Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-26 / 34. szám
\/alóságos örömünnep volt, miután a briV gád a műszak végén teljött a felszínre és Richard Kaény fövájár bejelenthette: „Voznicában a WIRTH géppel 31 nap alatt 812 méter hosszú vízmentesítő tárnát hajtottunk, és így 60 méterrel túlszárnyaltuk az egyesült államokbeli Chicagóban elért eredményt. A vágathajtásban elért világcsúcsunk kézzelfogható válasz a pártkongresszus határozataira. Főleg ami a nagyteljesítményű gépek s az állóeszközök jobb, ésszerűbb kihasználását, a nagyobb munkateljesítményt és az építés határidejének lerövidítését illet..." A prievidzai Bányaépítö Vállalat vájárainak 1981-ben elért új világcsúcsa nem volt öncélú. A céltudatos igyekezet az elszántság, a cselekvési kedv, a nagyteljesítményű technika és nem utolsósorban az emberi erőfeszítés eredménye volt. A csúcstartókat azonban tovább kísérik a nehézségek. A vízmentesítő tárna a kezdettől egészen mostanáig nehéz munkát ad, s megkeseríti a föld mélyében dolgozó vájárok életét. A Voznicából Banská Stiavnicába vezető, új vízmentesítő tárna vájárai a világcsúcs megdöntése előtt először a hazai rekordot szárnyalták túl. Az alagútfúró WIRTH gép alatt már akkor töredezett a kőzet, a mennyezetből pedig hullottak a sziklák. A vájároknak minden lépésben támszerkezetet kellett szerelniük,, ami fékezte a tárnahajtást. Ráadásul elromlott egy nagyfeszültségű transzformátor is, akárcsak a világcsúcs megdöntése idején. Míg a régi, a 17-18. századból ránk maradt 14 900 méter hosszú vízmentesítö tárna 95 év alatt készült el, addig a 13 836 méteres újat előreláthatólag nyolc éven belül befejezik. Micsoda különbség! Pedig csak a vágathajtás módja különböző, hiszen amíg a régi vízmentesítö tárnákat a vájárok kezdetleges szerszámokkal készítették - és a kőzetet lőporral lazították meg -, addig ma a fejtési munkát modern technika segíti. Az NSZK-ból vásárolt, több mint 66 méter hosszáságú WIRTH alagútfúró fúrófejével úgy váj magának utat a föld alatt, mint a vakond, miközben egy 326 cm átmérőjű, kör alakú folyósót hagy maga után. „Lépésenként" 120cm-nyit megy előre. Hidraulikus berendezése ugyanis ekkora távolságra tolja elŐFe a kemény fémkoroná- jú fúrófejét. A vájárok közben vízzel locsolják a homlokzatot - lényegében így portalanítják a munkahelyet. A szállítószalag a kifejtett kőzetet emberi kéz érintése nélkül juttatja a csillékben. A gép egy „utánfutóban" húzza maga után saját kellékeit, vagyis a transzformátorokat, a hidraulikus berendezés vezetékeit, a kábeleket és a szállítószalagokat. Ez utóbbiakat időnként cserélni kell, mert tönkreteszik a nagyobb szikladarabok. A WIRTH fél-egy órán belül tesz meg egy „lépést". Igaz, előfordul, hogy egy egész műszak alatt - ha kedvezőtlenek a geológiai feltételek - még egy méternyit sem halad. Ez a gép ugyanis „nem szereti" az agyagos, lágy talajt, ami hosszadalmassá teszi a tám- szerkezet szerelését is. A vájárok 3840 méterig nem vulkanikus eredetű közetkomplexumban, andezitban, ri- olitban haladtak előre, de aztán egy törés következett, amely elválasztja a hegy belsejében a vulkanikus kőzetek nyugati részét az ún. „étiavnicai sziget" feltüremlett kőzeteitől. amnTRTDK E VHTRILMEI Legalább száz méteres kásás, sáros üledékre számítottak, de alig volt több negyven méternél. Mégis lelassult a munka. Amint túljutottak ezen a kellemetlen szakaszon, kovaköves, tengeri eredetű ülédékbe ütköztek. Az üveggyári kemencékben fontos adalékanyag a homokkő és a kvarc, de a vágathajtásnál ezek egyálalán nem kívánatosak, mert felaprózódnak, hullanak a folyosó mennyezetéről, oldaláról és repedéseket okoznak rajtuk, ami ellen a vájároknak vízben, sárban állva, átázott öltözékben tám- szerkezetek szerelésével kell védekezniük. A kész tárna hatodik kilométerének felénél egészen