Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-16 / 37. szám
Dél-jemeni pillanatképek Középkori felhőkarcolók A Hadramaut völgyében, Sibámban és Tarimban állnak a világ legrégibb - ma is lakott, ma is használt - toronyházai. Köztük már jó néhány megérte az ezer esztendőt, s falain a hűvöset adó agyagborítás legfeljebb megrepedezhetett időnként, de aligha rongálódott meg annyira, hogy a lakóknak ki kellett volna költözniök a szabad ég alá - akárcsak a javítás idejére is. A tűző napon égetett, pelyvával, törekkel dúsított sajátos téglák négy-, öt-, nyolc- tizennégy emeletes házakba kerültek, amelyek építéséhez annak idején egy vasszöget sem használtak fel. Drága itt a fa - lehetőleg a gerendákat is kispórolták az építészek. Akik egyébként már egy évezreddel ezelőtt is ismerték a boltozatépítés titkát - mégpedig a gerenda nélküli boltozásét!- Valamiféle állványuk nyilvánvalóan volt azért - mondja bizonytalankodva tarimi idegenvezetőm, Ganom tanár úr de az építés úgy történhetett, mint mostanában a tatarozás, a javítás. Belül, a már kialakított lépcsőkön hordták fel a súlyos építőanyagot. Emiatt úgy látszik, mintha a ház ,,magától" nőne... Szultáni paloták, mecsetek, hivatalok és impozáns lakóházegyüttesek állnak egymás mellett - persze, azért nem abban az ősi változatlanságban, ahogyan annak idején emelték őket. Akkor még - bár a legtöbbjükben, a legtöbb lakásban volt illemhely - a vízvezeték nyilvánvalóan hiányzott. Meg a villany is. Most a házak zömében működik a vízcsap, és még „vízköpő" eternitcsöveket is varázsolt a lakásokba a helyi lelemény. Az UNESCO nyolc évvel ezelőtt döntött úgy, hogy a Hadramaut-völgyi „sivatagi Manhattant" felveszi a nemzetközi összefogással megmentendő műemlékvárosok listájára, s azóta már jó néhány kutató megismerkedett a tereppel, az adottságokkal, a feladatokkal.- Köztük az a legfontosabb - vélekedik a járás közigazgatási apparátusának vezetője -, hogy a leletmentés és a restaurálás alatt is kiköltöztetjük őket valahová. Nem beduinokról van szó! Gondolja meg: itt sok évszázaddal ezelőtt is toronyházakban laktak, ki vállalkozna a nomád életre? De mi is tisztában vagyunk azzal, hogy kell valamit tennünk. Nem elég, amire eddig vállalkoztunk. De a mi erőnkből és a lakosság lehetőségeiből csak arra futja, hogy lakható maradjon - ismét lakhatóvá váljon - a régi épület. Ahhoz viszont, hogy szakszerűen, a műemlékjelleg konzerválásával újuljon meg - más, bőségesebb anyagi eszközökre is szükség van. Az UNESCO nemrég leköszönt vezetőjének, Ahmadou Muhtar M’Sow-nak volt kedvenc szavajárása: a „sivatag Manhat- tanje". Az ő főigazgatósága idején született meg a nemzetközi döntés a múemlékegyüt- tes megmentésére. - Mit jelent ez, mi történt a döntés után? - kérdeztem adeni barátaimat. Egyikük azt mondta érdemi válasz helyett: örülünk, hogy a nagyvilág felfigyelt ránk. A másik sokat sejtetően visszakérdezett: megérdeklődtem-e a helyszínen, hogy manapság mibe kerül egy-egy szerényebb, mondjuk, kétszintes családi ház, vályogtéglából? Akkor fel tudom becsülni, mit is ér az eddig felajánlott 40 ezer dollár ennek az épületegyüttesnek?! Túl sokat nem, annyi bizonyos. Egy kényelmes ház árát több százezer dinárra tartják most (egy dinár több mint 3 dollár, hivatalos árfolyamon). De az építkezés mostanában rendszerint családi-baráti alapon történik, nemritkán mérnök-tervező irányításával. A leletmentés és a rekonstrukció valódi költségeit még fel sem becsülték reálisan. De ha ez megtörténik, akkor sem vehető bizonyosra, hogy egy csapásra megváltozik a helyzet. Az ország most kezdi kiheverni a tavalyelőtti polgárháborús sebeket, de még nem tűntek el teljesen a régebbi elemi csapások