Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-04-15 / 15. szám
kJ szú 5 388. IV. 15. EMLEKEK Andrej Gromikónak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének memoárja Előző számunkban kezdtük meg a szovjet politikus emlékiratainak ismertetését. Az álabbiakban további érdekes részeket közlünk a két kötetben közelmúltban megjelent emlékiratból. TALÁLKOZÁS MAÓVAL Visszaemlékezéseiben Andrej Gromiko nagy terjedelemben foglalkozik a szovjet -kínai kapcsolatok alakulásával is, s ezzel összefüggésben ugyancsak leírja találkozását Mao Ce-tunggal. Ez 1957-ben történt, amikor Mao másodszor látogatott el a Szovjetunióba, és ö maga kérte, hogy külpolitikai kérdésekről beszélgethessen Andrej Gro- mikóval. A beszélgetés során akkor azt bizonygatta, hogy Kína sosem engedi meg a kapcsolatok megromlását a Szovjetunióval-és vele együtt fog harcolni a békéért. Érdekelte öt, hogyan értékeli Gromiko az Egyesült Államok politikáját és gazdasági potenciálját. Ezzel összefüggésben Mao emlékeztetett a gazdasági válságok elkerülhetetlenségére. Látni lehetett, írja Gromiko, hogy ismeri Marx Tőkéjének ezt a fejezetét, és azt akarja, tudjam, hogy ismeri. Mao arra törekedett, hogy a Szovjetunió tudatosítsa Kínának, mint nagyhatalomnak a lehetőségeit, de azt is ki akarta deríteni, meg lehet-e akadályozni az Amerikai Egyesült Államokat abban, hogy másokra, elsősorban Kínára kényszerítse akaratát. Maóval a második találkozóra 1958-ban Pekingben került sor, ahová Gromiko titokban utazott, hogy megvitassa az Egyesült Államok és Kína között kialakult feszült helyzetet. Washington arra törekedett, hogy Tajvanban megőrizze Csang Kaj-sek pozícióit, és nem riadt vissza a nukleáris zsarolástól sem. Ha az USA megtámadja Kínát - mondta akkor Mao -, sót beveti a nukleáris fegyvert, a kínai hadseregnek vissza kell vonulnia a határvidékről az ország belsejébe és azután körülzárnia az ellenséget. Egyben azt tanácsolta, háború esetén a Szovjetuniónak nem kellene az amerikaiakkal szemben ellenállást tanúsítania, nem kellene megakadályoznia benyomulásukat Kína belsejébe. Csak akkor kellene támadnia, amikor az agresszor már harapófogóba került. Gromiko azt írja, meglepte öt az az „eredetiség“ és „könnyedség“, ahogyan Mao az esetleges amerikai agresszióról beszélt. Hasonlóan beszélt Mao a testvérpártok moszkvai találkozóján is 1957-ben. „Ez azt mutatja, milyen nagy távolság választotta el már akkor Mao Ce-tungot a szocialista országok, a Varsói Szerződés tagországai és a testvérpártok többségének véleményétől és politikájától egyaránt“ - jegyzi meg Gromiko. Egyébként Gromiko úgy jellemzi Maót, mint szívélyes, barátságos embert, akinek volt humorérzéke. Tisztelte beszélgetőpartnerét, aki a problémák megtárgyalása során vitatkozhatott vele. Amikor azonban éles politikai kérdések kerültek terítékre, Mao maszkot öltött és egészen más ember lett. Gromiko tanúja volt ennek Mao ebédjén Hruscsowal, amikor mindkét ország külügyminisztereinek erőfeszítései ellenére a legfelső kínai vezető alig mondott többet tíz protokolláris szónál. A Szovjetunió nem kívánta a kapcsolatok megromlását Kínával, ellenkezőleg, mindent megtett fejlesztésükért. Nyilvánvaló lett azonban, hogy a kínai vezetés e kapcsolatok megbontásának stratégiai irányvonalát tűzte ki maga elé - írja Gromiko. A szovjet irányvonal a Kínával való kapcsolatok normalizálása. A Szovjetunió mindig is hangsúlyozta, hogy ennek