Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-08-05 / 31. szám
£ Nyaraltatni öröm, de gond is Nyaralni akkor jó, ha a hőmérő higanyszála a magasba szökik, ha hétágra süt a nap, ha felhőtlen, kék az ég. Olyankor nem zavarja a turistát az sem, ha sorakozni kell az üdítőért, sörért, ételért. Ám ha beborul, s néhány napig felhők csúfítják az eget, már zavarja a sorban állás. Nem találja elég gazdagnak a választékot, kiesnek látja a vidéket. Ha autóval érkezik, könnyebb a helyzete, hiszen eljuthat a környékre. De mi marad annak a turistának, akinek nincs autója? Bratislavá- tól nem messze található hazánk legtisztább tava, a 120 hektáros szenei (Senec) tó. Nem csoda, hogy éppen oda irányul a turisták áradata, nem csoda, hogy a város 13 ezer lakosa nyaranta legszívesebben elzarándokolna valahová, mert a sok nyaraló igencsek megnehezíti mindennapi életüket.-Bizony, nem könnyű a városlakók élete, mert nyáron naponta körülbelül 20-25 ezren, a hétvégeken még többen, vagy 30 ezren látogatnak a tavakhoz. Ennyi embert megitatni, jóllakatni, nagy teher - vallotta Vladimír Kopecky mérnök, a városi nemzeti bizottság elnöke. - Az ellátás egyelőre jó, ilyenkor, nyár közepén, már zöldségből, gyümölcsből is egyre nagyobb a kínálat. Persze az, hogy valami jó, nem jelenti azt, hogy ne lehetne még jobb. Célunk, hogy egyre gazdagabb legyen a választék alkoholmentes italból (az olcsóból), s a kereskedelem ne az alkohol árusításával akarjon nyereséget szerezni. Úgy gondoljuk, ha valaki fürödni, napozni, úszni akar, annak csak kárára lehet a bor, a pálinka. A déli tóparton nyaralók ez idáig sokat bírált kenyér-ellátása az idén - mozgóárusítással - megoldódott, s valamennyi alapélelmiszert helyben, az üdülőtelepen vásárolhat meg a látogató. A büfék, éttermek hálózatát a megengedett számú (20 ezer) vendégre méretezték, jó idő esetén persze sorako- zás nélkül bevásárolni, enni, irmi nem lehet. Az idén először jelentek meg „maszek" lángos- és pizza-sütők, s a nemzeti bizottságon azt vallják, nem árt egy kis konkurencia. A városban természetesen körülményesebb lett az élet, gondot okoz a közlekedés, legfőképp a parkolás. A déli oldalon várakozó lakókocsikkal telik meg a parkoló, az északi oldalon a kemping előtt rendszeresen 200-300 autó vár a bejutásra. - A szolgáltatások színvonalának emeléséről gyakran beszélünk, tudjuk szükség van erre. Ám mit tehetünk, ha az üzletekben kevés a munkaerő, s azok közül is, akik vannak, sokan megbetegednek, illetve kiveszik évi szabadságukat? Az igazság az - folytatta az elnök -, hogy a tó környékén nem szállásolhatunk elsők turistát. Ezért magánlakásokban bérelhetnek szobákat, bár hivatalosan ez idáig csak 25 házban kértek erre engedélyt. Az ivóvízellátás nagy erőpróbát jelent, naponta csak az üdülőtelepen 1800 köbméter vizet használnak el. Ez is egyik oka annak, hogy szót emelünk a túlzsúfoltság ellen. Azt szeretnénk, ha az idelátogatók jót pihennének, s gondok nélkül töltenék szabadságukat még akkor is, ha az üdültetésükkel kapcsolatos valamennyi gond a városé, az esetleges haszon viszont a járási idegenforgalmi hivatalé.-Milyen programot kínál a nyaralóknak a napozáson, fürdésen kívül az üdülőtelep tulajdonosa, a járási idegenforgalmi hivatal? - kérdeztük Marcel Záprazny igazgatót.- A déli parton naponta háromszor videózunk, igaz, a társalgóba csak 100 érdeklődő fér. A kulturális nyár keretében ugyancsak hetente háromszor műsoros délutánokkal szórakoztatjuk az üdülőket, ezen kívül a városi szabadtéri moziban esténként filmeket vetítünk. Játszóterek állnak a gyerekek rendelkezésére, az apróbb sportcikkek kölcsönzésén túl csónak, vízibicikli, kerékpár is bérelhető. A déli oldalon 230 lakókocsira méretezett kemping és közel 300 ágy (bungalók, szálloda) adható ki. Az északi oldalon 900 személyes sátorkemping van, igaz, körülbelül 20 vállalattal állunk szerződéses viszonyban, kapacitásunk egy része tehát az övék. Az északi oldalon megoldottuk a szociális helyiségek melegvíz-ellátását, ám egyelőre mást nyújtani nem tudunk. Illetve, kéthetenként egy kirándulást, két autóbusszal, Győrbe. Tény, az északi oldalt most építjük ki, s ha igaz, 1990-ben egy új, 180 ágyas szálloda fogadhatja a vendégeket. Égető gondunk a sátorhelyre várakozó turisták helyzete - szögezte le őszintén. Hasonló a helyzet a déli oldalon, ott lakókocsikban várakoznak. Erről személyesen is meggyőződtünk. Egy Táborból érkezett család már három napja rostokolt a parkolóban, várt a bejutásra. Otthonról telefonon érdeklődtek ugyan a helyzetről, de állítólag azt mondták nekik, ha egy nappal előbb érkeznek, másnap el tudják őket helyezni. - Talán most, hogy elromlott az idő, nagyobb az esélyük - sóhajtották.