Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-19 / 33. szám

COOOOOSOOOSOOOCCCOOCOGOOOOCO! [MOZAIKOK EGY SZOCIALISTA MUNKABRIGÁDRÓLI csinálni, hogyan lenne egy-egy munkafolya­mat olcsóbb, gazdaságosabb.- Ezt a bárasztalt én terveztem és a járási kiállításon nagy sikere volt - mutatta az egyik félig kész darabot Bertók József. - A tizenkét év alatt ez a hatodik újításom. Nem tagadom, a pénz is ösztönöz, de az elismerés, a dicsé­ret is nagyon sokat jelent. Az embert készteti, hogy törje a fejét, mit lehetne egyszerűbben, anyagtakarékosabban megoldani, amivel ön­magán túl a műhely és a szocialista munka­brigád érdekeit is szolgálja. Aránylag olcsót, ugyanakkor hasznosat és tetszetősét csinálni ugyanis nem egyszerű, hanem nehéz, kitar­tást és türelmet igénylő munka. De ha van megértő háttér és ösztönző segítség, mint itt nálunk, akkor a nehéz is könnyebben meg­oldható. EGY MŰSZAK A MEGTAKARÍTOTTBÓL- Szerintem a jó munkahelyi légkör a kez­deményezés és a termelési sikerek lényeges feltétele - summázta a tanulságot a brigádve- zetö. - Az emberi kapcsolatokra ezért is nagyon odafigyelünk. A problémákat a terme­lési értekezleteken beszéljük meg, közösen, tárgyszerűen és nyíltan. Járható és eredmé­nyes utat választottunk, ezt teljesített vállalá­saink is bizonyítják. A fél év alatt a tervezett­nél kevesebb munkaerővel egyhónapos ké­sést sikerült behoznunk. Olyat, amit rajtunk kívül álló okok idéztek elő. Az itt dolgozók többsége saját kezdeményezésből több mun­kaművelet végzését sajátította el, hogy szük­ség esetén pótolni tudja hiányzó kollégáját. Mindenki szocialista gondozásba vette gépét, és az év folyamán annyi anyagot takarítunk meg, amennyi egy műszak termeléséhez szükséges. A szalagfűrésszel dolgozó Mezei László minderre egy, de annál többet mondó gondo­lattal reagált.- Olyan közösségben dolgozom, ahol megbecsülik igyekezetemet és a jó munkát, önmagámmal tudnék nehezen elszámolni, ha gondos szabással nem járulnék hozzá az anyagtakarékossághoz. EGRI FERENC Az ISTER Járási Ipari Vállalat kárpitosmü- helyében tizenkilencen dolgoznak. Mindany- nyian tagjai az 1972-ben alakult szocialista munkabrigádnak, amely nemcsak a vállalat­ban, hanem a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban is az élenjáró kollektívák közé tartozik. A tagok többsége már elnyerte az ezüstjelvényt és az aranyért versenyez. Nem kis eséllyel, azt a munka közben folyta­tott beszélgetések is bizonyítják. SIKEREINK TITKA: TÖRŐDÉS AZ EMBERREL László Éva a megalakulástól tagja a bri­gádnak. Egy fotel bőrhuzatának kifeszítése teljes egészében lekötötte figyelmét, érthető tehát, hogy válaszai rövidre kerekedtek.-Feszíteni kell, hogy sima legyen, de ugyanakkor érzéssel és vigyázva, mert a bőr könnyen behasad. És ezzel anyagtakarékos­sági vállalásunkat veszélyeztetném, no meg a prémiumot is. A személyi értékelésben a teljesítmény és a minőség mellett ugyanis az önköltség is meghatározó mutató. László Éva párttag. A kárpitosmúhelyben és a bútorüzemben dolgozó kommunisták pártcsoportjába tartozik. A közös pártcsoport szerinte jó megoldás.