Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-09 / 36. szám
JSZÚ 15 Sfc B8. IX. 9. Ziaul Hakk A ugusztus 17-én Ziaul Hakk pakisztáni elnök repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. A C-130-as repülőgép röviddel azután, hogy felszállt a Pandzsáb tartomány beli Bahavalpurból, a levegőben felrobbant. Mind a 32 utas szörnyethalt. A gép fedélzetén tartózkodott Athar Abdul Rahman tábornok, a fegyveres erők egyesitett parancsnokságának elnöke, Arnold Raphel, az Egyesült Államok Iszlámábádban akkreditált nagykövete, Herbert Wasson dandártábornok, amerikai katonai attasé és több magas rangú pakisztáni katonatiszt. Az országban tíznapos gyászt rendeltek el, rendkívüli állapot lépett érvénybe, az elnöki teendők ellátását ideiglenesen Gúlám Iszhak Hán vette át, aki egyben közölte azt is, hogy megtartják a november 16-ára tervezett parlamenti választásokat. Pakisztáni és amerikai szakértők vizsgálják a katasztrófa okait. A találgatások azonnal megindultak, olyan verziók láttak napvilágot, hogy vagy a gépen elhelyezett pokolgép, vagy egy földről kilőtt rakéta okozta a balesetet. Egyes nyugati sajtókörök a Szovjetunióval és Afganisztánnal próbálták összefüggésbe hozni a történteket, Moszkvában és Kabulban a leghatározottabban visszautasították ezeket a rosszindulatú vádaskodásokat. Ennek ellenére a Pakisztánban tevékenykedő szovjet képviseletek, állampolgárok fenyegető leveleket kaptak. Nem is ez izgatja elsősorban a közvéleményt, ennél sokkal fontosabb nyitott kérdések is vannak. A világ arra kíváncsi, milyen lesz a jövő, ki következik Hakk után, milyen szerepet tölt majd be a hadsereg, hogyan alakul az afganisztáni rendezés sorsa, tartja-e magát Iszlámábád a genfi megállapodásokhoz vagy pedig továbbra is sorozatosan megsértik azokat, ahogy Hakk idejében történt? Milyen szerepet játszhat az ellenzék, van-e esély arra, hogy a Hakk- diktatúra után egy demokratikusabb vezetés vegye át a kormányrudat? Nincs ember, aki ma e kérdésekre válaszolni tudna. Latolgatni csak az esélyeket lehet, óvatosan. Ami e pillanatban a pakisztáni politikai erőket jellemzi, az a tapogatózás, a bizonytalanság. Talán más lesz Pakisztán Hakk nélkül, mint az ő diktatúrája idején. Némi eligazítást adhat a találgatásokhoz, ha megpróbáljuk vázolni, milyen is volt a Hakk-éra. Válságok sora Rengeteg válságon ment keresztül az 1947-ben mesterségesen létrehozott, egymástól kétezer kilométerre lévő országrészeket egyesítő pakisztáni állam. Már a kezdeti éveket is a gazdasági és politikai káosz jellemezte. A lakosság többsége Ke- let-Pakisztánban (a mai Banglades) élt, a hatalom pedig a nyugat-pakisztániak kezében volt, s ez is hozzájárult a feszültségek állandó növekedéséhez. A hadsereg oly módon próbált ennek véget vetni, hogy magához ragadta a hatalmat (1958) Ajub Khán tábornok vezetésével. A katonák több civilt is bevontak a kormányba, többek között a még nagyon fiatal, harmincéves Zulfi- kar Ali Bhuttót, aki a kereskedelmi tárcát kapta meg, majd 1963-ban külügyminiszter lett. 1965-ben szakított Ajub Khánnal, ellenzékbe vonult, s megalakította a Pakisztáni Néppártot. Az 1970-es választások során Bhutto pártja győzött Nyugat-Pakisztánban, míg Kelet-Pakisztánban az Avami Liga lett a győztes. A