Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-26 / 34. szám

Akvarisztika A paprika gyógyszer is A paprika a legismertebb zöldségnövényeink egyike. Kellemes izének és nagy C-vitamin-tartalmának köszönheti, hogy sokan szívesen fogyasztják. Gyógyászati szempontból a fűszerpaprika a legértékesebb. Ezt pirosra érett állapotban kell betakarítani, alaposan megszárítani, majd válogatás után a penésztől mentes terméseket megórölni. A paprika csípős ízét, melyet még 10 milliós hígításban is érzékelni lehet, a capsicin okozza. Az intenzív piros színt elsősorban a capsatin adja, de található a termésben egyéb festékanyag (zeaxantin, kriptoxan- tin, casorubin, leteuin, valamint alfa- és beta-karotin) is. Fontos szerepe van még a capsidin növényi antibiotikumoknak, valamint a már említett C-vitaminnak. Az újabb kutatások eredményeiből ma már azt is tudjuk, hogy a zöldségfélékben és a gyümölcsökben található C-vitamin hatáso­sabb, mint a tablettákban lévő, mert a természetes anyagok rostokat is tartalmaznak, amelyek lekötik a belekben az epesavakat. Ennek azért van jelentősége, mert így az epesavak nem tudnak felszívódni a májba, tehát a máj kénytelen a koleszterolt felhasználni újabb epesavak szintézi­séhez. Ennek következtében csökken a vér koleszterolszintje, tehát nem kerülhet sor az erek elmeszesedésére. A növényi rostok jelenlétében azért hat tökéletesebben a C-vitamin, mert oxigént visz a koleszterol- molekulákba, s ezzel meggyorsítja a koleszterol lebomlását. A paprika étvágyjavító hatása közismert. Az őrölt piros paprika az emésztést szintén javítja, mivel serkenti a gyomorsavképzést. Ebből következik, hogy akinek egyébként is sok a gyomorsava, annak nem előnyös sok piros paprikát fogyasztani. Persze azok részére sem ajánlható, akik gyomorfekélyben vagy magas vérnyomásban szenved­nek, esetleg kimondottan érzékenyek a fűszerekre. Jó, ha az ideges, ingerlékeny természetűek is kerülik a piros fűszerpaprika túlzott fogyasz­tását. A paprika gyógyhatásai között meg kell említenünk a bőrpírt okozó hatást. Reumatikus jellegű ízületi és izomfájdalmak esetén kitűnő hatást lehet elérni a csípős paprikából készült péppel vagy a Capsicola néven forgalmazott, ragasztós kötszer használatával. A paprikából készült festvény (Tinctura capsici) több gyárilag készült gyógyszernek fontos alapanyaga. Vízzel 5:1 arányban hígítva torokgyul­ladásnál kitűnő öblögető. A capsicin por alakban is kapható, ebből naponta 0,05 grammot elég bevenni, mert nagyobb adagban erősen izgatja a beleket, és hasmenést okozhat Dr. NAGY GÉZA Esövízfogó csatornára Ahol nincs vízvezeték, kút vagy természetes vízforrás, az esővizet gyűjtik össze. Sok hétvégi ház tulaj­donosa kannában, tartályban hordja a vizet, hogy növényeit megöntözze, vagy kezet moshasson a kerti mun­ka után. A tetőről lefolyó esővíz alkalmas ilyen célra; hordókba, ká­dakba gyújthetjük a tetőről lefolyó csapadékvizet. Nemcsak nagy tartályokban, ha­nem pl. az esőcsatornára szerelt kisebb méretű edényben is felfogha­tunk esővizet. S ha csak keveset is, azt is nagyon meghálálják a szoba­növények, amelyek ritkán jutnak esővízhez. A tartályt a levezető csa­torna első szakaszára, kb.1-1,5 m- es magasságban célszerű felszerel­ni. A víz tárolására 10-15, esetleg 20 literes műanyag- vagy fém kan­nát használhatunk. Az edényt úgy kell kialakítani, hogy a felesleges (az edény űrtartalmát meghaladó meny- nyiségú víz akadálytalanul tovább­folyhasson a lefolyócsőbe. Előny, ha a tartály belsejében úgy áramlik a víz, hogy közben a tetőről a tar­tályba jutó szennyeződések eltávoz­hassanak a túlfolyón. Bal oldali ábránkon a felfordítva szerelt