Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-19 / 33. szám
ÚJ szú 3 988. Vili. 19. Az alkotó értelem aktivizálása Az átalakítás a kultúra és az irányítás színvonalának változásával kezdődik • Néhány elgondolkoztató ötlet a CSKP KB 10. ülése előtt A tudományos-műszaki haladás befolyásolja az újratermelési folyamat valamennyi fázisát és hatással van a természet- tudomány, műszaki és szociálgazdasági területre. Hiba volna, ha bármelyik összetevőjét is preferált helyzetbe képzelnénk. Manapság azonban hajlam mutatkozik arra, hogy a műszaki és olykor a természettudományokat a szociális-gazdasági terület fölé rendeljük, bár az a termelési viszonyok jellegét reprezentálja a társadalomban. A tudományos-műszaki haladás ilyen értelmezése a tudomány és a technika alapvető fejlesztési problematikájának meg nem értéséről tanúskodik, mivel a társadalom fejlődéséből nem hagyhatók ki a szociális és gazdasági összefüggések. A jelenlegi haladás hordozói tehát nem csupán a tudósok, technikusok, közgazdászok, hanem törvényszerűen valamennyi dolgozó, aki a társadalmi termelésben részt vesz. Jelentős szerepe van a munkásosztálynak, amely minőségi átalakulás korszakán megy át. A társadalom átalakításának résztvevői hordozóivá és megvalósítóivá válnak a tudományos-műszaki haladásnak, egyidejűleg szubjektumai és aktív objektumai a szocialista társadalom fejlődésének. A tudománya technika, a közgazdaság és a többi terület öntudatos és tartalomban új elsajátítása jelentős alkotóeleme a társadalmi átalakulásnak és haladásnak, amely értékeinek az ember hordozója és öntudatos alkotója. Olyan emberről van tehát szó, akik tudása színvonalával (általánossal és szakmaival) megfelel az új követelményeknek, politikaiaknak, szellemieknek, kulturálisaknak; egyszóval megvan a megfelelő világnézeti fejlettsége. A KÖRNYEZET - AZ ÖSZTÖNZÉS FORRÁSA A gazdasági mechanizmus komplex átalakítása a CSSZSZK-ban úgy van megfogalmazva, hogy serkentse a tudományos-műszaki haladást, mint az újratermelési folyamat jelentős elemét. Az átalakítás mértékével és hatásával lesz mérhető a népgazdaság elért színvonala. Hogy a tudományos-műszaki fejlesztés ilyen jelentős feladatot teljesítsen, törvényszerű, hogy számoljon az emberek nagy aktivitásával és alkotó kezdeményezésével. Mind ez ideig a tudományos-műszaki fejlesztés egyedüli forrásának kizárólag a fejlett tudományos-műszaki bázist tekintettük. Ma szélesebb távlatokban látjuk a dolgokat, mivel sokkal terjedelmesebb alkotó tudományos-műszaki potenciál áll rendelkezésünkre a népgazdaságban, s ezen felül még sok más, mint például a nemzetközi tudományos-műszaki együttműködés, a nagy terjedelmű információs források kihasználása, a fejlődő adatbázis fölhalmozott ismereteivel és beépülésével a termelés és a termékek műszaki-gazdasági színvonalába. A tudományos-műszaki fejlesztés természetesen sok szállal kötődik az alkotó és a fogyasztó emberhez, annak gyakorlati-termelési, szociálpolitikai, pszichikai, kulturális, világnézeti, morális és biológiai tulajdonságaihoz, ahhoz a sajátosságához, hogy szükségét érzi mindazon dolgok befolyásolásának, amely őt körülveszi, amit maga alkot és használ. Ezért a jelenlegi átalakítás nem tévesztheti szem elől az emberi tényezőt, annak értékorientáltságát, értékhierarchiáját és ezek szerkezetét. Nem lehetünk elégedettek az ember viselkedése és cselekvése mechanizmusának eddigi ismereteivel. Ha valamely társadalomtudományi terület elmarad, az elmaradás okait a gyakorlat előrehaladásának elmaradásában kell keresni, tehát az elmélet megkésett föliépésében. „Maga az elméleti tevékenység válik az egyik legfontosabb hajtóerejévé a szocialista társadalomnak és a kommunista építésnek, de az átalakítás legfontosabb eszközévé is.