nyomai sem. A tisztességben kiszolgált toronyházak továbbra is türelemre kényszerültek. i--------------------------------------------Kát - alacsonyabb és magasabb szinten A sablonos narkó-krimik döntő csatáinak helyszíne a kábítószer-laboratóriumok és az elosztási központok környéke. A narkotikumok hihetetlenül változatos világába azonban szerényen, de annál hatásosabban megbúvik egy húsos levelű csgrje, amely nem igényel semmiféle technikai közreműködést. A laboratórium ugyanis maga az emberi szervezet: a kát nevű cserje kábító hatását akkor fejti ki, ha-egyszerűen rágják. A kát meglehetősen elterjedt Észak- és Kelet-Afrikában, Délnyugat-Ázsiában, és különösen népszerű az Arab-félszigeten. A legjobb hozamú földeken termelik: Eszak- Jemenben most éppen a zöldségtermesztést szorítja vissza a kát egyre szélesedő piaca. E gusztusos cserje fogyasztásához az igénytelenebbnek nem kell szertartás: a gépkocsivezető napi munkája közben majszolja el a bérének többszörösébe - néha több százszorosába - kerülő adagját, egész álló nap forgatja, görgeti szájában a diónyivá összegyurmált gombócot. Utasa csak annyit vesz észre: a volánnál ülőt nem nagyon befolyásolják a forgalmi lámpák. „Magasabb szinten" persze másként fest a helyzet. A villa egyik szobájába zárkózva - mint nálunk sörözés, borozás mellett - vitatják meg a „kátrágók" a legfontosabb politikai kérdéseket. Van, ahol a kormánypárt politikai bizottsága együtt hódol a szokásnak - s hozza a meghatározó jelentőségű politikai döntéseket. Dél-jemeni ismerősöm, miután befejezte egyetemi tanulmányait, visszatért ősei szolid, ám annál kifizetődőbb foglalkozásához: a kát-termeléshez. 0 vitt ki Dél-Jemen egyik legszegényebb járásában a „kát-pi- acra", ami nem más, mint a vámkezelők hivatala. Ez a kábítószer ugyanis hivatalosan engedélyezett. Az egyes megyék határán azonban szigorúan le kell róni utána a vámot: az élvezeti cikket nem lehet csak úgy átszállítani egyik fertályból a másikba.- Hogy most a kát? - kérdeztem épp úgy, mint mások.- Csomója egy dinár (3,80 dollár)- mondja lehangoltan. S bár egy dinár egy munkás napi keresete, a kát-rágó most „jól jár": van, amikor egyheti bér is kevés a napi rágnivalóért. A kátot rágok foga zöldessárgás lesz, ők pedig eleinte egyre vidámabbak. Aztán- mint minden drognál - itt is bekövetkezik a letargia. A vérnyomás hol alacsony, hol túlzottan is magas. És növekszik a közöny. Szóvá teszik ezt az asszonyok (igaz, már köztük is terjed a ragály), a munkahelyi főnökök, azok a fegyelmezettebb elöljárók, akik valamiképpen kordában tartják a saját szenvedélyüket. Van, aki kiegészíti egy újabbal: „rátölt". Mert kitűnő gabonapálinkával, borpárlattal sokkal „hatásosabb" az egész. És ezt a fajta drogozást nem üldözik. Inkább szabályozzák. Belső vámhatárokkal, adókkal. Ami azt jelenti: tudomásul vették. De kinek jó ez? KRAJCZÁR IMRE A régi felhőkarcolók lakóházak ma is Balatoni mozaik Romantikus, meleg este a Balaton partján. A kertvendéglók, bisztrók élénk forgalmat bonyolítanak le. A szomszéd asztalnál német nyelven hangos társalgás folyik néhány turista között, közben természetesen bőven fogyasztanak a kínált italokból. A fizetésnél kb. 3900 forintot számláz a bisztró tulajdonosa, öt darab ezrest nyújtanak át neki és mosolyogva utasítják el a visszajáró pénzt. Mi eközben szerényen meghúzódva, ketten isszuk a rendelt üdítőt (24 forint), utána pedig szépen csendben a táskába csúsztatjuk a kiürült papírpoharat, jól jön majd az üdülőben - fogmosáshoz, xxx Éles fékcsikorgás, majd utána még egy. A járókelők fölkapják a fejüket, mindenki balesetet gyanít. De nem kell aggódni, csak néhány külföldi rendszámú autó rendez gyorsasági és akadályversenyt a város központjában. Bennük 17-18 éves suhancok élvezik nevetve az emberek megdöbbenését. Hozzá vannak szokva, hogy nekik itt mindent szabad... xxx Sült hal - hirdeti a felirat és az illat. A felszolgálólány nagyon kedves, s míg sül részünkre a tengeri hal, elbeszélgetünk egy kicsit.