Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-12 / 32. szám

HARC A ÁTALAKÍTÁSÉRT

Az átalakítás elkerülhetetlensége logikusan következett eddigi fejlődésünkből. A társadalmi haladás szempontjából az átalakításnak nincs alternatívája. Megvalósulásának minősége és visszafordíthatatlansága mindannyiunktól függ. Sikeresek csak akkor lehetünk, ha az emberi tényező aktivizálása jelentős befolyást gyakorol a gazdasági mechanizmus hatékony működésére, ha a jogszabályokra épülő gazdasági önelszámolás, önfinanszírozás és önigazgatás javakat hoz létre. Ez nem lesz könnyű és konfliktusmentes út. Nagy határozottságot, sok energiát követel, de bátrabban, eltökéltebben kell rajta kilépnünk. Hiszen az átalakítás végső célja egyezik a dolgozók legsajátabb érdekével, a szocialista termelési viszonyok és a szocialista demokrácia fejlesztésének és elmélyítésének érdekével.

Az átalakítás hosszú távú folyamat, amely a CSKP XVII. kongresszusa határozataival összhangban megalapozza az eredményes társadalmi fejlődést. E tekintetben következeteseknek kell lennünk, itt nincs helyük a félmegoldásoknak. Ezeknek a határozatoknak teljesítését nemcsak globálisan kell ellenőriznünk, mert ez az egyéneknek nemegyszer lehetővé teszi, hogy megbújjanak a kollektíva háta mögött, hanem konkrétan is. Hiszen mindannyian konkrét felelősséggel tartozunk, s a dolgozókollektívák, az üzemek, az intézmények vezetőségei, de a pártalapszerveze- tek és a szakszervezeti szervezetek is nagyon pontosan tudják, kinek mit és meddig kellett volna elvégeznie, mit tett és mit nem. Nem elég azonban ezt csupán megállapítani, hanem a tanulságokat és a következtetéseket is le kell vonni, megfelelő lépéseket kell tenni, beleértve a káderintézkedéseket is. Az ilyen eljáráshoz meg kell teremteni a szükséges előfeltételeket, mégpedig nemcsak a társadalmi-politikai légkört illetően, hanem az irányítást és a működését érintő elkerülhetetlen jogi szabályozás területén is. Ezek a változások megtörténtek. Mi több, időelőnyben. Még az új törvények jóváhagyása, illetve a korábbi jogszabályok novellizálása előtt a CSKP KB Elnöksége határozatot hozott a nyilvánosság nyílt tájékoztatásáról, a fontos társadalmi jellegű és jelentőségű problémák nyilános megtárgyalásáról.

Ennek a határozatnak az volt a célja, hogy egyebek között a tömegtájékoztatás és propaganda eszközei is a nézetcsere, az indítványok megtárgyalása, a nehézségek és a problémák leküzdésénél az eljárások megítélése valóban demokratikus fórumává váljanak. Ennek is köszönhető az átalakítás folyamatának gyorsabb kibontakozása. A közírás áttért a párbeszédes formákra, aminek köszönhetően lényegesen növekedett és növekszik a sajtó, a rádió és a televízió kommunikatív szerepe. Elmélyült a bizalom, ami kifejezésre jut az írott és az élő szó, valamint a közvetlen írásbeli kapcsolat, a személyes nézetek és a megválaszolt kérdések nyilvánosságra hozatala iránti példátlan érdeklődésben. A pártpolitika nyíltsága alapján kia- kalult ilyen nagy lehetőségeket mind jobban kihasználják. Ez kifejezésre jutott a törvény- tervezetek társadalmi vitájában, de különféle más alkalommal is. Tanúbizonysága ez a közügyek iránti érdeklődésnek, bizonyítéka annak, hogy az emberek szükségét érzik kifejteni nézetüket, véleményüket mindarról, ami szocialista társadalmunkban történik.