- A két részleg termelése egymásra épül így nagyrészt a munkával kapcsolatos gond­jaik is közösek. Ezeket a pártcsoport ülésén megvitatjuk. A közös álláspontot a kommunis­ták a részlegek termelési értekezletén a pár- tonkívüliekkel is megbeszélik. Egyben meg­magyarázzák, hogy mit és miért javasolnak, így a feladat lényegét mindenki megérti, és miután elfogadta a határozatot, teljesítéséért öntudatosáéban dolgozik.- És ha mégsem?- Ilyen nincs. De tegyük fel, hogy előfordul­nak. Akkor az illetővel személyesen elbeszél­getnénk. Biztosra veszem, hogy nem ered­ménytelenül. Mi ugyanis egy összetartó nagy család vagyunk. Nemcsak a teljesítményekre figyelünk, hanem az emberrel is törődünk. Ha valaki nem teljesíti a normáját, azt is megkér­dezzük, hogy mi a baja, milyen gondjai van­nak, miben lehetünk a segítségére. A FIATALOK IS BELEÉPÜLNEK A KOLLEKTÍVÁBA- Harag, nézeteltérés, vagy meg nem ér­tés miatt tőlünk még senki sem ment el. Sőt éppen fordítva, visszajött az új munkahelyé­ről, mert itt jobban érezte magát. És az is sokat bizonyít, hogy a mi közösségünkbe a fiatalok is minden nehézség nélkül beépül­nek - mondta Bertók Mátyás mester, a szo­cialista munkabrigád vezetője, majd bemutat­ta a brigád legfiatalabb tagját, Németh An­gélát.- Második éve dolgozom itt, de úgy vesz­Németh Angéla is jól érzi magát a kollek­tívában tartoznék. Kedvesen fogadtak és mindenki szívesen segített. A szakiparban tanultákat az itt dolgozók gyakorlati tapasztalataival együtt eredménnyel tudom hasznosítani. A mester már többféle munkafeladattal bízott meg, és mindig megbeszéltük az észrevételeket. Na­gyon jólesett és ösztönzött is, amikor megdi­csérte munkámat és elismerte igyekeze­temet.- Ez csak természetes - tért vissza az utóbbi gondolathoz a mester, miután Németh Angéla visszaült a varrógéphez. - Az elmúlt évtizedek alatt számtalanszor tapasztaltom, hogy a fiatalok szinte kivétel nélkül nagy elhatározásokkal, de ugyanakkor némi féle­lemmel és bizonytalansággal lépnek munka- viszonyba. Ha a kezdéshez nem kapnak megfelelő segítséget és támogatást, akkor gyorsan kedvüket vesztik, sót a jobb remé­nyében új munkahelyre menekülnek. Szocia­lista munkabrigádunk emberközpontú tevé­kenységében mi erre is gondolunk. A kezdőt többféle munkával bízzuk meg. Olyanokkal is, amelyek elvégzéséhez bizonyos ügyességre van szükség. Kezdetben együtt dolgozunk, magyarázok, majd csak figyelem munkáját. Ami jói megy, azzal már bármikor megbízom, ami kevésbé, azzal csak akkor, ha valaki mellette lehet, hogy szükség esetén segítsen, így a fiatal egyrészt megtanul dolgozni, más­részt elér egy elfogadható keresetet, ami ösztönzi. A legfontosabb pedig, hogy megta­lálja helyét és jól érzi magát a kollektívában. AKI MÁSUTT IS MEGPRÓBÁLTA Újabb bemutatkozás és további bizonyíték, hogy a kárpitosmúhely kollektíváját nemcsak a tervmutatók és a túlteljesített normák teszik élenjáró szocialista munkabrigáddá. Kántor Béla csoportvezető régebben itt kezdte, majd további két munkahelyen dolgozott, végül pedig visszajött.