínén végez­tek méréseket, és krátereket, hegy­ségeket, hegyláncokat, nagy kiterje­désű síkságokat, homoksivatagokat, szakadékvölgyeket és valószínűleg szénsavhóval födött sarkvidékeket fedeztek fel. A nagy kiterjedésű fol­tok, síkságok és a fehér sarkvidék már 100-szoros nagyítással is látha­tók. Ugyanakkor a sokat vitatott „marscsatornáknak" nyoma sincs a bolygó felszínén, ahol túlsúlyban vannak a különféle vas-oxidok, amelyeknek a mállási termékei vas­tag vörös színű porréteggel borítják a bolygó felszínét. Innen ered a bolygó feltűnő vörös színe. A bolygó felszínén gyakran hatal­mas porviharok tombolnak, amelyek több kilométer magasba emelik a vörös homokot, és a viharok se­bessége gyakran eléri a 400 kilomé­ter óránkénti sebességet is. Például az 1971. évi nagy homokvihar magja 2400 kilométer hosszú sávot alko­tott, és egymillió négyzetkilométeres területet fedett be. Ez körülbelül nyolcszor nagyobb, mint Csehszlo­vákia területe. Ezek a nagy porviha­rok is láthatók földi távcsövekkel. A Marsnak két kicsiny holdja van: a Phobos és a Deimos, amelyek, mert nagyon gyenge fényűek és mert túl közel vannak a bolygó fé­nyes korongjához, amatőr-csilla­gász távcsövekkel nem figyelhetők meg. Feltételezzük, hogy a mostani nagy Mars-oppozíció is nagymér­tékben gazdagítja tudományos is­mereteink kincsestárát, s akkor a hi­vatásos és az amatőr csillagászok szorgalmas és buzgó fáradozása meglelte a jutalmát. MOLNÁR IVÁN SZÓBÓL ÉRT A REPÜLŐ A Lockheed Corporation „Voice Recognizer" néven kifej­lesztett egy olyan rendszert, amellyel a repülőgép a földről emberi hanggal irányítható. A hang gazdájának parancsait mikroszámítógép azonosítja, majd a repülőgépre sugározza. Ez utóbbi lehet akár felderítő katonai, akár mezőgazdasági célú - rovarirtó szert vagy vető­magot szóró -, akár meteoroló­giai rendeltetésű gép. A repülést robotpilóta irányítja, a földi irá­nyító hang alapján módosítva a repülés irányát. A gépen elhe­lyezett adó visszajelzi a földi irá­nyítónak a repülés adatait. A be­rendezés csak egyetlen hang­nak engedelmeskedik, vissza­élés nem lehetséges. A gyártó szerint a rendszer számos kísér­leten eredményesen vizsgázott. LÉZER HÁZIORVOSOKNAK A kalugai rádiólámpa üzem újabb félvezetős lézerberende­zést hozott forgalomba számos betegség kórismézése és gyó­gyítása céljára. A két változat­ban - Uzor és Ulej néven - gyár­tott készüléket az orvosi lézer­technikai osztály munkatársai tervezték. Az újdonságokat szer­zői tanúsítványok védik. A kalu­gai készülékek klinikai kipróbálá­sa sikerrel folyik a Szovjetunió több városában. Kis méretüknek és súlyuknak köszönhetően szé­les körben lehet alkalmazni őket. (APN) Földközelben a Vörös Bolygo A termőterületek műtrágyázásával, illet­ve a terméseredmények szempontjá­ból a kemizálás optimális mértékével és en­nek környezeti hatásaival nem egy szakcikk, értekezés, vagy laikus eszmefuttatás foglal­kozik a sajtó hasábjain. A műtrágyázás egyik különösen negatív hatásaként a zöldségfé­lékben és egyéb növényi termékekben fellel­hető nitrogénszármazékokat nevezték meg, s ezzel összefüggésben felhívják a figyelmet a nitrogéntartalmú műtrágyák túlzott alkalma­zására. A Szlovák Tudományos Akadémia Kísérle­ti Növénykórtani és Rovartani Intézetében elért legújabb eredmények azonban egy má­sik „bűnösre" mutatnak rá, amely részt vállal a modern mezőgazdaságban mutatkozó ne­gatív jelenségek szinte