Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-02 / 35. szám
Lassan vege a nyári szünetnek a francia belpolitikai porondon is. közelednek az őszi újabb erőpróbák, s ki tudja, vajon ez az évszak is olyan sikeres lesz-e Mitterrand elnök es a Szocialista Part számára, mint a tavasz. A jobboldal ugyanis teljes erővel a kantonalis és a helyhatósági választásokra összpontosit, s nyilván revansot akar venni a májusi es júniusi elnök-, illetve parlamenti választásokon elszenvedett vereségert. Ezért tatan nem art feleleveníteni, milyen harc folyt az Elysee- es a Bour- bon-palotáert ket-harom hónappal ezelőtt... Hogy mi volt a tétje a májusi elnökválasztásoknak, azt beszédesen bizonyítják azok a széles jogkörök, amelyekkel a francia államfő az alkotmány értelmében rendelkezik. Az elnök határozza meg az ország bélés külpolitikai orientációját, ó nevezi ki a miniszterelnököt és a kormány tagjait (ehhez nincs szüksége a parlament jóváhagyására sem), idő előtt feloszlathatja a nemzetgyűlést és új választásokat írhat ki. Továbbá ő a fegyveres erők főparancsnoka és rendkívüli esetekben más állami intézmények hozzájárulása nélkül rendkívüli intézkedéseket foganatosíthat. Nem csoda hát, hogy nagy volt az érdeklődés az államfői bársonyszék iránt. Francois Mitterrand először 1965-ben a baloldal közös jelöltjeként indult az elnök- választásokon, de nem járt sikerrel. Próbálkozását 1974-ben megismételte - hasonló eredménnyel. Hét évvel később már ő került ki győztesen a választási küzdelmekből, s győzelmét idén tavasszal megismételte: ő lett Franciaország huszonkettedik, s az ötödik Köztársaság ötödik elnöke. Ezzel egyben néhány rekordot is tart: az ország történetében ö lett az első szocialista párti elnök, aki ráadásul két egymást követő periódusban nyerte el a legfelsőbb állami méltóságot. A májusi választásokon - elődeihez viszonyítva - igen meggyőzően nyert, annak ellenére, hogy már 71 éves, s mostani megbízatási időszakának lejártakor már közeledni fog a 80-hoz. Nem egyszerű magyarázatot adni Mitterrand győzelmének okaira. Bizonyos szerepet játszott a választási kampány, amelyben Mitterrand semmit sem hagyott a véletlenre. Indulását csak akkor közölte, amikor már nagyban folyt a kampány, a választási ringbe utolsóként szállt be. Ez a húzás elérte célját: a szavazók jóval nagyobb figyelmet szenteltek neki, mint a többieknek. Emellett a szocialista párti Mitterrand „a nemzet egyesítőjeként", minden francia elnökeként lépett fel, s kerülte az éles összecsapásokat versenytársaival. Az elnök így taktikailag elhatárolta magát saját pártjától, miközben ez a „pártonkívüliség" végül is a szocialisták jobbratolódásában, illetve a politikai centrum felé húzásában tükröződött. Nem kis mértékben annak is köszönheti győzelmét, hogy a jobboldal nem volt egységes. Már az első fordulóban két jelöltet ál• Sokan helyezik el az emlékezés virágait a Mamajev kurgánon SZÚ 5 88. IX. 2. M amajev kurgán - fogalommá, szimbólummá vált a Szovjetunióban. De ismerik sokfelé a világon mindazok, akiknek sorsrészül jutott részt venni a második világháborúban, akik valamilyen kapcsolatban álltak a sztálingrádi csatával, tanulmányozták a több mint fél évig tartó, méreteiben hatalmas, stratégiai jelentőségében sorsdöntő ütközetet. Sztálingrád, a mai Volgográd közepén emelkedő domb, a Mamajev kurgán 102 méteres magasságával a város stratégiai jelentőségű pontjává vált. Aki ezt a magaslatot uralta, hadászati előnnyel bírt. Ezért voltak itt 1942 szeptember és 1943 februárja között véres csatározások. Nyolc alkalommal adták fel és foglalták újrá vissza a náciktól a Mamajev magaslatot a szovjet csapatok, amíg végérvényesen kitűzhették a győzelmet hirdető vörös zászlót a dombtetőn. A csata után nem wminn íwihkok TAVASZ UTÁN ŐSSZEL IS: VOKSVADÁSZAT lított: Jacques Chiracotés fíaymondBarre-t. A jobboldalon megkeverte a kártyákat az újfasiszta nézeteket valló Jean Marié Le Pen, aki a szélsőjobboldali Nemzeti Front színeiben a szavazatoknak csaknem a 15 százalékát nyerte el. A második fordulóban Chiracék kokettálása a szélsőjobboldallal a választók aggályait ébresztette fel, a szavazatok többségét ezért a második fordulóban Mitterrand kapta meg. A második fordulóban Mitterrand-t támogatta a Francia Kommunista Párt is, bár bizonyos fenntartásait is hangoztatta. Az FKP célja az volt, hogy megakadályozza a