Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)
1988-07-01 / 26. szám
Vasárnap 1988. július 3. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04.43, nyugszik 20.40, Közép-Szlovákia: 04.50, nyugszik 20.47, Nyugat-Szlovákia: 04.56, nyugszik 20.53 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 23.11, nyugszik 08.55, Közép-Szlovákia: 23.18, nyugszik 09.02, Nyugat-Szlovákia: 23.24, nyugszik 09.08 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük KORNÉL - MILOSLAV nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÍGY IS LEHET Baranyai Lajos riportja KISPÉKSÉGEK RENESZÁNSZA? Dr. Sladovník József és Kádek Gábor cikke MINDANNYIUNK SZOLGÁLATÁBAN Lalo Károly riportja A POLITIKAI KULTÚRA ÉS A MŰVELŐDÉSPOLITIKA Michal Záleta írása ÉVA ALMÁKKAL, KÍGYÓKKAL Bálint Tibor novellája A BIZALOM ÖVEZETEI Maiinák István írása ÁLLANDÓ KÉSZÜLTSÉGBEN Németh János riportja Megkezdődött a vakáció. A gyerekek ezrei töltik a szünidő egy részét pionírtáborban. Vannak, akik a kellemeset összekötik a hasznossal és munkát vállalnak vagy épí- tőtáboroznak. Különösen a középiskolai diákok és főiskolai-egyetemi hallgatók segítenek városuk, községük építkezésein, szövetkezetekben szorgos- kodnak a betakarításnál. Képeink a nyár öröm- és élményteli napjait idézik. Gazdag József, Gyökeres György és a CSTK felvételei IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az ifjú generáció szocialista neveléséről és sokoldalú fejlődéséről való gondoskodás nemcsak a család és az iskola ügye, bár ezek hatása több irányban döntő. Ez - amint azt a CSKP KB 7. és 9. ülésén újból hangsúlyoztuk - a társadalomnak, a Nemzeti Front minden szervezetének, valamint a nemzeti bizottságoknak, az ideológiai frontnak a kultúrának és a művészetnek, továbbá az állami szerveknek és gazdasági szervezeteknek s nem utolsósorban a SZISZ- és a pionírszervezeteknek az ügye. Minden döntés így vagy úgy érinti a fiatalokat. Ezért szükséges, hogy a körükben végzett munka során leküzdjük a meglevő akadályokat, s ennek a munkának komplex jellege legyen: kiterjedjen mind az erkölcsi szférára, mind pedig arra, hogy jó anyagi feltételeket teremtsünk a fiatalok megfelelő életéhez és munkájához s a társadalom élete minden területén való érvényesülésükhöz. ... A mai fiatal generációra a közeljövőben nagy felelősség hárul országunk sorsáért, és már ma nagy tudás- és képességpotenciál hordozói a fiatalok. Ezzel jól kell gazdálkodni. Gyorsabb ütemben szeretnénk csökkenteni a vezetők korátlagát, alkalmat szeretnénk adni a perspektív fiatal kádereknek, a felelős posztokon való érvényesüléshez. Világos, nem megy egyik napról a másikra az emberek irányítására való képesség megszerzése és támogatásuk elnyerése. Ezért szükséges, s erre szeretnénk nagy súlyt helyezni, hogy a fiatalok az irányításban végzendő munkára következetesen és céltudatosan felkészüljenek. Ez egyebek között megköveteli, hogy önállóságra s munkájuk eredményeiért vállalt felelősségre ösztönözzük őket, hogy érvényesüljenek az életben, szilárduljon öntudatuk. Nemcsak a feltételek megkövetelése és megteremtése fontos, hanem az is, hogy tudják és akarják felhasználni képességeiket a közös ügy sikere érdekében. Az a cél, hogy a fiatalok a szocialista ideológia aktív hordozóivá váljanak. Ehhez egészséges légkört kell teremteni társadalmunkban, és szükséges az idősebbek személyes példamutatása Arra kell törekednünk, hogy ne legyen ellentét a szavak és a tettek között. Nagy jelentősége van a fiatalok által a negatív jelenségek, a szocialista erkölcs és törvényesség megsértése ellen vívott harcnak és az azért vívott küzdelemnek, hogy ne legyen * ellentét a szavak és a tettek között. Nagy jelentősége van a fiatalok által a negatív jelenségek, a szocialista erkölcs és törvényesség megsértése ellen vívott harcnak és az azért vívott küzdelemnek, hogy elsősorban a javadalmazásban a „mindenkinek munkája mennyisége és minősége szerint" elv alapján érvényesül a szociális igazságosság. ...A fiatalok jelenleg nem kis aktivitást fejtenek ki, mindenekelőtt a tudományos-műszaki fejlesztés területén. Erről saját magam győződtem meg a Zenit kiállításon tett látogatásom során. Üdvözöljük ezt, hiszen a modem szakágak fejlesztése az egész világon elsősorban a fiatalok ügye. Nagyon fontos feladat hárul e téren az iskolákra. Elmondhatjuk, hogy a szocilizmus előnyeinek a tudományos-műszaki forradalommal való összekapcsolása mindenekelőtt a szakképzett, politikailag érett és erkölcsileg fejlett állampolgárok felkészítésének