Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-16 / 37. szám
szú 9 IX. 16. A körzet, ahol a Ginza található, vagy évszázados múltra tekint visz- sza. Száz éve épültek a vöröstéglás üzletek, éttermek, de nem váltak központtá és nem is üzemeltek nagy haszonnal. A harmincas években állt be a változás, amikor lebontották a vörös téglás épületeket és sorra épültek az üzletközpontok, a modern építészeti remekek. A Ginzán ma legdrágábbak a telkek, itt kapható a ,,leg“ ruha, ékszer, cipő és ugyancsak itt találhatók a legelőkelőbb szórakozóhelyek, éjszakai bárok. És mihelyt besötétedik, vibrálni, csillogni kezdenek az ötletesebbnél ötletesebb reklámok, s a neonok sokszínű fénye kirekeszti a Ginzárói a sötétséget. Nekünk szerencsénk volt, hiszen mint már említettem, húsz percnyire a Ginzától kötött ki hajónk a Harumi kikötőben, így naponta sétálhattunk a Ginzán. Mint minden országban, a japán fővárosban is megtalálható a fiatalok negyede. Még vagy öt évvel ezelőtt a felhőkarcolóiról, szállodáiról híres, talán legimpozánsabb negyed, a Sindzsuku volt a találkozóhelyük, mert ez a nappal hivatali körzet - a pénzügyi élet központja - éjszaka szórakozónegyeddé változott át. Mondanom sem kell, belekóstoltunk az éjszakai életbe, hiszen amit nappal nem győztünk látni, oda éjszaka mentünk el. Félelem nélkül róttuk Sindzsuku, Sibuja és Roppongi szélesebb és keskenyebb utcáit, mert mint az útikönyvek is állítják, Japánban békén hagyják az idegent. És természetesen meglátogattuk a hangulatos buddhista templomok és sintoista szentélyek körzetét, az Aszakusza negyedet. A vallás kérdésében sajátságos a japánok magatartása. Nem bigottan, de vallásosak, s meg is tartják a különböző ünnepeket. Érdekes volt megfigyelni néhány perces áhítatukat, elmélyülésüket a buddhista templomokban éppúgy, mint a sintóista szentélyekben. A két vallás a nép tudatában együtt él, s nem okoz gondot a felekezeti hovatartozás. A fiatalok negyedévé napjainkban a Haradzsukut kiáltották ki. Hogy miért, azt nem tudja senki sem, tény, ha az ember a délutáni órákban arra járt, a nagy tömegben váll váll mellett haladt a többiekkel. Haradzsuku ezen felül a fiatalok divatközpontja is, csak az a jól öltözött, aki az ottani butikokból vásárol. Kisebb és nagyobb üzletek, boltok, áruházak kínálták a szebbnél szebb portékákat, nem olcsó áron. Persze, ahol netán kiárusítást tartottak, ott a tömeg még nagyobb volt. Jó volt sétálni és bámészkodni ebben a negyedben. Észre kellett vennünk azt is, hogy a fiatalok ezrei között nem láttunk egyetlen részeget sem. Pedig az automatákban volt bőven szeszes ital is, de a fiatalok inkább a sokféle üdítőből választották a kedvükre valót. A híradástechnikai és az elektronikai cikkek eldorádója az Akihabara negyed. Egymást érik a szaküzletek, áruház áruház hátán, s azt az árubőséget, amit ott láthat az ember, másutt a világon nem tapasztalt (állítólag) senki. Szombatonként és vasárnaponként külföldiek, de a japánok is ezrével látogatnak az Akiha- barára, de a tömeg csak akkor érzékelhető, amikor az emberek az üzletekből kitódulva az úttesten található kis talponállókban frissítik fel magukat. És amikor nem megy a vevő a boltba, a bolt megy a vevőhöz. Kint a járdákon magasodtak a színes tévék videokamerástul, a rizsfazekak, a fényképezőgépek, az automata műanyag mosógépek, a hűtők és mélyhűtők, a magnók, az órák és rádiók. Egyenruhás, miniszoknyás lányok csalogatták hangos szóval, zenével az arra sétálókat, s kevesen akadtak, akik ellenálltak a csábításnak. Ezt a régi dalt dúdoltam az autóbuszban, amikor Szuzi-szan kijavított - a szukijakit szkijakinak kell ejteni. Először nem értettem, majd végre megtudtam, miről is van szó. Hát kérem, a szikujaki (én már csak ennél maradok) egy jellegzetes japán étel. A híres Matsubaja étteremben