Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-16 / 37. szám
□ Zsanna Bolotova, Kirill Lav- rov és Innokentyij Szmoktu- novszkij a főszereplői a Zárt övezet című Nyikolaj Gubenko- filmnek. □ Nyolcévi szünet után Marion Brando, állítólag, visszatér a fel- vevógép elé: a Jericho című filmben egy hajdani CIA-ügynököt alakít. □ John Clark Gabié, a feledhetetlen Clark Gabié fia játssza a Baja 1000 című amerikai film főszerepét. □ Faye Dunaway és Ned Betty a főszereplői a Midneight Crossing című új amerikai filmnek. □ Hanna Schygulla játssza a Senorita Forbes boldog nyara című Gábriel Garcia Marquez- regény filmváltozatának főszerepét; a film Mexikóban készült. „Legek“ A Guinness, a rekordok könyve, legújabb kiadását teljesen a filmnek szenteli. Néhány adat... Évenként átlag négyezer játékfilmet forgatnak a földkerekségen; ennek a mennyiségnek felét Ázsia, Ausztrália és Új-Zé- land együttesen produkálja. A legtöbb játékfilm - 833 - 1984-ben Indiában készült. A legtöbbször filmre került történet a Hamupipőkéé, 1898 óta hatvankilencszer szerepelt a mese filmen. A legnépszerűbb „filmszerző": Shakespeare; müveiből 273 film készült, azonkívül 21 mai, modern környezetben helyezett Shakespeare-história. A Hamletból 41, a Rómeó és Júliából 29, a Macbetből 26 filmet forgattak. A legnépszerűbb „filmszemélyiség" Sherlock Holmes: 67 színész alakította, közöttük egy néger is. A legismertebb történelmi figura: Napóleon, ö 172 filmben tűnt föl. A legnagyobb gázsit Marion Brando kapta a Superman című filmben játszott szerepéért, egyetlen forgatási napért: 290 ezer dollárt. A legtöbb hollywoodi filmszerepet - 153 - John Wayne játszotta, közülük csak tizenegy nem volt főszerep. (fszm) R engeteget tudott az életről. Árnyékos oldalát ugyanolyan jól ismerte, mint a naposabbik felét. Hatvanhárom éve alatt annyi, de annyi sorsot megélt... A legtöbbször a magányból indult. A magányból a boldogság felé. Ez az út volt az övé. Erről szólt a szeme is, az arca is, a játéka is. De alig tett néhány lépést az úton, már fordulhatott is vissza. Fáradtan, csalódottan, megszo- moritva. És mégis! Elviselte az életet. Legalábbis addig a pontig, amíg az nem vált elviselhetetlenné számára. Ott aztán mindig, még a szerepeiben is megbocsátott neki, és elölről kezdte újra és újra. Dana Medrická tizenhat évesen, 1936-ban kezdett el játszani, legnagyobb színpadi sikereit a prágai Nemzeti Színházban Jirések, Csehov, Sartre és Shakespeare darabjaiban aratta, pályájának csúcsa azonban Brecht Kurázsi mamája és Örkény Macskajátékának Orbánnéja. Forgatni 1944- ben Ladislav Brommal és Martin Friccsel kezdett, öt évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig több mint ötven filmben kapott főszerepet. A Szikla nemzetség és A pardubi- cei tisztességes asszonyok után olyan alkotásokban játszott, mint a Határmenti történet, A legjobb ember, a Három tonna por, a Fekete szombat, A tékozló fiú. Utolsó filmszerepét, A csoda vége című magyar film nagy lánggal égő Irmáját 1983-ban Vészi Jánostól kapta.- Hogy talált rá Dana Medrická- ra? Véletlenül vagy mások tanácsára?- Nem, nem. Én magam figyeltem fel rá. Azt hiszem, egy történelmi darab ment aznap este a prágai Tyl Színházban... a címére nem emlékszem már, csak arra, hogy ott volt egy javakorabeli színésznő, aki hihetetlen temperamentummal játszott. Nálam a vérmérséklet viszonyítási pont... én éveken át Olaszországban éltem... nekem nem kell sok, hogy felfedezzem valakiben a mediterrán temperamentumot. És akkor ott láttam magam előtt egy zseniális cseh színésznőt - Anna Magnani vitalitásával. Még egy picit meg is ijedtem, mert úgy éreztem: ez egy fantasztikus színésznő, de a mi filmünkhöz fiatal. Merthogy nekünk csupa nagymama-korú nőre volt szükségünk; mi az ó vágyaikról, az ő szenvedélyeikről, az ő csodavárásukról akartunk beszélni. Aztán megnéztem a Macskajátékot és minden aggodalmam szertefoszlott. Éreztem, hogy a szemem előtt fog „hozzáöregedni" Irmához Már csak fel kellett kérni őt a szerepre.- És ott állt előtte - hány évesen is?