Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-24 / 25. szám
Felelősségteljesebben kell dolgoznunk Beszélgetés JOZEF LUKÁCCSAL, az SZLKP Kassai (Kosice) Városi Bizottságának vezető titkárával A közelmúltban megtartott városi pártkonferencián s korábban, az SZLKP KB Elnökségének ülésén is részletesen elemezték a Kassai Városi Pártbizottság tevékenységét. Ennek eredményeiről beszélgettünk Jozef Lukác mérnökkel, az SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségének tagjával, a kassai városi pártbizottság vezető titkárával.- Lukác elvtárs, milyen alapvető kérdésekkel foglalkoztak a pártbizottság munkáját értékelő legutóbbi tanácskozások?- Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy városi párt- szervezetünk vezetősége nagyon körültekintően felkészült ezekre a tanácskozásokra, s ez jelentősen hozzájárult tevékenységünk tárgyilagos értékeléséhez. Elmondhatom, hogy az elmúlt két esztendő folyamán kerületünk székhelyén, Kassán sikeresen teljesítettük a tervezett feladatokat. Ipari üzemeink a 8. ötéves tervidőszak első két évében 220,6 millió koronával túlszárnyalták a termelési tervet, összesen csaknem 44 milliárd korona értékű terméket gyártottak. Emellett, sajnos, tovább tart a kedvezőtlen helyzet városunk élelmiszer- ipari üzemeiben, melyek lemaradnak a tervteljesítésben. Ez különösen a húsfeldolgozó üzemben, a tészta-, a sör- és malátagyárban tapasztalható.-A felmérések, illetve értékelések alapján mi okozza a legnagyobb gondot?- A legtöbb nehézség összefügg az irányító- és szervezőmunka alacsony színvonalával, az elégtelen tömegpolitikai munkával és a munkafegyelemmel. A fogyatékosságok fő okai közé sorolhatók a nem reális tervek, a műszaki berendezések elavultsága, a folyamatos üzemi karbantartáshoz szükséges anyagi eszközök hiánya. Továbbá az is, hogy aránylag kevés a szakképzett munkás, és nem megfelelő az anyagi érdekeltség ezekben az üzemekben. Ide sorolhatók szubjektív jellegű problémák is, a technológiai fegyelem alacsony színvonala s a fogyasztók gyakori kifogása a minőséggel szemben.- Elég régi keletű a város lakosságának panasza a kenyér és péksütemények minőségére. Mikorra várható javulás e téren?- Teljesen jogosak ezek a panaszok nemcsak a kenyér és péksütemények, hanem a tej és más élelmiszerek esetében is. Sajnos, egyáltalán nem lehetünk elégedettek a város üzleteiben kapható élelmiszerek minőségével, választékával. Kialakult egy téves szemlélet, mely szerint elsősorban a tervmutatók teljesítésére kell irányítani a figyelmet, miközben megfeledkeztünk arról, hogy a lakosságnak joga van megfelelő minőségű élelmiszerek és más termékek vásárlására. A pékségnek, tejüzemnek pedig kötelessége, hogy ilyen áruval lássa el az üzleteket, de nem jogtalanul felemelt kiskereskedelmi árakon. A termékinnovációt és minőségjavítást mi nem úgy képzeljük el, hogy a régi, sok esetben az igényeknek és követelményeknek már nem megfelelő árukat „csinosított" csomagolásban kínáljuk a fogyasztóknak. A mi városunkban sem az új malom, sem a pékség, sem pedig a tejüzem vezetői nem hivatkozhatnak elavult termelési berendezésekre. Az élelmiszeripari üzemek kommunistáinak felhívtuk a figyelmét arra, hogy a jövőben elvárjuk, ha úgy tetszik, megköveteljük tőlük a lakosság jó minőségű termékekkel való ellátását.- A tanácskozásokon sok szó esett a termelés és a termékek minőségének a javításáról. Ezzel összefüggésben sürgették a város gép- és elektrotechnikai iparának gyorsabb ütemű fejlesztését is. Miért éppen ezekre a kérdésekre irányult a fő figyelem?