“ - mondotta a Szovjetunió főiskolái társadalomtudományi tanszékei vezetőinek össz-szövetségi tanácskozásán Mihail Gorbacsov. „Az elméleti feladatok - folytatta tovább - nem szakíthatok el a gyakorlattól, de az elmélet nem is téveszthető össze a tények puszta regisztrálásával. Az elméletnek a gyakorlat előtt kell járnia, szélesebb távlatban kell látnia a jelenségeket, mélyebbre kell tekintenie, és meg kell látnia azt, ami olykor rejtve van." Az emberre vonatkozó ismereteink jelenleg fejlődésük minőségi fordulatához jutottak. Az elméleti kidolgozás olyan további igényeinek kell eleget tennünk, mint például az invencióaktív környezet kialakításának, az alkotó tudományos-műszaki munka mechanizmusainak, a tevékenység ösztönzésének, a műszaki értelmiség motivációs modelljének és sok más kérdésnek a kidolgozása, amelyek összefüggnek azoknak a dolgozóknak az alkotókészségével, akiktől a tudományos-műszaki fejlesztésben a legnagyobb eredményeket várjuk az innováció terén. Másrészt biztosítani kell és a gyakorlatban következetesen alkalmazni az így megtervezett kutatás eredményeit, hogy jelentős ösztönzői legyenek a dolgozók aktivitása kibontakoztatásának. A gazdasági szervezeteknek a gyorsítás stratégiájának folyamatában a művelt és leleményes dolgozók aktivitásának, kreativitásának és szakmai egyéniségének kincsestárát kell megtestesíteniük. Hogy a vállalatoknak megfelelő számú új típusú, nagy teljesítményre képes dolgozó álljon rendelkezésükre, vállalniuk kell a nevelési feladatokat. A dolgozók képzése nem támaszkodhat csupán a nevelési program szervezett formáira, mivel ezek nem individualizálhatok a szükséges mértékig egyik vagy másik dolgozó igényeinek megfelelően. Ezért egyre nagyobb mértékben támaszkodunk az aktív önformáláson és önművelésen alapuló autodidakta programokra. A MŰVELŐDÉS - AZ ÁTALAKÍTÁS LEGJELENTŐSEBB ELEME A gazdasági szervezetekben a művelődési program újrafelfedezésre és újrarendezésre vár, mivel a művelődési aktivitást az alkotó szubjektumhoz kell igazítani, és nem úgy, mint az a gyakorlatban szokás, csupán az operatív feladatokhoz. Hogy a gazdasági szervezetek a művelődési tevékenységet szükségleteiknek megfelelően végezhessék, olyan szervezetekkel és intézményekkel kell együttműködniük, amelyeknek megvannak a politikai feltételeik, érdekeik és szükségleteik kielégítésére. É téren többet kell követelni a főiskoláktól, amelyek a gazdasági vezetők és a csúcsszintú szakemberek számára csupán olyan művelődési programot kínálnak, amelyet párhuzamosan az oktatásban is biztosítanak, még ha az illető főiskola legfelsőbb évfolyamaiban is. Ez kevés, még ha e tanfolyamok olyan hangzatos neveket viselnek is, mint Válogatott fejezetek a ...., vagy A ... rövid áttekintése és alkalmazása és hasonló. A gyakorlat sokkal, de sokkal többet követel. A művelődés e formájának a főiskola és a gyakorlat szakembereinek formalitásoktól mentes találkozójának kellene lennie, hogy szakmailag megalapozott párbeszédben kölcsönösen kicseréljék ismereteiket. Igaz, ilyen értelmezése a