- Még harminc sem voltam akkor, de nem mondhatom, hogy bizalmatlan lett volna velem szemben. Nem. Három mondat után elfogadta az ötletet, a film sztoriját. „Ez majdnem olyan, mint a Macskajáték - ujjongott, hozzátok a forgatókönyvet". S azt hiszem, az is nagy kedvet csinált neki, hogy a másik szerepre Vlasta Fabiánovát kértük fel, akivel nagyon szerették egymást. Ez feldobta őt.- Aztán megkapta a forgató- könyvet ...-...és minden apró részletét tolmács nélkül, franciául beszéltük meg, ami azért volt jó, mert közben egymás szemébe nézhettünk. És most nem akarok általánosítani, és megbántani sem szeretném a magyar színészeket, de Medrická és Fabiánová mellett azt tapasztaltam, hogy őket először is a film, a történet érdekli, s azon belül keresik, hol az ö helyük, mi az ő szerepük. Hallatlan nagy öröm volt ez nekem. Mert Dana Medrická nem azt kérdezte tőlem: hova álljak, hogyan mondjam, hanem azt. hogy miért is van ez a jelenet? 0 a filmben gondolkozott, s azon belül kínálta a jobbnál jobb megoldásokat, nekem tényleg csak választanom kellett. Soha, egyetlen egyszer sem éreztem, hogy olyat kértem tőle, amit nem kellett volna. A szakmai hiúság legapróbb jelét sem fedeztem fel az arcán, még csak azt sem mondta soha, hogy ezt bízd csak rám. Nagyon szerettem öt, mert szeretni való ember volt, valószínűleg ezért is fogadtam el minden ötletét, minden észrevételét. Hogy olykor-olykor elfogult voltam vele szemben? Lehet. 0 akkor is nagyszerű volt a filmben.- Változott-e azáltal a szerep, hogy Dana Medrická játszotta? Vagy akkor is ilyennek képzelte irmát, amikor Kőszegi Edittel a forgatókönyvet írták?-Tulajdonképpen teljesen megváltozott a szerep. Dana Medrická temperamentumosabbra fogta az asszonyt, mint ahogy mi képzeltük őt, külsőleg kicsit keményebbre, belül viszont annál inkább nagyszívü- re. Eredetileg, bevallom, mi is ilyennek láttuk Irmát, csak nem sikerült úgy „megfogalmaznunk", hogy egy nagyon erős, nagyon temperamentumos, zárt természet mögött érezzük meg a meleg szívet, a jó embert. És még valami: én nagyon felkészültem erre a filmre, még a legapróbb részleteit is százszor átgondoltam és nem akartam változtatni a szövegen. Egyszer mégis megtettem ... Annál a jelenetnél tartottunk, amikor Irma elmegy és visszaszerzi a tőle eltulajdonított kanapét, és azon meséli el mindazt, amiről korábban mélyen hallgatott. Szóval ez volt az a monológ, amelyet egy nappal korábban írtunk annak a szellemében, hogy láttuk, hogy játszott Medrická.- Látott ö valamit a kész filmből? Mert a bemutatót már nem érhette meg- Musztertöredékeket látott csak, de azokból sem sokat.- És hogyan reagált?-Arról, hogy hogyan játszott, nem beszélt. Inkább olyanokat mondott, hogy: ,,Látod, ez a sapka kellett... és milyen jó, hogy hátrább tűztük." Igen, vannak színészek, akik nagyon is kíváncsiak a rendező véleményére, abban tudnak igazán megkapaszkodni. Dana Medrická valószínűleg érezte, hogy jó, amit csinált, így inkább a szakmai apróságokra figyelt. Egyébként nem véletlen, hogy eszembe jutott az a bizonyos sapka... ő nagyon is határozott volt abban, hogy mi áll jól Irmának, és mi nem. En sálat akartam a nyakába, ó leintett: „Meglátod, ennek a nőnek elég lesz a télikabát is. “ És igaza volt.- öt évvel a forgatás után Dana Medrická sok arca közül melyiket látja most maga előtt?- Azt, amelyet egy fényképsorozaton is őrzök. Akkor fényképeztem őt, amikor ott jártam nála Prágában. Később, már itthon, nézegettem a fotókat és úgy tűnt, egytől egyig az ö olaszos temperamentumáról szólnak. S amikor halála után elővettem a képeket, mit fedeztem fel rajtuk: hihetetlen szomorúság ült a szemében. Nem értettem, hogy került az oda... mindig ilyenek voltak ezek a képek? Hová révedt el a tekintete? Mi járhatott a fejében? Valamit biztosan érzett... Nem, nem akarom én misztifikálni ezt az egészet, hiszen a szívroham az jön és összerop- pantja az embert... de az a tekintet... mintha még a halálából is megélt volna valamit. SZABÓ G. LÁSZLÓ A kalapja miatt ismerkedtünk meg. Fantasztikus kalap volt, azonnal felhívta magára a figyelmet. Világosbarna szarvasbőr, havasi gyopár mintákkal díszített, elöl keskeny karimával, magas csúccsal. Valósággal vonzotta a szemet, hiszen negyven fok