mindegyikéből. Ez a figyelemre és főleg ellenőrzésre méltó elem - Ján Královicnak, az említett intézet munka­társának véleménye szerint - a kálium, amelynek problémájával már évtizedek óta foglalkoznak. Gond a tejjel A probléma bevezetőjében el kell mondani, hogy a csehszlovák mezőgazdaság a műtrá­gya-felhasználása, a gyom és rovarirtószerek alkalmazása területén is túl van azon a hatá­ron, amit a termelés mennyisége és minősé­ge szempontjából optimálisnak nevezhetünk. Általánosan elterjedt nézet - mivel a termé­kekben magas a nitrátok aránya - hogy a talaj nitrogénnel van túladagolva. A nitrátok prob­lémája természetesen komoly és aktuális, de a legújabb eredmények arra engednek követ­keztetni, hogy ebben is a túladagolt kálium, illetve néhány helyen foszfor hatását kell látnunk. Köztudott, hogy viszonylag magas színvo­nalú nálunk a növénytermesztés, de problé­máink vannak az állattenyésztésben, ahol a világ fejlett országaival való összehasonlí­tás nem éppen hízelgő a számunkra. Ez leginkább a tömegtakarmányok minőségével kapcsolatban ütközik ki. A tejtermeléshez pél­dául sokkal több erőtakarmányt használunk fel, mint más fejlett szarvasmarha-tenyész­téssel rendelkező országok, mivel tömegta­karmánnyal nem tudjuk elérni a kívánt tejho- zamot. A szárított tömegtakarmány ugyanis B nálunk 25-30 gramm káliumot is tartalmaz I kilogrammonként, noha az optimális mennyi­ség 10-15 gramm között lenne. De ugyanígy probléma a burgonya keményítőtartalma, il­letve a cukorrépa cukortartalma, sót még 16. a gabona korai érése is, amely utóbbi lega­lább féltonnás veszteségeket okoz hektáron­ként. Mindez, Královic mérnök szerint a káli­umtartalomra vezethető vissza. Hiányzó mikroelemek A kálium az az alapvető elem, amely a növényekben az ionok felvételéről dönt. Bizonyos koncentrációig harmonikusan fel­vesz mindenféle iont, de egy határon túl blokkolni kezdi a kalcium és a magnézium feltételét. Ezek az ember és az állat ásványi táplálékának alapelemei. Hiányuk csontlá­gyulás, csontritkulás, ízületi gyulladásokat okozhat, és manapság ezek a betegségek, az erre való hajlam már fiatal korban is sok esetben megfigyelhető. A kalciumot és a magnéziumot a növényi táplálékok, példáu a zöldség juttatják a szervezetbe, vagy a tej, de ha ezekből hiányzik, akkor természetesen más úton kellene és súlyosabb esetben kell pótolni. De ez csak két elem. A talaj maga­sabb káliumszintje más mikroelemek felvéte­lét is akadályozza, például a légzés szem­pontjából fontos vas, vagy a már említett nitrátok lebontásához szükséges molibdén, mangán és cink felvételét. Ha ezek a mikro­elemek ott vannak a szervezetben, akkor a nitrátokat ammóniákra bontják, és az távo­zik a szervezetből. Ha hiányoznak, akkor ez a szintézis nem megy végbe, csak nitridek vagy egyéb nitrogénszármazékok, például nitrózaminok keletkeznek, s mivel ezek karci­nogén anyagok, betegségeket idéznek elő. A talajban lévő kálium a cink felvételének blokkolásával a gazdasági állatok reproduk­cióját is veszélyezteti. Deformálja a sejtet Mivel a kálium nem engedi meg, hogy a növény elegendő kalciumhoz és magné­ziumhoz jusson, ezzel tönkreteszi a sejtfalat, és emiatt növekszik a növények érzékenysé­ge. A sejteket könnyen megtámadják a mikro­organizmusok, egyéb kórokozók, s mivel a la­za sejtszerkezet elősegíti a szabad aminosa- vak felvételét - amelyek a mikroorganizmuso­kat táplálják - így azok