műanyag kannába ívelt cso­darab (2) nyúlik. S ha a kanna már megtelt, a felesleges víz egy rövid csövön (3) át az esőcsatornába (1) ömlik. A víztároló elhelyezéséhez a PVC lefolyócső egy darabját vágjuk ki. Ezután alakítsuk ki a kanna méreté­hez, faltól való távolsághoz illő mé­retű, ívelt csodarabot. A kb. 90 fokos szögbe íveltre hajlított cső végét 45 fokban fűrészeljük körbe, s az ábra alapján kivágott műanyag lemezda­rabbal ragasszuk be a cső végét. A csatornán lefolyó viz útjába kerülő palástrészt vágjuk ki. A lezúduló viz a kivágott nyíláson # keresztül jut a csőbe. Az ívelt cső és a túlfolyó számára vágjunk lyukakat a kiemelt lefolyócsődarabba. A mű­anyag kanna alján (amelyik majd fe­lülre kerül) vágott nyílásba erősítsük a bevezető, ill. a túlfolyó szerepét betöltő csövet. A csövekre ragasz­tással, tömítőgyűrűvel, esetleg tömí- tömasszával is rögzítsük. A kanna eredeti nyílására (ha szükséges, a zárókupak felhasználásával) sze­reljünk műanyag leeresztő csapot (4). Végül a kiemelt csatornaszakaszt csatlakoztassuk a lefolyóhoz. A víz­zel teli kanna elég súlyos. Felszere­lésekor vagy a csatorna rögzítését erősítsük meg, vagy a falra szerelt laposacél tartókra helyezzük. Horgany- vagy horganyzott lemez anyagú esőcsatornára is szerelhető víztároló tartály (egy lehetséges megoldás a jobb oldali ábránkon látható). Ehhez horganyzott lemez­ből készült tartályt (7) vagy más edényt (pl. üres festékes kannát) használhatunk fel. Az esőcsatorna 40-50 cm hosszú darabját vágjuk ki. A cső 15-20 cm-es szakaszára (5) szegecseljük vagy forrasszunk tere- lölemezt. A rövidebb csodarabot a kanna felső lapjába vágott nyílás­ba forrasszuk, az eredeti lefolyócső megmaradt hosszabb darabját (6) pedig a kanna aljához. A cső vége a kanna felső szélétől kb. 10 cm-re legyen. A kanna menetes kiöntőnyí­lására szereljünk csapot (8). A víztároló tartály feletti csatorna végét és a kannából kiálló csőcson­kot ráncolással szűkítsük, majd a tartályt csatlakoztassuk az eső­csatornához. A kannát méretétől, alakjától és a kifolyócső elhelyezé­sétől függő kialakítású tartóra he­lyezzük. (Ezermester) KÖNNYEN SZAPORÍTHATÓ, OLCSÓ HALELEDEL A vágkirályfai (Krárová nad Vá- hom) víztározó vizének vizsgálata­kor a szél által partra sodort dafnia- petéket gyűjtöttünk. Egy részüket keltetés céljából akváriumba helyez­tük. Néhány nap múlva a kikelt daf- niákon kívül apró rózsaszínű férge­ket fedeztünk fel az akváriumban. Különleges viselkedésük felkeltette a figyelmünket. A táptalajtól elsza­kadva, először lassan az akvárium fenekére süllyedtek, majd kis idő múltán kígyószerú csavarodással feljöttek a víz felszínére. Ha valami­lyen akadályba, úszó tárgyba vagy az akvárium falába ütköztek, azon­nal rátapadtak. Néhány példányt ki­halásztunk és külön akváriumba tet­tünk, melynek vizét folyamatosan levegőztettük. Etetésre szénalisztet és élesztőt használtunk. A víz az edényben barnásra színeződött, de áttetsző maradt. Két hét múlva az ismeretlen férgek úgy elszaporod­tak, hogy egy részüket meghatáro­zás céljából elkülöníthettük, a többit sorsára hagytuk. A vizsgálatok során megállapítot­tuk, hogy a Naididae család Oligo- chaeta osztályába tartozó Allonais pectinata fajról van szó (Stephenson, 1910), amely előfordulását tekintve eddig nem csupán nálunk, de egész Európábn ismeretlen volt. A szakira-, dalom Indiában, Kínában, Etiópiá­ban és Ausztráliában honos fajként említi, ahol az édesvízi tározók isza­pos talajában tenyészik. Az A. pectinata a nálunk ismert Naididae család fajaitól eltérő. A legalapvetőbb különbség, hogy a hátkötegeken hasadozott (szétvá­ló) csillók találhatók, melyeknek 1-5 ún.'foghíjuk