Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-15 / 15. szám
Vadász ferenc: / / I. Őrtornyok, szögesdrótok árnyékában Különös módon hat évem úgy telt el internálásban, büntetőszázadban, börtönben és náci koncentrációs táborban, hogy miközben a második világháború átviharzott az emberiség feje fölött, én, közvetlenül, a hadieseményeknek egyetlen mozzanatát sem észleltem. Az utolsó napokban hallottam valahonnan távolból robbanásokat. De míg Európa pompás városai szónyegbombázások áldozatai lettek, míg száz és százezer ember pusztult el a frontok mögött, ott, ahol én voltam, ahová minket elszállítottak, sem ágyú, sem gépfegyver, de a hadieseményekkel összefüggésben még egy gyalogsági puska sem dördült el. Pedig véges-végig fegyverek árnyéka vetődött ránk, őrtornyok, szögesdrótok, rácsok vettek körül bennünket. Őrzőink fegyverei gyakran elsültek, ha valaki kidőlt á sorból, megkapta a tarkólövést, ha szórakozni vágytak, nem siették el, kiszemelt áldozatukat futásban útnak indították, aztán öt, tíz vagy húsz méternyi távolságból lőtték agyon. Megszámlálhatatlan sok embert az éhség ölt meg körülöttem, de maguk a háborús események sorsomra ugyan közvetlenül kíhatóan, de mindig valahol a távolban zajlottak. A Lengyelország elleni hadjárat idején- 1939. szeptember elején - mögöttem volt már az első hathónapos internálás. Ezt „figyelmeztetésül“ szabta ki rám Murakeözy László m. kir. rendórfótanácsos, a komáromi kapitányság vezetője. Egyetlen, két percig tartó találkozásunkkor azt mondta: „ön kérem, a cseh időkben rossz célok szolgálatába állította képességeit.“ Sose sikerült rájönnöm, miféle képességeimre gondolt, sejtett-e felőlem egyáltalán valamit, azon kívül, hogy a legfiatalabb lehetek ama elé sorakoztatott tíz helybeli férfi közül, akit velem együtt rendőrhatósági őrizet alá helyeztek. így hívták az internálást. Mindez harminckilenc február húszadikán történt. Pontosan hat hónap elteltével, István királykor azzal engedtek haza Kistarcsáról, hogy a régi ügyeket lezárták, most már a magyar törvényekhez kell igazodnom, ha ki merem nyitni a számat vagy megmoccanok- mondták - akkor megtanulom igazából tisztelni a magyarok istenét. Szilvalekvár főzés közben találtam otthon az édesanyámat. A máskor ruhakifózéshez használt nagy rézüstben fortyogott a sötétvörös sűrű lekvár. A karvastagságú keverófával nehéz volt megóvni a lekozmálástól. Anyámnak fájt a lába a reumától és kissé alacsony termetű volt ehhez a munkához. Nekem is sámlira'kellett állnom, hogy sikeresen befejeződjék a művelet. Az üstből a lekvár néhány cserépfazékba került, így tettük el télire. S már másnap váratlan üzenetet, sürgős értesítést kaptam: haladéktalanul jelenjek meg levente foglalkozáson. Elmúltam már huszonkét éves, de korosztályom az „államfordulat“ miatt a csehszlovák hadseregbe már nem a magyar honvédséghez még nem vonult be. Egy Kreschka nevű, korábban jámbor komáromi (Komárno) fűszerkereskedő volt a leventeoktatónk. Hajdan, amikor tyúkkaparásnyi élesztőt, vajat, kétszersültet, lisztet és rizst mért ki a vevőknek, nyájasnak, udvariasnak ismerték, most hatalma tudatában durva lett és fenyegetőző. Rólam mindent tudott. Ezt mindjárt ki is mutatta, mert nyomban a foglalkozás megkezdésekor azzal vádolt, hogy a Himnusz éneklése közben felemeltem a sarkam a talajról és himbálóztam a talpamon. Amikor feszes vi- gyázzban állva tagadtam ezt, így üvöltött: Majd lefaragok én a maga fene nagy