Csakhogy hosszú út kezdeténél tartunk, s az eddigi fejlődést el kell mélyíteni, főleg sokoldalúbbá kell tenni. Az átalakítás ugyanis

nem bontakozódik ki, ha az emberek nem értik meg, ha nem lesz konkrét elképzelésük megvalósításának módjáról életük és munkájuk közegében. A nyilvános tájékoztatás nemcsak a tömegtájékoztatás eszközeire vonatkozik, hanem minden dolgozóra, gazdasági Vezetőikre, párt-, szakszervezeti és ifjúsági szervezeteikre is. Együttműködésüktől, minden dolgozó tájékozottságától és elkötelezettségétől függ a feladatok teljesítése iránti viszonyuk, határozottságuk a problémák megoldásában, a kollektív bölcsesség érvényesülése az önigazgatási formák lehetőségeinek kiaknázásában, az egységes eljárás biztosításában, a tervfeladatok következetes teljesítésében. Lényegében olyan társadalmi légkör megteremtéséről van szó, amely jelentősen ösztönözné az emberek alkotó gondolkodás- módját és cselekvését, nemcsak a munkában, hanem társadalmi viszonylatban is. Az átlakítás sikere érdekében feltétlenül szükségesek a mélyreható változások a társadalmi tudatban, ami tükröződne az emberek olyan magatartásában és cselekvésében, amely fejlesztené a munkának a szocializmust jellemző s a szocialista társadalmi rendet szilárdító formáit és módszereit. Ez éppúgy vonatkozik a munka irányításának és szervezésének tökéletesítésére, az irányításból részt vállaló emberek kollektív bölcsességének a lehető legnagyobb mérvű kihasználására, mint aktivitásuk széles körű felkarolására, érdekeik kielégítésére és önmegvalósulásukra a Nemzeti Front társadalmi és érdekképviseleti szervezeteinek tevékenységében.

Szóltunk már róla, hogy a CSKP KB 7. és

9. ülése határozataival megteremtette társadalmunk dinamikusabb fejlődésének új lehetőségeit. Egyidejűleg - a 8. KB-üléssel együtt, amely 1948. februárjától napjainkig értékelte fejlődésünket - egységesen és átfogó módon felmérték a szocialista társadalmi fejlődés kommunista pártunk kongresszusain kitűzött programjának teljesítését is. A legutóbbi, a XVII. pártkongresszus óta eltelt idő egyértelműen meggyőz bennünket arról, hogy társadalmunk szociális és gazdasági fejlődése meggyorsításának előfeltétele az átalakítás. S nem az élet peremén, hanem a gazdasági mechanizmus átalakítása, valamint a lényegében új gazdasági reformot jelentő gyökeres változások, a társadalmi élet minden területét érintő demokratizálás.

A CSKP KB 7., 8. és 9. ülésének megállapítása szerint az átalakítás folytatása a szocialista forradalomnak, a társadalom valóban forradalmi átrendezése. Népünk gyakorlatilag már 1948 februárjában egyértelműen a társadalom szocialista fejlődése mellett döntött. Az átalakítás nem jelenti az eddigi szocialista fejlődés elutasítását s végképp nem - a jövőt illetően - a társadalomépítés szocialista alapelveinek feladását. Fontos ezt hangsúlyoznunk, mivel a szocializmus hazai és külföldi ellenségei előszeretettel vádolnak bennünket ilyesmivel, főleg akkor, amikor kritikusan értékeljük a múltat, fejlődésünk hibáinak és fogyatékosságainak leküzdésére törekszünk. Népünk annyira egyetért a CSKP program- szerű irányvonalában megfogalmazott átalakítási politikával, hogy az ezzel ellenkező nézeteknek nincs esélyük. Hiszen a szocializmus fejlesztésének valóban nincs más alternatívája. Ezzel magyarázható az átalakításnak álszent, farizeusi méltatása s a vele való színlelt egyetértés az ún. prágai tavasz képviselői, egyebek között Alexander Dubőek részéről is. A lázasan interjúkat adó Alexander Dubőek főleg azt hangsúlyozza, hogy 1968ban helyes volt minden lépése, már akkor az átalakításon munkálkodott, semmiféle hibát nem követett el, mindent szilárdan a kezében tartott, s a szocializmusellenes erőket tulajdonképpen kiötlötték. Lényegében tehát ugyanarra törekszik, amire a nyugati burzsoá propaganda - történelmi és ideológiai szélhámosság alapján egyenlőségjelet vonni a Szovjetunióban és nálunk jelenleg végbemenő átalakítási folymat és az 1968. évi csehszlovákiai válságos fejlemények között.