- Honnan vagytok, Pestről? - kérdezi.-Nem, északabbról. Az országhatáron túlról.- Aha, értem. Szóval Miskolcról.- ?!?... Igen, onnan. xxx A strandon már hétköznapi dolog, hogy a nők egy része bikini-felsőrész nélkül napozik. Egy tizenéves, karcsú szőke szépség azonban mégis szempárok sokaságát vonzza maga után, akárhányszor csak belibeg a vízbe. Alakja tökéletes, mozdulatai kihivóak. Nem nagyon mozdul el azonban a barátja ötvencentis környezetéből, így eléri, hogy a szegény fiú a legnépszerűtlenebb ember lesz a strandon.- Mindegy^ úgysem tudok németül - mondja a szomszédos matrac gazdája és inkább hasra fekszik. xxx A nyaralás utolsó napja. A hőség eléri a csúcspontot, a víz szinte forr. Szorgalmasan isszuk az otthonról hozott Arpnyfácán söröket, ne kelljen őket visszavinni, és per- - sze az üvegvisszaváltás révén hozzájuthassunk még némi pénzhez. Kérlelhetetlenül elérkezik az este, tudjuk, reggel korán kell indulni. Ezen az éjszakán még a hullócsillagok is cserbenhagynak. Hazafelé szomorúan konstatáljuk, hogy a benzin valószínűleg már nem bírja ki az országhatárig. így aztán megállunk egy benzinkútnál.- Kétszáz forintért kérek - szólok a benzinkutasnak.- Mennyi? Hétszáz?- Nem, csak kétszáz. Csodálkozva néz rám, mintha ufo-t látna. Aztán utálkozva csöpögteti bele a tartályba a benzint. Borravalót nem fogad el. Nyár '88 FONÓD TIBOR iszú 15 ————— Szovjetunió .......■■■■ ■ 11 A bérleti vállalkozás a gazdasági reform viszonyai között Két évvel ezelőtt történetesen Szibériában jártam, és ott megismerkedtem Vlagyimir Tyihonowal - a Jenyiszejnek, a faipari vállalatok nagy egyesülésének főmérnökével. Ezekben mintegy 15 000 munkás dolgozik. Különböző faanyagot dolgoznak fel és szállítanak. Tyihonov olyan embernek látszott, aki lelkesedik az átalakítás gondolataiért. Ugyanakkor ez még éppen csak elkezdődött. Sok merész javaslatot terjesztettek elő, és az, amit ó meg akart valósítani, lényegében sok ezer szovjet vállalat évtizedek során kialakult, központosított irányítási és finanszírozási rendszerének megváltoztatása volt. Azt mondta, hogy a jelenlegi rendszer már régen fékezővé vált.- Vegye fontolóra alaposan, hogyan történik manapság mindez - heveskedett Tyihonov. - Gyár épül. A minisztérium határozza meg, milyen berendezésekre van szükség, hagyja jóvá a személyzet létszámát, állapítja meg a finanszírozás összegeit. Általában minden azoktól a vezetőktől függ, akik a minisztériumi hivatalszobákban vannak, távol a gyártól. Márpedig az is előfordult, hogy fölösleges, sőt, szükségtelen berendezéseket utaltak ki, önkényesen állapították meg a nyersanyag- és üzemanyag-felhasználási normákat stb. Sokkal ésszerűbb az, ha a dolgozókollektíva maga dönti el, mire van szüksége a termeléshez: milyen technikára, mennyi nyersanyagra, pótalkatrészre, energiára. És mindezt a saját pénzéért kell megkapnia használatra, vagyis bérbe kell vennie.- De kitől bérelje mindezeket a termelőeszközöket? - érdeklődtem.