melléből! Meg is tett mindent, hogy kellemetlenkedjék Közben megérkezett hozzánk ellenőrzésre vitéz Móró esztergomi tanfelügyelő - magasabb beosztású leventeparancsnok -, aki azzal kezdte, hogy felsorakoztatott bennünket, s csak úgy puszta szemrevétel alapján kiválasztott néhányunkat segédoktatónak. Kreschka úr elkékült, fuldoklóit a dühtől de nem szólt. Hogy megelőzzem, magam jelentettem: A napokban engedtek haza az internáló táborból, s egyébként sem lehetek én segédoktató, tán még levente sem. Ő meg, mintha nem hallotta volna, érthetetlen módon ragaszkodott a döntéséhez. Azt mondta, akiket kiválasztott azok külön kiképzést kapnak. Haladéktalanul személyesen meg is kezdte az oktatásunkat. Bevezető előadásának lényege az volt, hogy megmagyarázta: a világ három legjobb katonanemzete a japán, a magyar és a finn. Nagyon nem tetszett nekem a finnek dicsőítése, már csak azért sem, mert Mannerheim tábornok hadai Karéliában háborúban álltak a vöröshadsereggel. Feltűnt viszont, hogy a németeket nem említette. Csak a felszabadulás után tudtam meg, hogy vitéz Móró jóérzésú hazafi volt, a hitlerizmust elutasította, ha nem is szánta el magát nagyobb horderejű tettekre, igyekezett tisztességesnek maradni. Segédoktatói pályafutásom - talán nem is kell mondanom - csak a következő foglalkozásig tartott, amikor Kreschka úr megkettözött figyelmet fordított rám, s alaposan megtáncoltatott. Amikor a hitleri seregek megtámadták Lengyelországot és a jobboldali lengyel kormány áítal rosszul felkészített hadsereg ellenállása összeomlott, a náci hadosztályok gyorsuló ütemben özönlöttek keletnek, a szovjet határok felé. A Vörös Hadsereg parancsot kapott, hogy vonuljon be Lengyelország keleti területeire. Ez megtörtént, a kárpáti magyar határt klr.rsnAflra<i .kir.ranMre4g fcoaároal kapitAnyaága.- .•vVtí.áíi • TárgyiVadása *oreno ás ár* Alapy Gyula nncatortáaa.- Fend.szda:18613/1938.VII*ros* ■agymáltósdgu Belügyminiszter ürl Budapest« Tisztelettel Jelenten.hocyjTaddaz Feróno komáromi lakos a tb^lyja^apálláa alatt tanúsított magatartása miatt 1939.február hó 16-án 460/L939»B*án alatt kelt réghatározatonnal internáltán.,. Est a Tághatározatot lágyáéitóságod 103610/l939. szám %latt kelt rendelkezéséről Jóváhagyta. V , # Vadász fereno 1939.ári február hé 20.lkán őrizetbe Tettem; Internálva volt 1939 augusztus hé 7-ig.omikor Fagynáltóságod az internálást 110.208/1939*VII.a. szán alatti rendeletéről megszüntette. a rendőri felügyelet alá helyezését rendelte el. Vadász Verena rendőri felügyeletét Hagymáitóságod 1A6.569/1940.VII.8Z •rendeletéréi megszüntette.Közben azonban állom in társadalom rendjének erőezakoe felforgatásdra irányúié büncselelcnénj Blatt ellene bűnvádi eljárás indult meg s 1940. május hó 15-íke éta árlzetben majd előzetes letartóztatísban,illetve a győri kir.ügyészségnél vizsgálati fogságban van. Á főtárgyaidat a győri klr.tgrrdnyóQék ötös tanácsa folyé hé 4-én tartotta meg. Eredményről azonban eddig értesítést nem koptam. A győri kir.ügyészséget annak idején megkereoten,hogy esetleges ssabadlábrahelyezés esetén Vadász Ferenolk hozzám klsér- tqését.« , * V •v , tle m á r o m.l 40.éri november hé 7-én. A kapitány3 g vezetője* •n*tlr. / Í.