körüli meleg volt, a Moszkva melletti síkságon a stáb tagjai fürdő- nadrágban dolgoztak. De a mi emberünk felöltözve, kalapban még csak nem is izzadt. * * * Hangmérnök volt. Markáns, mongolos arc, nehéz leírni, de aki rápillant, látja, kazah vagy türkmén. Egy üzbég filmet forgattak, mely 1941 nehéz nyaráról szólt, s egy része Moszkvában és környékén játszódott. De ez csak később derült ki, amikor már megismerkedtem vele. Tolomus Okejevnek hívták. Kazah földön született, de nem tudja, hol. „Valahol a hegyek között - mondta. - Az apám Találkozás Tolomus Okejewel Menahem Golan izraeli rendező Hanna háborúja cimmel Szenes Hannáról, a magyar származású antifasiszta harcosról forgatott filmet. Képünkön Ellen Burstyn és Maruschka Detmers, aki Szenes Hannát játssza. (Bánkuti András felvétele) pásztor volt, nomád. Jurtában laktunk, mindig másutt." Megragadóan beszélt. Egy természetközpontú világban élt, a hegyek, a táj, a természet uralta képzeletét. Elbűvölő költöiséggel, egészen sajátos, számomra teljesen új szempontból nézte, látta és élte meg a világot. Hihetetlenül érzékeny természet. Reagál minden észlelhető rezzenésre. Ha meg beszélni kezd, képek özöne szabadul útjára, önmagán átszűrve, természeti képekhez, jelenségekhez hasonlítva a dolgokat, mesél. Csak évek múlva tudtam meg, hogy a lenin- grádi filmtechnikai főiskolán szerezte meg hangmérnöki diplomáját, és először a frunzei filmstúdióban kezdett dolgozni. Azután beiratkozott a filmrendező szakra és 1964-ben rendezői diplomát is szerzett. 1966-ban készítette első alkotását, egy dokumentumfilmet, melynek operatőre egy frissen végzett türkmén fiú volt; senki sem akart vele dolgozni, féltek tapasztalatlanságától. Ez az operatőr, Kadirzan Kadiraliejev, a legjobb barátja lett, majdnem minden Okejev-filmet ő fényképezett és fényképez ma is. További dokumentumfilmek után, 1967-ben rendezi első játékfilmjét (Gyermekkorunk ege), egy önéletrajzi ihletésű költői remekművet, melyben tulajdonképpen imádott nagyapjának állít' maradandó emléket. Ez a film - világsikert aratott. 1968-ban Taskent első fesztiválján került’ először hemzetközi közönség elé, azután Frankfurtban, a nemzetközi gyermekfilm-feszlivál nagydíjasaként ismerte meg Európa. Mindaz, ami Okejevből emlékezetes maradt az első személyes találkozás után, felfokozva, elbűvölő természetességgel és igen magas művészi szinten öltött testet a filmben. A Gyermekkorunk ege, máig felejthetetlen filmélményem maradt. Később gyakran találkoztunk. Kíváncsian vártam új filmjeit. 1972-ben a harmincas évek kollektivizálásáról készített filmet. Igyekezett emberi oldaláról megközelíteni a témát. Sok huzavona után fogadták el a filmet, mely a Köszöntsd a tüzet címet kapta. Gyönyörűen fényképezett, költőien feldolgozott alkotás ez is, de Tolomus Okejev nem a saját nézőpontját tolmácsolta benne. Később hozzákezdhetett Csingiz Ajtmatov Piros alma című írásának megfilmesítéséhez. Annyira kedvelte a művet, annyira tisztelte a szerzőt, hogy szinte szóról szóra kívánta megfilmesíteni. Ez a történet feszességének rovására ment, a költői képek sora lassan követte egymást, az érzelmi túlfűtöttség már-már hihetetlenné tette a történetet, de a tehetség átsütött ezen a filmen is. Benne volt Ajtmatov és Okejev világa is. Sorra következtek újabb filmjei: Ulánus (1977), Arany ősz (1980), A hópárduc utóda (1981); Tolomus Okejev - ma - a kazah film egyik legjelentősebb művésze. 1985-ben lett a Szovjetunió népművésze. Ezután remek tablót rajzolt a filmvászonra A buharai festő címmel, melyben ars poeticáját adja elő a címszereplő művész álarcában. Legutóbbi találkozásunkkor azt mondta: „ Elsősorban a mai valóság érdekel. Az én földemen most annyi minden történik, valami teljesen új van születőben, erről szeretnék szólni. Talán csak erről..." Megölelt és szabadkozva indult egy korábban megbeszélt találkozóra. A hegyek fiából elegáns városi ember lett. De az a bizonyos kalapja most is megvan. Legyen tél, vagy nyár, ma is gyakran hordja... „ FENYVES GYÖRGY ÚJ szú 14 1988. IX. 1* Tolnay Klári, Dana Medrická és Vlasta Fabiánová a magyar filmben Vészi János - Dana Medrickáról
