Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-01 / 26. szám

(Két új könyv margójára)

A világnézet mint bizonyos társadalomtudományi kategória egyike azoknak a témaköröknek, amelyekben manapság a legintenzívebb kutatás folyik. Az eddigi vizsgálódások azonban - vitathatatlanul jelentős eredményeik ellenére - rámutatnak a világnézet mint szellemi képződmény bonyolultságára, számos, ez ideig még kellően fel nem térképezett összefüggéseire is. így hát külön figyelmet és dicséretet érdemel minden kezdeményezés, amely e sokrétű, dimenzióiban s szerepeiben rendkívül gazdag jelenség tudományos igényű elemzését tűzi ki célul, örvendetes, hogy a Pravda könyvkiadó gondozásában a közelmúltban két munka is megjelent e témakörből: Oleg Sémák: Ólovek a svetonázor (Ember és világnézet) című monográfiája, valamint a Svetonázor v zivote őloveka a spo- locnosti (A világnézet szerepe az ember és a társadalom életében) című tanulmánygyűjtemény.

Alábbi gondolataink elsősorban e két munkához kapcsolódnak.

.Az ember megszületik, felnő, ismerkedik a világgal és önmagával. Az emberi öntudat kialakulása összefügg azokkal a kérdésekkel, amelyek minden emberben felmerülnek bizonyos pillanatokban: miért jöttünk a világra, mi az élet értelme és végül: ki az ember: füszál-e a szélben (Pascal), vagy képes kialakítani önmagát és saját világát." Ezekkel a tán költőinek ható, a valóságban azonban nagyon is ,,válaszért kiáltó" kérdésekkel vezeti be olvasóját a világnézet problematikájába Oleg Sémák, aki cseppet sem egyszerű feladat megvalósítását tűzte ki célul: a világnézet mint filozófiai fogalom tudományos elemzése és meghatározása alapján feltárni a szerepét az emberi tevékenység különféle szféráiban. A szerző tudatosítja, hogy a világnézet bonyolult, többsíkú jelenség, amelynek vizsgálata lényegéből adódóan feltételezi az elméleti analízis politikai-gyakorlati megközelítéssel való társítását. A mű egyik leglényegesebb pozitívumának tekinthető, hogy a világnézeti tudat feltárása, keletkezésének, típustanának, dinamikus szerkezetének elemzése összefüggő egységet alkot a legtágabb értelemben vett gyakorlati élet szemszögéből való megközelítéssel, amely a továbbiakban a világnézeti nevelés és ráhatás hatékonyabbá tételének vizsgálatába torkollik.

E vonatkozásban elsősorban a tudományos világnézet fogalma kerül előtérbe; ezen rendszerint tudományos ismereteken alapuló, a tudományok által megokolt és jóváhagyott nézeteink, eszméink, valamint az ezekből fakadó értékrendszer egységét értjük. A tudományos világnézet azonban nem redukálható a tudományos ismeretek összességére - ezen túlmenően az ismeretek értékelését, bizonyos szemszögből való interpretációját is magába foglalja.

A világnézetről való elmélkedések elóbb-utóbb egy nagyon lényeges kérdés feltevését és megválaszolását is magukkal vonják: mi is tulajdonképpen a világnézet? E kérdést Oleg Sémák sem kerüli el. Tán kissé rendhagyó, de annál inkább rokonszenves módon - szépirodalmi művek eszmei mondanivalójának elemzésén keresztül közelíti meg a világnézeti kérdések lényegét, s ezzel tulajdonképpen

sajátosan definiálja a világnézet fogalmát. A szerző módszerének e jellegzetes vonására külön is szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét: a mondanivaló tudományos igényű kibontakoztatása a szépirodalom segítségével olvasmányossá, könnyen érthető- ■ vé teszi a vázolt gondolatmenetet a témában kevésbé jártas olvasó számára is.

