Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-08-05 / 31. szám

Gustáv Otajoviő munkatársai körében jobbról a második (ÓSTKfelvétel)

◄---------------------------------------------------------------Mindannyian szívügyüknek tartják a zavarmentes munkamenetet az üzemben. Abban, hogy a karbantartó részlegen ilyen légkör alakult ki az évek során, Gustáv Otajoviőnak nagy érdeme van. A kollektíva egy részét a „régi", összeszokott csoport alkotja, de a melléjük kerülő fiatalok is hamar alkalmazkodnak a bevált szokásaikhoz, átveszik az ó mukamódszereiket, és a lelkesedésüket is magukévá teszik.- Ha véletlenül egyszerre ülésezne a párt- szervezet, a szakszervezet, és még netán a Népi Milícia tagjait ist összehívnák arra az időpontra, a mi műhelyünkben nemigen találna valakit. Mert nemcsak a munkában igyekszünk helytállni, a közéletbe is bekapcsolódunk. Talán ebben is ösztönzőleg hatottam munkatársaimra. Mindig arra biztattam őket, vállalják a többletmunkát, hisz a gyárról, és ezen túlmenően egész társadalmunk javáról van szó.

Fiatalon, nagy erőbedobással, elszántsággal kapcsolódott be az ifjúsági szervezet munkájába. Szívesen emlékszik vissza a háború utáni újjáépítés felemelő légkörére, az akkori tenni akarásra. Ma is megdobogtatja

'SS Becsületesen, megalkuvás nélkül

Az ünnepeket a dolgos hétközna- i pok váltják fel: ez az élet rendje, s ez | alól Gustáv Otajoviő sem képez kivételt. Május elsején az ország ünne- 1 peltjei közé tartozott: a prágai várban

i átvehette a Szocialista Munka Hőse

i kitüntetést. Nem, nem felejtette el az

1 ünepi pillanatokat, hisz ezek egy életi re nyomot hagynak az emberben, de

1 a munkáját azóta még felelősségteli 1 jesebben végzi. Mint mondotta, erre

i kötelezi a magas elismerés, melyet

1 , a többi - a Vörös Csillag Érdemrend,

I a Kiváló Munkáért, a Becsületességért, a Haza Szolgálatáért, a Haza i Védelméért - kitüntetése mellett

i nagy becsben tart.- Nehéz munka áll mögöttünk, hiszen az elmúlt három hét alatt, amíg üzemünkben szünetelt a termelés, a miénk, a karbantartóké volt a főszerep - fogadott a műhely melletti irodájában a bratislavai Palma vállalat villamossági karbantartási részlegének mestere. - Naponta tizenkét órákat dolgoztunk, a szombat, vasárnap sem volt kivétel. Átgondoltan kellett végeznünk a munkát, a legfontosabb javításokra összpontosítottunk, azokra, amelyek nélkül nem lehet újra beindítani a folyamatos gyártást. Az,.apróságokat" későbbre hagytuk. Évek óta tudjuk, hogy ebben az időszakban tőlünk senki sem mehet szabadságra, csak ha a „főidényünk" elmúlik, akkor pihenhetünk.

Számára a gyár többet jelent, mint hogy a napi nyolc és fél órát ott tölti. Több mint három évtizede lépte át először a kapuját. A Trnavai járás Dechtice községében szegény bérescsaládban született, ahol a három gyerek felnevelése nem volt problémamentes. Az egyik bratislavai magánvállalkozónál tanulta ki a villamoskarbantartó szakmát. Azokban az években a kevés háztartási fogyasztó javítása és a villanyszerelés jelentette a munka nagy részét. A Palma üzemben is egészen más gépsorok voltak 1956-ban, amikor itt kezdett dolgozni, mint manapság. Büszkén, meg némi nosztalgiával mondotta: már a gépek harmadik generációjához kell alkalmazkodnom, és az sem mellékes, hogy azóta több, mint száz százalékkal növekedett nálunk a termelés.- A műszaki fejlődéssel természetesen nekünk, karbantartóknak is lépést kell tartanunk - magyarázta. - Elképzelhetetlen, hogy ne legyen áttekintésünk az új technológiáról, hisz meghibásodás esetén gyors, pontos munkát várnak el tőlünk. Nálunk egy órányi termelés- kiesés is óriási kárt okoz. Az üzemnek és a népgazdaságnak is. Ez a felelősségérzet mindig arra ösztönzött, hogy alaposan felkészüljek a munkámra, mesterként az egész kollektívát úgy irányítsam, hogy a lehető legjobban helytálljon.

Szervező munkája valóban eredményes: az általa vezetett tizenöt tagú szocialista munkabrigádot - tagjai 1977-ben kapták meg az aranyjelvényeket - az üzemben a legjobbak, a legmegbízhatóbbak között emlegetik.-Hazudnék, ha azt mondanám, nálunk nincsenek gondok, problémák - mondotta a kollektívával kapcsolatban. - Ezeket viszont mindig nyíltan, őszintén megbeszéljük és közösen megtaláljuk a megoldásokat. Legtöbbször a tízórai szünetet használjuk fel erre, ilyenkor a műhelyben levő asztal körül ülünk valamennyien, és mindenki kifejti véleményét. Megértő, összetartó a brigád. Nálunk még nem fordult elő, hogy valaki ne vállalja a hétvégi vagy éjszakai munkát. Nagyobb meghibásodás esetén csak szólnom kell, aki teheti, marad, akár műszak után is. Vagy az is előfordult, hogy éjszaka küldtem autót, jöjjenek segíteni. Ezt is szó nélkül vállalták.

a szívét, ha az ifjúsági vasútvonalat emlegetik, ha Ifjúságfalván (Dedina mládeze) jár, vagy a fiatalok által épített víztározót pillantja meg: mindezek létesítésében ő is részt vett.- Akkoriban lelkesen dolgoztunk, senkinek sem jutott eszébe megkérdezni, mit adnak érte. Egyhónapi munka után őszintén tudtunk örülni a kapott kék ingnek, melyet büszkén viseltünk. Nem akarom én visszasírni ezeket az éveket, de úgy érzem, még midig erőt tudok meríteni az akkori élményekből, az akkori forradalmiságból. Ez utóbbira ma is nagy szükség van.

Az évek teltek, a fiatalok kék inge már nem illet rá, de a közösségért végzett munka szándéka megmaradt benne. A pártszervezetben, a Népi Milíciában és a szakszervezetben folytatta a munkát. Tagja az SZLKP Központi Bizottságának, a Népi Milícia városi törzskarának és elnöke az üzemi szakszervezeti bizottságnak.- Mindig az egyszerű munkások véleményét tolmácsolom, hisz velük élek, dolgozom minden nap. Bíznak bennem, gyakran fordulnak hozzám, felkeresnek gondjaikkal, elmondják elképzeléseiket, de azt is, ami nem tetszik nekik, amivel nem értenek egyet. Megtörténik ugyan, hogy túlságosan a saját szemszögükből ítélik meg a dolgokat, ilyenkor igyekszem helyreigazítani meglátásaikat, megmagyarázni nekik a szélesebb összefüggéseket. A logikus érveket általában elfogadják. Tudják rólam, hogy ami tőlem telik, azt megteszem értük. Kötelességemnek tartom, hogy mint kommunista, szakszervezeti tisztségviselő védjem érdekeiket, akár a vállalati tanácsban való képviseletükről, akár a munkahellyel kapcsolatos egyéb kérdésekről van szó. Az évek során nemegyszer volt kellemetlenségem a nyílt szókimondásom miatt, de azt tartom: aki becsületesen dolgozik, s így is

gondolkodik, annak nincs mitől tartania, ha kimondja, ami a többieket is aggasztja, amin javítani szeretnének.

Nem tagadja, jóleső érzés volt, hogy az üzem szinte valamennyi részlegén az egyszerű munkások voltak azok, akik az elsők, között őszinte kézszorítással gratuláltak neki az elismeréshez. Bár számára szinte a gyár jelenti az életet, a biztos családi hátteret is nagyon fontosnak tartja.- Feleségem az évek során megszokta, hogy az én munkaidőm nem nyolc és fél óra. Kezdés előtt fél órával már itt vagyok, hogy mindent előkészítsek. Átnézem, mi történt az előző műszak alatt és szétosztom a feladatokat. Ha a tisztségeimből adódó kötelességeimnek munkaidő alatt kell eleget tennem, nyújtott műszakban dolgozom. Kevés olyan napot találna a portán az én „kártyáimon", ahol csak a napi kötelező munkaidő szerepel. Amíg a gyerekek kisebbek voltak, természetesen más volt az időbeosztásom. Akkoriban többet segítettem a feleségemnek. Gyermekeim már felnőttek - a lányom közgazdászmérnök, a fiam számítóközpontban dolgozik. A feleségem - az Otex vállalati igazgatóságán van alkalmazva - tudja, mivel jár például az üzemi szakszervezeti bizottság elnökének tisztje, hisz ö is ezt tölti be a munkahelyén. A kikapcsolódást a kerti munka jelenti számomra.

