Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-09-09 / 36. szám

A szocialista munkabrigádok bölcsőjénél Ahogy élete eseményeit ecseteli, kis­sé a népi mesemondókra emlékeztet. Pedig amit elmond, nem mese; olyan eleven valóság, amelyhez hasonlóban nemzedéke számos tagjának osztoznia kellett. Gördülékeny, logikus szerkezetű mondatait a csallóközi népnyelv ízes kifejezéseivel szövi át. Bár életének sok évét volt kénytelen szülőföldjétől távol tölteni, Bazsó Sándor, a dunaszerdahe- lyi (Dunajská Streda) Csehszlovák Gép­kocsi-fuvarozási Vállalat üzemi szak- szervezeti bizottságának elnöke romlat­lan magyar nyelven szól, idegen nyelv szavait nem keveri beszédébe. A közepesnél valamivel alacsonyabb, mozgékony, szikár termete arról tanús­kodik, hogy élete 59 évének nagy részét fizikai munkával töltötte. Somorján (Samorín) született sze­gény szülők gyermekeként. Szülei csak­hamar elváltak, és ö a dunaszerdahelyi nevelőotthonba került. Alig cseperedett föl, dolgoznia kellett, arra sem volt lehe­tősége, hogy szakmát tanuljon. Módos gazdáknál volt szolgalegény. A háború alatt a nyilasok mint leventekötelest el­hurcolták. Német katonamundérba öl­töztetve, még csaknem gyermekként Hollandiába került. Mivel nem vágyott az akkor már végét járó harmadik biro­dalomért „hősi" halált halni, hát meg­szökött. Németországban elfogták, és egy Hamburg közelében fekvő gyűjtőtá­borban alkalma volt megismerkednie a fasiszta uralom minden kegyetlensé­gével. Innen a nyugat felöl előretörő angol-amerikai csapatok szabadították ki. Mivel magyarnak vallotta magát, de Csehszlovákiát jelölte meg hazájának, kiszabad ítói s egyben új fogvatartói csak hosszas huzavona után bocsátot­ták el, közben rá akarták venni, hogy maradjon kint. Füt-fát ígértek neki: szakmát tanulhatott volna, annak elsa­játítása után jó állást helyeztek kilátás­ba. Nem maradt. Visszatért szülőföld­jére. 1946 karácsonyára érkezett haza. Egy évig Bratislavában építkezésen dol­gozott segédmunkásként, majd 1948 januárjában a kladnói Nősek Bánya dol­gozója lett. A februári eseményeket már bányászként éli át. Emlékezetében még elevenen él a munkások lelkes föllépé­se, amikor egységesen kiálltak az üzemi tanácsok határozata és a Gottwald-kor- mány támogatása mellett. A kladnói bá­nyászok körében nagy tekintélye volt a CSKP-nek - emlékezett vissza az eseményekre Bazsó Sándor. Katonai szolgálatát is a bányánál töl­tötte le. 1953-ban, miután leszerelt, csak rövid időre látogatott haza, vissza­ment ismét a bányába. Megkedvelte ezt a foglalkozást, bár abban az időben még az nagyon nehéz volt, hiszen a ter­melés jobbára kézi erővel folyt. Az 1956-os események, a magyaror­szági ellenforradalmárok kegyetlen cse­lekedetei indították arra, hogy belépjen a pártba. Felvételét kiérdemelte kiváló munkaeredményeivel is. A szakma fo­gásait egy öreg bányásztól sajátította el, akinek szaktudására, emberségére még ma sem tud meghatódottság nélkül em­lékezni. Közben megnősült. Felesége ugyan­csak a Csallóközből való, csilizradványi (Óilizská Radvan) leány volt, sajnos, négy évvel ezelőtt meghalt. A bánya­üzemtől lakást kaptak, s élvezték mind­azt a megbecsülést, amely a bányász­foglalkozással járt. Kiváló munkaeredményeinek és az irányításával dolgozó kollektíva sikerei­nek köszönhette, hogy már 1958-ban beválasztották az üzemi pártbizottságba s a járásbíróság népi ülnökei közé. Ez az év nagyon fontos volt életében. Saját szavaival erről így vall:-Harminc évvel ezelőtt, 1958-ban bányásznapra a Nősek Bánya állami kitüntetést kapott kiemelkedő eredmé­nyeiért. Ekkor született meg az ötlet, hogy három brigádja, köztük az én öt­ven tagú kollektívám is. Csehszlová­kiában elsőként megindítjuk a szocialis­ta brigádmozgalmat. Ez volt tulajdon­képpen a szocialista brigádmozgalom születése hazánkban. A brigádmozgalom