elszaporodnak, a nö­vényeken betegségek jelennek meg. Kedvező körülmények alakulnak ki a ká­liumot kedvelő gyomok számára is, s ezek már nagymértékben el is szaporodtak. Ha körülnézünk a földeken, ahol egyébként egy­re több gyomirtót használunk, bizonyos fajta gyomok eltűntek, mások viszont állandóan terjednek. Eltűnt ugyan a konkoly, amelynek nem kedvez a kálium, de van helyette libatop és parlagi tüske minden mennyiségben. Ezek ellen újra herbicidet használunk, ami gátolja a fotoszintézist, tehát megint csak elősegíti a kálium felvételét. Ez újra lazábbá teszi a sejtek kötését, s csökkenti a kórokozókkal szembeni ellenállást, amelyet természetesen rovarirtóval kezelünk. Ez újra megindítja a problémák láncolatát, és a kör bezárult. S mindezekben a folyamatokban, amelyek bonyolultabbá teszik és drágítják a termelést, rontják a termékek minőségét, alapvető ok­ként ott találjuk a káliumot. Kaaényítff A burgonya keményítötartalmának és a cukorrépa cukortartalmának alakulása a talaj káliumtartalmának függvényében De nemcsak a növények ellenállóképessé­gét, illetve a mezőgazdasági termékek ásvá- nyianyag-összetételét befolyásolja, hanem közvetlen hatással van a gazdasági haszonra is. A burgonyában valamikor a hatvanas éve­kig még 20-21 százalékos volt a keményítő­tartalom, amely mára 13-14 százalékra csök­kent, s ugyanez a helyzet a cukorrépánál is, ahol a hatvanas évekig 18-20 százalékos cukortartalmat mérhettünk, s mára az átlag 14,6 százalék. Ehhez tudnunk kell, hogy az ötvenes években a talaj káliumtartalma kilo­grammonként még körülbelül 90 milligramm- nyi szinten volt, s mára már 250 körüli értéket is mérhetünk. Csökkenteni kell Ahhoz tehát, hogy a fentebb felsorolt prob­lémákat kiküszöböljük - az SZTA Növénykór­tani és Rovartani Intézetének eredményei szerint - a legfontosabb feladat a talaj kálium­tartalmának csökkentése. Ez nemcsak jobb terméseredményeket hozhat, hanem ami lé­nyeges, javítja annak minőségét, és csök­kentheti az egyéb műtrágyák, a növényvédő és rovarirtó szerek felhasználását is. Évek óta végzik a kálium és a nitrogén arányának a terméseredményekre való hatását vizsgáló kísérleteket. Bebizonyosodott, hogy a legna­gyobb terméseredményeket akkor érik el, ha a talaj kilogrammja 90 mg mennyiségű ká­liumot tartalmaz, és hogy a terméseredmé­nyek 200 milligrammnál, különböző években 16-24 százalékkal is csökkenhetnek. Ez a 200 mg a jelenlegi átlagos szint. A talaj káliumtartalmának csökkentése megoldaná a nitrátproblémát is. Bebizonyo­sodott ugyanis a kísérletek során, hogy a na­gyobb mennyiségű termés elérése érdekében magas káliumtartalom mellett háromszor- négyszer nagyobb mennyiségű nitrogént kell felvennie a növénynek. Ezen kívül a talaj káliumtartalmának csökkentése még egy sor más probléma megoldásában is segítene és egyszerűbbé tenné - természetesen ol­csóbbá is - a mezőgazdasági termelést. Eh­hez a tudományos dolgozók véleménye sze­rint szükséges, hogy mindenütt pontosan megállapítsák a talaj összetételét és kidol­gozzák a műtrágyák szükséges adagolásá­nak arányát Ezeknek a méréseknek az el­végzésére az agrokémiai vállalatok minden nagyobb befektetés nélkül képesek, tehát elsősorban a mezőgazdaság dolgozóin múlik, hogyan közelednek a felvetett problémák­hoz. (Szénási) ■■■ ■ ■ ■ w m ■ *Pk ftrztIIIIIYl I III Cl WCXIIImI Új szempontok a műtrágyázásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom