Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-09-02 / 35. szám
Szlovákia legősibb bányavárosa Banská Stiavnica. Már a rómaiak idején aranyat, ezüstöt, rezet bányásztak ott, és 750 évvel ezelőtt, 1238-ban, a hozzá hasonló települések közül elsőként kapott városjogot IV. Béla királytól. A jubileumi előkészületektől függetlenül rendezett a közelmúltban a Komensky Egyetem Természettudományi Karának földrajzi tanszéke egy szemináriumot azoknak a másodéves hallgatóknak a részvételével, akik ismereteik megalapozása érdekében több hetet töltöttek a városban. Tanulmányaikból, felméréseikből nagyon is hangsúlyosan csendült ki a kellemetlen megállapítás: a város jövőjében sokan kétkednek. Akkor hát, hogyan is ünnepel legősibb bányavárosunk? M essze hangzó kopogtatás ébreszti a lakosokat. A Kopogtató-toronyban (Klopacka) elhelyezett, fakalapácsos szerkezet egykor a bányászok hajnali munkakezdésére, a munkaváltásokra adott jelt, és olyankor is megszólaltatták, ha bányászt temettek, ha a bányászok ünnepeltek. Illő hát, hogy a városjog megszerzésére is ez a kopogtatás emlékeztessen. Nem tudjuk bizonyosan, hogy mikor építették a Kopogtató-tornyot, mert ismebantáshoz. Amikor pedig a víz elöntötte a bányákat, akkor sem szűnt meg a bányászat, mert már 1733-ban kiszivattyúzták Heti József Károly találmányával, a hidraulikus géppel. Iskolavárossá is a bányászat tette az egykori Selmecbányát. 1735-ben bányatiszteket képző iskolát alapítottak, mely később főiskolai, majd egyetemi rangot kapott mint Európa első bányászati főiskolája. A középiskolások ma is hagyományos „ballagása" ebből a városból ered. • A Kopogtatótorony mása a város bánya- skanzenjában retes, 1582-ben ide zárták be az egyik kisebb bányászfelkelés szervezőit, viszont a barokk sisakos őrtorony bejárata fölött a kötáblán az 1681-es évszám és a bányászok akkori segélypénztárának a jelvénye látható. Talán nem is fontos ezt tudni, hiszen okmányok bizonyítják, már a városjog elnyerésekor nevezetes bányásztelepülés volt itt. Olyan, mely évente 750 kg ezüsttel adózott a királynak. Dicső és gazdag bányászmúltra emlékeztet a kopogtatás. A történelmi város- központban ugyan 62 különféle stílusú polgárházat tart nyilván a művemlékvéde- lem a templomokon a kolostorokon, az erődítményeken kívül - ami páratlanul gazdag állomány még európai viszonylatban is -, de ezt is felülmúlja a bányalétesítmények és műszaki emlékek száma. A város közigazgatási területén 7 tárna, 24 akna, 5 lőportár, 9 kohó, 11 ércolvasztó kemence, 4 bányavasút, 6 bányamű-erőtelep, 3 bányakapitánysági ház, 3 egykori bányászotthon, 2 egykori bányamentő állomás található. Nem szólva a kiváló mérnök, Mikovinyi Sámuel tervezte, 1743 és 1745 között létesített bányatavak rendszeréről, és arról az alagútról, mely a Simp- lon-alagút megalkotásáig Európa leghosz- szabb alagútja volt. Egyébként a partizánok közreműködésével 1944 telén ezen át vonult be, meglepve a fasisztákat, a felszabadító szovjet katonák mintegy 30 fős csoportja a később hősi halált halt Alek- szej Fedorovics Lebegyev alhadnagy vezetésével. A városban csupán egyetlenegy műemlék bányászház ismeretes. Az egykori lövöldével szemközti hegyoldalban álló, kőből épített, egyemeletes ház. Zipszer Mátyás, az 1763-ban elhunyt, neves vájár lakta, aki elsőként alkalmazta a haránt falfejtést, miután a város fölötti Spitáler- hegy sziklái között nyilvánosan is kipróbálta. Az egykor dicső bányászmúltnak ezeken az emlékein kívül krónikás feljegyzések is megmaradtak. A XV. század közepéig Európa leggazdagabb ezüstlelő bányái voltak itt, és bár 1443-ban földrengés rázta meg a várost, s az ezüst csaknem eltűnt, megmaradt az érc. Először a világon 1627- ben, itt használtak puskaport a bányarobAz egykor híres, de ma már aligha ismert selmeci pipa és pipadohány, a kiváló minőségű selmeci vászon, az ízléses kivitelezésű selmeci cipő és papucs is része a város dicső múltjának. * * * Csakhogy, kifogyott a bányák ezüstje. Egyre költségesebb lett az ólom- és a vasérc feldolgozása. A nagy hirü akadémiát is Sopronba, illetve Brnóba költöztették, és a polgári köztársaság idején uralkodó burzsoázia nem tartotta érdemesnek a