Ezek a szélhámos törekvések, a közvélemény manipulálásának ez a kísérlete eleve kudarcra ítélt. A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai ma is teljes mértékben időszerűek. Amint azt az említett ülések is hangsúlyozták, nincs semmi okunk bármit is változtatnunk rajtuk. Míg 1968-ban a fejlemények egyértelműen nyílt és aktív ellenforradalmi kísérletbe, a szocialista társadalmi rend körmönfont felszámolásának kísérletébe torkolltak, addig ma a párt célja megszüntetni társadalmi fejlődésünk megrekedését. A fékező mechanizmusok kizárására és arra törekszünk, hogy az irányítás adminisztratív- utasításos, lényegében bürokratikus módszereit helyettesítsük túlnyomó részben gazdasági szabályozással és önigazgatási formákkal, az irányításban növelve a dolgozók közvetlen részvételét. Célunk a valóban szocialista demokrácia sokoldalú fejlesztése.

A nálunk megvalósuló átalakítási folyamat része a szocialista országok jelenlegi fejlődését jellemző átalakítási folyamatoknak és fontos társadalmi változásoknak. Arra törekszünk, hogy a gyakorlatban éljünk a szocialista társadalmi rend előnyeivel. Mindennek, amit az átalakítás során teszünk, célja a szocializmus humánus jellegének, emberközpontúságának érvényesítése az emberek szellemi gazdagodására, életszínvonaluk emelésére. Ezért harcolunk a tudomány és a technika eredményeinek céltudatosabb, hatékonyabb és határozottabb gyakorlati alkalmazásáért. Nemcsak a korszerű technikáról és a haladó technológiáról, valamint az termelésnek és a társadalmi folyamatoknak az irányítási formáiról van szó, hanem arról is, hogy tudományos alapokra helyezzük gondolkodásunkat, megszilárdítsuk az öntudatosságot és a szocialista társadalom iránti viszonyt. Ennek az a célja, hogy az emberi tényező cselekvő részesévé váljon a munka szervezésének és irányításának, a politikai és a közéletnek.

A sokoldalú aktivitást és elkötelezettséget anyagilag és erkölcsileg megfelelőképpen ösztönözni kell. Szükséges, hogy az anyagi és a kulturális értékek megteremtése valóban alkotó folyamat legyen és az életmód megfeleljen az otthonnal kapcsolatos emberi elképzeléseknek. Az olyan otthonnal kapcsolatos elképezeléseknek, amelynek megteremtéséhez az ember tudatos cselekvésével hozzájárul. Energiánk, képességeink fejlesztésével mindannyian ott munkálkodhatunk, ahol az megfelel a társadalom szükségleteinek és személyes érdekeinknek. A szocialista társadalom fejlődése mindinkább lehetővé teszi a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek összehangolását. Éppen ezért hangsúlyozzuk, hogy olyan harcot vívunk, amelyben a saját érdekünkben, szükségleteink kielégítése érdekében feltétlenül győznünk kell.

ŐTEFAN BACHÁR, az SZLKP KB Titkárságának tagja, a Pravda főszerkesztője

|*

Forró nyomon

A Szovjetunióban végbemenő változások elméleti értelmezése a szovjet társadalomtudomány igen fontos feladata.

G. L. Szmimov akadémikusnak, az SZKP KB Marxizmus-Leninizmus Intézete igazgatójának „A peresztrojka forradalmi lényege" c. könyve az első kísérlet erre. A szerző, mondhatni, forró nyomon követi az eseményeket.

Az SZKP KB 1985. áprilisi plénumának, a XXVII. pártkongresszusnak és különösen az 1987. januári és júniusi plénumának az anyagai, Mihail Gorbacsov beszédei alapján a szerző elemzi a Szovjetunióban a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján kialakult válság előtti helyzetet. Ez a helyzet objektív és szubjektív okok bonyolult komplexumának a következménye volt. Döntő jelentőségűvé vált közöttük a kialakult fékező mechanizmus hatása. A könyv bemutatja e mechanizmus forrásait és társadalmi természetét, jellemzi formáit. „A lenini eszméktől való eltérés - hangsúlyozza a szerző a gazdasági módszereknek adminisztratív nyomással, a gondolkodás és vezetés kultikus stílusával való felváltása platformmá

vált, amelyen kiterebélyesedett a fékező mechanizmus." (16. old.)

Nem kevésbé fontos a könyvben felvetett másik kérdés: miért forradalmi jellegű a peresztrojka. A peresztrojka - mélyreható átalakítások rendszere. Radikális változások történnek a társadalom épületének minden szintjén, a gazdasági alaptól és a társadalmi viszonyok szférájától kezdve. A változások kiterjednek a társadalom politikai szervezetére, egész struktúrájára, kultúrájára, moráljára, pszichológiájára. A változásoknak végül is a szovjet társadalom új minőségét kell eredményeznie.