a viszonynak a javulása jelentős esemény lenne, amely megfelelne mindkét ország érdekeinek, a szocializmus és a béke érdekeinek az egész világon. Ezt a célt követték a szovjet diplomácia lépései is - az utóbbi években ennek nyomán bizonyos javulás állt be a Szovjetunió és Kína kapcsolataiban. GERALD FORD PORTRÉJÁHOZ A szovjet-amerikai kapcsolatok jelentős momentuma, s egyben a nemzetközi helyzet javulásához való hozzájárulás volt a vla- gyivosztoki találkozó, melyen az Egyesült Államok részéről Gerald Ford, az akkori elnök vett részt. Az igazság érdekében Ford elnökkel kapcsolatban hangsúlyozni kell néhány olyan eseményt, amely nyomot hagyott azoknak az időknek a nemzetközi politikáján - írja emlékiratában Andrej Gromiko. Alapvető vonásaiban kormánya folytatta a Nixon idejében kidolgozott külpolitikai irányvonalat, annak szellemében, amit átmenetnek neveztek „a konfrontáció korszakától a tárgyalások korszakához“. Emlékszem - írja Gromiko - hogyan érkezett meg Ford 1974 novemberében Kissinger külügyminiszter kíséretében Vlagyivosztokba a találkozóra Brezsnyewel. Fellépésében figyelmes volt, ezzel együtt - úgy mondanám - egyszerűség, megnyilatkozásaiban és viselkedésében bizonyos fesztelenség jellemezte ót. Mindennél kevésbé emlékeztetett egy intellektuális emberre. A szovjet-amerikai találkozó célja az volt, hogy folytassák a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló új szerződés kidolgozásával összefüggő kérdések megvitatását. Három teljes napon át folytak az intenzív tárgyalások. Nyilvánvaló volt, hogy nemcsak a szovjet, hanem az amerikai fél is meg szeretné találni a tisztázatlan kérdések megoldását, hogy elháruljanak az akadályok a szerződés útjából. Az egyik napirenden szereplő probléma a szárazföldi telepítésű nehéz interkontinentális ballisztikus rakéták kérdése volt, amely később, már Ford távozása után a hadászati támadófegyverek korlátozásáról folytatott szovjet-amerikai tárgyalások kényes pontja lett. Ford és Kissinger kitartóan követelte, hogy a Szovjetunió mondjon le ilyen típusú rakétái jelentős részéről. Ez azonban nem szolgálta a Szovjetunió érdekeit és nem felelt meg a két fél egyenlősége és egyenlő biztonsága elvének. Természetes, hogy a szovjet fél nem érthetett egyet az amerikai követeléssel. Ford azután levette ezt a kérdést a napirendről, s ezzel megszűnt a megállapodás elérésének fő akadálya, s megnyílt az út a SALT-II szerződés felé. Mint azt Gromiko írja, a Ford-kormány tevékenységének időszakára esik egy további pozitív esemény is, mégpedig a helsinki Záróokmány aláírása az USA elnöke által. Brezsnyev és Ford, a Szovjetunió és az USA vezetőinek helsinki találkozója munkajellegű volt, s megmutatta, hogy az amerikai politikában még élt a párbeszéd és a vitás kérdések békés megoldásának irányvonala. Ford elnöksége alatt fejeződött be a vietnami háború - emlékeztet Gromiko, s idézi szavait, melyeket az amerikai agresszió kudarcának friss hatása alatt mondott: „Vietnam tizenöt, sőt még több éven át trauma volt országunk számára. A vietnami háború befejeződött. Számos vonatkozásban szomorú és tragikus esemény volt... Gondolom, a vietnami leckét figyelembe veszik az elnökök, a Kongresszus, az amerikai nép.“ Általában voltak pozitív, realista tendenciák Nixon és Ford elnökök republikánus kormányainak politikájában - Írja visszaemlékezéseiben Gromiko. MOLOTOVRÓL Vitathatatlan - szögezi le Andrej Gromiko hogy Molotov megkülönböztetett helyet foglal el a szovjet külpolitikában és diplomáciában. 