- Jól érzem itt magam, összetartó a kol­lektíva, az emberek egymással szemben megértöek és figyelmesek. Nemcsak a mun­kahelyen, hanem szükség esetén még a ma­gánéletben is segítünk egymásnak. Aki itt dolgozik az elmondhatja, hogy jó munkájáért az anyagiakat, de a szerintem ugyancsak fontos erkölcsi elismerést és a dicséretet is megkapja. Ha valaki valamit megcsinált, eredményeivel kiérdemelte, azt a többi nem irigyli. Mint újítónak is ez a tapasztalata, ugyanis a mesterrel és Bertók Józseffel együtt kitartó­an törik a fejüket, hogy mit lehetne jobban nek, mintha már évek óta a kollektívához Egy rövid eszmecsere. László Éva és Bertók Mátyás A szalagfűrésszel dolgozó Mezei László (A szerző felvételei) Párbeszéd a vállalatokkal A DOLGOZÓ IFJÚSÁG FELKÉSZÍTÉSÉHEZ Az ifjúságnak a munkásfoglalkozásra való felkészítése mindig meghatározó része volt művelődési rendszerünknek, így volt ez 35 évvel ezelőtt is, amikor megalapítottuk az állami munkaerötartalékok új iskoláinak rendszerét, amelynek fel­adata volt a szakképzett munkások új, aktív nemzedékének felkészítése a fejlődő ipar számára. Ugyanígy van ez ma is, amikor a munkaerő összetétele jelentősen megváltozott, és nagy szerephez jut a gazdaságban a műszaki értelmiség: azonban a munkásosztály továbbra is a gazdasági fejlesztés alapvető erejét alkotja, és döntő befolyása van az egész társadalom fejlődésére. Kétségtelen, hogy a mai munkásifjúságot nem csupán a szakmunkásképzők formálják, társadalmi állásfoglalásra, erkölcsi, politikai profiljára erősen hatnak országunk általános társadalmi problémái, amelyeket az átalakítás folyamán kell megoldanunk. A nyilvános vitákban számtalanszor szóba kerül, hogy a szakmunkásképzésben is lépést kell tartani a kor követelményeivel. Annál is inkább, mivel az új gazdasági mechanizmus .bevezetése nagyobb követelményeket állít a szakmunkásfiatalokkal szemben is. Az új körülmények között is meg kell őrizni a szakmunkás­képző iskolák rendszerét, eddigi koncepcióját, amely abból az alapelvböl indul ki, hogy a munkásfiatalok felkészítése rend­kívüli jelentőségű az egész társadalom számára. Ezért úgy kell irányítani, hogy megfeleljen a társadalmi igényeknek. A szakmunkásképzők beolvasztása az egyes vállalatokba és gazdasági egységekbe sok pozitív eredményt hozott, főleg nagy gépipari vállalatoknál. Azonban ezt a rendszert úgy kell továbbfejleszteni és formálni, hogy a szakmunkásképző isko­lák megőrizzék önállóságukat, főleg a tantervek összeállításá­ban, de a nevelés és oktatás általános módszertani elveinek meghatározását illetően is. E kérdésekkel kapcsolatban párbeszédre kellene töreked­niük a vállalatokkal, hogy megismerjék szükségleteiket és tapasztalataikat. Elsőrangú kérdés annak tisztázása, milyen legyen a szak­munkásképzőkben az oktató-nevelő munka koncepciója, elsősorban az elméleti oktatás és a gyakorlati képzés aránya. Tudatosítanunk kell, hogy a szakmai nevelésnek kulcssze­repe van az oktatási-nevelési folyamatban. Ez alapvető célja az egész pedagógiai munkának. Természetes, hogy a mun­kásfoglalkozások fejlődnek, átalakulnak és a termelési folya­matban gyarapodnak a bonyolult munkásszakmák. Egyre több elméleti tudásra van szükség. Arra például, hogy a mun­kás ismerje a termelési terveket, ellenőrizze és irányítsa a bonyolult rendszereket, elemezze a vegyi mintákat és hasonló. Mindenekelőtt ezért fontos az ifjúságnak olyan erkölcsi, politikai vonásokra szert tennie, amelyek kiindulói