kóstoltuk meg ezt a nem mindennapi csemegét. A nem mindennapi annyit jelent, hogy japánok, mivel húsételről van szó, csak ünnepkor fogyasztják. Mert fő eledelük a rizs és a különféle zöldség, illetve a halételek, a rákok, polipok és a megnevezhetetlen, ismeretlen tengeri herkentyűk. No meg a sűrű leves, amit ugyancsak evöpálcikával - hasival - illik fogyasztani. Éspedig úgy, hogy a tálat szájhoz emelve kiszedik előbb a sűrűjét, majd jó hangosan szürcsölve isszák ki a levét. De maradjunk az étteremnél. Belépve a tatamival borított tágas étterembe, mindenki levette cipőjét. Amikor helyet foglaltunk az alacsony asztaloknál, nem sejtettük, mi vár ránk. A párnákra térdeltünk, s a sarkunkra ültünk. Ahogy illik. Csak hát néhány perc múlva zsibbadni kezdett hol az egyik, hol a másik lábunk, nem csoda, hogy elkezdődött a nagy éttermi mocorgás. Míg a férfiaknak az illemszabály megengedi, hogy lábukat kinyújtsák, illetve törökülésben sem vétenek a szabály ellen, addig a nőknek tilos szinte megmozdulni is. Tíz percen belül mindkét lábunk alaposan elzsibbadt, s akkor libegett asztalunkhoz a kimonós hölgy és előttünk, az asztalra helyezett gáztűzhelyen készítette el a szukijakit. Persze evés előtt gőzölgő törülközővel frissítettük fel arcunkat, kezünket, majd csipegetni kezdtük, természetesen pálcikával az előételnek szánt káposztasalátát. Míg az egyik kimonós hölgy többféle tálacskát helyezett elénk, (az egyikben sótlan rizs gőzölgött) a másik a serpenyőbe zsírt, hagymát, zöldséget, japán tésztaféleséget és mo- szatot, gombát, répaszeleteket, majd hajszálvékonyan felszeletelt, külön erre a célra tenyésztett állatokból marhahúst helyezett. Ezt egy kicsit összefőzte, leöntötte szójamártással és édes szakéval, evőpálcikával ítt-ott megkeverte, majd egy újabb tálban felvert nyers tojásba tálalta az ételt. Lenyűgöző látványban volt része mindazoknak, akik az asztalnál térdelve ételükre várakoztak. Ugyanis japán módra evöpálcikával fogyasztottuk a csúszós ételt, a párolt rizst. Amikor már-már szánkba helyeztük volna a hússzeletet, rájöttünk, hogy túlságosan nagy darab, de mire ezt végiggondoltuk, kiejtettük a két pálca közül. A férfiak fehér inge szempillantás alatt pöttyös lett, s mire befejeztük az étkezést, a nők többségének ruhája úgyszintén. A vacsora ügyetlenségünk miatt igencsak elhúzódott. Miután megittuk avagy két deci szakét is, senki sem tudta, hogy hogyan fogunk felállni. Nem a rizsbor erejétől tartottunk, hanem inkább attól, hogy zsibbadt végtagjaink nem fognak engedelmeskedni. De a csoport férfi tagjai készségesen, meghajolva és mosolyogva, japán módra emeltek fel ültünkből és tartottak karjukban mindaddig, amíg ismét érezni kezdtük lábunkat. Ennek ellenére az étteremből ugyanolyan csámpásan járva távoztunk, mint a japán nők többsége. Persze ők a csámpásságot is meg tudják magyarázni. A hagyományos kimonóhoz papucsot - zorit - kell viselni, s az ki tudja, miért, legalább két számmal kisebb, mint kellene. Lépten-nyo- mon találkozhattunk idősebb japán nőkkel, akik nem selyem, hanem sötét vászonból készített kimonót viseltek. De az esti, éjszakai sétáink során láttunk fiatal lányokat pasztell színű kimonóban, zoriban, magasra tornyozott átszúrt konttyal (idegen- vezetőnk szerint parókát viseltek), akik férfi vendégeket kísértek a taxihoz. De a nagyobb, jelentősebb ünnepeken kimonóba öltözik Japán apraja-nagyja. A Hanamin - a virágzó szakurák nézésének ünnepén - kedvünkre gyönyörködhettünk a csodaszép kimonók tarkaságában, s megállapíthattuk, annak ellenére, hogy a 4-5 kilót nyomó, 16 méter hosszú, hímzett vagy kézzel festett selyemviselet, a nehéz, vagy 3 méteres övvel - obival - nagyon drága (egy értékesebb darab többe kerül, mint egy kis személygépkocsi), nem mondanak le róla a nők. Sportolni a tetőn is lehet A japánok