- Egyáltalán nem véletlenül. Ugyanis - bármennyire kellemetlen, de igaz -, ipari üzemeink termékeinek minősége elmarad az országos, sót a kerületi színvonaltól is. Az első osztályú termékek aránya csupán 8,47 százalék, a kerületben ez a# arány viszont 13,4 százalék. Ebbe nem nyugodhatunk bele. Már azért sem, mert Kassán összpontosul kerületünk tudományos-kutatási kapacitásának legnagyobb része. A városi pártkonferencián elfogadott határozat szellemében az eddiginél sokkal következetesebben érvényesítjük a gyakorlatban a tudomány és technika vívmányait, mindenütt, ahol erre szükség van, de különösen a nehézgépipari vállalat, a Szlovák Magnézitmúvekben, a Piloimpregnában és az éllemiszeriparban. A kérdés második részére válaszolva elmondhatom, hogy gyorsítani kívánjuk a gépipar és elektrotechnikai ipar fejlesztési ütemét, mert éppen ezek az ágazatok segítik elő legjobban a tudományos-műszaki fejlesztést egész népgazdaságunkban, valamint exportképességünk fokozását is.- Milyen eredményeket értek el ezen a téren?- Általában teljesítjük ezt a pártfeladatot, de elég lassú ütemben. Például gépiparunk 2,5 százalékkal fejlődött az értékelt időszakban. S ez kevés. A kohóipar városunk össztermelésének 75 százalékát teszi ki, ez jelentős bázisa gazdasági fejlődésünknek. Közismert, hogy - a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan - ennek az ágazatnak a fejlesztését folyamatosan lassítjuk mi is. Az iparral kapcsolatban szeretném elmondani, hogy még igen jelentős tartalékaink vannak a munkaszervezés és a javadalmazás haladó módszereinek érvényesítésében. Több vállalatban - a Strojmont, az Elektro- mont, az autójavító üzem stb. - csupán egy műszakban dolgoznak. Ezen a helyzeten is változtatnunk kell, s ezt meg is tesszük, mert nincs más választásunk.- Lukác elvtárs, a városi pártkonferencián mind a beszámolóban, mind a vita felszólalásokban sok észrevétel hangzott el a városban kialakult környezetszennyezéssel kapcsolatban. Miként összegezné ezeket?- Szeretném hangsúlyozni, hogy környezetünket általában saját magunk alakítjuk, tehát tőlünk, mindannyiunktól függ, hogyan, milyen környezetben élünk, mennyire vagyunk elégedettek. Városunkban, a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, a közlekedésben vagy a lakosság ügyes-bajos dolgait intéző hivatalokban dolgozó emberek munkájától nagymértékben függ, hogyan alakul életünk és környezetünk. En a pártkonferencián elhangzott panaszok jelentős részével egyetértek, indokoltnak tartom őket, viszont az a véleményem, hogy nem elég ezekről csupán beszélni és arra várni, majd csak jön valaki és megoldja ezeket! Ne várjunk senkire, a mi városunkban saját magunknak kell rendet teremtenünk. Elég, ha szétnézünk a gyomos lakótelepeken, a szemetes lakóházak, parkok környékén. Arról nem is szólva, hogy eléggé szennyezett a város levegője, nem megfelelő a tömegközlekedés, növekszik a közrendet megsértők száma stb. Olyan gondok ezek, amelyek az évek hosszú során felhalmozódtak, rendezésükre nem került sor kellő határozottsággal. Szerencsére, az ivóvíz esetében kedvezőbben alakult a helyzet, de csak azért, mert az illetékes szervek ebben az ügyben nagyon következetesen jártak el. Ezt kellene tenni egyéb, a lakosságot, mindannyiunkat gyakran bosszantó problémák esetében is. A sok közül kiemelném például a komplex lakásépítkezés keretében a járulékos beruházásokkal kapcsolatos hiányosságokat. A 6. és 7. ötéves tervidőszak folyamán csaknem 250 millió korona értékű járulékos beruházást nem építettünk fel városunkban. Van olyan, néhány évtizeddel ezelőtt felépített lakótelepünk, ahol még nincs megfelelő szolgáltatás, kereskedelmi hálózat, hiányos az oktatási és kulturális intézmények hálózata. így sorolhatnám tovább ismert gondjainkat. Pártbizottságunk, az illetékes pártszervezetek, kommunisták és a felelős gazdasági vezetők segítségével mindent megtesz, hogy meggyorsítsuk e gondok megoldását.