van. A hátkötegek to­vábbá 1-2 hajszálcsiliót is tartal­maznak. Ilyen típusú hasadozott csillói vannak például a Tubificidae család egyes képviselőinek, például a Tubifex tubifex-nek. Eltérően ettől a családtól, melynél a csillók a test második ízétől (szegment) kezdőd­nek, az A. pectinata esetében a ha­todik íznél kezdődnek a csillók, ha­sonlóan,. mint a nálunk is előforduló Nais család képviselőinél. Az A. pectinata 20-25 mm nagy­ságúra is megnő, de többnyire csak 10 mm-es. Testének átmérője eléri a 0,3 mm-t. Olykor ivari, de gyakrab­ban ivartalan úton szaporodik. Az utóbbi esetben a test két részre válik, s mindkettő önállóan fejlődik tovább (architómia). Tenyészetünk­ben a férgek csak osztódással sza­porodtak. Fő tápláléka a szerves, elsősor­ban növényi eredetű maradványokat tartalmazó törmelék- és iszaptömeg, továbbá a bomló növények és egyéb hozzáférhető szerves anyagok. A táptalajon néha kolóniákat képez, miközben a test elülső része a tápta­lajba fúródik, a hátsó testrész pedig a vízben lebeg. ATubifexnél ismert, jellegzetes légzörezgéseket nem ta­pasztaltuk. Tapasztalataink szerint az A. pec­tinata nagy bioanyag-termeló ké­pességét és igénytelen tenyésztését a halivadék téli táplálásánál lehet hasznosítani. Kutatásainkat az is ösztönözte, hogy ez a féreg hasonlít a halivadék etetésére eddig használt Alilophorus furcatus-hoz. Mestersé­ges tenyésztésénél megfelelő táplá­lékul szolgálhat például a sárgarépa, a már említett szénaliszt, továbbá a banánhéj, a tök húsa, a friss élesz­tő, a száraz kenyér stb. Legjobb eredményt a kombinált táplálék (500 cm3 széna- vagy fűliszt, 300 cm3 here, 100 cm3 sárgarépa, 5 cm3 dafnia, 2 gramm műtrágya, 5 tabletta szólőcukor) használata ígér. Az említett összetevőket szárít­va, őrölve összekeverjük és lefor­rázzuk, majd kemény tésztát keve­rünk belőle. Ezt szárítás után a hűtő­ben tárolhatjuk. A férgek kisebb (10 literes) akváriumban, vagy akár a fo­tólaboratóriumban használatos tál­cákban is tenyészthetők, de a vizet levegőztetni kell. A víz felszínére polisztirénből készült keretet, arra pedig szilon szúnyoghálót teszünk, s erre szórjuk 2-3 naponként a táp­lálékot. Megfigyeltük, hogy az át­nedvesedett és a víz fenekére süly- lyedt kenyér nem a legjobb táplálék, mert a férgek nem szívesen fo­gyasztják. Betelepítéskor azonnal kell etetni. Kezdetben elég néhány férget beszerezni (néhol a kerti víz­tartályokban is előfordul - a szerk. megjegyzése), hisz szobahőmér­sékleten gyorsan elszaporodnak. A 32 fokos vízhömérsékletet is jól tűrik, de alapkövetelmény a víz leve­gőztetése és a rendszeres táplálás. A szaporítóedény vizének felét vagy 4/5-ét legfeljebb háromnaponként ki kell cserélni, különben vontatott a szaporodás. Az edényt üveglappal kell lefedni, hogy a legyek ne férhes­senek hozzá a vízhez. Oxigénhiány esetén a rergex a víz felszínén, az akvárium falánál vagy az élelem kö­rül tartózkodnak. Ezt a tulajdonsá­gukat használjuk ki a „lehalászás­nál": a levegőztetést szüneteltetjük, majd csipesszel kiszedjük a cso­mókba tömörülő férgeket. Az össze­gyűjtött férgeket tiszta vízben át­mossuk, ahol szintén csomókba tö­mörülnek. A vízoszlopban táplálko­zó díszhalak számára a féregcso­mókat szétrázva szórjuk az akvá­riumba. Az akvárium aljáról táplálko­zó halivadék részére csomókban dobjuk az akváriumba a férgeket (apróbb halivadék számára késsel célszerű feldarabolni). Az ivadéknevelésnél eddig hasz­nált Tubifexböl nem lehet ilyen fi­nom, apró részecskéket nyerni. Az A. pectinata házi szaporításának to­vábbi előnye, hogy helyettesíteni le­het a gyorsan bomlásnak induló és az akvárium vizét szennyező Tubife- xet. Ugyanis