Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1988. január-június (21. évfolyam, 1-25. szám)
1988-06-10 / 23. szám
MÉSZÁROS LÁSZLÓ Amikor mindjárt reggel egyenesen az Antropológiai Főosztály igazgatójához hívatták, Will Novicki már sejtette, hogy valószínűleg egy nagyobb megbízatásról lesz szó, A világhelyzet enyhülésének eredményeképpen egyre több túlélési programot vizsgálnak felül és most minden bizonnyal sor kerül az antropológusokra is. Amíg a főnök irodájához ért, elábrándozott a lehetőségekről. Régóta szeretett volna kikerülni a grönlandi eszkimókhoz, mert meggyőződése, hogy az eszkimók nagyobb megrázkódtatás nélkül túlélnék még a globális méretű viruskatasztrófákat és a légköri vegyi robbanásokat is. A Tüzföld lakóihoz szintén nagy reményeket fűzött beszámolóiban, és szívesen meglátogatta volna az ausztráliai vagy brazíliai bennszülöttek rezervátumait. Ábrándjai azonban hamar szertefoszlottak, mert az alig néhány percig tartó fogadáson a Kipu szigetén működő Laval-program helyszíni felülvizsgálására kapott megbízatást.-Kipu valahol Borneo környékén van... - tette hozzá szárazon az igazgató.- Miféle... szigetről van szó? - kérdezte bátortalanul.- A majmok szigetéről - mondta az igazgató és elmosolyodott. Aztán jelezte, hogy ezzel be is fejezte a társalgást. Will dühösen morfondírozva indult vissza az irodájába. „Már csak ez hiányzott... tisztességes kókorszakbeli ősemberek helyett egy majomcsordát hajkurászhatok! Az összes bécsi ismerősöm rajtam fog szórakozni. ..“ Az emberi faj túlélésének műszaki és biológiai lehetőségeit kutató barátaitól már eddig is sok gúnyos megjegyzést kellett elviselnie. Elismerte ugyan, hogy a túlélést több évtizede biztosító „földhajók", az embert mesterséges, műszaki körülmények között reprodukáló „spermabombák“ kitűnő lehetőségek, de azért kitartott amellett is, hogy a primitív emberi diaszpórák túlélhetnek katasztrófákat és fejlődhetnek. Hirtelen rádöbbent, hogy minden bizonnyal pont ezért bízták rá azokat az átkozott majmokat.- Akkor hát... lássuk a majmokat! - biztatta magát hangosan, majd odaült személyi számítógépe mellé. A megbízatás a La- val-doszié kódját is tartalmazta, így néhány másodperc múlva már bele is merült az anyagba. Először az általános információkat futotta át. A programot Jules Laval, a világhírű francia etológus indította be több mint száz évvel ezelőtt, 2008-ban, a dél-kínai tengerben fekvő Kipu szigetén. Kipu a Borneó nyugati csúcsánál található Natun-szigetek- től vagy kétszáz kilométerre északra emelkedik ki a tengerből, ötven darab Kongó környéki, szavannái csimpánzot telepítettek a szigetre. A program célját Laval ekképpen határozta meg: „A természetnek megvannak az ősrégi és egyszerű képletei. A majmok egy fejlettebb fajtából valamilyen természeti nyomás hatására lettek ősemberek. Ha tehát megfelelő és ingerdús, azaz irányított környezetbe kényszeritenénk a majmok legintelligensebb fajtájának egy csoportját, azok néhány száz év alatt szükségszerűen eljutnának egy magasabb fejlődési fokra. Tehát nem ketrecekben kell vizsgálni a majmokat, nem egy-két intelligens csimpánzkölyköt kell megtanítani emberszabású viselkedésre, hanem ellenőrzött modell-kömyezetbe kell helyezni néhány nagyobb majomközösséget. “ Az elképzelés bökkenője nyilvánvaló: a nukl^ris tél, a globális víruskatasztrófa, a légköri vegyi robbanások nem kímélik meg a majomközösségeket sem. Ámbár, a vírusokkal talán mégis más a helyzet. S valószínű, az is mindegy, hogy a kőkorszaknál megrekedt ősemberi közösség marad-e fenn, vagy az oda éppen csak eljutott majomközösség. Nézzük talán Laval professzor saját érvelését... „Már diákkoromban megértettem, hogy a természet nem ismer ugrásokat, bár a láncszemeket nem mindig tudjuk meglátni és megtalálni. Jacqueline Roumegan kenyai expedíciója végleg meggyőződött róla, hogy évszázadokig és évezredekig fennmaradhatnak primitív emberi mikroközösségek. Ugyanúgy évszázadokig lappangva készülődhet egy új faj, egy új ember. Amikor elterjedt a hír, hogy Kenya, Eszak-Tanzánia és Dél-Etiópia egy közös területén egyre több jel utal