szervezeti sza­bályzata szigorú előírásokat tartalma­zott. Elsősorban a munkabalesetek szá­mát kellett radikálisan csökkenteni. Már ekkor egyik legfontosabb cél volt az anyagtakarékosság és a minőség javí­tása. A szocialista brigád cím megszer­zésének voltak még olyan követelmé­nyei is, mint a terv egyenletes teljesíté­se, túlórázás nélkül; a szigorú munkafe­gyelem s leszámolás a fegyelemsértők­kel; a biztonsági előírások következetes megtartása; a technika és általában a műszaki berendezések gondos kar­bantartása; az egyszerűbb műszaki eszközök kezelésének elsajátítása stb. A kollektíva tagjainak nevelése a leg­fontosabb feladatok közt szerepelt. Kol­lektív takarékbetétkönyvet nyitottunk. A megtakarított pénzből fedeztük közös kirándulásaink költségeit. Ha kollektí­vánk valamelyik fiatal tagja nősült, a la­kodalom költségeit álltuk. A bányászmunka ma sem veszélyte­len, abban az időben még több kocká­zattal járt. Sajnos, közösen megtakarí­tott pénzünkből temetési költségeket is fedezni kellett. Pedig micsoda nagysze­rű munkás, őszinte jó barát volt Jaroslav Cezen. Halálos kimenetelű balesete után úgy döntöttünk, hogy még két évig ,,közöttünk marad": ez alatt az idő alatt normáját közösen teljesítettük, és az érte járó bért családja kapta. Elhallgat egy rövid időre. Emlékeze­tében további munkatársak neve után kutat. ,,Jirka Népit, Jaroslav Kníze ..." - csak jót, csupa magasztaló szót tud róluk mondani. Mintha a nagy császárfi­lozófus szavait idézné: ,,nem találtam embert magamhoz méltatlant". Ezt az emberszeretetet, a társak emberi gyen­géin túltekintó bölcs belátást talán a ter­mészeti elemekkel a mélyben vívott harcban edzett szolidaritás kristályosí­totta ki benne.- Ha már ilyen erős szálakkal kötő­dött a „fekete" Kladno bányászkollektí­vájához, hogyan tudott megválni tőlük?- 1965-ben feleségem szülei hoz­zánk költöztek. Az ö honvágyuk mintha énrám is átragadt volna. Egyre gyakrab­ban jelent meg előttem a csallóközi róna képe. Egyszóval: visszavágytam. Házat vettem, s hazaköltöztünk. Életem egyik legnehezebb napja volt az, amelyen bányásztársaimtól búcsúztam.- Életében ez a változás mindenkép­pen újrakezdés volt. Hogyan sikerült az átállás?- Hazaköltözésem után a járási párt- bizottság akkori vezető titkára, Feneczei elvtárs több lehetőséget kínált: lehettem volna párt- vagy szakszervezeti tiszt­ségviselő, de én gépkocsivezető akar­tam lenni. Vizsgát tettem tehergépkocsi­ra, és a Csehszlovák Gépkocsi-fuvaro­zási Vállalat dolgozója lettem. Nehezen szoktam meg az új munkát, de igyekez­tem itt is lelkiismeretesen végezni a dolgom. 1969-től már a nemzetközi kamionfu­varozásban dolgoztam. Közben 1967- ben az üzemi szakszervezeti tanács tagja lettem, egy évvel később a vállalat pártalapszervezetének alelnökévé vá­lasztottak. 1979-től már nem autózom, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke vagyok. Hosszas beszélgetésünket gyakran szakították félbe. Különféle ügyekkel ér­keztek hozzá: fiatalok, idősebbek. Min­denkivel közvetlen, mindenki bizalom­mal van iránta, tudják, segítségére min­dig számíthatnak. MORVAYGÁBOR lllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll A Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat galántai (Galanta) üzemében hat párt- alapszervezet tevékenykedik. Kozma István, a 2. számú alapszervezet elnöke a járási párt­konferencián felszólalásában részletesen ele­mezte, hogy vállalatukban a pártalapszerveze- tek tevékenységükkel milyen hatékonyan segí­tik az új gazdálkodási alapelvek gyakorlati al­kalmazását. összhangban azokkal a feladatok­kal, amelyeket a CSKP KB 7. és 9. ülésén elfogadott határozatok tartalmaznak. HATÉKONYABB ALAPSZERVEZETI PÁRTMUNKA Hónapokkal a járási pártkonferencia után Szaksz Lajossal, az üzemi pártbizottság elnö­kével már az eredményeket is számba vehet­tük. Mivel a hatékonyabb termelést célzó újsze­rűségek szorosan összefüggnek a személy- szállítással és a teherfuvarozással, az össze­gezésben Torna Ernő mérnök, művezető is a segítségünkre volt.