Oblomov, I. A. Goncsarov nálunk is jólismert azonos című regényének főhőse, pontosabban az ,,oblomovság“ jelenti azt a kiindulópontot, amelyből Sémák eljut a világnézet lényegének megfogalmazásához. Oblomov sorsa s tragédiája, hogy ugyan tudja: a tettnek értelme kell hogy legyen, saját maga azonban nem képes meglelni élete értelmét, plasztikusan mutatja be a világnézeti kérdések lényegét.

A világnézet lényege az emberi tevékenység értelméről adott válaszban rejlik - hangsúlyozza a szerző.

A világnézet tehát nem más, mint az emberi lét s az emberi tevékenység értelmének megválaszolása, amelynek szerkezetét a „ki az ember, kivé válhat és mily módon" kérdések adják.

A fentebb vázolt meghatározás, úgy gondoljuk, nagymértékben hozzájárulhat a világnézet lényegének elméleti feltárásához, nézetünk szerint azonban bizonyos továbbgondolást, konkretizálást igényel. Habár a világnézet kizárólag gnoszeológiai megközelítésének (a világnézet mint bizonyos ismeretek összessége) elutasításával teljes mértékben egyetérthetünk, az emberi tudás szerepe nem hagyható figyelmen kívül a világnézet kialakulásában. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az a tény, hogy az embernek a világhoz (a természethez, társadalomhoz, a másik emberhez) való viszonyát, amelyben az emberi tevékenység értelme konkrét tartalommal telítődik, több tényező határozza meg: az egyénnek a társadalmi-termelői gyakorlatban betöltött szerepe, az általa birtokolt tudás mennyisége, az individuális és társadalmi tapasztalatainak összessége, a fennálló értékrendszer. Ahhoz ugyanis, hogy az ember meghatározza s tudatosítsa tevékenységének értelmét, elengedhetetlen, hogy rendelkezzék bizonyos ismeretekkel a természet és a társadalom fejlődésének törvényszerűségeiről, ezek alapján tájékozódik a világban és kiépíti saját értékrendszerét.

A másik kérdés, amelyet nem lenne helyes válasz nélkül hagyni, az emberi tevékenység értelmének pontosabb meghatározását érinti. E kérdésfeltevés a szerző számára sem idegen: rámutat arra, hogy az élet értelmének kérdése nemcsak a személyiséggel kapcsolatos, hanem szociális-társadalmi jelentősége is van, mivel megválaszolásának mikéntje szükségszerűen a fennálló társadalmi viszonyok által meghatározott.

A világnézet problematikájával foglalkozó elméleti kérdések elemzése szorosan összefügg a téma gyakorlati irányultságú fejtegetésével. Az ilyen kétirányú megközelítést a világnézet specifikus jellege indokolja. Habár kétségtelen, hogy a világnézet a tudati szférában keresendő, nem kevésbé kétségtelen az is, hogy gyakorlati vetületének kell lennie, s így a gyakorlati életünkben megnyilvánuló, illetve abból eredő s oda visszatérő specifikus szellemitudati tevékenység produktumaként jellemezhető.

A világnézet nem önmagáért való dolog - igazi, valós világnézetté csak akkor válik, ha kivetítődik az ember sokrétű gyakorlati tevékenységére, s annak iránytűjévé válik.