kormányalakítási viták, s az indiai-pakisztáni háború a keleti országrész elszakadásához, Banglades megalakulásához vezetett. Az ország irányítását Bhutto. vette át, új alkotmányt fogadott el, egy sor gazdasági és politikai reformot kezdeményezett, s a néptömegek megnyerése érdekében különböző szociális intézkedéseket léptetett életbe. Külpolitikájában egyértelműen Washingtonra támaszkodott, de elindította a lassú közeledést India és Kína felé is. Keménykezű, személyes hatalomra építő politikájával sok ellenséget is szerzett. Bhutto pártja az 1977-es választásokon elsöprő győzelmet aratott a jobboldali koalíció felett, de Bhuttót csalással vádolták és országos kampányt szerveztek ellene. Az elégedetlenkedő katonák kihasználták az alkalmat, s Ziaul Hakk tábornok vezetésével egy junta vette át a hatalmat, meghirdetve a rendkívüli állapotot, Bhuttót pedig börtönbe vetették. A puccs 1977. július 5-én történt, Hakk másnap meglátogatta Bhuttót a börtönben, s megígérte: 90 napon belül visszaállítja az országban a demokráciát, szabad választásokat ír ki, a volt miniszterelnököt pedig szabadon engedi, hogy ő és pártja is indulhasson a választásokon. Hakk akkor egyetlen feladatának az anarchia veszélyének elhárítását nevezte. A diktatúra Mindez azonban csak ígéret maradt. Nem kilencven napot, hanem több mint kilencven hónapot kellett várni a rendkívüli állapot megszüntetésére. Hakk a demokrácia helyett kemény katonai diktatúrát vezetett be, a parlamentet feloszlatta, az ellenzéki politikai pártokat betiltotta, Ali Bhuttót pedig bíróság elé állította. A hatalmas nemzetközi tiltakozás ellenére Bhuttót 1979-ben kivégezték. Ennek az évnek az eseményei többféle szempontból is a Hakk-diktatúra malmára hajtották a vizet. Ekkor következett be az iráni fordulat, Reza Pahlavi sah január 16-án hagyta el az országot, Teheránban Amerika-ellenes hangulat dúlt, elfoglalták az amerikai nagykövetséget, s a hetven túszt csak több mint egy évi tárgyalások után engedték szabadon. Az iráni sah re- zsimjének bukásával Washington elvesztette legerősebb szövetségesét a térségben. A Fehér Ház szemében rendkívüli módon Benazir Bhutto felértékelődött Pakisztán szerepe. Hakknak mindent elnéztek, s öt év alatt Iszlámábád 3,5 milliárd dolláros katonai és gazdasági segélyt kapott az Egyesült Államoktól. Az 1979 végén bekövetkezett, afgán fordulat, a szovjet csapatok bevonulása után Hakk arra hivatkozik, azért nem enyhít a diktatúrán, mert az afganisztáni események veszélyeztetik Pakisztán biztonságát. Az ezt követő iszlamabadi politika már ismertebb: Hakk befogadja a menekülteket, a Kabullal szemben álló fegyveres ellenzéknek minden támogatást megad: kiképzötáborokat pakisztáni területen, eljuttatja hozzájuk a külföldi fegyvereket és pénzsegélyeket, s nemegyszer a pakisztáni hadsereg is segíti őket az akciók során. Tucatnyi ellenzéki pártból - betiltott pártból - 1981-ben alakult meg a Mozgalom a Demokrácia Helyreállításáért (MRD), melynek legerősebb tagja továbbra is a Bhutto-féle Pakisztáni Néppárt (PPP). Erősödik az ellenzék ellenállása, szaporodnak a zavargások. Hozzá kell tenni, hogy ez az ellenzék is nagyon megosztott, csak abban ért egyet, hogy a tábornokdiktátornak távoznia kell. Ennek a hatására és külső