-A pártbizottság legutóbbi ülésén értékel­tük, hogy az egyes pártalapszervezetekben a kommunisták eddig mit tettek az új gazdálko­dási alapelvek érvényesítéséért. Megállapítot­tuk, hogy az eredmények kielégítöek. Az elmúlt hónapok alatt növekedett a kommunisták aktivi­tása. Ezt a személyes pártfeladatoknak kö­szönhetjük. A feladatok teljesítését rendszeres időközönként háromtagú bizottság ellenőrzi, és felmérésének eredményéről jelentést tesz a taggyűlésen. Hatékonyabb lett a pártépítő rok, a qépkocsiponyvák és a javítási költségek érdekeltségi rendszerű nyilvántartásánál is al­kalmazni tudjuk.- Bizonyára akadnak, akik mindezért nem lelkesednek.- így igaz, és itt kezdődik a pártmunka, az a bizonyos kritika és önkritika, amiről az előbb szóltam - mondta az üzemi pártbizottság elnö­ke. - Ilyen tervek, elképzelések nem maradnak titokban, ezekről már előre mindenki beszél, vitatkozik. És ez a helyes, feltéve, hogy az illető nézeteit és észrevételeit nyilvánosan mondja el. A kommunisták feladata, hogy erre ügyelje­nek, megmagyarázzák az intézkedések lénye­gét, és előnyeit megértessék pártonkívüli kollé­gáikkal. A termelési értekezleten álljanak ki amellett, amit a pártcsoport ülésén és a taggyű­lésen migvitattunk és elfogadtunk, mert az a köz és az egyén javára is hasznos. Kivéve persze azokat, akik a munka minőségére, vagyis ez esetben gépkocsijukra és a vezetés módjára nem fordítanak megfelelő gondot. Aki gyorsan hajt, sokat fékez, nem ellenőrzi rend­szeresen a kerekekben a nyomást stb., az idő előtt elkoptatja a gumiabroncsot. Ezt eddig oüntetlenül tehette, a jövőben már nem. Az egyéni hozzáállástól ugyanis valóban sok függ. Még mindig vannak esetek, amikor ugyanazon a vonalon ugyanazzal az autóbusszal az egyik gépkocsivezetőnek normán aluli, a másiknak meg normán felüli, az üzemanyag-fogyasztása. Ezekből nem csinálunk titkot. Minden hónap végén nyilvánosan ismertetjük az eredménye­ket. Ha a gépkocsivezető nem látja be hibáit, Kommunisták az új gazdálkodási alapelvek alkalmazásáért munkánk is. Ezt bizonyítja, hogy az év elejétől az előirányzott öt közül négy tagjelöltet már felvettünk. Annak ellenére, hogy a felvétel krité­riumait, vagyis az egyén értékelését lényege­sen megszigorítottuk. A pártelnök felszólalásában a taggyűlések hatékonyságával is foglalkozott. Hangsúlyozta a hatékonyság növelésének szükségszerűsé­gét. Az üzemi pártbizottság ennek érdekében szeretné elérni, hogy a taggyűléseken minden egyes esetben érdemszerü és kritikus hangvé­telű vita bontakozzon ki. Tavaly éves átlagban a tagok tíz százaléka szólalt fel, de akadtak csendes gyűlések is. Több felszólaló akkor volt, amikor valaminek kapcsán a jobb munkát ne­hezítő pótalkatrészhiány, a rossz minőségű termékek, például a gumiabroncsok stb. kerül­tek szóba. Ellenben már lanyhább volt a vita­kedv, ha a házon belüli hibákról, a saját mu­lasztásokról, vagy egy kommunista nem meg­felelő aktivitásáról lehetett, kellett volna be­szélni.- Pedig ilyenkor is lenne miről vitatkozni- hangsúlyozta az üzemi pártbizottság elnöke.