Ez az iránytű szerep fellelhető ugyan a mindennapi tudat s a mindennapi élet területén is, különösképpen érzékelhető a művészeti s a tudományos tevékenység szférájában. Érthető tehát, hogy miközben Oleg Sémák a világnézet funkcióit, működésének sajátosságait vizsgálja az emberi cselekvés egyes vonatkozásaiban, választása épp a fentebb említett két területre esik. Könyvében részletesen elemzi a tudomány és a világnézet, valamint a művészet és a világnézet kapcsolatát, mégpedig két lényeges aspektusból: egyrészt az alkotó szubjektum világnézetének hatása szempontjából az alkotás folyamatára és produktumára, másrészt pedig a tudomány és a művészet világnézeti befolyása szemszögéből. Figyelemmel kíséri a tudományos ismeretek világnézeti jellegét, elsősorban az egyik legújabb és leggyorsabban fejlődő tudományág, a kibernetika példáján. Segítségül hívja közben a tudományos-fantasztikus irodalom néhány kiemelkedő alkotását. Az olvasóban tán önkéntelenül is felmerül a kérdés: nem túl bizarr-e ez a furcsa párosítás - világnézet és sci-fi? A szerző elemzése meggyőzően bizonyítja, hogy szerepe megalapozott. Ugyanis, ha figyelembe vesszük a tudományos-fantasztikus irodalom (természetesen csak az igényes művekre, s nem a ponyvára gondolunk) szoros kapcsolatát a legújabb tudományos eredményekkel, ezek irói továbbgondolását, a tudományos ismeretek gyakorlati alkalmazása lehetséges pozitív és negatív következményeinek művészi feldolgozására irányuló törekvéseket, világossá válik, hogy gyakran éppen a tudományos-fantasztikus irodalom képes a tudomány világnézeti következtetéseinek közvetítésére.

S ha már a tudomány és világnézet kapcsolatánál tartunk, akaratlanul is a tudományos világnézet témakörét érintjük. Megjegyzendő azonban, hogy e két témakör - amint arra már utaltunk - korántsem azonos A tudományos világnézet nem egyszerűen a tudományos ismeretek összessége; sokkal bonyolultabb eszmei képződményről van szó, amely ugyan a természet- és társadalomtudományok által feltárt pozitív ismereteken alapul, de ezek az ismeretek csak a tudományos világnézet alapját, s nem egészét alkotják A tudományos világnézet ugyanis elsősorban aktív állásfoglalás a világ dolgaival - köztük is elsősorban az emberrel - szemben. Az alapjául szolgáló ismeretek kiindulópontot nyújtanak az embert körülvevő világ értékelésére, megítélésére, bizonyos értékrendszer kiépítésére s így közvetve vagy közvetlenül a gyakorlati tevékenység normáit is meghatározzák. A világnézet belső tartalmává elsősorban azok az ismeretek válnak, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember tudatosítsa saját helyét, szerepét és lehetőségeit a világban, életének és tevékenységének előtérbe helyezése adja azt a vezérfonalat, amely a Világnézet szerepe az ember és a társadalom életében című gyűjteményes munkában foglalt tanulmányokat összefüggő, logikus egésszé teszi. Habár a szerzők - mint azt

a bevezetőben is kiemelik - nem törekedtek a tudományos világnézet problematikájának szisztematikus feltárására, a téma filozófiai-elméleti megközelítésével és sokoldalú, több aspektusára is kitejredó elemzésével ezt a célt szolgálják. A világnézet egységes, dinamikus, több funkciójú értelmezése elengedhetetlen feltétele mind a társadalmi, mind az egyéni (individuális) tudat vizsgálatának. A társadalmi tudat egyes szféráival összehasonlítva a világnézeti tudat specifikuma többek között abban is megmutatkozik, hogy nem alkot különálló tudati formát (mint például a tudomány vagy a művészet), hanem mindegyik formának bizonyos rétegét, vetületét adja. Vertikálisan és horizontálisan „szeli" át a társadalmi tudatot, kapcsolódik egyes szféráihoz. Ezért külön figyelmet érdemelnek azok a tanulmányok, amelyek a világnézet és a tudomány, a világnézet és az esztétikai tudat, valamint a világnézet és az erkölcs kapcsolatát, kölcsönhatását vizsgálják.