Az évek súlyát nem érzi, pedig a megérdemelt pihenésig - melyről úgy nyilatkozott: nyugdíjba elmegyek, de dolgozni akkor is fogok - már csak két esztendeje van. Látogatásom napján is korán érkezett a műhelybe. Ellenőrizte a kollektíva munkáját, szétosztotta a feladatokat. Aztán a Népi Milícia városi törzskarára ment, onnan vissza a gyárba, mert nem mehet haza anélkül, hogy ne tudja, mi történt a műszak alatt. Még Jugoszláviába is telefonálnia kell, az előtte való nap vállalati üdülésre utazott egy csoport. A lengyelországi pionírtáborból szerencsésen megérkeztek a dolgozók gyerekei, arra már nincs gondja.- Sikerek és nehézségek váltakoztak az elmúlt években úgy a gyárban, mint az egész társadalomban-mondotta, amikor az időszerű kérdések kerültek szóba. - Július elejétől állami vállalat a Palma. A dolgozókollektívák körében naponta téma a hogyan tovább. Azt tapasztalom, az emberek üdvözlik az átalakítást, és bíznak benne, hogy meghozza az előbbre lépést. Saját maguk is érzik szükségességét, hisz az ellátás javításától kezdve az irányítás fogyatékosságainak felszámolásán, az adminisztráció csökkentésén át az igazságosabb javadalmazásig szintén sürgetik a kérdések megoldását. Mondhatom úgy is, türelmetlenül várnak minden változást, mely az egész népgazdaság számára hasznos lehet és lesz is. Én magam is annak a híve vagyok, hogy a helyes elképzeléseket minden szinten mielőbb meg kell valósítani. Ez mindannyiunk érdeke.

Beszélgetésünk néhány órája alatt megpróbáltuk élete lényeges mozzanatait feleleveníteni, bepillantást nyerni abba, milyen út vezetett a nagy elismerésig. Igazságszeretet, az újért, az jobbért való harc, a mások megbecsülése jellemzi pályáját. És a nagy odaadás, mellyel a munkahelyén és a reá bízott tisztségekben minden nap helytáll. Ez a megalkuvás nélküli, becsületes hozzáállás alapja hősiességének, melyet ő a világon a legtermészetesebb tulajdonságnak tart.

DEÁK TERÉZ

oooosoocoooooooceocoooooooeoosceűcoocí

»oooooccc<»coosocoocooccooooccccoascc«osooeí

sccocccca

A jó szándék már nem elég

A Rima és a Balog völgye között erdők, mezők ölelésében aprócska település húzódik meg szerényen. Perjése (Drazice) egyike a fokozatosan elnéptelenedő gömöri aprófalvaknak, lakosságának csaknem a felét vesztette el a legutóbbi tizenöthúsz esztendőben. Erre vonatkozó pontos adatokkal ma senki sem szolgál, mert a krónikát évek óta nem vezetik, közintézmények tekintetében pedig annyira „leépültek", hogy még képviseletük sincs a Nagybalogi (Verky Blh) Hnb vezetésében, ahová a falu tartozik.

Sokáig Bálint Milán látta el az alelnöki teendőket, hosszas betegsége miatt azonban a legutóbbi választások alkalmával felmentették tisztségéből, s helyette a pádári (Padarovce) illetőségű Gál Andrási választották meg. Az egykori tisztségviselővel - immár ismét jó egészségnek örvend - a Jednota fogyasztási szövetkezet üzletében beszélgettünk, melyben a falu lakosai megvásárolhatják a legszükségesebb élelmiszert és fogyasztási cikkeket.-A hatvanas években először a földműves-szövetkezet olvadt a nagybalogi gazdaságba - tudjuk meg beszélgetőpartnerünktől -, aztán a nemzeti bizottságot, az iskolát, végül pedig az óvodát is körzetesítették. A gyermekek utaztatása különösen körülményes, mert az autóbusz napjában csak kétszer érinti a falut. A legkisebbeket emiatt Pádárba járatják óvodába, az iskola-látogatás pedig még ennél is bonyolultabb, mert három helyre, Rimaszombatba (Rimavská Sobota), Nagy balogra és Teply Vrchbe is jár néhány gyerek, rosszabb- nál rosszabb közlekedési feltételek között.

