Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-19 / 33. szám
- . ...... Vasárnap 1988. augusztus 21. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 05.40. nyugszik 19.39. Kozép-Sziovakia: 05.47, nyugszik 19.46. Nyugat-Szlovákia: 05.53, nyugszik 19.52 órakor. A HOLD kei - Ketet-Szlová- kia: 15.25, nyugszik 22.58, Közép-Szlovákia: 15.32, nyugszik 23.05, Nyugat-Szlovákia: 15.38, nyugszik 23.11 órakor. Névnapjukon szeretettet köszöntjük SÁMUEL -JANA nevű kedves olvasóinkat • 1913-ban született Viktor ROZOV szovjet író, színházi szakember • 1923-ban született Zdenék KRYBUS cseh szonbrász, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KÁRTYALAPOK Részlet Bohuá Chnoupek: Feltört pecsétek című könyvéből AZ ELNÖK „DISZKÓ- ÖLTÖZETBEN“ Morvay Gábor riportja EMLÉKMŰ A DUNA-PARTON Ladislav Takác írása a szlovák nemzeti felkelés bolgár részvevőiről CSÚCSTARTÓK GYÖTRELMEI Július Tadian riportja SZÁZEZREKET „FOGTAK" A MINŐSÉGÉN Kádek Gábor írása AHOGYAN A SZÍV DIKTÁLJA Deák Teréz riportja TURISTA VOLTAM JAPÁNBAN Péterfi Szonya riportsorozatának első része PÉLDAKÉPE: PETŐFI Mikulás Nevrly cikke ISZKRA NEM ALKUSZIK G. Szabó László írása A közelmúltban fejezték be a Szczecini Mű- emlékfelújító Vállalat dolgozói Bratislava történelmi városközpontjában, egy 13. században épített polgári lakóház (a felsó képen) felújítását. A rekonstruált épületben egyebek között a Polytechna külkereskedelmi vállalat irodái kapnak helyet. Az alsó képen a felújított ház első vendégei. (Vlastimir Andor _ felvételei-CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Dubcek szemmel láthatóan nagy történelmi személyiség akart lenni, és mind a mai napig nem kíván lemondani ezekről az ábrándjairól. Ebben ót többen támogatják. 1968-ban redkívül rövid idő alatt népszerűségre tett szert Csehszlovákiában, és neve bejárta a világot. Ennek ellentmondásos okai voltak. Az emberek az ő személyével és főleg tisztségével, a beígért demokratikus reformokkal, a gazdaság felélénkítésével, az anyagi és szellemi színvonal növekedésével kapcsolatos reményeikkel és várakozásaikkal kapcsolták össze. Ugyanakkor nagy reklámot csaptak személyének a jobboldali és a kimondottan anti- kommunista körök is. Észrevették gyengéit és saját lehetőségüket látták meg benne. Az opportunista, szovjetellenes politika jelképévé, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalmon belüli ellentétek szításának eszközévé változtatták. A jobboldal kihasználta gyengéit és hiúságát. Ő a funkcionáriusoknak ahhoz a típusához tartozott, akik számára mindent „előkészítettek". A beszédeit is csupán felolvasta, de mások írták őket. Amikor „papír nélkül" volt kénytelen beszélni, gondolatai zavarosak voltak. Nemzetközi tárgyalások során is kimondottan kínos jelenetekre került sor. A külföldi partnerek nem értették összefüggéstelen szavainak értelmét, a tolmácsok kétségbe voltak esve, és nem tudták, mit fordítsanak. Ez nem túl nagy képességeinek, de annál nagyobb kényelmességének az eredménye volt. A sorsdöntő pillanatban ez tette lehetővé, hogy a háttérből az ő nevében beszéljenek és döntsenek a veszélyes „szürke eminenciások". Felmerül a kérdés, mi a helyzet ma interjúival és nyilatkozataival. Semmi ok azt feltételezni, hogy a múlthoz viszonyítva változás következett volna intelligenciájában és munkamódszereiben. Az ügyes manipulátorok gyorsan felismerték Dubcek hiúságát és önteltségét, azt, hogyan részegíti meg a dicsőség. Saját érdekeit szem előtt tartva a komédia határait súroló ünnepségeket rendeztek a számára. Ezzel lekötelezték öt, s a népszerűségének, valamint a népszerűség csökkenése veszélyének adagolásával manipuláltak vele. Dubőek - amint az nyilvánvaló - még ma sem józanodon ki ebből a hamis megrészegedésból, és nem képes valósághűen és kritikusan értékelni történelmi szerepét. (Részlet Milán Matousnak Alexander Dub- öek útja a tragédiától a komédiáig című cikkéből.) „Hatodik éve dolgozom itt, de még egyszer sem jutott eszembe, hogy esetleg elmenjek más munkahelyre. A