ÍZ* rrndurfó tanácsos. * 44-4-flegész hosszában a szovjet katonák zárták le. A magyar sajtó, csakúgy mint a politika, hirtelen nagy zavarba jött, átmenetileg bizonytalanná vált a további kilátásokat illetően. A világsajtó is - amennyire az akkori lehetőségek között külföldi rádióadások útján némileg tájékozódni tudtunk erről - különféle módon kommentálta, a legkülönbözőbb nézőpontokból vizsgálta és ítélte meg az eseményeket. Komáromban a mozgalom régi emberei, idősek és fiatalok, felvillanyozódtunk, hogy létrejött a közös szovjet-magyar határ. Közelebb éreztük magunkhoz a változás, a szabadulás, a győzelem lehetőségét. Kreschka úr a leventében szemmel láthatóan tétovázóbb lett, nem tudta mit kezdjen velem. Azt kellett tapasztalnom, hogy elhanyagolt, ahogy ma mondják, leszállt rólam. Olyannyira, hogy ettől kezdve el-elmaradtam, télen pedig már egyáltalán nem vettem részt a foglalkozásokon. Talán fel sem tűnt neki mindjárt, mert az állomány egy része katonai behívót kapott. Szeptemberben éppen csak elkezdődött a lengyelországi hadjárat, aligha több mint tíznapi mozgalmi tétlenség után képeslapot küldtem Losoncról (Lucenec) Keleti Ferenc nyomdász barátomnak, aki harminchattól kezdve két éven át Schönherz Zoltánnal, Betlen Oszkárral, Ferencz Lászlóval együtt a Csehszlovákiai Magyar Fiatalok Szövetsényomdász - jelenleg Dunaharasztin lakik - címére válaszolt. „Hamarosan felkeres egy fiú - írta -, akinél szőkébbet még nem láttál.“ Meg is érkezett hozzánk nemsokára Denk- mayer Ernő losonci kereskedősegéd. A személyleírás egyezett: valóban csak a nácik „felsőbbrendűségüket“ hirdető színes plakátképein voltak láthatók olyan szabályosan északi, kékszemű, szalmaszín hajú ifjak, amilyen a ma is Losoncon élő Denkmayer Ernő volt akkoriban. Minthogy augusztus 20-án, István királykor, szabadulásomkor a rendőri felügyelet alól is mentesültem, most már moziba is elmehettem. Valamilyen rossz film vetítése közben a csaknem üres nézőtéren, a nagy hangzavar közepette nyugodtan beszélgethettünk Ernővel a teendőkről. Az általa közvetített utasítások értelmében hozzákezdtünk az első illegális komáromi pártsejtek megszervezéséhez. Ketten kezdtük el, a nálam két évvel idősebb Fehér Kálmán és én. Ő is Budapesten él, a Béke úton lakik. Nálunk, a lakóházunkban mázolóműhelyt rendezett be. Az ott dolgozók mind fiatalok, de tevékeny régi párttagok voltak a CSKP-ban. Velük alakította meg Kálmán az első pártsejtet. Nekem az idősebbek maradtak: Trencsik János, a korábbi legális pártszervezet városi elnöke, Szampel Márton kőműves, két kikötői munkás és néháge vezetői fcözé tartozott. Én is tagja voltam 1936-1938-ban az országos vezetőségnek, mint a komáromi ifjúsági szervezet, az „Alkotás" titkára. így aztán két éven át együtt dolgoztam vele. A Magyar Nap helyi tudósítójaként szinte minden szabadidőmet a csallóközi falvakban töltöttem - a hétköznapi estéket csakúgy, mint a vasárnapokát - ócska kerékpáron jártam az irgalmatlanul rossz, sáros, göröngyös utakat. A magyarországi falukutatók könyvei, a nagy feltűnést keltett Viharsarok, A puszták népe, a Futóhomok lelkesítettek. Az a merész cél vezetett, hogy példájuk nyomán valamiféle „szociográfiai riportokat“ írjak a polgári demokratikus köztársaság bajokkal, gondokkal küszködő szegényparasztjairól, napszámosairól. írtam és meg is jelent az ostravai napilapban egy sereg riportom Őrsújfaluról (Nová Stráz), He- tényröl (Chotín), Nagymegyerról (Calovo), Megyercsról (Őalovec), Tanyról (Tón), a mai Hurbanovóról, Szímöröl (Zemné), a mai Kolá- rovóról. Az utóbbiról „Szlovenszkói viharsarkok“ összefoglaló cím alatt harminchétben a karácsonyi számban. Nagy jutalmat kaptam érte: Vass László, a lap vezető publicistája „Karácsonyi asztalbontás után“ című vezércikkében december 28-án ezt írta: „A Magyar Nap széles keretben magát a népet, az Ismeretlen Magyarokat szólaltatta meg a kisebbségi élet és az egyetemes magyarság időszerű kérdései felöl. így látta meg a szlovenszkói magyar falvak, tanyák és majorok népe a magyarországi Viharsarok izzó világításában saját kisebbségi viharsarkait - nagyon helyesen a gazdasági élet és a nemzetiségi iskolaproblémák területén. így tudatosodott meg benne a „tardi helyzet“ nyomán egy nyomorgó, marakodó népkeretben az ipolyvölgyi terbe- geci helyzet. És amíg Darvas József, a kitűnő regényíró a legnagyobb magyar falut az alföldi Orosházában fedezte fel, a mi Vadász Ferencünk az árvizekben fuldokló Kis-duna- menti nép küzdelmeiben mutatott rá a legnagyobb szlovenszkói magyar falu súlyos gondjaira. Keleti Losoncon megkapta a képeslapot és. néhány szavas szövegéből megértette, hogy kiszabadultam az internáló táborból. Ő is túl volt egy vizsgálati fogságon, s már megteremtette kapcsolatát a kassaiakkal (Kosice). Egy általa ismert, de a hatóságok előtt nem gyanús komáromi barátom, Szommer János nyan a Skoda hajógyár javítóműhelyének dolgozói közül. Ez az üzem akkoriban még kis kóceráj volt, a mai Steiner Gábor Hajógyárhoz képest, amely Közép-Európa legnagyobb vízijármű-építő üzeme. A két illegális csoport munkához látott. Arról, hogy tagjai negyven május elején történt letartóztatásukig mit csináltak, álljon itt néhány idézet a győri Kir. Ügyészség negyvenhat oldalas vádiratából. (Eredetiben megtalálható a Magyar Szocialista Munkáspárt Párttörténeti Intézetének irattárában). Eszerint „A vádlottak Érsekújváron és környékén, továbbá Léván és Komáromban 1939. szeptember havától 1940 május hó közepéig az állam és társadalom törvényes rendjének erőszakos felforgatására és a munkás társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló titkos kommunista szervezkedést, illetve mozgalmat kezdeményeztek és vezettek. Oszwald Ferdinánd (Dömötör Ferenc), Pálenyik Ferenc, Marusinecz Miklós érsekújvári (Nővé Zámky) lakosok elhatározták, hogy a felvidék egy részének visszacsatolása után megszűnt csehszlovákiai kommunista párt helyett új, titkos kommunista szervezkedést, illetve mozgalmat létesítenek, s abba bevonják a régi párttagokat és azokat, akik egyáltalán a kommunista eszméknek megnyerhetők, megbízhatók... A szerepek kiosztásakor Dömötör a komáromiak megszervezését vállalta és teljesítette olymódon, hogy érintkezésbe lépett Fehér Kálmán és Vadász Ferenc terhelt társaival. Közvetlenül és közvetve kioktatta őket a szervezet mikéntjét illetően. Negyven márciusában az általa vezetett úgynevezett konferenciára hívta meg őket: ott propagandát fejtett ki, hogy a mozgalomnak nagyobb ütemet adjon. A sejtek megszervezése után Dömötör és társai tájékoztatókat fogalmaztak és azokat írógépen sokszorosították. Nagyjából havonként, összesen négyféle tájékoztatót adtak ki. Mindegyik tartalmazott kül- és belpolitikai részt. A sokszorosítóval előállított „Tájékoztató“ - mint a vádirat felrótta - arra szólította fel olvasóit,-hogy környezetükben figyelmeztessék az embereket a növekvő háborús veszélyre, győzzék meg őket arról, hogy jövőjük, életük védelmében cselekedniük kell... (Folytatás a következő számban) A komáromi rendőrkapitányság Jelentése Vadász Ferenc Internálásáról és 1940. május 15-én történt letartóztatásáról