1939-től 1949-ig, majd Potsdam, 1945: Sztálin és Gromiko kézfogása. Középen: Vjacseszlav Molotov. (Archív-felvételek) 1953-tól egészen 1956-ig volt külügyi népbiztos, illetve külügyminiszter. Sztálin idejében Molotov gyakorlatilag a második ember volt a pártban és az államban. Természetesen - a Szovjetunió elvi politikáját a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozóan a politikai bizottság határozta meg élén Sztálinnal, akinek véleménye döntő jelentőségű volt. A külfölddel való kapcsolatok konkrét kérdéseinek megoldásában azonban mégis sok függött Molo- tovtól. „Ót és az általa vezetett minisztériumot illeti meg a nemzetközi kapcsolatok terén tett számos javaslat szerzői joga. Ez vonatkozik a háború időszakára is, amely számomra különösen jól ismert, mivel szinte minden jelentős külpolitikai lépésünk valamilyen módon érintette az Egyesült Államokat, mint szövetséges hatalmat“ - emlékezik vissza Gromiko. Molotov volt Sztálin jobb keze a háború éveiben és a háború utáni időszakban lezajlott szövetségesi konferenciákon. Képviselte a Szovjetuniót a külügyminiszterek konferenciáin is. „Meg kell erősítenem annak az állításnak a jogosságát, hogy Molotov nagy befolyással volt Sztálinra“ - írja a továbbiakban a szerző. „Igaz az is, hogy Sztálin viszonyulása Molotovhoz nem volt az egyenlő viszonyulása az egyenlőhöz.“ Molotov magas pozíciója abból eredt, hogy ó, a tapasztalt forradalmár a nemzetközi színtéren védelmezte a szovjet állam érdekeit. Az elsők között tudatosította az Egyesült Államok és Nagy-Britannia politikája konkrét céljainak egoizmusát. S minél jobban közeledett a második világháború befejezése, annál nyilvánvalóbb volt, hogy a nyugati nagyhatalmak, mindenekelőtt az USA számára ezek a célok szolgálják vezető pozíciójuk kiharcolását a világban. Molotov helyesen tudatosította, hogy a nyugati országok előnyökhöz akarnak jutni a többi ország, mindenekelőtt a szocialista országok érdekeinek rovására - írja Gromiko. Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanni- ában és további nyugati országokban Molo- tovot a kapitalista országokkal szembeni viszonyban a „kemény vonal“ híveinek kategóriájába sorolták. A szovjet politika megvalósításában azonban semmivel sem volt keményebb, mint a párt és annak központi bizottsága. Az objektivitás megőrzése érdekében be kell ismerni - mondja Gromiko -, hogy Molotov szerepe Sztálin személyi kultuszának idejében még mindig tisztázatlan. A történészeknek kellene erről véleményt mondaniuk. A lenovet aazdasáai reform integráns A részét alkotja a közélet demokratizálása. A reformot tehát a demokrácia szabályaival összhangban kellett végleges formába önteni. Pontosan igy jártak el a népszavazás meghirdetésével, amelynek eredményeit figyelembe vették - ugyanúgy, mint a szakszervezetek, a PRON és a szejm állásfoglalását is - a gazdasági reform II. szakaszának módosított programjában. A fő reformcélok és cselekvési irányvonalak azonban érvényben maradtak. A kormányzati munka és a központi gazdaságirányítás megreformálásának eredményeként már sikerült felszámolni az irá- nyitószervek és a gazdasági egységek közötti hagyományos, atyáskodó viszonyt. Kétharmaddal csökkentették azoknak a vállalatoknak a számát, amelyeknek az igazgatóit a kormányzati szervek nevezik ki. Ezen a jegyzéken csupán honvédelmi