kérdése. (Milos Jakeának a SZISZ-tagok képviselőid vei való találkozóján elhangzott beszédéből) Hosszú kényszerpihenő után öt évvel ezelőtt tért vissza újra a pedagógusi pályára Killner Barnabásné, aki a hatvanas években a Rimaszombati (Ri- mavská Sobota) Közgazdasági Szakközépiskolában szerzett érdemeket az orosz nyelvoktatás színvonalának emelésében. Annak idején a leendő adminisztrátorokkal, könyvelőkkel, üzemgazdászokkal foglalkozott a tőle megszokott - s diákjai körében már-már legendássá vált - alapossággal, az utóbbi fél évtizedben pedig a város egyetlen magyar tanítási nyelvű alapiskolájában okítja tanítványait, nem kevesebb türelemmel és ügybuz- gósággal. A tapasztalt pedagógus korábban színvonalas tankönyveket írt, e portré apropóját most mégis az iskola tanulóinak versenyeredményei adják. Az iskoláról nem sokat hallottunk a múltban, sem az orosz nyelvi olimpia, sem a vers- és prózamondók Puskin emlékversenye kapcsán. Egyik növendékük először öt évvel ezelőtt szerzett járási elsőséget, s a sikert egy év múlva a kerületi versenyen elért második helyezéssel fokozták. Azóta - három éve - országos verseny szinte elképzelhetetlen rimaszombati résztvevő nélkül. Az első fecske annak idején Kónya Emese volt az országos verseny döntőjében elért harmadik helyezésével, utána Juhász László lett szlováikiai második, tavaly pedig Csank Katalin ismételte meg a szép sikert. Az idén még csak a járási és kerületi fordulókat bonyolították le, de az már bizonyos, hogy Révész Hortenzia és Farkas Angelika személyében az országos verseny mindkét kategóriájában indulhat a legnagyobb gömöri alapiskola. Az orosz vers- és prózamondók vetélkedőjét a magyar tanítási nyelvű alapiskolák versenyzői számára külön kategóriában rendezik. Azok megnygutatására, akik megkérdőjelezik az eredményeket, s kételkednek a mezőny erősségében, jegyezzük meg, hogy az olimpián a tanulókat nem különböztetik meg az iskola tanítási nyelve szerint - a rimaszombatiak esztendőről esztendőre mégis ott annak a legjobbak között. A Srobár utcai gyerekek (a kimutatásokban így szerepel az iskola) sikereinek titka - Margitka néni, azaz Killner Barnabásné szerint - tulajdonképpen nem is titok: a rendszeres, következetes munka eredménye. Az viszont más kérdés, hogy - talán nem is kevés - megszállotság kell hozzá. Mert a tanítási órák éppen csak a nyelvi alapok elsajátítására, a gyerekek kiválasztására elegendők, a felkészítés a tanár szabadidejének rovására, a délutáni és az esti órákban történik. A versenyekre évenként készülő öt-hat fős keret munkáját természetesen a pionírszervezet és az igazgatóság is segíti, s maguk a szülők is sok áldozatot hoznak, hiszen a tanító néni lakásán olykor a késő esti órákig folyik a nyelvtanulás, gyakorlás. A legjobb, legtehetségesebb tanulók általában már a hatodik osztályban megismerkednek a versenyfeltételekkel és ez nem kis elfoglaltsággal jár, mert például az olimpia témakörei sokrétű tárgyi ismeretet követelnek meg a Szovjetunióról. Elkerülhetetlen tehát a szovjet újságok, folyóiratok rendszeres olvasása, az önképzés, az ismeretcsere, a tanultaknak csoportos foglalkozásokon történő elemzése. Általános tapasztalat, hogy azok a tanulók, akik részt vesznek az ilyen foglalkozásokon, olyan nyelvi és tárgyi ismeretanyagra tesznek szert, hogy a középiskolai követelményeknek játszi könnyedséggel eleget tudnak tenni. Ahhoz persze, hogy egy pedagógus csaknem minden szabadidejét tanítványai felkészítésének szentelje, megfelelő családi háttér is szükségeltetik. Killneréknél szerencsére ez nem hiányzik, hiszen a férj, aki ugyanebben az iskolában történelmet és földrajzot tanít, nemegyszer beéri a hidegvacsorával is...- Még egy év és elérem a nyudíjkorhatárt - mondja a tanító néni -, s egyelőre nem is tudom, mit kezdek majd a rengeteg szabadidővel, hiszen bármilyen nehéz és megterhelő is ez a munka, én szívesen és örömmel végzem. De a jövőre még nem is gondolok. Most kizárólag az foglalkoztat, hogy a következő tanévben milyen irodalmi alkotásokat választanak majd a vers- és prózamondók, s kikből áll majd össze az a kis közösség, mellyel újra nekifogunk a munkának, hogy kivívott rangunkhoz méltó módon szerepeljünk a versenyeken, az olimpián. És persze, izgat, hogy mit nézek majd meg a nyáron azokból a látnivalókból, amelyeket a Szovjetunió városai kínálnak a turisták számára, ugyanis kéthetes jutalomüdülést kaptam iskolánk igzagatójától - mint mondotta - munkám elismeréséül. HACSI ATTILA A LEGJOBBAK KÖZÖTT ü 1988. VII