- Szerintünk - folytatta az igazgató - a szabad kapacitást illetően jó a turisták tájékoztatása. A sajtó, a rádió és a tv helyzetjelentést ad, sajnos mindenki abban bízik, mire ideér, kedvezőbb lesz a helyzet. Ilyen információk birtokában mentünk ki az üdülőtelepre. Autónkkal csak lépésben haladhattunk a sor ráérő, sétáló, bevásárló turista között. A rossz idő szemmel láthatóan nem zavarta az ország másik végéről érkezőket. Mi dideregtünk, ók nem fáztak. Fürödni ugyan nem fürödtek, de csónakáztak, Dinnyére és banánra várva (Lörincz János felvételei) vízibicikliztek. Többen a zöldséges bolt előtt sorakoztak, banán és görögdinnye érkezett. A telepen belüli piacon kelendő volt a paprika, az uborka. Egy árust a rendész kiutasított, mert engedély nélkül akarta értékesíteni a barackját. Rendnek lenni kell, mondta bosszúsan. A víz fölötti fülkék üresen álltak, a parton viszont megtaláltuk a mentőket, a csónakokat figyelték. A szenei vízi mentőszolgálat a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének tagjaiból áll. - Harmincketten őrködünk a fürdózők biztonsága felett, s ez igazán nem hálás feladat - vallotta őszintén Fűzik Duéan, a vízi mentőszolgálat vezetője. - Naponta 10-11 órát állni a tűző napon, s figyelni a vizet, illetve figyelmeztetni a rendbontókat, nem irigylésre méltó feladat. Mi mégis csinálFüzik Duéan (balról) és Farkas Zoltán vízimentők juk, mert a tó szerelmesei vagyunk - vette át a szót Farkas Zoltán. Majd arról beszélt, hogy a Vöröskereszt által a mentők több mint a fele megszerezte a képesítést és ketten közülük búvárfelszereléssel is dolgozhatnak. Probléma viszont, hogy a már szakképzett vízimentők tanulmányaik befejezése után- szakközépiskolások, egyetemisták - kénytelenek búcsút mondani az életmentésnek, hiszen kevés az olyan munkahely, ahonnan elengednék őket. - Érdekes, hogy a hegyi mentőszolgálat létezése mindenki számára természetes, de a mi munkánk szükségességét még nem tudatosította a közvélemény. Pedig a víz több áldozatot követel, mint a hegyek- magyarázta. A mentőszolgálat tagjai keserűen szóltak arról, hogy a gyerekek nem tudnak úszni, s a felnőttek fegyelmezetlenek. - Ha figyelmeztetünk valakit, vagy netán kimentünk a vízből egy részeget, csak gorombáskodást hallunk. Igaz? - néz társaira Fűzik Duéan. - A múlt héten a tó közepén gumimatracról mentettünk ki két gyereket, s a szüleik nemhogy megköszönték volna, hanem még leszidtak, mert nem hagytuk őket a vízben. A gyerekeken nem volt sem úszógumi, sem mellény. Úszni persze nem tudtak. Arról is beszámoltak, hogy a felszerelésükből hiányzik egy jó motorcsónak. Igaz ugyan, hogy kettő is van, de ezek nem alkalmasak a vízi mentésre. Arról, hogy munkakörülményeik nem megfelelők, meggyőződhettünk mi is, nincs egy helyük, ahol pihenhetnének, főzhetnének egy kávét, s nekik is sorba kell állni üdítőért és ételért. S addig is történhet baleset! Keserűen szóltak a tóban levő vízinövényzet eltűnéséről (felették a tóba telepített halak), aminek hatására kezd romlani a tó vizének minősége. A halak között sok a 15-20 kilós, s ezek naponta súlyuknak megfelelő táplálék-mennyiséget vesznek magukhoz. Azzal érveltek, hogy a vendégfogadás mellett ügyelni kellene arra is, ne veszítse el a tó jó, egészséges vizét. Jó lenne, ha a közkedvelt tó védelme tehát nemcsak a városi nemzeti bizottság, illetve a járási idegenforgalmi hivatal alkalmazottai, hanem valamennyi nyaraló személyes ügyévé válna. Addig, amíg még nem késő. PÉTERFI SZONYA szaladgáltatják a teheneket, mintha egy ügetőversenyre készítenék fel a jószágot. Aztán csodálkoznak, hogy nincs tejhozam, súlygyarapodás meg