az élethez fűződő pozitív kapcsolatának, mint például a kitartás, felelős­ség, az egészséges becsvágy, s az a törekvés, hogy jó minőségű munkát nyújtson; kiváló, elismert dolgozóvá váljon, aki törekszik a nagyobb hatékonyságra, a tudomány és a technika úi vívmányainak alkalmazására.. A szakmai felké­szüléssel összefüggésben megfelelő helyet kapjon atantervek- ben ez a követelmény is. Ezért a szakmunkásképző iskolában meghatározó a szak­oktató mesterek kiválasztása. Az ő szakképzettségükön, erkölcsi magatartásukon és pedagógiai képességeiken nagyon sok múlik. Szükséges tehát minél előbb megoldani a szakoktatók szociális helyzetének problémáját, hogy ez a foglalkozás atraktíwá váljon. A szakoktató mesterek legye­nek szakmailag a legfelkészültebbek, emberi magatartásuk példamutató, akik az ifjúsággal szemben megértők. Kiválasz­tásukat a kádermunka nagyon fontos feladatának kell tekinteni valamennyi vállalatnál és pártszervezetben. Természetes, hogy nem szabad lebecsülni a szakmai­elméleti képzést, sőt az ifjúság iskolán kívüli nevelését sem. Az elméleti oktatásnak növekvő jelentősége lesz a munkás­foglalkozások jellegének megváltozásával. Nagyon jelentős és nehéz feladat az ifjúság iskolán kívüli nevelése, melynek gyakran nem szentelnek kellő figyelmet. Ennek komoly követ­kezményei ismertek. Fontos, hogy az eddigi jó tapasztalatok felhasználásával átdolgozzuk a nevelőmunka tartalmát és módszereit. Át kell értékelni a nevelőkről kialakított véleményt is. Olyan tapasztalt pedagógusokat kell e feladattal megbízni, akik képesek megérteni az ifjúság problémáit és amellett megvan a természetes tekintélyük. A szakmunkásképző iskolákban jelenleg az általános mű­veltséget nyújtó tantárgyak oktatása nem kielégítő. Ezek tananyaga bővült a kötelező iskolalátogatás meghosszabbo­dásával. Nyilvánvaló, hogy növelni kell a fiatal munkások általános műveltségét, lépést tartva e téren is a kor követel­ményeivel. Az átalakítás és a tudomány fejlődése megköveteli a szakmunkásképző iskolákból szélesebb látókörű, műveltebb fiatal szakmunkások kerüljenek ki. Fölmerül azonban a kér­dés, hogyan lehetne jobban serkenteni a mukásfoglalkozásra készülő fiatalságot a tananyag elsajátítására. Ezeket a kérdé­seket tovább kell elemezni, összefüggésben oktatási-nevelési rendszerünk legutóbbi módosításával. Figyelembe kellene venni a Szovjetunió iskolapolitikájának jelenlegi törekvését, amely azt célozza, hogy a kötelező általános múveltséa megszerzését már az alapiskolában el kell kezdeni. A legalapvetőbb, amiben javulást kell elérni: a szakmai felkészítés. Másrészt az is igaz, hogy a szakismeret munkába lépés után bővül és tökéletesedik a leginkább, itt alakul ki véglegesen a fiatalok munkásprofilja is. Ezért meg kell köve­telni az üzemektől és más munkahelyektől, hogy lehető legjobb feltételeket teremtsék meg a szakma gyakorlati elsajátí­tásához, tökéletesítéséhez, hogy a fiatalokat tapasztalt mes­terek irányítsák, akik nevelni tudják őket, és segítik beilleszke­désüket a munkakollektívákba. Ilyen feltételek megteremtése nemcsak a gazdasági vezetők feladata, hanem a pártszerve- zeteké is JAROSLAV HAVELKA kandidátus Prága

Next

/
Oldalképek
Tartalom