szempontokból komoly jelentőségű vállalatok maradtak meg. A többi vállalatnál már 1982 óta pályázat útján töltik be az igazgatói és más vezető tisztségeket, amelyeknek során döntő szavuk van a dolgozói önkormányzatoknak. Eddig háromszáz közép- és nagyvállalatot helyeztek helyhatósági felügyelet alá, s még 4000 esetben tervezik megtenni ugyanezt a lépést. A szejm jóváhagyta a gazdasági tevékenység vállalásáról szóló törvény előzetes tervét. Ez jelentősen megkönnyíti a kis állami, szövetkezeti, sőt még a magánvállalatok alapítását is. A tervezett javaslatok megvalósítása hozzájárul a lakossági szűkReformlépések ségietek jobb kielégítéséhez. Ugyancsak a termelés felélénkitését célozza a gazdasági tevékenység szerződéses formájának a kibővítéséről szóló minisztertanácsi rendelet. A legfeljebb 50 főt foglalkoztató cégeket kizárólag nyílt versenytárgyalás útján adják a szerződéses vállalkozó kezébe. Január 1-jén lépett életbe a gazdaságban a monopolista gyakorlat megakadályozásáról szóló törvény. E törvény célja egyes vállalatoknak a termelés, a termékválaszték és az árképzés terén tanúsított önkényének a korlátozása. Néhány vállalat ugyanis a korábbi téves gazdaságpolitika következtében a belföldi piacon monopolhelyzetre tett szert. Máris pozitív eredményei vannak az innovációs-fejlesztő szervezetekről szóló törvénynek. Ez év januárjának végéig 185 ilyen jellegű szervezet létesült. Ezek 330 hazai szabadalmaztatott találmány felhasználásával közel 500 korszerű termék előállítását kezdik meg: a bonyolult méréstechnikai és orvostechnikai készülékektől a keresett piaci fogyasztási cikkekig. A vállalkozó szellem felkeltését szolgálja még a kötvénykibocsátásról szóló törvény, amelynek a tervezete már elkészült. A kötvényeket és részvényjegyeket nemcsak az állami és szövetkezeti vállalatok, hanem magánszemélyek is megvásárolhatják. Lengyelországban értékpapír-piac létesítését is tervezik. Bevezetik a gazdasági kockázat esetére szóló biztosítást, és módosítják a társaságok alapítására vonatkozó jogszabályokat, messzemenő jogi és pénzügyi könnyítésekkel. Mindemellett lehetőséget adnak a szabad termelési kapacitások bérbevételére. Kidolgozták az ár- és bértörvények módosításának tervezetét. Ez utóbbinak az a lényege, hogy szigorú összefüggést tart szükségesnek - mind a dolgozók, mind pecfig a igazgatók vonatkozásában - a bérek nagysága és az adott vállalat gazdasági és pénzügyi helyzete között. A vállalatnak most meg kell keresnie a bérrevalót. Pénzt egyetlen minisztérium és egyetlen bank sem ad és nem is kölcsönöz. Már előkészítették és a szakszervezetekkel megtárgyalták a vállalatigazgatók bérezésének és munkavállalói státusának, valamint munkája értékelésének új elveit. Ezek értelmében a vállalatigazgatói bér mozgó része szoros kapcsolatban áll a vállalat által elért, fejlesztési célokra szánt nyereséggel. A vállalatok értékelésének elsődleges szempontja a rentabilitás és a más vállalatokhoz viszonyított versenyképesség. A szejm jóváhagyólag tudomásul vette azokat a kormány álial kidolgozott javaslatokat, amelyek célja az állam gazdaság- szerkezetének a korszerűség jegyében való átalakítása és az egységnyi nemzeti jövedelem előállításához szükséges anyag- és energiafelhasználás jelentékeny csökkentése. ' (Interpress) Andrej Gromiko és felesége 1984-ben New Yorkban. Balról: George Schultz, Nancy és Ronald Reagan, Jeanne Kirkpatrick amerikai ENSZ-nagykövet.