nyomásra is Hakk formális változásokra szánja el magát. Gúlám Iszhak Hán Hakk-lakk Ilyen az 1984 decemberében megtartott népszavazás az új alkotmányról, majd a következő év februárjában megtartott parlamenti választások. A népszavazáson névlegesen a további iszlamizálásról kellett dönteni, vagyis arról, hogy a Koránt betű szerint alkalmazzák a végrehajtó szervekben. Az ellenzék bojkottfelhívásai nyomán a szavazásra jogosultak hatvan-hetven százaléka maradt távol az urnáktól. Csak a rezsimpár- tiak mentek el szavazni, s a számlálás után közölték, hogy kilencven százalék igent mondott az iszlamizálásra. Egyébként Hakk az egész szavazást úgy tekintette, hogy további öt évre államfői megbízatást is kapott. Hasonló volt az eset a parlamenti választásokkal, Hakk az iszlám szellemre való hivatkozással megtiltotta, hogy az ellenzéki pártok jelölteket állíthassanak. Mindenki csak magánszemélyként indulhatott, s véleményét is csak magánszemélyként hangoztathatta. A diktátor kijelentette: a képviselőjelölteknél az a lényeg, hogy „jó pakisztániak legyenek“. Természetesen az ellenzék a választásokat is bojkottálta. Bírálatok érték a Fehér Házat is a pakisztáni állapotok miatt, s ez arra késztette Hakkot, hogy tovább „demokratizálja" rendszerét. 1985 végén feloldotta a rendkívüli állapotot, új, polgári kormány is alakult, s 1986 áprilisában hazatérhetett Ali Bhutto lánya, Benazir Bhutto. A fejlemények meglepték a vezetést, Benazir körútja diadalmenetté vált az országban, milliók hallgatták beszédeit, követelték a kormányzat lemondását. Benazir programként lényegében apja politikájának a folytatását ígérte, s elsősorban szabad választások kiírását követelte. A rezsim ellen békés harcot hirdetett. Megfigyelők második Corazon Aquinó- ként emlegették, a következő párhuzamot vonva közöttük: mindkettőjük közeli hozzátartozóját, Benazirnak az apját, Corazon asszonynak a férjét, Benigno Aquinót a gyűlölt rezsim ölette meg. Corazonnak és támogatóinak azonban sikerült a Fülöp- szigetekról eltávolítaniuk Marcos elnököt, Benazirnak Hakkot nem. Hakk ugyanis szilárdan kézben tartotta a hadsereget, élvezte az üzleti körök és a nagybirtokos arisztokrácia támogatását. S természetesen Washington feltétlen bizalmát is. S van még egy fontos körülmény: az ellenzék megosztottsága és az, hogy maga a Pakisztáni Néppárt is frakciókra bomlott. Bizonytalanság Gyorsan peregtek az idei év eseményei, az Afganisztáni rendezés kapcsán Pakisztán naponta szerepelt a híradásokban. Áprilisban írták $lá a genfi okmányokat, május 15-én megkezdődött a szovjet csapatok kivonása. Moszkva és Kabul - az ENSZ- megfigyelök értékelése szerint, is - eleget tesz a kötelezettségvállalásoknak, Pakisztán viszont rendre megsértette-megsérti azokat. Továbbra is eljuttatja a fegyvereket a szélsőséges ellenzéki csoportokhoz, nem számolja fel a területén levő bázisaikat, hátráltatja a menekültek hazatérését. Közben mélyültek az ellentétek Hakk elnök és Dzsunedzso kormányfő között. A miniszterelnök ugyanis az afganisztáni harcok mielőbbi befejezését, a genfi megállapodások betartását sürgette. Ez Hakknak és más köröknek sem felelt meg, attól tartottak, hogy megcsappanna az amerikai dollárfolyam. Hakk májusban feloszlatta a parlamentet, ami