kollektíva jó, és ez elsősorban a vezető érdeme. Igazságos, ha személyes problémánk van, megértő. Szerintem senki sem tudna róla rosszat mondani." „Én sem, pedig már hetedik éve a főnököm. Szigorú, megköveteli a jó munkát, de az igyekezetben ő is példát mutat. Mindannyian tudjuk, hogy azért keresünk többet, mert nemcsak azt áruljuk, amit a nagyraktárból küldenek. Járja az országot, és a termelőktől vásárolt áruval bővíti a választékot." A megértő és fáradhatatlan főnök a dunaszerdahelyi (Du- najská Streda) Centrum bevásárló központ textilrészlegének 58 éves vezetője, Végh Tibor. Még a huszadik évét sem töltötte be, amikor eljegyezte magát a kereskedelemmel, és már annak is harmadik évtizede, hogy kisebb-nagyobb kollektívákat vezet. Jelenleg 22 eladó munkáját irányítja. A véleményekből is ítélve céltudatosan és hozzáértően. Úgy, ahogy azt a szövetkezetben bevezetett új gazdálkodási alapelvek egy vezetőtől megkívánják.- Korábban fizetésünk kétharmada volt az állandó rész és csak harmada függött a forgalomtól. Most fordított a helyzet. Ráadásul a forgalom után járó rész 30 százaléka közös, amit egyéni érdemek szerint oszthatok el. A felelősségem ezzel (A szerzó felvétele) megnagyobbodott, mégis örülök a változásnak, mivel munkánkba, életünkbe visszahozta a kereskedelmi szellemet. Azt, ami szakmáját vonzóvá és széppé teszi számára. Szinte kifogyhatatlanok szavai, amikor kérésre megrajzolja a jó üzletvezető portréját.- Az üzletvezető feladata, hogy felkutassa az árut, ami kelendő, amit a vevő keres. Sajnos ez egyelőre még mindig nehéz feladat. A nagyraktárban csak abból rendelhetünk, amit felkínálnak. A mi kívánságainkra nem nagyon figyelnek oda. A nagykereskedőt az üzleti szellem még nem kerítette hatalmába. így maradnak a termelők. Forgalmunk mintegy 40 százalékát a közvetlenül tőlük vásárolt áruval csináljuk. Persze ez nehezebb és hosszabb út, hiszen ahány termelő, annyi város, és egyik sincs közel. Ezért is bosz- szantanak fel gyakran a TV vitafórumai, amikor azt bizonygatják, hogy lenne áru, ha rendelne a kereskedelem. Ilyenkor megkérdezem a képernyőtől, hogy engem ki kérdezett meg és mikor? Mert lennének tanácsaim!- És ki a jó eladó?- Az, aki tiszteli a vevőt. Ha egy negyvenes inget kér, hatot tesz elé, hogy választhasson. Ha nincs a kért áru, felkínál egy másikat és felsoroja annak előnyert. Aki érti a módját, hogy az árura miként lehet felhívni a figyelmet. Például a legutóbbi pamutszállítmány fajtáiból és színeiből összeállítottunk egy bemutatót a pulton. És az is fontos, hogy az eladó beszélni tudjon a vásárlóval. Az önkiszolgálókban tanuló tanoncok többségénél ez a készség sajnos hiányzik.- Beosztottjainál mindezt észreveszi?- Az irodámban keveset ülök, többnyire az üzletben tartózkodom, és figyelem a munkát. ugyanakkor a számlák is sokat elárulnak. Például azt, hogy azonos idő alatt ugyanazon az osztályon ki milyen forgalmat csinál. A tapasztalatokat mindig megbeszéljük. Szermélyesen és közösen is, hogy mindenki tanuljon és fejlődjön.- Még üzletvezetői szintre is?- Igen. A szövetkezet vezetősége már több elárusítómat kiemelte és megbízta üzletvezetéssel. Ilyenkor az egyik szemem sír, mert elvesztettem egy ügyes emberemet, de a másik nevet, mert ismereteimet, tapasztalataimat és tanácsaimat valaki továbbviszi, hasznosítja.- Ezek a gondolatok már részei a nyugdíjba készülődésnek?- Nem! A szakmám nehéz, sokat kell utaznom, de szeretem, amit csinálok, És ha valami szép, amiben örömet talál az ember, annak nehézségei is könnyebbnek tűnnek. Természetesen kitüntetéseit is számba vettük. A szövetkezet járási vezetősége és szlovákiai szövetsége is már nem egy ízben elismerő oklevéllel méltányolta eredményes munkáját, sőt egy ízben az országos szocialista munkaversenyben is az élen végzett. Ezekhez még egy, ugyancsak nagyra becsült és számára kitüntetéssel felérő elismerést mondhat magáénak. A kollektíva szeretetét és tagjainak ragaszkodását. EGRI FERENC A kollektíva elismerését is nagyra becsüli 1988. V