miegyéb. Az egészben az a legbosszantóbb - mondja, hogy ilyen „apróságokra" nem figyelnek fel az ágazatvezetők. Azt is hibás gyakorlatnak tartja a pásztorember, hogy a gazdaságok nyájaiból kitiltották a gulyások jószágait. Hajdan ezt nem tették meg, mert jól tudták, hogy a csordás csak akkor ügyel igazán a nyájra, ha a saját jószága is közötte van... A falu végén a szövetkezet állattartó telepén kerestük fel Lénád Bálintot, akinek gondjaira nem kevesebb, mint 1309 hízósertést, ötvehat anyakocát és 166 tehenet bíztak. Nem kis büszkeséggel mondja el, hogy náluk fejik a legtöbb tejet a gazdaság három tehenészete közül, s az idén a húseladással sem lesz gond, mert nagyon szépen gyarapodnak a malacok és a hízósertések. Persze, nem könnyű a telepvezető élete és munkája, mert mint elmondja, nagyon sok jó szakember hagyta el a gazdaságot és a községet. Az elhagyott házak többségét megvásárolta a szövetkezet, de az ideköltözött családok egy részéről nincs a legjobb véleménnyel. Mert ugyan micsoda emberek azok, akiknek a közpénzből hajlékot III. 5. Pavol Jaémeník az összefogásban reménykedik adnak a faluban, ók meg egy-két héten belül kiverik az ajtókat, ablakokat, feltüzelik a padlókat és a nélkülözhető gerendákat. Nagy átok az alkoholizmus, amellyel szemben tehetetlen a vezetés. Legutóbb a közelben talált egy fekvő, áléit embert, akiről csak később derült ki, hogy nem beteg, hanem holtrészeg, s egyike az újonnan szerződtetett dolgozóinak. Nem csoda, hogy elköltözik a faluból, aki csak teheti, ö is hamarosan a lányához megy. Persze jól tudja, hogy az elköltözés nem megoldás, de egyelőre nem látnak más lehetőséget. Annyi bizonyos, hogy valahol, valakiknek cselekedniük kellene már nemcsak Perjése, hanem más gömöri kisközségek ügyében is. De vajon vannak-e konkrét elképzelések? - tettem fel a kérdést Pavel Jaőmeníknak, a Nagybalogi Hnb elnökének. Nem érte váratlanul a kérdés, mert a problémák nyilván nem először vetődnek fel.- A szándék önmagában már kevés, - válaszolja higgadtan - a kedvezőtlen folyamatot ugyanis a rendelkezésre álló eszközökkel, lehetőségeinkkel már aligha lehet visszafordítani. Tény, hogy Perjésének napjainkban már csak 188 lakosa van, s valamikor háromszáznál is több volt. A jövő szempontjából mindenesetre kedvező jelnek tadom, hogy feloldhattuk az építkezési tilalmat, s Perjése községben is kilenc telket tudnánk az igénylők rendelkezésére bocsátani. Egyelőre azonban nincs érdeklődés a lakosok körében, s többen úgy határoztak, hogy a közeli Rimaszombatban építenek házat. Ami a többi felvetett problémát illeti, sajnos igazuk van a lakosoknak. Az autóbuszjáratok sűrítését mi már több alkalommal is szorgalmaztuk, a válasz azonban - üzemanyag-takarékosságra hivatkozva - mindig elutétsító volt. A telefonhálózat bővítését illetően a postától ígéretet kaptunk, hogy egy új távolsági vezeték lefektetése után a községben 10-12 előfizetői igényt is ki tudnak majd elégíteni. A kutak ügyében is szeretnénk tenni valamit, de anyagi eszközök hiánya miatt erre egy-két éven belül aligha kerülhet sor, legfeljebb a meglévő víznyerési lehetőségeket tehetnénk kulturáltabbá. Talán az elmondottakból is kiderül, hogy nincs sok pénzünk községeink fejlesztésére, s ez természetesen a központi községre is vonatkozik, ahol az elmúlt két évtizedben nagyon sok létesítmény felépült, de szinte egyik sem szolgál kifogástalanul. A millióba került uszoda még egy fél idényen keresztül sem üzemelhetett, s hasonlóan gondjaink vannak a drága pénzen felépített tekepályával, sőt a művelődési házzal is. Sajnos a kivitelezési baklövések felelőse Nagybalogon is utolérhetetlen, így most az új faluvezetésnek kell korrigálnia az elkövetett hibákat. Persze, a nehézségek ellenére sem mondhatnak le a társközségek fejlesztéséről, mert félő, hogy az idő múlása végleg „megoldja" például a perjéseiek gondját. A jelenlegi helyzetből a kiutat csak az összefogásban látja a falu vezetője, mindemellett szükségesnek tartaná, hogy felsőbb szinten határozatok szülessenek a falusi életforma vonzóbbá tételére. HACSI ATTILA Hsztor Margit, a vegyesbolt vezetője (A szerző felvételei) aocooo90 00ooeoooooeoooecoooooo»