- Milyen elképzelései vannak ezen a téren a városi pártbizottságnak?- A városunk területén működő 601 pártszervezetben több mint 24 ezer kommunista tevékenykedik, s ez jelentős erőt képvisel. Szeretnénk a jövőben ezt az erőt az eddigieknél jobban kihasználni. Persze, nekünk is javítani, tökéletesíteni kell a szervező-irányító munkánkat. Azzal is tisztában vagyunk, hogy nem elegendő csupán tudomásul venni a hasznos figyelmeztetéseket és ezekkel egyetérteni, mert a legjobb ösztönzésnek is csak akkor van értelme, ha azt cselekvés követi. Ezért nem véletlen, hogy pártbizottságunk apparátusának dolgozói munkaidejüknek legalább a felét az általunk irányított pártszervezetekben töltik. Levelek, utasítga- tások helyett őket küldjük a pártszervezetekbe azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a helyi nehézségek megoldásában és tapasztalatokat gyűjtsenek a pártmunka tökéletesítéséhez. Azt akarjuk, hogy mindenki, fent is és lent is, sokkal felelősségteljesebben végezze mindennapi feladatát. KULIK GELLÉRT korábban csak elméletileg ismert fogalUI, mák gyakorlati alkalmazásával ismerkednek; barátkoznak a komáromi (Komárno) Jedno- ta fogyasztási szövetkezet dolgozói. Az év elejétől a szövetkezet az új gazdasági mechanizmus elveit érvényesíti, és ez az egyes boltok, áruházak eladói, a közétkeztetési létesítmények alkalmazottai, a cuk- rászmúhelyben, a hidegkonyhán vagy a nagyraktárban dolgozók, akárcsak a szállítást, karbantartást végzők számára merőben új feltételeket jelent. A részarányos munkabér a forgalomtól, a bevételek és a kiadások arányától függ, vagyis az adott munkahelyen - önellátó, önfinanszírozó egységben - annyit keresnek, amilyen hatékonyan és ésszerűen dolgoznak. SZÁMBA VETTÉK A LEHETŐSÉGEKET Az önelszámoló egységek egyike a Túzok autóscsárda, Csallóközaranyos (Zlatná na Ostrove) határában. Tizennyolc fős kollektívája, amikor megtudta, hogy „a maga szakállára“ fog gazdálkodni, alaposan számba vette a lehetőségeket. Ezek lényegét, célját Nagy Imre helyettes vezető tömören, de annál sokatmondóbban fogalmazta meg.-A vendégnek nálunk jól kell magát éreznie. Olyan benyomásokkal kell távoznia, hogy ha legközelebb erre visz útja, újra kedve támadjon betérni ide, sőt barátait, ismerőseit is figyelmeztesse, hogy itt okvetlenül álljanak meg. Hogy ezek nem üres szavak, azt az étlap gazdag kínálata is bizonyítja.- A nagy gonddal összeállított étlapon vagy harminc főételt kínálunk, de a valóságban még ennél is többet. Mert ha a vendég úgy óhajtja, akkor az étlapon szereplő húsféleséget természetesen egyéni kívánság szerint elkészítjük. A föidényben közel húszféle üdítőitalból választhat a vendég, és július-augusztus hónapokban nonstop nyitva tartunk. Éjszaka háromféle meleg étellel, szendvicsekkel és hideg frissítővel várjuk vendégeinket. A vendéglátást önkiszolgálóval, büfével bővítették. A teraszon sült kolbászt, lacipecsenyét és frissítőket árulnak, hogy az se távozzon étlen- szomjan, akinek sietős az útja. Nemcsak önmagukkal, hanem szállítóikkal szemben is igényesebbek. A zöldséget, gyümölcsöt például a felvásárló központ közvetítésével, de közvetlenül a termelőktől veszik át. Már most gondolnak a téli hónapokra, amikor kevesebb a vendég. Gasztronómiai rendezvényekkel, különböző összejövetelek, tanfolyamok szervezésével szeretnék növelni a forgalmat, és ha sikerül, hidegkonyhát is nyitnak. Nagy Imre az autóscsárda helyettes vezetője (A szerző felvétele) Az újdonságok, tervek és elképzelések sora, persze ezzel még nem teljes. Az önfinanszírozás bevezetésével is a vendéglátást kívánják szolgálni. Hübsch Béla pincér például, miközben velem beszélt, állandóan figyelte a vendégeket, s amikor valaki felemelte a kezét, hogy még rendelni akar valamit, bocsánatot kérve magamra hagyott és teljesítette a vendég óhaját.