posztgraduális tanulmányoknak nem szolgálhatna az oktatók órakötelezettsége kiegészítéseként, épp ellenkezőleg, a tudomány és a gyakorlat kapcsolatának jelentős alkalmaként. Az átalakítás minden szakembertől megköveteli, hogy azt oldja meg, amit kell, s ne azt, amit tud. A gyakorlat szempontjából a művelődési aktivitás még egy komoly problémát vet föl, amelyet valahogy nem akarunk meglátni. Jelenleg a művelődés az' egyes szervezetekben - legalábbis eddig - egyes szakmákban való képzésre irányult, tehát az ember felkészítésére egy számára ismert munkaterületen. A jövőben (és nem is a távoliban) olyan szakmákra kell felkészíteni az embereket, amelyek a jövőben szükségesek lesznek, ma azonban még nem is léteznek, és talán még meg sem fogalmazódtak. A gyakorlat azonban hamarosan égetően szükségessé teszi őket. Eddig a szakembereket „ex post“ rendszerben készítettük föl, mivel minden időelőny nélkül másoljuk a gazdasági gyakorlat szükségleteit. A jelen s főleg a közeljövő megköveteli, az „ex ante“ rendszerű felkészítést, mert a képzési folyamatot a jövőbeli megismerésre kell irányítani és nem csupán a ma meglévőére. Az SZKP 19. konferenciáján Mihail Gorbacsov azt mondta: „A művelődésre és a tudományra fordított költségek természetesen nagyok, de a lemaradásuk miatt fizetett ár összehasonlíthatatlanul nagyobb. A művelődés, a tudományos kutatás és a nagy általános szakmai kultúra nélkül az átalakítás céljai nem érhetők el." A műveltség és a széles körű tudás valóban jelentős platformot jelent, amely nélkül az átalakítást nem lehet megvalósítani. A MIKROELEKTRONIKA ELŐRETÖRÉSE Nem kell titkolni, hogy jelenleg a mikroelektronika korában és a nanoelektronika korszakának küszöbén a vállalatoknál és a szervezetekben sok az olyan funkcionális analfabéta, aki a modern technikát és technológiát nem tudja elsajátítani, sokuknak erre képességeik sincsenek. Kevésbé törődünk azzal, hogy képezzük ezeket az úgynevezett „szakembereket", akik éveken keresztül egészen sikeresen ilyen-olyan tudást szimuláltak, a valóságban azonban már régen elvesztették képzettségüket, éá képtelenek megfelelő szinten elvégezni a legelemibb szaktevékenységet és az alapvető munkafeladatokat. A korszerű állami vállalatok számára ezek az emberek jelenlegi tudásszintjükkel használhatatlanok. Ezen a helyzeten nagyon gyorsan változtatni kell, és hatásos, modern elképzeléseket tartalmazó oktatási programokat kell kialakítani. Sok embert át kell képezni, sokan kénytelenek lesznek nemcsak rengeteget ismételni, hanem még több újat elsajátítani. Végső soron a teljes önelszámolás és a brigád- rendszerű munkaszervezés és javadalmazás sokakat távozásra kényszerít. Azok a dolgozók lesznek ezek, akik korábban nem vettek bátorságot és nem éreztek elegendő erőt, hogy pótolják a műveltség terén mutatkozó lemaradásukat, és a jelenlegi követelmények szintjére emelkedjenek. A jelen mindenkit arra késztet, hogy elgondolkozzék személyes fejlődésén, további szakmai egzisztenciáján. Ha ezt időben nem teszi, feladatait teljesíteni képtelen lesz, és könnyen megérheti, hogy a kollektíva kirekeszti soraiból. Történelmi időket élünk, amelyeket alapvető társadalmi változások jellemeznek, mégpedig új értékek és gazdasági kényszer. Ha előrehaladásunkat meg akarjuk gyorsítani, arra megfelelőbb időt nem találunk, mint amelyben most élünk. A párt kitűzte a társadalom átalakításának széles körű