puha talajba hatolt a fúrófej. Percenként 2000 liternyi hidrotermális granodiorit- azaz forró vízzel keveredett magmás kőzetkeverék - ömlött a tárnába, amitől bizony még a lélegzete is elállt mindenkinek. Nem segített a cementes injektálás, még a gép is „tanácstalanná" vált. Nem volt miben megtámaszkodnia, s a hidraulikus karjai nem tudták előre mozdítani. Hogyan tovább? A vájárok az uránbányák segítségét kérték. Akárkinek jutott is az eszébe, hasznos ötlet volt, mert bár az uránbányászok ajánlotta vegyi injektálás nagyon sokba került, hatásos volt. A WIRTH néhány hónapos kényszerszünet után újra nekilendült a munkának. Amikor az alagútfúró gép félúton volt, a tárna homlokzatából ömleni kezdett a víz, s vele együtt az iszap. Az ömledék olyan nyomást gyakorolt a gépre, hogy tán három métert is hátracsúszott, pedig nem kevesebb, mint 90 tonnát nyom. A vájárok a tárna jobb oldalán hat, bal oldalán pedig 12 méteres beomlást észleltek. Újra vegyi injektálást kell alkalmazni? A tervezők és a beruházók ezúttal anyagi okokból ezt nem engedték meg, hiszen méterenként csaknem 250 ezer koronába kerül... Hogyan lehet mégis visszatartani az iszapos masz- szát? Talán segít, ha kézi erővel két folyósót vájnak és összekötik őket áttörésárkokkal, majd kitöltik betonnal - gondolták. Így az atipikus merevítószerkezethez támaszkodhat a gép hidraulikus berendezése. Sikerülni fog...? Sikerült. A gép már dolgozott is tovább. Csak el ne romoljon! Hát nem megtörtént?! Ugyanis 1984-ben megrepedt a fejtőberendezés belső teste, és a nem mindennapi „masina" több mint egy évig nem üzemelt. Nem volt más megoldás, mint szétszerelni és darabokban a felszínre szállítani. Következett a nagyjavítás, ami végül tizenegy millió koronába került. A bányászok 1985 októberéig a vágathajtás hagyományos módszerét alkalmazták, tehát fúrták és robbantották a kőzetet. Évente így 300 méterrel juthatnának előbbre, de nehezen. A WIRTH-tel ennyi idő alatt 2400 méternyi, tehát nyolcszor hosszabb vájatot készítenek.- Jobban tekintetbe kellene venni a jövedelmezőséget és a gép kihasználtságát- jegyzi meg Stefan Kmef gépész és érvelni kezd: - Ahány napot áll a WIRTH, annyi százezer koronával kisebb a teljesítményünk. Az alagútfúró gép sok-sok pénzbe került, éppen ezért a lehető leggazdaságosabban kellene célszerűen kihasználni. Úgy, hogy nagyobb kiesések nélkül dolgozzon. Ez rendszeres, intenzív és naprakész karbantartást igényel, amihez igazán jó minőségű pótalkatrészek kellenek. Nem úgy, mint legutóbb: „olcsó", nagynyomású szivattyút kaptunk, hogy az elhasznált berendezést kicseréljük. A munkát elvégeztük, de a szivattyú - enyhén szólva - nem a legmegbízhatóbb. Gyakoriak a nagy hibák rajta. Minden áron takarékoskodni nem mindig éri meg, és ezt nem csupán a hidraulikus berendezésre, hanem az egész alagútfúróra értem. Hiszen a világrekordot abban a hiszemben döntöttük meg, hogy a továbbiakban még hatékonyabban fogjuk kihasználni a nagyteljesítményű berendezést, hogy az új vízmentesítő tárnával a tervezettnél fél évvel korábban elkészülünk, miközben még 10 millió koronát meg is takarítunk a költségeken. Most meg a különböző objektív és szubjektív okok azt bizonyítják, éppen az ellenkezője az igaz.- Az az igazság - mondja Jan Tomaskovic mérnök, a részleg vezetője -, hogy a WIRTH nagyteljesítményű gép, de nagyon gondos karbantartást is igényel, ami a mi feltételeink között általában nem megfelelő. Ennek több oka van. Az egyik az, hogy munkánk jó megszervezését nehezíti a hosszadalmas anyag- és pótalakatrész-ellátás. Csakhogy a devizagazdálkodásunk rugalmatlan. Vállalatunk ugyan konokul és kitartóan küldözgeti az igényléseket, de a külkereskedelmi vállalat idömiliiomos. A gyártó vállalat devizáért készségesen és gyorsan szállítaná a pótalkatrészeket, nekünk mégis várnunk