szeretnek szépen, tisztán öltözködni. A férfiak fehér ing viseletének divatja nemcsak esztétikus, hanem praktikus is, mert mint Katano barátunk elmondta, egyrészt a párás melegben ez a legelviselhe- tőbb, másrészt a fehér ing a legolcsóbb. A japán fiatalok, de az idősebbek is szeretnek sportolni. Nemcsak nézni, hanem űzni is. És minél szebben lehet a sportoláshoz felöltözni, annál jobban élvezik magát a testmozgást. Ezért nagyon népszerű a tenisz, a sízés, a teke és a golf. A pályák többnyire zsúfoltak, de mert a földön kevés volt a hely, a pályákat felköltöztették a lapos háztetőkre. Oldalról, felülről, hálóval, zárták körül a játékteret, így a szédítő magasság nem zavar senkit sem. A baseball elterjedése amerikai divat, ám van különbség a két játékstílus között. Japánban meccs előtt a játékosok mélyen meghajolnak. Nem sport, de sportként űzik a japán őrületet, a pacsinkót. Óriási játéktermekben ülnek egymás mellett a játékosok, pénzzel táplálják az automatákat, melyek vagy elnyelik őket, vagy vasgolyókat gurítanak (nagy zörejjel) az odakészített kosarakba. Nők, férfiak százai automatákban váltják apróra nagy bankóikat és kísértik a szerencsét. A nyeremény árucikk, amit be lehet váltani készpénzre is. PÉTERFI SZONYA- Húst nem árusítok, csupán baromfit és hentesárut. Az előbbiből elegendőt kapok, viszont virslit ritkán, meg a jobb minőségű szárazszalámit is máshová szállítják, nem az ilyen kis faluba. TOVÁBBI KÉT ÜZLETBEN Az ipolynyitrai (Nitra nad Ipl'om) boltot zárva találtuk. Az üzlet vezetője nem feledkezett meg arról, hogy a nemzeti bizottság beleegyezésével kifüggesztett lapon tudassa, melyik a legközelebbi bolt és egyhetes szabadsága alatt is szerdán délután legalább két órára kinyit. Persén (Prsa) tíz óra körül jártunk. Még vehettünk volna tejet, kétféle sajtot, friss kenyeret, péksüteményt is. Zólyomi Mária tizennyolc éve boltos itt, szerinte az utóbbi három évben a nyári ellátás gyengének minősíthető.- Havonta kétszer kapok árut, éppen ma kell érkeznie a szállítmánynak. Már nagyon kiürültek a polcok, de ha csak annyi árut küldenek, mint a múltkor, nem tudom teljesíteni a forgalmi tervet. Miroslav Pálenciar felfigyelt szavaira, hisz nincs tudomása a nagyobb hiányokról.- Nézzük csak azt a múltkori megrendelést és a szállítólevelet - javasolta. Az élelmiszereket a katalógusban öt csoportba osztották, s eszerint kell a megrendelést kitölteni. S hogy az összehasonlításunkból mi derült ki? Az első csoportból nem kapott darát és száraztésztából sem mindent. A második csoportból tizenegyfélét rendelt, hármat kapott. A megrendelt ötvenféle kekszből hétfélét, a huszonhárom konzervből hármat, a kávé- és a fűszerfélékből csupán ötöt. szállítottak. Az áru összértéke 12 307 korona volt, a bolt havi forgalmi terve pedig 98 ezer korona. Limonádé, sör nem volt a boltban, de a terv szerinti szállítás épp aznap volt esedékes.- Hentesárut is gond rendelnem, mivel 15 kilogrammnál kevesebbet nem hoznak és a falu 220 lakosa hetente még ennyit sem vesz meg. Nagyon meg kell gondolnom, mit rendelek, hogy ne maradjon a nyakamon- mondotta az üzletvezető. A MEGRENDELÉS ÉS A KÍNÁLAT. Valami nem lehet rendben a szállításokkal kapcsolatban, hisz a másik boltban az itt említett hiányokból - konzervek, szörpök- nem szóltak. - Járjunk utána a Zdroj üzemében, mi ennek az oka - indítványozta az osztályvezető. Mária Mázorová, az üzem árualapokért felelős osztályvezetője és Darina Takácová előadó nyomban kikeresték a megrendeléseket és a szállítóleveleket. ^- Én már tudom, mi a dolog nyitja - jelentette ki Mária Mázorová, és elénk tette a megrendelést. - Ezek az egyesek az árut jelentő számok és a mennyiség előtt azt jelentik, hogy a vezető kizárólag a megnevezett árut kéri - tehát ha például nincs narancsszirup (ami valóban nincs a raktárunkon) akkor más- milyet annak ellenére, hogy van elég, nem akar a boltvezető. Pástétomból jelenleg húszféle van a raktáron, de előfordulhat, hogy épp az a kétfajta nincs, melyet a vezető kizárólagosan rendel, s akkor nem kap semmit.