Ezért, bár ma nem beszélünk forradalomról a szó hagyományos értelmében, vagyis a régi rendszer alapjainak megsemmisítéséről és egyik osztály hatalmának másik osztályéval való felváltásáról, az élet valamennyi oldalának az SZKP vezetésével kibontakozó megújítása, közvetlen folytatása az októberi forradalom ügyének.

A peresztrojka nem lehetséges az elméletben végrehajtott széles ívű áttörés nélkül. A szerző ezt írja: „Az új történelmi fordulóban a szocializmusnak az elméleti

nézetek új rendszerére van szüksége, amely a marxizmus-teninizmus szilárd alapjára épülve, korszerű elképzelést ad fejlődésének irányairól, módjairól és formáiról." (37. old.) Ez a következtetés egyfélétől annak jogos bírálatából fakad, hogy az elmélet elmarad a gyakorlat szükségleteitől, másfelől azoknak az óriási mozgásoknak a felismeréséből, amelyek a társadalmi és tudományos-technikai haladásnak, a földi élet megsemmisülésével fenyegető veszélynek a hatására mentek végbe a világban.

A kommunistaellenesség ideológusai azt próbálják bizonygatni, hogy a marxizmus lebecsüli a személyiség problémáit, semmibe veszi a személyi szabadságot. Valójában, ahogy a könyv helyesen rámutat erre, a társadalom forradalmi átalakításának egész marxista-leninista elmélete nem egyéb, mint a dolgozó ember felszabadulásának, a személyiség sokoldalú fejlődésének tudományos megalapozása. A szocialista rendszer természete olyan, hogy csak a tömegek, minden egyes ember aktív tevékenységével működhet és fejlődhet sikeresen. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalata mutatja, hogy állandóan gondoskodni kell a társadalom, a különböző társadalmi csoportok és az egyének sokrétű érdekeinek összekapcsolásáról és

frkir-kk A A k k trk kirick Mt *

folyton tökéletesíteni kell az összes társadalmi viszonyok szervezetének formáit.

A gyorsítás feltételeit vizsgálva az SZKP XXVII. kongresszusa első helyre állította az emberi tényezőt. A Központi Bizottság politikai beszámolója hangsúlyozta, hogy a szocialista társadalom egysége korántsem jelenti a társadalmi élet nivellálását.

A demokratizálás és nyíltság, a peresztrojkának ezek az elengedhetetlen elemei, hangsúlyozza a könyv, tovább javítja a Szovjetunióban a szellemi légkört, egyre teljesebben feltárja a szocializmus humanizmusát. Folyik a harc, amely bár nem ölti osztályantagonizmu- sok formáját, igen éles és feszült. Miközben a szovjet emberek többsége támogatja a peresztrojkát, számosán vannak olyanok is, akik kételkednek, bizonytalanok, sót, gazdasági érdekeikből kiindulva szembeszállnak a megújulással. Némelyek a szocializmus fogyatékosságai bírálatának ürügyén gyakorlatilag annak alapjait tagadják. Fenyeget ez az ideológiai egység, meggyőződés megrendülésének veszélyével? Igen, mondja a szerző, van ilyen veszély, de „miért kellene félnünk holmi demagógoktól: Miért van akkor erős pártunk? Mivégre vagyunk mi valameny- nyien?" (221. old.)

Ami most folyik a Szovjetunióban, óri*ryHITHir*-*hHk***************A

ási érdeklődést kelt az egész világon, senki nem marad közömbös. Mihail Gorbacsov, amikor nemrég Moszkvában találkozott Ausztria Kommunista Pártjának elnökével, Franz Muhrival, szükségesnek tartotta kijelenteni: „Látjuk, hogy önkritikánkat felhasználják ellenségeink, hogy nem értik meg azok, akik nem akarják vagy nem képesek megérteni a mi peresztrojkánk szocialista lényegét. De számunkra az a legfontosabb, hogy a szocializmus - az új gondolkodás révén, az új módszerek és az önkritika segítségével - biztosítja a fejlődés dinamizmusát, megvalósítja humanista természetét. És ezért szilárdan haladunk majd a magunk választotta úton."

