Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. július-december (21. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-01 / 26. szám

Vasárnap 1988. július 3. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 04.43, nyugszik 20.40, Közép-Szlovákia: 04.50, nyugszik 20.47, Nyugat-Szlovákia: 04.56, nyugszik 20.53 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová- kia: 23.11, nyugszik 08.55, Közép-Szlovákia: 23.18, nyugszik 09.02, Nyugat-Szlovákia: 23.24, nyugszik 09.08 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük KORNÉL - MILOSLAV nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÍGY IS LEHET Baranyai Lajos riportja KISPÉKSÉGEK RENESZÁNSZA? Dr. Sladovník József és Kádek Gábor cikke MINDANNYIUNK SZOLGÁLATÁBAN Lalo Károly riportja A POLITIKAI KULTÚRA ÉS A MŰVELŐDÉS­POLITIKA Michal Záleta írása ÉVA ALMÁKKAL, KÍGYÓKKAL Bálint Tibor novellája A BIZALOM ÖVEZETEI Maiinák István írása ÁLLANDÓ KÉSZÜLTSÉGBEN Németh János riportja Megkezdődött a vaká­ció. A gyerekek ezrei töltik a szünidő egy ré­szét pionírtáborban. Vannak, akik a kelle­meset összekötik a hasznossal és mun­kát vállalnak vagy épí- tőtáboroznak. Különö­sen a középiskolai diá­kok és főiskolai-egyete­mi hallgatók segítenek városuk, községük építkezésein, szövet­kezetekben szorgos- kodnak a betakarítás­nál. Képeink a nyár öröm- és élményteli napjait idézik. Gazdag József, Gyökeres György és a CSTK felvételei IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az ifjú generáció szocialista neveléséről és sokoldalú fejlődéséről való gondoskodás nem­csak a család és az iskola ügye, bár ezek hatása több irányban döntő. Ez - amint azt a CSKP KB 7. és 9. ülésén újból hangsúlyoztuk - a társada­lomnak, a Nemzeti Front minden szervezetének, valamint a nemzeti bizottságoknak, az ideoló­giai frontnak a kultúrának és a művészetnek, továbbá az állami szerveknek és gazdasági szervezeteknek s nem utolsósorban a SZISZ- és a pionírszervezeteknek az ügye. Minden döntés így vagy úgy érinti a fiatalokat. Ezért szükséges, hogy a körükben végzett munka során leküzdjük a meglevő akadályokat, s en­nek a munkának komplex jellege legyen: kiter­jedjen mind az erkölcsi szférára, mind pedig arra, hogy jó anyagi feltételeket teremtsünk a fiatalok megfelelő életéhez és munkájához s a társadalom élete minden területén való érvényesülésükhöz. ... A mai fiatal generációra a közeljövőben nagy felelősség hárul országunk sorsáért, és már ma nagy tudás- és képességpotenciál hor­dozói a fiatalok. Ezzel jól kell gazdálkodni. Gyorsabb ütemben szeretnénk csökkenteni a vezetők korátlagát, alkalmat szeretnénk adni a perspektív fiatal kádereknek, a felelős poszto­kon való érvényesüléshez. Világos, nem megy egyik napról a másikra az emberek irányítására való képesség megszerzése és támogatásuk elnyerése. Ezért szükséges, s erre szeretnénk nagy súlyt helyezni, hogy a fiatalok az irányítás­ban végzendő munkára következetesen és cél­tudatosan felkészüljenek. Ez egyebek között megköveteli, hogy önállóságra s munkájuk eredményeiért vállalt felelősségre ösztönözzük őket, hogy érvényesüljenek az életben, szilár­duljon öntudatuk. Nemcsak a feltételek megkö­vetelése és megteremtése fontos, hanem az is, hogy tudják és akarják felhasználni képessége­iket a közös ügy sikere érdekében. Az a cél, hogy a fiatalok a szocialista ideológia aktív hordozóivá váljanak. Ehhez egészséges légkört kell teremteni tár­sadalmunkban, és szükséges az idősebbek sze­mélyes példamutatása Arra kell törekednünk, hogy ne legyen ellentét a szavak és a tettek között. Nagy jelentősége van a fiatalok által a negatív jelenségek, a szocialista erkölcs és törvényesség megsértése ellen vívott harcnak és az azért vívott küzdelemnek, hogy ne legyen * ellentét a szavak és a tettek között. Nagy jelen­tősége van a fiatalok által a negatív jelenségek, a szocialista erkölcs és törvényesség megsér­tése ellen vívott harcnak és az azért vívott küzdelemnek, hogy elsősorban a javadalma­zásban a „mindenkinek munkája mennyisége és minősége szerint" elv alapján érvényesül a szociális igazságosság. ...A fiatalok jelenleg nem kis aktivitást fejtenek ki, mindenekelőtt a tudományos-műszaki fejlesztés területén. Er­ről saját magam győződtem meg a Zenit kiállítá­son tett látogatásom során. Üdvözöljük ezt, hiszen a modem szakágak fejlesztése az egész világon elsősorban a fiatalok ügye. Nagyon fontos feladat hárul e téren az iskolákra. El­mondhatjuk, hogy a szocilizmus előnyeinek a tudományos-műszaki forradalommal való összekapcsolása mindenekelőtt a szakképzett, politikailag érett és erkölcsileg fejlett állampol­gárok