N

em kevésbé érdekes az a tanulmány, amely a mindenapi tudat szférájában elemzi a világnézet kialakulásának folyamatát. A mindennapi tudat ugyanis - még ha ezt a konkrét egyén nem is mindig tudatosítja - világnézeti töltésű, ami többek között abból is következik, hogy a világnézet nemcsak ismeretekből, hanem a társadalmi-történelmi gyakorlatból táplálkozik, s a mindennapi tapasztalat egyike azoknak a forrásoknak, amelyek nem elhanyagolható mértékben meghatározzák a világnézet jellegét. E megállapítás fontos következtetéseket von maga után a világnézeti ráhatást illetően. A tudományos világnézet formálásához ugyanis nem elegendő a tudományos ismeretek terjesztése, propagálása, hanem elengedhetetlenül szükséges a hamis illúziók reális forrásainak felszámolása. A tudományos világnézet kialakítása, a tudományos világnézetre nevelés bonyolult, ellentmondásoktól sem mentes folyamat, amelyben bármily nagy jelentőségű is a marxizmus-leninizmus elméleti elsajátítása, ez önmagában nem elegendő, ha nem válik a személyiség belső, mély meggyőződésévé. Ez a folyamat, ha az elmélet és gyakorlat kapcsolatának szemszögéből vizsgáljuk, leggyakrabban kétféle akadályba ütközik. Az első a társadalom történelmi fejlődéséről szóló ismeretek nem megfelelő elsajátításában rejlik. A másik okot a gyakorlati élet szférájában kell keresnünk. A tudományos világnézet kialakítása nemcsak elméleti síkon, valamilyen steril környezetben történik. ,,Ha a mindennapi gyakorlati tapasztalat túl gyakran ütközik reálisan létező negatív jelenségekbe, egy másik, az aktív szocialista életfelfogás kialakulását fékező ok lép működésbe." így tehát a negatív jelenségek (bürokrácia, fogyaszlói szemlélet, a szocialista törvényesség megsértése) elleni harcnak a tudományos, marxista-leninista világnézetért való harc szerves alkotó elemévé kell válnia, hiszen a marxista-leninista világnézet - amely tudatosan tűzi ki a célt: a világot nemcsak megmagyarázni, hanem megváltoztatni szükséges - az ember harmonikus fejlődésére irányul.

SZAPU MARIANNA

IJSZÚ

3

Az állami vállalat(ok) szerepe a társadalmi-gazdasági folyamatok átalakításában

A gyorsítás stratégiájának lényegét csak úgy ragadhatjuk meg igazán, ha alapvető tényezőit dialektikusán, sokrétűségükben szemléljük. Ebben a sokrétűségben a gazdasági élet alapvető szükségszerűség, mely megteremti a társadalmi élet további feltételeit. A párt társadalmi és gazdasági politikája ebből a kölcsönös kapcsolatból indul ki. Az átalakítás tehát a gazdasági reformok szükségszerűsége alapján feltételezi a társadalmi viszonyok tökéletesítését, a politikai, ideológiai intézmények, szervezetek munkájának minőségileg új átszervezését, a szocialista demokrácia elmélyítését ,,a fásultság, a pangás, a konzervativizmus határozott felszámolását, valamint mindannak a kiküszöbölését, ami akadályozza a társadalom haladását, a szocializmus fejlődését", ahogyan azt az SZKP XXVII. kongresszusa is hangsúlyozta.

Már a vállalati törvénytervezetről folyt vita is megerősítette azokat az elképzeléseket, hogy a gazdasági alap meghatározó a társadalmi folyamatok fejlesztésében. Hiszen a vállalatok a társadalmi-gazdasági fejlődés legalapvetőbb formái. Véleményünk szerint a vállalati tevékenység a szocializmus fejlődésének olyan eleme, mely megteremti az általános társadalmi-gazdasági fejlődés alapjait. A vállalati tevékenység kettős célt szolgál: az élethez szükséges javak megteremtését és a szocialista társadalmi fejlődés minőségi átalakítását. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a vállalatokon belül fejlődik a munka közvetlen társadalmi jellege; a termelésben, annak irányításában és a szocialista társadalmi kapcsolatok megteremtésében.