a kormány végét is jelentette. Erre sem kellett sokáig várni, június elején kinevezte az új kabinetet, melynek élére ő állt személyesen, a menesztett Dzsunedzso helyett. A választásokat a parlament feloszlatása után három hónapon belül meg kellett volna tartani, de Hakk november 16-ára halasztotta. Hakk halálával alapvetően megváltozott a helyzet Pakisztánban. Két dolog jellemző az összes pártra és politikusra. Mindenki tudatosítja: az Egyesült Államoknak alapvető érdeke, hogy jelen legyen a Szovjetunióval szomszédos térségben, erre Pakisztán az egyedüli megfelelő hely, s ezt Washington jól meg is fizeti. Mindenki a hadseregre figyel fél szemmel, mert nem mindegy, hogy mit lépnek a katonák. Gúlám Iszhak Hán ügyvivő államfő (Hakk feltétlen híve) a szerencsétlenség során elpusztult Abdul Rahman helyébe Mirza Asztam Bég tábornokot nevezte ki a hadsereg vezérkari főnökévé. Bég kijelentette, hogy a hadsereg nem avatkozik a politikába, a katonák feladata az ország biztonságának és függetlenségének a védelme. Ennek ellenére a főtisztek akarata sokat nyom a latban, nem hagyható figyelmen kívül, hogy szavaik mögött milyen szándékok rejlenek. Ziaul Hakk a novemberre kitűzött választásokat is úgy tervezte, hogy azon pártok ezúttal se vehessenek részt, csak magán- személyek. Az ellenzék most szabad választásokat, demokratikus átalakulást sürget. Az egyik nagy kérdés, hogy ki lehet Hakk utódja, olyan, aki Washingtonnak is megfelel. Egyáltalán, ki jöhet számításba? A jelenlegi megbízott államfő? A menesztett kormányfő, Mohammed Han Dzsunedzso, aki egyébként a Muzulmán Ligának is a vezetője? A lakosság jelentős hányadának támogatását élvező Benazir Bhutto? Ő egyébként a saját pártján belül is gondokkal küszködik. Van egy nagy előnye és egy nagy hátránya. Előnye a neve, az, hogy Zulfikar Ali Bhutto lánya, egyébként 34 éves, okos és szép. A hátránya egy iszlám országban az, hogy nő, s egyes hírek szerint kisbabát vár. Azt, hogy okos, egyik legutóbbi, az amerikai NBC-nek adott nyilatkozatával is bizonyította. Arra nem válaszolt egyértelműen, hogy hatalomra jutása esetén folytatná-e az afgán kormányellenes erők támogatását. Míg korábban élesen bírálta az USA-t a katonai diktatúra miatt, most azt mondta, hogy fenntartaná a jó viszonyt Washingtonnal, mert „az amerikai kormány egyértelműen az ország demokratizálása mellett foglalt állást". Ugyanakkor kijelentette, az Egyesült Államoknak elő kell segítenie a katonai diktatúra felszámolását. Síkraszállt a novemberre tervezett választások mielőbbi megtartásáért, mint mondotta, előtte úgy kell módosítani a választási törvényt, hogy a jelöltek az egyes pártok képviselőiként indulhassanak. S végezetül a legnagyobb nyitott kérdés az afganisztáni rendezés sorsa. Az ügyvivő elnök azt hangoztatta, hogy Iszlámábád be fogja tartani a genfi megállapodást - Hakk is mindig így nyilatkozott, ezért a probléma az, hogy hogyan. A kormányellenes fegyveresek egyelőre megkapják az utánpótlást. Jelenleg nagy a bizonytalanság, a választásokig másra aligha lehet számítani. Csak azt követően fog csökkenni a megválaszolatlan kérdések száma. Ugyanakkor még egy dolgot is figyelembe kell venni: novemberben új elnököt választanak az Egyesült Államokban is. MALINÁK ISTVÁN