jobboldali jelölt győzelmét. Végezetül hozzá kell még tenni, hogy az elnök teljes mértékben kihasználta a negyvenéves politikai pályafutása során szerzett tapasztalatokat is. Az elnök megválasztásával a tavaszi voksvadászat nem fejeződött be. Mitterrand még egy hete sem volt újonnan megszerzett hivatalában, amikor jogköreit kihasználva feloszlatta a parlamentet és idő előtti törvényhozási választásokat írt ki. Ez lényegében nem volt meglepetés, hiszen nyilvánvaló volt, hogy Mitterrand nem kívánja folytatni a jobboldali kormánnyal kötött „természetellenes házasságot". A szavazók most azt a feladatot kapták, hogy két fordulóban a Bourbon-palota, azaz a nemzetgyűlés 577 mandátumának sorsáról döntsenek. Az idő előtti parlamenti választások azonban nem zajlottak le olyan egyszerűen, ahogy azt az elnök eredetileg elképzelte. A hatalom megszerzésében elsősorban a szocialisták reménykedhettek, ugyanis Mitterrand néhány héttel azelőtti győzelme nekik kedvezett. A sebeit nyalogató jobboldal - Tömörülés a Köztársaságért (RPR) és a Szövetség a Francia Demokráciáért (UDF) azonban nem adta fel a harcot, s nagy lendülettel indult támadásba A Francia Kommunista Párt világos politikai programmal állt elő, s a szocialistáktól, de főleg a jobboldaltól eltérően nem taktikázott, nem spekulált, tisztességesen igyekezett elnyerni a választók szavazatait, amikor a dolgozók jogainak védelméért és az összes baloldali erő egységének megteremtéséért szállt harcba. Mivel az első forduló eredményei eléggé homályosak voltak, a második forduló lefolyását maga Mitterrand elnök is igyekezett befolyásolni. Az Elysée-palotából közvetített tévényilatkozatában kijelentette: „Ahhoz, hogy azt a politikát folytathassam, amelyre a franciáktól május 8-án felhatalmazást kaptam, szükségem van a megfelelő parlamenti többségre." Ezzel egyben kétségeit is kifejezte afelett, hogy a szocialisták megszerezhetik-e az abszolút többséget. A francia választási maraton fináléja érdekes eredményt hozott: lényegében döntetlenül végződött. Sem a Szocialista Párt, sem a jobboldali pártkoalíció nem mondhatja magáénak az abszolút többséget, vagyis 289 mandátumot. így Franciaországban kisebbségi kormány jött létre, szocialistapárti és pártonívüli miniszterekből, s bármennyiMitterrand szavaz: tekintete mintha tükrözné kétségeit is... re is a politikai centrum felé mutató politikát hirdetett meg, a parlamentben szüksége lehet a kommunista képviselők támogatására. Ez a helyzet érdekes eredményeket ígér őszre, amikor a kormány és a parlament efektíve megkezdi munkáját. A jobboldal nyilván nem fogja megkönnyíteni a kormány dolgát, már csak azért sem, mert a kantonális és a helyhatósági választásokban visszaszerezheti az országos szinten elveszített befolyásának jelentős részét. Bár a választások az ország életében fontos eseményt jelentenek, a francia társadalom további fejlődéséről a szociális-gazdasági és a politikai kérdések megoldásának módja dönt. Mitterrand tervei az erők újrafelosztását tükrözik. Programja keretében az államfő egyebek között az ifjúságra koncentrál, a munkanélküliség problémáját tartja az egyik legsúlyosabbnak. Lényegében azonban nem lépte túl a formális kinyilatkoztatások kereteit, ami a végső elszámolásnál igencsak kevésnek bizonyulhat. Franciaország számos megoldatlan társadalmi-gazdasági probléma terhével közeledik a 90-es évekhez. Megmutatkozott, hogy a gazdasági növekedés bizonyos fel- gyorsulása nem elegendő a munkanélküliség növekedésének megállításához. Az országban hivatalosan mintegy 3 millió munkanélkülit tartanak nyilván, s bár ezt az állapotot tavaly év végén sikerült némileg stabilizálni, egyelőre nincs kilátás arra, hogy a munkanélküliek száma csökkenni fog. A szociális problémák kiéleződése közvetlenül összefügg a gazdaság késedelmes korszerűsítésével és szerkezeti átalakításával. Emiatt Franciaország a nemzetközi munkamegosztásban elveszíti pozícióit, a régi, hagyományos ipari termékek már kevésbé állják a versenyt más országok új termékeivel. Ebben gyökereznek a külkereskedelem problémái, amely mérlege távolról sincs egyensúlyban. A gazdasági helyzet „konzervatív" eszközökkel történő javítására tett kísérletek nem hozták meg a várt eredményt. Csak arra az ellentétre mutattak rá, amely a gazdasági növekedést fékező „nadrágszíjmeg- húzó" politika és a széles körű korszerűsítés