programját, amely sikerre csak akkor számíthat, ha mindany- nyiunk személyes ügyévé válik. Ki kell használni a tudományok teremtette ismeretanyagot, annak elméleti hátterét, és a tudományos kutatás elé azt a világos célt kell tűzni, hogy elméletileg dolgozza ki és főleg a gyakorlatban alkalmazza a dolgozók tudományos-műszaki alkotó tevékenysége tökéletes motivációs és hatékony ösztönző rendszerét. Felül kell vizsgálnunk és tökéletesítenünk kell a társadalmi viszonyokat, harcot folytatni az új gondolkozásért, de főleg az új cselekedetekért. Ez gyorsabb előrehaladást igényel az ember megismerésének elméletében és gyakorlatában, leleményessége gyökereinek föltárásában; de mindenekelőtt a lehető legtöbb dolgozó alkotó erejét kell mozgósítanunk a társadalom szociális és gazdasági fejlődése meggyorsításának érdekében. Ez nem egyszerű és rövid ideig tartó folyamat. MIROSLAV TUMA kandidátus, az SZLKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársa SZKP XXVII., akárcsak a CSKP XVII. kongresszusa legújabban pedig az SZKP 19. konferenciáján behatóan foglalkozott a lenini munkastílus kérdésével. Ezzel összefüggésben a célok pontosítása végett a szó szoros értelmében menet közben kell sokoldalú elemzést készíteni a gyorsan változó helyzetről. Növekszik az igényesség a hatékonysággal és az akciótervek megvalósításával szemben, amelyek az átalakítás további részfeladatainak elvégzésére irányulnak. Amint azt az SZKP XXVII. kongresszusa hangsúlyozta, „a párt ereje abban van, hogy megérti a kort, az élet eleven lüktetését, és mindenkor a tömegek körében hat". Mihail Gorbacsov, Az átalakítás és az új gondolkodás című művében egyebek között azt írja: „A történelmi tapasztalatok megmutatták, hogy a szocialista társadalom sincs biztosítva a stagnációs tendenciák felgyülemlésétől, sőt a komoly szociális-politikai válságoktól sem. Épp a válsághelyzetből vagy ' a válság előtti helyzetből kivezető út megleléséhez szükségesek forradalmi jellegű intézkedések. Legfontosabb az, hogy a szocializmus képes forradalmi átalakulást megvalósítani, mivel lényegénél fogva dinamikus. “ Az átalakítás folyamata a lenini szocializmuskoncepció következetes megújításának keretében feltételezi, hogy minél előbb szabaduljunk meg a lenini munkastílus elvont, jobbára tankönyvízű értelmezésétől. ,,A stílus, amelyre most szükségünk van - hangsúlyozza Mihail Gorbacsov - a konkrétság, tettrekészség, következetesség, a szavak és tettek egysége, a leghatásosabb módszerek és eszközök megválasztása, az emberek nézeteinék gondos figyelembevétele, valamennyi társadalmi erő tevékenységének átgondolt összehangolása". És ez korántsem csupán a központot, a „fentieket" érinti, hanem elkerülhetetlen a minőségi előrelépés valamennyi pártszervezetben, „lent" is. Az átalakítás forradalmisága megköveteli, hogy egyértelműen a kezdeményező, a gondolkodó, az energikus, a helyzetet önkritikusan értékelni tudó emberekre kell alapozni, akik A lenini munkastílus időszerű kérdései igyekeznek megszabadulni a formalizmustól, a sablonoktól és keresik a munkában az új megoldásokat. Az ilyen embereknek az átalakítás tág teret nyit. Nemegyszer megfeledkezünk arról a természetes dologról, hogy a lenini munkastílus elválaszthatatlan a fegyelmezettségtől és a felelősségtől. Kiváltképpen vonatkozik ez az elvárás a vezetőkre. A vezető beosztású dolgozóknál és általában a párttágoknál egyre