Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-08 / 27. szám
.................. 1 ■ 1 1 ■ ................. ........... I I —■ ■' SZ LOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1988. július 8. XXI. évfolyam 27. szám Ára 1 korona • Rásó Róbert és Kardos László lakatosok az épülő Tesla üzem főépületének felülvilágítóját készítik • - Most már le lehet engedni - jelez a darukezelönek Keszöcze József, a kőművescsoport vezetője Jó néhány évvel ezelőtt Dunaszerdahelyen (Dunajská Stre- da) még a helybeliek is gyakran rácsodálkoztak az újonnan elkészült épületek némelyikére. Később azonban - mint az ország bármely épülő városában - fokozatosan hozzászoktak a szinte szüntelenül változó városképhez. Ma már a ritkán ide látogató idegen is a legnagyobb természetességgel veszi tudomásul, hogy a Csallóköz központjában nemcsak a lakosság zöme jutott új lakáshoz, hanem a kulturális, gazdasági, társadalmi és állami intézmények egész sora is korszerű, új épületbe költözött. Nagy ütemben épül, szépül ez a járási székhely, s ebben többek között érdeme van a Dunaszerda- helyi Járási Építóvájlalatnak is, amely - s ezt a szlovákiai építőipar vezető dolgozóinak év eleji aktívaértekezletén maga a miniszter is hangsúlyozta - országrészünkben a legjobb helyi építőipari vállalatok egyike volt a múlt évben. Sikeres munkát végezni az építőiparban, holott azt ezernyi gond jellemzi, nem kis eredmény! Vajon mi e 38 éves múltra visszatekintő, ám nem az építőipari tárcához tartozó vállalat kiváló eredményeinek a titka? A város központjától alig néhány száz méterre, a Csallóközi Múzeum sárga épülete mögött, egy hatalmas, félkész épület- komplexum magaslik. Itt kap majd helyet a bratislavai Tesla vállalat rádiógyártó üzeme. Karcsú toronydaru könnyedén emeli magasba a többtonnás betonelemeket, hogy a napbarnított arcú szerelők begyakorolt mozdulatokkal ügyesen egymásra illesszék őket. Tompán zúg az aggregátor, vakítóan villog az ívfény, szaporodnak a varratok, s az „építőkockák"" masszív egésszé állnak össze. A felvonulási terület egyik sarkában a segédmunkások építőanyagot raknak le az imént érkezett tehergépkocsiról, néhányan a tetőn foglalatoskodnak. A kőművescsoport egy jókora parapételemet igyekszik a helyére állítani, a másik épületszárnyon az építésvezető szemlélődik tervrajzzal a kezében. Folyik a munka, mindenki teszi a dolgát. Egy építkezés a sok közül, amelyre főleg az jellemző, hogy itt nem látni olyan embert, aki tétlenül anyagra, utasításra várakozna.- Mi ezt nem engedhetjük meg magunknak - mondja Félinger László építésvezető. - Vállalatunk kicsi, ezen az ipari létesítményen pedig több mint 70 millió korona az építőipari munkák értéke. Ha van elegendő anyag, akkor a munka nem állhat, mert be kell pótolni az akadozó anyagellátás okozta lemaradást. Tudja ezt itt mindenki, hiszen a hónap végén nálunk is csak a teljesítmény szerint apad vagy dagad a boríték...-Az a baj, hogy a miénkhez hasonló kis vállalatokkal szemben sok tekintetben előnyben részesülnek a nagy vállalatok, s ezért gyakran nincs elegendő téglánk, cementünk, betonvasunk, hogy az előregyártott épületelemeket már ne is említsem. Nehéz így jól szervezni a munkát - egészíti ki az építésvezetőt Kovács Dezső, a vállalat somorjai (Samorín) részlegének vezetője, aki éppen az építkezés menetét ellenőrizte Dunaszerdahelyen. Hasonlóan vélekednek a gyártócsarnok főépületének felülvilágító ablakait szerelő lakatosok is. Fekete Lajos, a csoport vezetője, valamint Kardos László és Takács Imre - akik már tízesével számolják a vállalatnál ledolgozott éveiket - szerint a munka már akkor is jobban menne, ha az építkezések megkezdése után kevesebb lenne a tervváltoztatás, ami ugyancsak lassítja az építkezések ütemét. Ezzel kapcsolatban szóba kerül az építőipari munka kissé megtépázott becsülete is, aminek okát a szakma öregjei a szakmunkástanulókkal szemben támasztott követelmények csökkenésében is látják. Mindezt, persze, nem panaszként említik, csak a helyzetet vázolják, azokat a nehézségeket sorolják, amelyek vállalatuk dolgozókollektívájának a munkáját éppúgy hátráltatják, mint a legtöbb építővállalatét. Arra a kérdésre, hogy az említett akadályok ellenére mégis mivel magyarázhatók vállalatuk utóbbi időben elért jó eredményei, a választ talán a nagyma- gyari (Zlaté Klasy) Keszöcze József, a kőművescsoport vezetője fogalmazta meg a legtalálóbban.- Tudjuk mi valamennyien, hogy jobb is lehetne az anyag- ellátás, ennélfogva a munkaszervezés is. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a vállalat gépparkja elhasználódott és műszaki felszereltsége sem mondható korszerűnek. Ám a nehéz munkában összekovácsolódott kollektíva közös igyekezete, meg aztán a csallóközi ember szorgalma sok mindent képes pótolni... A vállalat dolgozóinak a szorgalmát legjobban bizonyítják a tavalyi eredmények, amelyekről Gyulai Lajos gazdasági igazgatóhelyettes eképpen számol be.- Vállalatunk a múlt évben a főbb mennyiségi és minőségi mutatókat általában túlteljesítette. A teljesítménytervet 4,5 százalékkal, a saját módosított termelési érték tervét 1,1 százalékkal, a nyereségi tervet pedig 10,8 százalékkal. Csupán az anyag- és egyéb költségeket léptük túl, aminek az az oka, hogy a tervezettől eltérően alakult a termelés szerkezete. A helyi építővállalatok feladata általában az épületjavító munkákra irányul, a mi esetünkben mégis a beruházási munkák voltak túlsúlyban, amelyek sokkal anyagigényesebbek. Ezzel magyarázható, hogy a tervezettnél nagyobb lett az anyagfelhasználás mértéke. A jó gazdasági eredmények több mint félmillió koronát hoztak a vállalat „konyhájára"; ebből (Folytatás a 6. oldalon) ir*|E