szükségessége között áll fenn. Francia- ország nem készült fel eléggé a nyugateurópai országok integrációjának új szakaszára sem. Problémák vannak például az adórendszer és a szociális törvénykezés feltételezett egységesítése terén, de más területeken is. Az új francia vezetésnek külpolitikai problémákkal is meg kell birkóznia. A Szaj- na-parti „nukleáris konzervativizmus" tulajdonképpen az ország gazdasági, kulturális és diplomáciai befolyásának és lehetőségeinek a beszűkülését hivatott kompenzálni. Mitterrand elnök azt hangoztatja, hogy a béke és a leszerelés, az egységes Európa híve, s szorgalmazza, hogy a fejlett ipari államok támogassák a fejlődő országokat. Pozitívan nyilatkozik a francia-szovjet viszony alakulásáról, támogatja a közös európai ház gondolatát. Ugyanakkor ezzel ellentétben a nemrég létrejött Párizs-Bonn tengelyen belüli katonai és stratégiai együttműködés elmélyítésére törekszik, s már kibontakozóban van a Párizs-Bonn-Lon- don háromszög kialakulása is. Most tehát elérkezett Mitterrand elnök és a kormány számára is a bizonyítás, az ígéretek beváltásának az időszaka. Nem lesz könnyű elérni, hogy Franciaország „a nyugalom, a prosperitás és a növekvő nemzetközi tekintély állama" legyen - ahogy arra Francois Mitterrand törekszik. A közeli hetek és hónapok már megmutathatják, milyen az összhang a nyilatkozatok és a valóság között... __.._______ M J OZEFSABO ...semmi sincs feledve!11 boralakja emelkedik. Előtte márványba vésve háromszög alakú katonalevélből olvasható idézet. Édesapja hozzá intézte ezt a levelet, amelyet ezen a helyen találtak meg a lövészárokban. Az emlékmű ellenkező oldalát csillogó acélekók sora zárja. A sor mögött szinte a horizontig nyúlva szántóföld tárul a szemlélődő elé. Ez a katonamező. Ezt látszott a föld a Mamajev kurgánon. Szilánkok, vas, acél, fegyverek, harckocsik, bombák, lőszerek, kilőtt tankok és ágyúk... Az óriási csata, a gigászi küzdelem és pótolhatatlan emberi veszteségek tapintható jelei. A „vashegy" a hősiesség és a mély fájdalom jelképe a volgográdi, de minden szovjet ember számára, akik Olga Bergolc szavaival vallják: „Senki sincs elfeledve, semmi sincs elfeledve!" Ma egy monumentális, tiszteletet parancsoló, az érzelmekre a döbbenet erejével ható emlékműcsoport a Mamajev kurgán. A sztrálingrádi csata ismert és névtelen hőseinek tetteit, az ütközet döntő mozzanatait a sztálingrádiak helytállását, az emberfeletti megpróbáltatások bizonyítékait őrzi a mának és az elkövetkező nemzedék számára. Az emlékezés, a kegyelet és a tisztelet helye ez. Mindig népes a Mamajev kurgán, a szürke köveket minden évszakban a hála virágai ékesítik. Volgográdiak és külföldiek, gyermekek és idősek, a háborút átélt, s a világégésről csak történelemkönyvekből tudó nemzedékek látogatják e helyet. S a csatát túlélt, ősz hajú öreg harcosok, az ütközet tanúi virágaikat annak tudatában helyezik a kövekre, hogy csak a sors véletlenén múlott, hogy társaik helyett nem ők pihennek a hősi volgográdi földben. Néhány kilométerre Volgográdtól, amerre az országút Moszkva felé a távolba iramodik, az út bal oldalán érdekes emlékmű állítja meg az utazót. Szintén a honvédő háborút, a sztálingrádi csata egyik mozzanatát idézi, kegyelettel adózva a hősök emlékének. Katoname- zönek nevezték el ezt az emlékművet, amelyet a komszomolisták állítottak a sztálingrádi ütközet tiszteletére, annak 30. évfordulóján. Az akna vájta tölcsérben betonba ágyazva a közeli szántóföldről összeszedett fegyverek, töltények, szilánkok - az elkeseredett küzdelem acél- és vasmaradványai. Még így is, az idő és a rozsda fogainak szorításában, félelmetes ez a pusztításra szánt fémtömeg. Érzékelteti a küzdelem méreteit, az öldöklés embertelenségét. Néhány lépéssel arrébb Petrakov őrnagy leányának, Milának a szoa földet - a tűzszerészek alapos tisztítómunkája után - negyven traktor szántotta fel szovjet, bolgár, lengyel és vietnami traktorosokkal nyergükben. így lett a bombákkal, aknákkal, gránátokkal teli fenyegető földterületből békés termőföld. Az első marék búzát Sztálingrád védői nevében Vaszilij Ivanovics Csujkov, a legendás hírű szovjet marsall szórta szét, szimbolizálva ezzel a békés alkotó élet győzelmét a háború sötét, évek múltán is kísértő árnyai felett... MÁZSÁR LÁSZLÓ • A Katonamezó ugyancsak az emlékezés, a történelemidézés gyakori színhelye (A szerző felvételei)