inkább előtérbe kerülnek az erkölcsi, jellembeli tulajdonságok: a becsületesség, elvszerűség, szerénység, áldozatkészség és a szívélyes viszony az emberhez. Mint azt Jozef Lenárt elvtárs, a Bratislava II. városkerületének pártkonferenciáján hangsúlyozta: „A párt forradalmi akcióképessége és hatásának fokozása rendkívüli módon hangsúlyozza a kommunisták példamutatásának szükségét az életben és a munkában, jellemességüket és erkölcsüket". Ezek és más momentumok, valamint a lenini munkastílus lényeges tökéletesítésének követelménye feltételezik a párt- szervezetek mechanizmusa működésének jelentős javítását és azt, hogy egyenletesen osszuk meg a feladatokat a párttagok között. Mint azt a CSKP KB 9. ülése hangsúlyozta, és' a pártszervezetek évzáró taggyűléseinek és a járási konferenciáknak színvonalában mutatkozó különbség alapos kritikája megerősítette, a figyelmet a pártszervezetek szerepének, önállóságának és akcióképességének megerősítésére kell összpontosítani. Bennük vetődnek fel az átalakítás és a demokratizálás gyakorlati megvalósításának alapvető kérdései ... Nem elegendő csak tudni, megfelelő kedv és elszántság kell a harchoz, és éppen ezen a harctéren találkozunk a formalizmus, az öncélúság, a hamis kollegialitás és egyes „kiváltságos" párttagok bírálhatatlanságával, a fogyatékosságok felszámolása iránt tanúsított kellemetlenséggel, például a pártszervezet politikai vezetése és a munkahely vezetősége közötti kapcsolatokban. Ha az SZKP 19. konferenciája fényében közelítünk e kérdésekhez, szem előtt kell tartanunk a pártalapszervezetek aktivizálásának fontosságát, valamint minden egyes párttag személyes felelősségét a határozatok teljesítéséért. Nem lehet megelégedni a párttagsággal járó elkötelezettség mechanikus, statikus értelmezésével, amely a formális tevékenységben, a taggyűléseken való időnkénti felszólalásban, a felülről jött utasítások alapján teljesített pártfeladatban nyilvánul meg. > Ezért a mi feltételeink közt sem felesleges arról gondolkodni, hogy be kellene vezetni a „kommunisták társadalmi atesztációját", mint a „nevelés iskoláját" a munkakollektívák döntő szavazatával, például azzal a javaslattal kapcsolatban, hogy valakit a legjobbak pártjába fölvegyenek. Azok a nézetek, hogy nálunk mind ez ideig nem volt külön törvénybe rögzítve a munkakollektívák hatásköre, nem állja meg a helyét. Mint azt a CSKP KB 7. ülésén Milos Jakes hangsúlyozta: „Az egész pártszervezetben nagyobb tettre- készségnek, akcióképességnek, aktivitásnak és kezdeményezőkészségnek kell szétáradnia, amely kapcsolatban van a hatékony munkamódszerek kihasználásával. Mindenhonnan ki kell irtani a kényelmességet, könnyelműséget, a félmegoldásokat; a kommunistáknak mindenütt lelkesedéssel kell magyarázni, védelmezni és megvalósítani a párt politikáját". A lenini munkastílusnak mélyen demokratikus és humánus jellege és funkciója van. Nyitott minden haladóra, ami segít a szocialista építés tökéletesítésében, a szocializmus mechanizmusának hatékonyabbá tételében. Érinti ez a szocialista országok élete egyes oldalainak internacionalizálási folyamatát is. A lenini munkastílus mindenki számára élérhető, aki aktívan hozzá akar járulni alkotó, dinamikus jellegéhez és fejlesztéséhez. Ebben az értelemben elsajátítása előfeltétele a szocialista életmód és politikai kultúra elsajátításának és fejlesztésének. • — OTAKAR MOáNER A CSKP KB előadója