Az állami vállalat különösen ezeken a területeken játszik döntő szerepet:- megteremti a társadalom és az ember alapvető anyagi javait és feltételeit;- az anyagi javak megteremtésén kívül létrehozza az emberi élethez szükséges szellemi javak összetevőit is; V- magában a termelésben alakulnak ki a társadalmi élet alapvető formái. Tehát a társadalmi kapcsolatok legalapvetőbb modellje magában a munkatevékenységben alakul. A vállalat a társadalmi munkatevékenység legelemibb szervezeti formája.

Az említett tényezők döntő mértékben befolyásolják a társadalmi-gazdasági tevékenység többi formáját is. Gondolunk itt például a munka jellegének és tartalmának szocialista kialakítására, a szocialista igazságosság elvének kibontakoztatására, a dolgozók sokoldalú termelő és szellemi tevékenységének fejlesztésére, a munkához való új, szocialista viszony kialakítására. A fegyelmezettség, felelősségérzet az emberi kapcsolatok fejlesztésének velejárója. Ezek az Emberi tényezők mindenekelőtt a vállalati tevékenységben, a társadalmi kapcsolatok legfontosabb formájában jönnek létre.

Az extenzív gazdálkodás megszüntetésének és az intenzív gazdálkodási módszer kiépítésének küszöbén sokszor megfeledkezünk arról, hogy ez a határvonal nem merev, mechanikus és az újnak nemcsak kizárólagosan új előfeltételei vannak. Megfeledkezünk arról is, hogy nem használjuk ki kellően a tartalékokat. Napjainkban sok a javítanivaló a munkafegyelem terén, nemcsak a vállalatokban, hanem a különböző irányító, adminisztratív szervekben.

Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára az októberi forradalom 70. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepi ülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy ,,az átalakítás sorsát a társadalmi fejlődés két kulcskérdése határozza meg; az egész társadalmi élet demokratizálása, és a radikális gazdasági reform". Tovább folytatva megállapítja: „a demokrácia

kultúrája nem korlátozódhat a politikai területre. Át kell hatnia az emberi kapcsolatok minden szféráját". Az állami vállalat tevékenységének értelmezésében ez a demokráciának a gazdasági szférára való kiterjesztését jelenti s az egész társadalom fejlődésének előfeltétele. A szocialista demokrácia kiszélesítésével kapcsolatban Lenin azt hangsúlyozza, hogy a politika a gazdaság koncentrált kifejeződése. A mi esetünkben a hangsúlyt arra helyezzük, hogy a szocialista demokrácia általános fejlesztésének alapköve a vállalatokon belüli demokrácia sokoldalú fejlesztése.

A szocialista vállalkozáson alapuló gazdaságpolitika megköveteli a megfelelő szociálpolitika kialakítását is. Véleményünk szerint a gazdasági, anyagi feltételek megteremtésével párhuzamosan, vagy azon belül szükséges megteremteni a társadalmi élet olyan gazdagságát, melyben az alkotó ember is fejlődhet. Ez annyit jelent, hogy az új gazdasági mechanizmuson alapuló vállalati törvény nemcsak a gazdasági fejlődés eszközeit fogja fejleszteni, hanem a legnagyobb értéket, az alkotó embert is. A vállalatok sikeres tevékenységének egyik feltétele tehát a rugalmas szociálpolitika, amely a dolgozók érdekeit fejezi ki, vagyis a szociálpolitika nemcsak az állami szervezetek munkájának tárgya, hanem a vállalati vezetésé és a dolgozók önigazgatásáé is. Más szóval, a párt és az állami társadalmi-gazdasági politikája az állami vállalatokon keresztül fejleszti az emberi tényezőt. Ezért nem szabad a vállalatok szerepét leszűkíteni csak a gazdasági tényezőkre. A vállalat a társadalmi-gazdasági életnek olyan alapja, mely csak akkor fejlődhet sikeresen, ha sokoldalúan fogja fejleszteni a vállalati dolgozók és a szocialista állam érdekeit.

Dr. PUSZTAY JÁNOS kandidátus, a Bratislavai Közgazdasági Főiskola docense