- Fizetésünk a bevételtől függ, és ez meghatározza munkánkat. Ha itt nincs tennivalóm és az érkező csoport a nappali bárban ül le, akkor azonnal átmegyek segíteni. De ez fordítva is így van, sót, ha sok a rendelés, még a főnök is segít a konyhában. A megkeresett összeget a brigádtanács osztja el, mindenkinek egyéni érdemet szerint. Ha kevesebben végezzük el a munkát, a bevételt is kevesebb részre osztjuk el. SOK LETT A KEVÉSBŐL Más összefüggésben, de ugyanez a gondolat a komáromi központi irodában is szóba került, ahol Fekete József alelnökkel összegeztük az új elvek előnyeit és hátrányait. Mert, sajnos, ilyenek is vannak.- Kezdjük talán a jóval. Abban az áruházban, bevásárlóközpontban, ahol eddig kevés volt a munkaerő, a vezető újabb eladókat kért. így helyenként már létszámfeleslegről is beszélnek. De ugyanígy mást is észrevettünk. A korábbinál például gyorsabban veszik át az árut. Vagy egyszeriben kevesebb a meghibásodott villanykapcsoló, kiégett izzó stb., mivel ezek mind az egység kiadásait terhelik. A boltvezetők jobban figyelemmel kísérik a napi forgalmat, és már az is megtörtént, hogy maguk javasolnak új nyitvatartási időt, amit mi természetesen gondosan és sokoldalúan mérlegelünk. Az árukészlettel való törődés is következetesebb. Ami jobban fogy, azt utánrendelik, az állott árutól pedig igyekeznek idejében szabadulni. Ennek megfelelően kiárusítást is javasolhatnak. És eljött annak is az ideje, hogy a „nincs", „elfogyott“ mellé egyre gyakrabban hozzáteszik, de ez van. Vagyis kínálják az árut.- Ennyi pozitívum után talán a rossz is enyhébbnek tűnik. A vásárlók és a vendégek javára Érvényesítik az új gazdasági mechanizmus elveit- Annál is inkább, mert reméljük, hogy a buktatók túlnyomó többsége átmeneti jellegű. így például, mi már az új elvek szerint gazdálkodunk, de szállítóink nagy része még nem. És eladni csak azt lehet, amit kapunk. Mi országszerte köthetünk szerződéses kapcsolatokat, sőt ezek nélkül is bárhol vásárolhatunk, de a szállítók egy részének ilyen lehetősége nincsen. Egyelőre hiányzik a rugalmas számítógépes feldolgozás. Könyvvitel szempontjából ugyanis valamennyi önelszámoló egységet külön vezetünk, és jó, ha minden hónap végén pontos elszámolást kap a kollektíva, hogy ellenőrizhesse és értékelhesse munkáját. GONDOS ÉS RÉSZLETES ELŐKÉSZÍTÉS UTÁN Azok számára, akik csak most kezdik érvényesíteni az új gazdasági mechanizmus elveit, Várady Erzsébet pártelnök szavai útmutatóul szolgálhatnak.-Az új elvek érvényesítésével kapcsolatos tapasztalataink pozitívak. Ebben kétségkívül a gondos előkészületnek is szerepe van. A párttagggyűlése- ken, a -csoportok ülésein és a termelési értekezleteken is valamennyi kollektívával külön és részletesen megvitattuk az új elvek lényegét. így mindenki pontosan tudta, hogy mit vállal, és azt a saját érdekében hogyan kamatoztatja. Az is fontos, hogy türelmes és kitartó munkával megtanítsuk az embereket az önállóság céltudatos gyakorlására. Úgy is mondhatnám, hogy az adott lehetőségeket a törvény keretein belül maximálisan kihasználhassuk. Saját tapasztalat az is, hogy a nagyobb felelősség igényesebbé és kritikusabbá teszi az embereket. Egyrészt a kollektíván belül egymással szemben, de a kollektíva érdekében a felettesekkel és a felelős irányítókkal szemben is. Szókimondóbbak, kifejtik véleményüket és következetesebbek a problémák megoldásában. Az is természetes, hogy becsületes munkájuk után elvárják a jogos anyagi elismerést. Az új elvek a vezető beosztású dolgozóktól megkövetelik, hogy mindig sokoldalúan mérlegeljék határozataik következményeit, ugyanis nincs felettes szerv, osztály, amely azokért felelősséget vállal és az esetleges hiányokat ellensúlyozza. EGRI FERENC 1988.