- Természetesen a tulajdonostól: a szocialista államtól. A bérösszeget a vállalat kollektívája az állami bankba fizeti be. Az előállított termékeket szintén az államnak adják el. Az erről szóló szerződést előre megkötik. A nyereséget a munkások és alkalmazottak munkabérére, valamint a szociális célokra fordítják: például lakások, óvodák, sportlétesítmények stb. építésére. Vlagyimir Tyihonov a bérleti vállalkozás egyik kezdeményezője volt. Az ilyen munkaszervezési forma célszerűsége ma már senkiben sem kelt kétséget. Sok vállalattal kötnek ilyen szerződést, különösen a mezőgazdasági termelés területén. Ott egyes parasztok, parasztcsaládok és egész dolgozókollektívák lesznek bérlők. íme egy jellegzetes eset a sok közül, amelyről a Szovjetunió közéD-ázsiai köztársaságaiban tett utazásom során hallottam. A Namangan üzbég város közelében levő hani-kurgam kolhozban megismerkedtem Tujcsibaj Umurzakovval. aki tapasztalt állattenyésztő. Két évvel ezelőtt bérbe vett a szov- hoztól egy elhagyott gazdasági épületet és 50 növendék állatot. Fia, Olimzson segítségével rendbe hozta a telepet, és úgy szervezte meg a dolgot, hogy az ő növendék állatainak súlya gyorsabban gyarapodott, mint az állami gazdaság nyájában. Ennek következtében a bérlő keresete is két és félszer akkora volt, mint a szovhoz munkásainak átlagos keresete, és a gazdaság nagy nyereségre tett szert. Umurza- kovnak az a szándéka, hogy az idén 150 jószágot fog hizlalni és 15 tonna húst ad át a felvásárló szerveknek. Számításai szerint, amelyeket mellesleg szólva a szovhoz közgazdásza is megerősített, egy év alatt több mint 10 000 rubelt fog keresni. Példáját jelenleg a szovhoz más munkásai is követik. Sok bérlővel találkoztam türkmén gyapottermeló szövetkezetekben. Ók gépeket, vetőmagot, műtrágyát bérelnek a kolhozoktól. Ez kölcsönös haszonnal jár. Moszkvában a Szovjetunió Minisztertanácsának szervezésében nemrég konferenciát tartottak a vezető közgazdászok, az ipari és mezőgazdasági vállalatok vezetői, az új munka- szervezési formák kezdeményezői. Ezen a tanácskozáson újra találkoztam Vlagyimir Tyihonowal, annak a szibériai vállalatnak a főmérnökével, amelyről az elején ejtettem szót. Közölte, hogy a munkások keresete két év alatt 20-25 százalékkal lett nagyobb.- Ez még csak a kezdet - mondta Tyihonov -, még nem fejlesztettük ki a munkát amúgy igazában. Túl sok az akadály. Különösen a minisztériumban és a pénzügyi szerveknél levő bürokraták részéről. Hiszen egészen a közelmúltig sokan még úgy vélték, hogy a bérleti vállalkozás nem egyeztethető össze a szocializmus elveivel, sót, azt állították, hogy ez eltérés a szocializmustól. Csupán az átalakítás során lehetett meggyőződni arról, hogy itt szilárdak maradnak a szocialista gazdaság elvei: a termelőeszközök szocialista tulajdona, az ember ember által történő kizsákmányolásának megengedhetetlensége. Sót, ellenkezőleg, az olyan elvek, mint a munka szerinti elosztás, a szociális igazságosság - nagyobb erővel érvényesülnek. A bérleti vállalkozás arra készteti az embereket, hogy jobban és körültekintőbben dolgozzanak. Mivel a technikai felszerelést az államtól bérlik, kénytelenek arra gondolni, hogy az ésszerű felhasználáshoz szükséges, lehető legkevesebb gépet, szállítóeszközt, üzemanyagot igényeljenek. És ennek során a lehető legnagyobb nyereségre tegyenek szert. Sajnos, nem minden megy simán. Az állami árképzés például megköti a bérlők kezét. Mi az állami ár? Állandó tényező, vagyis változatlan összeg. Ha a vállalat vagy parasztszövetkezet módosítja termékeit, ez nem tükröződik vissza azonnal az árban. Az árképzés jelenlegi rendszerében néha évekig tart a bürokratikus akadályok leküzdése, mielőtt a megváltozott ár az érték igazi mértékévé válik.- Többek között erről is szó esett a minisztertapács által szervezett konferencián - mondta Vlagyimir Tyihonov. - És biztosítottak bennünket, hogy ezeket a problémákat hamarosan megoldják. Meggyőződésem, hogy miután az árak terén rendet teremtenek, a bérleti vállalkozás a jövőben új. nagy lehetőségeket nyit a szocialista gazdaság fejlesztése terén. A. PUTKO -x (APN) ,IX. 16.