város és környéke iparosítását. A felszabadulás, az Ifjúsági Vasútvonal megépítése utáni ipar-, és városfejlesztés lendülete pedig sokat veszített erejéből, amikor felszínre kerültek a lemaradás okozta gondok. Ezért tűnik igaznak, amit a kétkedők állítanak: Banská Stiavnica leginkább a szép múltjából él. • Az 1578-ban épített Kretschmáry-ház. Itt működött a bányászakadémia könyvtára is (Hajdú Endre felvételei) Reménykeltő viszont, hogy újabban ismét megnyitottak néhány bányát. Új üzemeket is építettek. A textilipari üzem, a Piéta, meg a fémfeldolgozó üzem, a Sandrik, már önálló állami vállalatként működnek. A Krupina és az Antol felé vezető utak közötti lejtőn új lakótelepeket építenek. És az erdészeti középiskola működése is ígéretes. Tény viszont, hogy a város jelenének nagy gondja a múlt. Az SZSZK kormányának 307/1970 számú határozata alapján nyilvántartást készítettek a védelemre érdemes műemlékekről, melyek zöme a mintegy ötezer lakosú történelmi város- központban található. Hozzáfogtak a hely- történeti emlékek összegyűjtéséhez és feldolgozásához is. Említésre méltó, hogy néhány évvel ezelőtt, a bányászképzés 250. évfordulójának tiszteletére, sikerült összeállítani az egykori diákszokások és diáktréfák gyűjteményét. Ebből tudhatjuk meg, hogy a fukszoknak és balekoknak nevezett elsősöket miként vették rá az idősebb akadé- misták a városon kívül talált, különleges ásványtani leletnek mondott, hatalmas és súlyos bálványkövek cipelésére, miként azt is, hogy a Steingruben nevű városrészben, ahol a mindenkori rektor volt a bíró és bányászünnepkor kedves kötelességének tartotta a diákok sült malaccal való meg- vendégelését, az akadémisták rendszerint ezzel a felkiáltással fogadták: Éljen a bíró, éljen (az) a disznó! A műemlékvédelem terén váltakozó sikerű, olykor sikertelen, eredménytelen a munka. A történelmi városközpont megóvására és felújítására a távlati tervet, amelyet közös határozatként fogadtak el mind a műemlékvédők, mind a városfejlesztő építészek, csak 1981-re sikerült elkészíteni. Munkájukat nemcsak a műemlékek nagy száma, hanem a területnek az a sajátossága is nehezítette, hogy a város alsó utcái és felső kapuja között a szintkülönbség 330 méter, s az erődítmények, a várak nem különálló építmények, mint máshol, hanem építészetileg is szerves részei a városnak. Számolni kellett a korábbi, a hozzá nem értők okozta hibákkal is. Például, a harmincas években lebontották a XIII. században épített kolostort, emlék gyanánt csak az egyik falát hagyták meg. A jelenleg parkolónak használt területre ásatásokat irányoztak elő, hogy legalább az ott található archeológiái leleteket megmentsék. Miközben a lakosok arról is meggyőződtek, hogy a csupán jóindulatú, de nem szakértelemmel végzett, öt-hat évtizeddel ezelőtti „megóvási" munkálatok több kárt okoztak, mint hasznot, újabban olyan észrevételeket is hallanak, hogy a terv szerint építendő, 22 méter magas és 130 méter hosszú, város fölötti viadukt sem éri meg az árát. * * * Nem lesz szokványos a városjog megszerzésének ünneplése. A város jövőjében kétkedők a tavasz óta tartott 18 nyilvános pártgyűlésen, a polgári bizottságok 22, szintén nyilvános gyűlésén, meg a lakótelepi gyűléseken, közel hetven felszólalásban mondták el aggodalmukat, de elmondták javaslatukat, felajánlásukat azok is - ők voltak többen -, akik bíznak a város jövőjében, s készek érte a cselekvésre is. így tehát a kétféle felfogás ötvözetével rendhagyó ünnepi program alakult ki. Megtartják az ilyenkor hagyományos rendezvényeket, a színházi előadásokat, a város neves szülötteinek találkozóit, beszélgetéseit, a sportversenyeket, a népi együttesek estjét, a bányászok ének- és zenekarának hangversenyét. Ugyanakkor a városban első ízben rendez nagyszabású divatbemutatót a Piéta, a fiatalok számára pedig szakmai vetélkedőt a Sandrik. Több, múltat idéző hagyományt is felelevenítenek. Megtartják a „szalaman- dert“, az esti, bányászlámpás felvonulást, a kirakóvásárt, a bőrbe ugrásnak nevezett bányászavatást, az öt viertelmeister, vagyis az öt városnegyed bírójának nyilvános vetélkedőjét a népszónok (Tribunus plebis, Vormund) címének elnyeréséért. Neves