- A hatékonyságközpontú gazdálkodási alapel­vek mellett ugyanis minden nehezítő körül­ményre rá kell mutatni. Nem elég, ha a kommu­nista teljesíti a munkaköri kötelességeit. A problémákat is észre kell vennie. Például a tehergépkocsi vezetőjének a rakodási ne­hézségeket abban az üzemben, amelynek bér­ben fuvarozunk. De azt is, ha kollégája valamire nem ügyel megfelelően, és ezzel a ráfordításo­kat növeli. Ez már a sokat hangsúlyozott kritika, amit tanulni, szokni kell. Az önkritikával együtt, amikor az érintett személy harag, vagdalózás helyett beismeri tévedését, vétségét. AKI FELELŐTLENÜL KOPTATJA - RÁFIZET A galántai a vállalat élenjáró üzeme. Az első fél évben ezúttal is valamennyi tervmutatójukat teljesítették. így érthető, hogy a vállalat ebben az üzemben próbálja ki azt az újszerű érdekelt­ségi rendszert, amely az üzemanyaghoz ha­sonlóan a gumiabroncsok kíméletes használa­tában is érdekeltté teszi a gépkocsivezetőket. A nyilvántartást, az üzemanyag-fogyasztás nyilvántartásához hasonlóan számitógéppel végzik majd. A rendszer kidolgozására kilenc­tagú komplex racionalizációs brigád alakult. Ennek a művezető is tagja.- Az üzemanyag-fogyasztás nyilvántartásá­ra alkalmazott forma már bebizonyította, hogy az anyagi érdekeltség rnilyen hatalmas ösztön­ző erő. Aki normán alul fogyaszt, plusz prémiu­mot kap, aki pedig normán felül, rendes prémiu­mából kifizeti a túlfogyasztott mennyiség árát. Most hasonló elveket vezetünk be a gumiab­roncsoknál. A komplex brigád a nyilvántartás és értékelés egyszerű rendszerét dolgozza ki olyan céllal, hogy a rendszert a későbbiek folyamán némi módosításokkal az akkumuláto­kérésére minden további nélkül elvégezzük a motor tesztelését. Ezt követően azonban már nincs vita - summázta a lényeget a művezető. NEHÉZSÉGEK - NEMCSAK ÖNHIBÁBÓL Az üzemi pártbizottság elnöke és a műveze­tő is részletesen kifejtette, hogy az új gazdálko­dási alapelvek érvényesítése milyen nehézsé­gekkel jár együtt. Ezek egy része törvényszerű, amelyekkel a gazdasági vezetőknek és a párt- Dizottság tagjainak számítaniuk kell. Az embe­rek különbözőek, nem mindenki akar többet keresni, ha azért többet és fegyelmezettebben kell dolgoznia. Kezdetben ügyeskedők is akad­nak, akik az új gazdálkodási szabályokat akár kollégájuk kárára is képesek a saját javukra fordítani. Amikor bevezették az érdekeltségi rendszert az üzemanyag-fogyasztásban, ter- i lelési értekezleten, sőt még pártgyűlésen is nem egy konkrét eset tanulságait kellett megvi­tatni. Kitartó nevelőmunkával azonban megvál­tozott a helyzet.- A gumiabroncsok érdekeltségi rendszerű használatával kapcsolatban is minden bizony- íyal felmerülnek nehézségek. De azért va­gyunk, hogy ezeket megoldjuk. Aki nem kezde­ményez és eleve elzárkózik a várható nehézsé­gek elől, az újítani sem tud, az új gazdálkodási alapelvek feltételei közepette tönkremegy. A lé­nyeg az, hogy az újat következetesen készítjük elő, és azok az előnyök, amelyekről bevezeté­sük előtt beszéltünk, a gyakorlatban is érvénye­süljenek. A dolgozók ezt látva elfogadják az újat. így volt ez azon a két részlegünkön is, ahol az év első felében bevezettük a brigádrend­szert - mondta az üzemi pártbizottság elnöke, majd a művezető az egyéb nehézségekről is szólt.- Sajnos, vannak problémák, amelyek a gu­miabroncsok érdekeltségi rendszerű használa­tának bevezetését nehezítik és tőlünk függetle­nek. A gyártók és a kereskedelmi szervezetek felelőtlensége miatt előfordul, hogy olyan típusú gumiabroncsokkal felszerelt autóbuszt kapunk, amelyekből nekünk egyetlenegy sincs és ame­lyek nem is kaphatók. Ugyanakkor tájékoztatót sem mellékelnek, hogy a kérdéses típus milyen típusú abroncsokkal kombinálható, használha­tó együtt. Ha ezekből mondjuk kettő elkopik, az összesét le kell cserélni, és már oda az érde­keltségi rendszer. Az érdekeltség elmélyítésé­hez és következetes érvényesítéséhez az is kellene, hogy a használt választék kapható legyen. Azt a típust vehessük meg, amire szükségünk van. Mindezt nem azért mondom, hogy e nehézségek miatt nem törődve a haté­konysággal, elállunk céljainktól. Amit elhatároz­tunk, megvalósítjuk, de igyekezetünk eredmé­nyesebb lenne, ha a vállalatok, üzemek kezde­ményezéseit nehezítő ilyen jellegű nehézsé­gekre az illetékesek felfigyelnének és azokat rugalmasan megoldanák. EGRI FERENC I 1988 BBH jWKTflTH

Next

/
Oldalképek
Tartalom