kell... Mert amíg hozzánk érkezik valami külföldről, addig hosszú idő telik el. Temérdek idő. Nem mondom, hogy mindent külföldről kérünk. Ahogy tudunk, segítünk mi magunkon, de azt is be kell látni, mindenre nem futja erőnkből. A vágathajtáskor aztán minden fennakadás fokozza az idegességet körünkben, a bányaépítók körében pedig az elégedetlenséget. Az új vízmentesítő tárna építőipari munkáinak főkivitelezöje a prievidzai Bányaépítő Vállalat, 1980-ban kezdte meg a munkát, a brnói Interprojekt tervei alapján. Az építkezés beruházója a bratislavai Szlovák Földtani Intézet. A terv eredetileg 570 millió koronás összköltséggel számolt, de már biztos, hogy a nehézségek miatt annál jóval nagyobb lesz a kiadás. Az új vízmentesítő tárna a terv szerint áthatol az Anton, Medená, Záhradná, Rozália, Bakali. Amália, Ochsenkopf, Terézia, Brie- ber és Spitáler érclelőhelyeken. Voznica mellett (nem messze Zarnovicától) kezdődik és a stiavnicai skanzenhoz közeli Ondrej aknánál végződik. A tárna egyúttal hozzáférhetővé teszi a stiavnicai-hodrusai medence polime- tallikus érceinek kutatását és kitermelését.-A mélyben kutatjuk tovább a régen ismert árközeteket, amelyek már450-500 méter mélységig kimerültek - mondja dr. PeterMos- ko, a Spisská Nová Ves-i Földtani Kutatóintézet főgeológusa, majd így folytatja:- A kevés aranyat tartalmazó ezüstére nagyobb mélységekben először ólmos-cinkes érccé, majd rézérccé változik. A tárna kőzetéből méterenként mintát veszünk, amelyeket színképelemzéssel vizsgálunk. Amennyiben a minta ércet tartalmaz, akkor egy képlet szerint következtetni lehet arra, milyen nyersanyagforrás van kilátásban. Főleg a réz-, ólom- és a cinkérc esetében. Tárnahajtás közben a keresztmetszetről speciális fény- képfelvételeket készítünk, s az ottani geológiai jelenségekről adatgyűjtést végzünk. Az új vízmentesítö tárna tehát egyúttal kutatási célokat is szolgál. Az érckutatást nagy mélységekben két zavaró körülmény nehezíti: a felszín alatti vizek nagy mennyisége és a magas hőmérséklet, amely a mélységtől, illetve az előforduló termálvizektől függ. Az említett vizek felszínre juttatását szolgálják a vízmentesítő tárnák. A szóban forgó vízmentesítő tárna elkészülte után, Voznica mellett 80 ezer liter bányavizet vezetnek majd percenként a Ga- ram folyóba. Ezáltal minden körpyékbeli nyersanyagforrás mentesül a víztől és a jelenlegi legalsó, XII. telepszintnél 300-350 méterrel mélyebb aknákat lehet létesíteni. A telepszinten végre befejezéséhez közeledik az új vízmentesítő tárna hajtása. Még 400 méternyit kell géppel kivágni és a végénél; az Ondrej akna mellett, egy 60 méteres görbületet hagyományos módszerrel hajtani. Mindezt 1988-ban, azaz mindenképpen az idén. Viktor Bátora a bányamozdony karbantartását végzi (A szerző felvételei)- Ott, ahol a közetomlás miatt támszerke- zettel kellett megerősteni a tárnát, a boltozatot 2800 méter hosszúságban betonnal erősítettük meg. Mivel a vízmentesítö tárna élettartama legalább száz év, a boltozatot teljes hosszában ki kellene betonozni. Erről azonban egyelőre szó sincs. A tárna talaját viszont már 600 méter hosszúságban lebetonoztuk, hogy zavartalanul közlekedhessen a mozgó tisztítóberendezés. Bizony, még legalább egy évig fogunk betonozni - mondja Milán Simko- vic mérnök, a prievidzai Bányaépítő Vállalat 422-es részlegének vezetője, aki 1985 őszétől áll a 128 tagú kollektíva élén. Tapasztalt bányász, aki sok mindent megélt az elmúlt évek során, de nem adta fel. A természetnek kell meghajolnia az emberek előtt, még ha kincseit nem is szívesen fedi fel és adja át az embernek. A föld gazdagságának kiaknázásáig nehéz, kellemetlen meglepetésekkel teli az út. Ezt bizonyítják a csúcstartók gyötrelmei is.. JÚLIUS TADIAN i-s»?k!u • Stefan Kmet’ (balról a negyedik) csoportja műszakkezdés előtt