a leírt féreg feldarabo­lás esetén sem indul bomlásnak, hanem regenerálódik, továbtj fejlő­dik, akárcsak az osztódással történő szaporodásnál. A halivadék táplálá­sára rendkívül előnyös, mert apró, törékeny, nem fullad meg tőle az ivadék. Következésképpen az Allc»- nais pectinata felfedezése nem csu­pán a hazai fauna jobb megismeré­sét szolgálja, de az ivadéknevelés­sel foglalkozó akvaristáknak is se­gítséget nyújt, főleg a téli etetéshez, a nehezen beszerezhető vagy drága haltápok pótlásához. (Chovatel) Kullancs ellen A kullancs rendkívül rugalmas és nyú- lékony bőrű, tagolatlan testű, vérszivó élősködő. Szúrása szinte semmilyen fáj­dalmat nem okoz, mert a kibocsátott nyál megszünteti a fájdalomérzetet. Ezért is fedezzük fel általában későn a kullancs jelenlétét. Támadásuk mégis kellemetlen, mert az állatok között súlyos betegsége­ket terjesztenek, az embernél pedig az okoz gondot, hogy kitépéskor általában beszakad és a bőrben marad a szívóká- juk. A baj megelőzése érdekében sokan olajjal vagy egyéb folyadékkal kenegetik kitépés előtt a kullancsot, hogy az egyéb­ként erősen tapadó szívókájukkal elen­gedjék a bőrt. Erre azonban nem mindig kerül sor. Újabb megfigyelések szerint, a felfede­zett kullancsot körömlakklemosóval cél­szerű bekenni. Ennek hatására állítólag azonnal elengedi a bőrt. KERESZTREJTVÉNY VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünkben Dénes György: A fák összehajol­tak című verséből idézünk; az idé­zet első sora (zárt betűk: Ö, F, K, Y, L). 13. Zamat. 14. Az ENSZ szerve­zete. 15. Holland anatómus. 16. A szobába. 17. Előtag. 18. Ital. 20. Rag. 21. Az idézet első sorának a befejező része. 24. Szegélyez. 27. Behelyez. 28. A. Z. Ú. 29.TÖ- számnév. 31. Trícium, bór. 32. A móka közepe. 33. Hosszú idő­szak. 35. Folyó - spanyolul. 37. Elsőrangú. 39. Bór általvető. 41. Irány. 42.... méter, a tej fajsúlyának mérésére szolgáló eszköz. 45. Ju­goszláviai város. 47. Erbium. 48. Szépeket mond. 50. Némán ken!. 51. Létezel. 52. Japán politikus. 53. Elek András. 55. Fordított kettős betű. 57. Héra papnője. 58. Oxigén, kalcium. 59. Magyar színész (az utolsó négyzetben utónevének kez­dőbetűje). 62. Város Japánban. 64. Ideiglenes épületben. 65. Zincum. 66. Angolna - németül. 67. Protaktí- nium. 68. Rangfokozat. 70. Európai nép. 73. Szappanmárka. 75. Ósdi. FÜGGŐLEGES: 1. Mohón eszik. 2. Üröm fele. 3. Növény. 4. Az épület szintje. 5. Lantán, 6. Toronyszerű1 építmény. 7. Szovjet repülőgépek jelzése. 8. Lengyelországi város. 9. Az oszmán-török hadsereg tiszt­je. 10. L. R. 11. A határozói igenév képzője. 12. Svájci folyó. 17. Ajak. 19. Igevégződés. 21. Hidrogén. 22. Mérleghinta. 23. Lófajta. 24. Szak­társ (ék. f.). 25. Tör. 26. Az idézet második sora (zárt betűk: Z, A, B, G, Z). 28. A második sor befejező része. 30. Hármas korona. 33. Tu­domány valamely ága. 34. Verdi Don Carlosának szereplője (ék. f.). 36. Boltban van! 38. Állatka. 40. Szamárium. 43. Olasz zeneszerző. 44. Azonos betűk. 46. Kiejtett betű. 49. Mitikus brit király. 52. Idegen tagadás. 54. Részletes. 56. Szlová­kiai település. 59. A Turandot ifjú tatár hercege. 60. Az alkar közepe. 61. Svédországi város. 63. Női név. 64. Rag. 66. Névutó. 69. M. T. K. 71. Gábor, Dénes. 72. Ozmium. 74. Mo- libdén. 75. Előtag. 76. L. A. Az agusztus 12-én közölt keresztrejtvény helyes megfejtése: Nincs ellenszenvesebb dolog, mint a fiatalkor higgadtsága és az öregség mohósága. Könyvjutalomban részesülnek: Batoch László, Garamkövesd (Kamenica nad Hronom), Bodnár Gizella, Kassa (Koéice), Medo István, Zseliz (2eliezovce), Seres Lajosné, Safárikovo, Blasko Etel, Slatína.

Next

/
Oldalképek
Tartalom