A szovjet tudós könyve nem akar kitérni a peresztrojka elméleti megértésével kapcsolatos minden kérdésre. Lehet vitatkozni arról, hogy teljesen kifejtett-e néhány érintett kérdést, fel lehet panaszolni azt, hogy nem fordított elég figyelmet a párt problémájára. A lehető legmélyebb elemzést érdemli a bürokrácia jelensége is. De véleményünk szerint az a legfontosabb, hogy a peresztrojka lényegének ez a társadalomfilozófiai kifejtése serkenti az alkotó gondolkodást, azoknak a problémáknak a megvitatására hív fel, amelyeket az élet tesz fel a kommunistáknak. *> JIRI VRBA

A társadalom forradalmi átalakulása folyamatának elmélyülésével fokozatosan változik életünk és munkánk légköre. Ez kedvező tudatváltozást idéz elő és ezért el kell mélyítenünk társadalmunk szociális és gazdasági fejlődése érdekében úgy', ahogy azt feladatul meghagyta a CSKP XVII. kongresszusa. Szocialista társadalmunk dinamikus fejlődésének, a valóban ésszerű társadalmi mobilitásnak teljesen új feltételeit teremtették meg főleg a CSKP KB 7. és 9. ülésének, valamint az SZLKP KB januári és áprilisi ülésének határozatai. Most feladatunk e határozatok következetes teljesítése, a határozott tettek és nemcsak szóbeli pártolásuk. A szavak és a tettek egysége kimunkálása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az átalakítás folyamata visz- szatéríthetetlenné váljon. Ezzel összefüggésben döntő szerepe van az emberekkel való foglalkozásnak, nézeteik, álláspontjuk megismerésének és formálásának. Ezért rendkívül megnőtt az ideológiai munkának, a tömegtájékoztatás és propaganda valamennyi eszköze - beleértve az újságokat is - tevékenységének jelentősége.

Az embernek az öntudatos cselekvéshez nemcsak azt kell tudnia, hogy mit kívánnak tőle, hanem egyidejűleg el kell sajátítania a párt politikai programját is és azonosulnia kell vele. Ebből kiindulva a tömegtájékoztatás és propaganda eszközeiben is elkerülhetele- nül szükséges, amint azt Miloé Jakeé elvtárs hangsúlyozta a kerületi és a járási pártbizottságok vezető titkárainak júniusi országos tanácskozásán: „ Szüntelenül magyarázni az átalakításnak és gyakorlati megvalósításának értelmét és célját, hozzájárulni a társadalmi és a gazdasági változások légkörének kialakításához, harcolni az emberek tudatáért, a meghirdetett szándékok és tervek megvalósításáért. Hatékonyan elő kell segíteniük azt, hogy mozgásba lendüljön minden társadalmi eró, felszabaduljon a dolgozók alkotó kezdeményezésének és aktivitásának minden erőforrása. Az átalakítás, a demokratizálási folyamatok sikerének egyik nélkülözhetetlen előfeltétele politikánk nyíltsága. A nyilvános tájékoztatás alapelveinek alkalmazása egész pártunk fő feladatainak egyike".

Akár a gazdasági mechanizmus változásait és a gazdasági reform bevezetését, akár a szocialista demokrácia sokoldalú fejlődését és társadalmi életünk demokratizálását, a pártpolitikai és az ideológiai munka stílusának és formáinak megváltoztatását illetően az átalakítás célja biztosítani ennek a folyamatnak átfogó jellegét és megfelelő érvényesülését az ember gondolkodásmódjában, megnyilvánulásaiban, tetteiben. Nem célja, hanem eszköze az ember, a társadalmi fejlődés döntő tényezője aktivizálásának. S ezzel egyidejűleg meg kell mondani, hogy ez átfonódó és feltételezett dialektikus folyamat, mi- </el az átalakítás elképzelhetetlen az embernek, az egész társadalom értelmi, szellemi potenciáljának sokoldalú aktivizálása nélkül. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára ezzel kapcsolatban ezt mondotta az SZKP 19. országos konferenciáján: „Már az átalakítás kezdetén kitűztük a feladatot, alapvetően változtatni a prioritásokon, növelni a szellemi szféra szerepét és véget vetni lebecsülésének. Ebben a vonatkozásban is sok minden megváltozott. Új társadalmi-politikai légkör alakult ki, a nyíltságnak, a szabadságnak, az alkotó tevékenységnek és vitáknak, a tárgyilagos, elfogulatlan vizsgálatnak, bírálatnak és önbírálatnak légköre. A tudat tényleges forradalma valósul meg, amelynek híján nem építhető az új élet. “