felkészítésének kérdése. (Milos Jakeának a SZISZ-tagok képviselőid vei való találkozóján elhangzott beszédéből) Hosszú kényszerpihenő után öt évvel ezelőtt tért vissza újra a pedagógusi pályára Killner Barnabásné, aki a hatvanas években a Rimaszombati (Ri- mavská Sobota) Közgazdasági Szakközépiskolában szerzett ér­demeket az orosz nyelvoktatás színvonalának emelésében. An­nak idején a leendő adminisztrá­torokkal, könyvelőkkel, üzem­gazdászokkal foglalkozott a tőle megszokott - s diákjai körében már-már legendássá vált - ala­possággal, az utóbbi fél évtized­ben pedig a város egyetlen ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolájá­ban okítja tanítványait, nem ke­vesebb türelemmel és ügybuz- gósággal. A tapasztalt pedagógus ko­rábban színvonalas tankönyve­ket írt, e portré apropóját most mégis az iskola tanulóinak ver­senyeredményei adják. Az isko­láról nem sokat hallottunk a múltban, sem az orosz nyelvi olimpia, sem a vers- és próza­mondók Puskin emlékversenye kapcsán. Egyik növendékük elő­ször öt évvel ezelőtt szerzett já­rási elsőséget, s a sikert egy év múlva a kerületi versenyen elért második helyezéssel fokozták. Azóta - három éve - országos verseny szinte elképzelhetetlen rimaszombati résztvevő nélkül. Az első fecske annak idején Kó­nya Emese volt az országos ver­seny döntőjében elért harmadik helyezésével, utána Juhász Lász­ló lett szlováikiai második, tavaly pedig Csank Katalin ismételte meg a szép sikert. Az idén még csak a járási és kerületi fordulókat bonyolították le, de az már bizonyos, hogy Révész Hortenzia és Farkas An­gelika személyében az országos verseny mindkét kategóriájában indulhat a legnagyobb gömöri alapiskola. Az orosz vers- és prózamon­dók vetélkedőjét a magyar taní­tási nyelvű alapiskolák verseny­zői számára külön kategóriában rendezik. Azok megnygutatására, akik megkérdőjelezik az ered­ményeket, s kételkednek a me­zőny erősségében, jegyezzük meg, hogy az olimpián a tanuló­kat nem különböztetik meg az iskola tanítási nyelve szerint - a rimaszombatiak esztendőről esztendőre mégis ott annak a legjobbak között. A Srobár utcai gyerekek (a kimutatásokban így szerepel az iskola) sikereinek titka - Margit­ka néni, azaz Killner Barnabásné szerint - tulajdonképpen nem is titok: a rendszeres, következetes munka eredménye. Az viszont más kérdés, hogy - talán nem is kevés - megszállotság kell hoz­zá. Mert a tanítási órák éppen csak a nyelvi alapok elsajátítá­sára, a gyerekek kiválasztására elegendők, a felkészítés a tanár szabadidejének rovására, a dél­utáni és az esti órákban történik. A versenyekre évenként készülő öt-hat fős keret munkáját termé­szetesen a pionírszervezet és az igazgatóság is segíti, s maguk a szülők is sok áldozatot hoznak, hiszen a tanító néni lakásán oly­kor a késő esti órákig folyik a nyelvtanulás, gyakorlás. A legjobb, legtehetségesebb tanulók általában már a hatodik osztályban megismerkednek a versenyfeltételekkel és ez nem kis elfoglaltsággal jár, mert pél­dául az olimpia témakörei sokré­tű tárgyi ismeretet követelnek meg a Szovjetunióról. Elkerülhe­tetlen tehát a szovjet újságok, folyóiratok rendszeres olvasása, az önképzés, az ismeretcsere, a tanultaknak csoportos foglal­kozásokon történő elemzése. Ál­talános tapasztalat, hogy azok a tanulók, akik részt vesznek az ilyen foglalkozásokon, olyan nyelvi és tárgyi ismeretanyagra tesznek szert, hogy a középisko­lai követelményeknek játszi könnyedséggel eleget tudnak tenni. Ahhoz persze, hogy egy pe­dagógus csaknem minden szabadidejét tanítványai felké­szítésének szentelje, megfelelő családi háttér is szükségeltetik. Killneréknél szerencsére ez nem hiányzik, hiszen a férj, aki ugyanebben az iskolában törté­nelmet és földrajzot tanít, nem­egyszer beéri a hidegvacsorával is...- Még egy év és elérem a nyudíjkorhatárt - mondja a ta­nító néni -, s egyelőre nem is tudom, mit kezdek majd a renge­teg szabadidővel, hiszen bármi­lyen nehéz és megterhelő is ez a munka, én szívesen és öröm­mel végzem. De a jövőre még nem is gondolok. Most kizárólag az foglalkoztat, hogy a követke­ző tanévben milyen irodalmi al­kotásokat választanak majd a vers- és prózamondók, s kikből áll majd össze az a kis közös­ség, mellyel újra nekifogunk a munkának, hogy kivívott ran­gunkhoz méltó módon szerepel­jünk a versenyeken, az olimpián. És persze, izgat, hogy mit nézek majd meg a nyáron azokból a látnivalókból, amelyeket a Szovjetunió városai kínálnak a turisták számára, ugyanis két­hetes jutalomüdülést kaptam is­kolánk igzagatójától - mint mon­dotta - munkám elismeréséül. HACSI ATTILA A LEGJOBBAK KÖZÖTT ü 1988. VII

Next

/
Oldalképek
Tartalom