- A jelenlegi áruválasztéknál lehetetlen az ilyen rendelés, illetve a vevők igényeinek teljes kielégítése - fejtette ki Darina Takácová. - Hiába van nekünk kielégítő értékű árukészletünk, ha az áru szerkezete nem felel meg. * ,-A kereskedelem még mindig a ,,kérő“ helyzetében van -egészítette ki az elmondottakat Radolec József, az üzem igazgatója.- A gyártók nem jönnek hozzánk az árut kínálni, mint ahogyan annak lennie kellene. Ők vannak a jobb helyzetben, mi pedig örülhetünk minden szállítmánynak. AHONNAN -AZ ÁRUT SZÁLLÍTJÁK- Hogy teljesebb legyen a kép, látogassunk el üzemünknek a város szélén lévő élelmiszer-nagyraktárába is - javasolta az igazgató.- Hétszáz megrendelőnknek átlagosan kétszer szállítunk havonta, tehát 1400 szállítmány hagyja el a 6500 négyzetméternyi rak- területünket - kalauzolt Radolec József a tehergépkocsiktól forgalmas udvaron. - 1983- ban fejeztük be a raktárak építését, de már most mintegy 1800 négyzetméter rakterűiét hiányzik. Előreláthatólag a 9. ötéves tervidőszak után várható javulás, a tervek szerint ekkor kell a nagykürtösi (Verky Krtíá) Jedno- tának megkezdenie a raktára építését- ugyanis ezt a járást is mi látjuk el élelmiszerrel - s akkor tehermentesül a mi raktárunk. S hogy jobban érzékeltessük a járás, illetve a két járás élelmiszer-ellátásának „hátteret", néhány adatot érdemes felsorakoztatni: a nagyraktár 25 tehergépkocsijával naponta 250 tonna árut szállítanak. A vasúton érkező 3-4 vagon árut a raktárba, illetve 2 300 000 korona értékűt a kiskereskedelmi hálózatba, ötvenötén dolgoznak a raktárban és hatvanötén a szállítási részlegen. Egy-egy dolgozó havonta 180 tonna árut mozgat: tulajdonképpen minden doboz, láda legalább kétszer kerül a kezükbe.-Az elmúlt évben kevés jó hangzott el velünk kapcsolatban - mondotta Rojko István, a nagy raktár vezetője. - Sokat késtünk a szállításokkal, sezaz ellátásban is megmutatkozott. / (- Sajnos, tavaly a kerületi vállalatoknál mi voltunk a legroszabb üzem, de az első fél év alatt sikerült felverekedni magunkat a ,.középmezőnybe" - magyarázta az igazgató. - Végre megpróbálunk kereskedni. Bár nem tartozunk a kísérletező üzemek közé, mégis igyekszünk az új gazdasági mechanizmus elvei szerint gazdálkodni. A szállítóinkkal és a megrendelőinkkel egyaránt a lehető legjobb együttműködésre törekszünk. Három éve nem teljesítettük a nyereség tervét. Az idei első fél évünk viszont biztató...- És mi a fordulat titka?- Üzemünk minden részlegén fokozottabb figyelmet szentelünk a gazdaságosságnak. A nagykereskedelmi raktárban sokat segített, hogy kaptunk három tehergépkocsit, így naponta 25 tonnával több árut szállíthatunk. Sikerült a korábban hiányzó dolgozókat is felvennünk és stabilizálni a munkaerőt. Pedig ez nem könnyű feladat, mivel a gépkocsivezetők, a kocsikísérők és a raktári dolgozók egyaránt nehéz fizikai munkát végeznek. A munkaszervezésben is előbbre léptünk. A kiskereskedelmi hálózatban szintén jobbak az eredményeink, mint az előző év hasonló időszakában. Elértük azt, hogy a nyár folyamán a szabadságok miatt sem zárnak be a boltok. Radolec József igazgató és Miroslav Pálenciar, a jnb osztályvezetője gyakran találkoznak, hogy a riport során is felmerült kérdéseket megtárgyalják, hogy az élelmiszer-ellátással kapcsolatos fogyatékosságokra lehetőleg gyorsan, rugalmasan reagáljanak és megoldást találjanak. De nem csupán rajtuk áll a „vásár". A gyártók, a szállítók munkája a döntő a lakosság igényeinek kielégítésében. DEÁK TERÉZ Timiim HOLTAM mm A Jlll 111 ' 1 \ A fiatalok negyede - Haradzsuku - (A szerző felvétele)