külföldi tudósok, műemlékvédők és építészek részvételével két nyilvános szemináriumot rendeznek. Az egyik témája: a város szerepe és je'entösége Európa gazdaságának, tudományos és műszaki, kulturális fejlődésének történetében. A másiké: a város kulturális-történelmi öröksége, a műemlékvédelem helyzetének, távlatainak mérlegelése. És amint arról már szóltunk: reggel a Kopogtató-toronyból felhangzó kopogtatás ébreszti a lakosokat. A kétkedők szerint arra emlékeztetve, hogy a szép múltból él a város. Mások szerint - akikkel bátran egyetértettünk -, arra figyelmeztetve, hogy csak akkor ígéretes a város jövője, ha a benne élők értik, tudják: itt a cselekvés ideje. HAJDÚ ANDRÁS ÜNNEPEK ES HÉTKÖZNAPOK- Ahhoz, hogy a vidéki településeken is jól érezzék magukat a lakosok, üzlethálózatra, kulturális életre, megfelelő szolgáltatásokra és nem utolsósorban építkezési lehetőségekre van szükség. Természetesen az sem árt, ha helyben van munkaiehetőség, főleg az asszonyok számára. Ennek megteremtésén fáradozunk, és céljaink egy részét már sikerült elérni -, mondja Szelei Ernő, a Perbetei (Pribeta) Hnb elnöke. Ezt a települést is érintette a lakosok elvándorlásának időszaka. Másfél évtizeddel ezelőtt még több mint négyezer ember élt itt, ma nem egészen három és fél ezer. Ezért érthetően büszkék arra, hogy a múlt évben már 14 fővel gyarapodtak, hogy az idén tizenkilenc családi ház átadásával számolnak, újabb területeket készítenek elő, amelyen legalább harminc házhelyet alakíthatnak ki. A hnb szomszédságában hamarosan megkezdik egy szövetkezeti ház építését. A lakásokat pedagógusok, egészségügyi dolgozók, egyszóval olyan emberek kapják majd meg, akikre a településen szükség van. A korábbi tapasztalataik ösztönzik őket, hogy így járjanak el. Az itt élő emberek összefogással, társadalmi munkával is hozzájárultak a község fejlődéséhez.- A megbízatási időszak első évében készült el az óvoda és a bölcsőde. A régi óvodát ifjúsági klubnak alakítottuk át. Mivel a művelődési otthont tatarozzuk és bővítjük, jelenleg kulturális célokat is szolgál. A régi iskolában alakítottuk ki a nyugdíjasklubot. Közelében közlekedési játszóteret létesítettünk. Ha csak egy gyermekbalesetet is sikerült megelőznünk, megéri. Szinte napok alatt készült el - büszkélkedik jogosan a falu nevében az elnök. A perbeteiek tavaly lakosonként társadalmi munkával hétszáztizen- egy korona értéket hoztak létre. A nemzeti bizottságok versenyében nemcsak a járásban lettek elsők, szorgalmukat az SZSZK kormánya elismerő oklevéllel és százezer koronával jutalmazta. Jó munkaszervezéssel az egy hónap alatt megépített egykilométernyi járdát, és a régebbiek közül 1,5 kilométernyit aszfaltszőnyeggel vontak be. Folytatták a gázvezeték építését, zöldövezetet létesítettek. Egy lakást zöldségüzletté alakították át. Egyszóval nem tétlenkedtek. • - Igyekeztünk mindent megtenni azért, hogy a fiatalok jól érezzék magukat, lehetőségük legyen a szórakozásra, a sportolásra. A sportpályán hétszáz férőhelyes fedett lelátó épült. Az aratóünnepséget is itt tartottuk meg. Két évvel ezelót sport- csarnok építéséhez fogtunk hozzá, amelyet ősszel át is adunk. Igaz, sok munka van még hátra, de bízunk Mielőbb át akarják adni az új sportcsarnokot (A szerző felvétele) lakosainkban, a kisüzem szakembereiben - állítja Szetei Ernő. - Sajnos, nem veszi ki mindenki egyformán részét a munkálatokból. Van, aki egyszer-kétszer jött el, de olyan is, aki tizenötször. A példamutatókat, a jól dolgozókat a hangosbeszé- lón keresztül is megdicsérjük, s amikor a létesítményt ünnepélyesen felavatjuk, sem feledkezünk majd meg róluk. Az igyekezet, a szorgalom érthető: Perbete harmadik éve központi község. Mindenük megvan, amire szükségük van, csupán építkezési hivataluk nincs, pedig nagy szükség volna rá. Ezt a helybeliek a járási nemzeti bizottság segítsége nélkül nem tudják megoldani. A falugyűléseken ezt már nemegyszer szóvá tették. Bővítették a hnb kisüzeme dolgozóinak számát. A múlt évi bevételük 1 172 000 korona volt. Mivel autót javítottak, asztalosmühelyt rendeztek be, a tiszta jövedelmük csak 172,5 ezer korona volt. Az első félévi tervüket, amely magasabb a múlt