Az öt kilométerre fekvő Nagybalogra például csak kerülő úton, Pádáron és Teply Vrchon keresztül lehet eljutni a hosti- áovcei autóbuszjárattal - átszállással. A falu idősei, betegei is ilymódon kerülnek Nagybalogra a körorvoshoz, visszafelé

Lénárt Bálint szerint sok jó szakember hagyta el a falut

napközben azonban már csak gyalogszerrel közlekedhetnek, hacsák meg nem szánják őket a közületi vagy a magángépkocsik vezetői. Szóvá tették, persze hogy szóvá tették, mindezt a legutóbbi falugyűlésen, meg az ezt megelőző nyilvános fórumokon is. Csak éppen választ nem kaptak. Hasonlóan fájlalják a lakosok, hogy egy veder vízért végig kell járni a falut, mert már csak két kútban van iható ivóvíz.

Pásztor Margit üzletvezető szerint a község elmaradottságának oka nem is annyira a körzetesítés volt, mint inkább az építkezési tilalom. A fiatalságot tulajdonképpen a szülőhely elhagyására kényszerítették a rendelkezések. Márpedig ahol nincsenek fiatalok, nincs társadalmi, kulturális élet sem. öthat évvel ezelőtt a hazalátogató fiatalok még fenntartottak egy kis futballcsapatot, ennek feloszlásával azonban már csak formálisan működik néhány szervezet. Kivételt talán a Honvédelmi Szövetség és a Vöröskereszt alapszervezete képez, melyek lebonyolítanak évente egy-két rendezvényt. Kulturális életről sem igen lehet beszélni, pedig annak idején - amikor még jutott néhány ezer korona falufejlesztésre - a lakosok hozzájárulásával felépítettek egy szerény művelődési házat is.

Hétköznapokon, dologidőben legfeljebb az elfüvesedett porták udvarain, vagy a kertekben dolgozgató idős emberekkel lehet találkozni, beszélgetni. Falujárás, séta közben csak egyetlen személlyel, a hetven év körüli Górta Piros nénivel találkoztunk, aki aprójószágainak sarlózta a füvet a templom kertjében. Csak megerősítette, amit lakótársai elmondottak. Nehéz, küzdelmes az élet, különösen a magafajta idős embereknek, akik ráadásul még beteg családtagokról is gondoskodnak. Az orvosi segítség gyakran késik vagy elmarad, mert az egész községben csak egyetlen telefonállomás van - a szövetkezet állattartó telepén - s az sem mindig üzemképes. De hát mit lehet tenni, az idős emberek többsége már itt, a faluban kívánja leélni életét. A vén fát már nemigen lehet átültetni...

Az üzletbe igyekvő Andrejkovics Jánosnak viszont eltérő véleménye van, s mindjárt a saját példájával él. Ő bizony számát sem tudná eddigi lakhelyeinek. Nyolcéves kora óta csaknem egész Gömörben megfordult már. Pásztorember ő a javából, kerek fél évszázada ügyel a birkanyájakra meg a tehéncsordákra. Két éve a nagybalogi szövetkezettel kötött egyezséget, s lehet, hogy itt végleg letelepszik, mert egy nyugdíjas gulyás már nem nagyon válogathat a munkaalkalmakban. Most százötven tehenet bíztak gondjaira, ami nem kevés, ha tisztességgel el akarja végezni munkáját. Mindezt azért mondja el, mert szerinte sok helyen vannak ma már olyan állattenyésztők és pásztorok, akik nem szabnak feltételeket, mindenféle munkát elvállalnak, aztán nem is tudják tisztességgel elvégezni feladatukat. Persze, ezeknek az úgynevezett pásztoroknak van öt-hat kutyájuk, melyek jól megI