valamiféle ősember jelenlétére, egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy az X-ember - ahogy Jacqueline Roumegan nevezte - valóban létezik. A kenyai bennszülöttek vallomásai szerint hosszú hajú, világos bőrű emberekről volt szó, akik között férfiakat, nőket és gyerekeket egyaránt megfigyeltek. A bennszülöttek szerint ezek a titokzatos emberek gyümölccsel és nyers hússal táplálkoznak, de hogy magányosan, csoportosan vagy településeken élnek-e, arról nem tudtak számot adni. A Roume- gan-expedíció nem találta meg az X-Em- bert, mindössze egy furcsa majomhullára akadt. Minden vizsgálat egyöntetűen megállapította, hogy csimpánzról van szó. A különös csak az volt, hogy ritka volt a szőre és hosszú a haja, mint az embereknek. Olyan intelligensek voltak, hogy elrejtőztek az expedíció elől!“ „Nézetem szerint a Tenerife szigeten történt klasszikus kísérletektől kezdve, felül kell vizsgálni és át kell értékelni minden, majmokkal végzett kísérletet és megfigyelést. Jane Goodall megfigyelései sem kapták meg a tudományos világtól a nekik kijáró érdeklődést és értékelést. Különösen az »esötánc« átértékelésére lenne szükség. Hisz nyilvánvaló, hogy ha a majmok a manipuláció és a fürdés után rákapnak a sült húsra is, az mindenképpen változásokat idézne elő az agyukban. Természetesen, a csimpánz hihetetlen tanulékonyságára kell építeni. Az ideális megoldás a gorillák termete, a gibbonok keze, a csimpánzok esze, az orangutánok koponyája és a mandrillok húsevése, illetve ezek „összekapcsolása“ lenne, de még a génmanipulációs kereszteződés sem jöhet számításba. A csimpánzoké a jövő!" Az utolsó mondaton hangosan felnevetett. „Ezt majd egyszer a főnök szemébe vágom.“ Aztán eszébe jutott, hogy az imént egy ismeretlen fogalommal találkozott. Bővebb magyarázatot kért a szövegkezelő rendszertől az „esőtánc“ kifejezésre. Villant egyet a képernyő és már jött is a válasz. (Az esőtánc) Amikor elkezd esni az eső, a csimpánzok egymás után lemásznak a fákról, üldögélnek egy ideig a földön, majd egy, alacsony, fűvel benőtt tisztásra vonulnak. Itt a nőstények és a kölykök a tisztás szélén levő fákra másznak és onnan nézik a „szertartást“. A hímek két csoportra oszlanak és mindegyik csoportból kiválik a vezér. Az egész csapat vezérhíme kezdi a táncot: lábait váltogatva nagyokat dobbant, majd odaszalad egy fához és megdöngeti a törzsét. Aztán felugrik a fára és letör egy ágat, majd visszahuppan a földre és az ággal integetve, hadonászva körbejár a tisztáson. Majd amikor rákerül a sor, ismét dobbant néhányat, aztán fel a fára egy újabb ágért, majd folytatja a körbejárást. Mindez folyamatosan történik, tehát amikor a vezérhím felmászik a fára, a másik csapat hímje akkor kezdi a dobbantásokat. Az egész tánc körülbelül fél óráig tart, utána a vezérhím kiáltására mindennek vége, a nőstények és a kölykök lemásznak a fákról és az egész csapat elvonul. (Jane Goodall leírása alapján) Will szőkébb szakmai érdeklődése az ősi törzsek énekeire és legendáira irányult, de azért jól ismerte a különféle táncokat is így az esötáncban azonnal felfedezte az ősi struktúra kezdetleges elemeit.- Kezdek kíváncsi lenni - morogta az orra alatt. - Vajon megváltozott-e az esőtánc az elmúlt százegynéhány évben? Egy hét alatt úgy beleásta magát a témába, hogy már ügyet sem vetett a gúnyolódókra. Megértette azt is, hogy a legtöbbük- böl tulajdonképpen az irigység beszél, hisz ő mégis csak Borneó környékére repül egy hónapra, míg a kollégák maradnak a kényelmes, de unalmas irodákban. Szingapúrig kellemes légijáratok röpítették. Csupán néhány napot kellett várnia az Észak-Natuni Bandarba induló hajóra is, melyen a tengeri utat minden nagyobb megrázkódtatás nélkül vészelte át. Bandar- ban azonban megállt a tudomány, mert, az előzetes terv ellenére, nem várta öt senki sem. Két napig pihent, járta a várost és várt a kapcsolatfelvételre. Aztán a hatóságokhoz fordult, de legnagyobb meglepetésére senki még csak nem is hallott se Kipu szigetéről, se a Laval-telepröl. Elkeseredésében már Bécsbe akart telefonálni, amikor a kikötóparancsnokságon végül mégis nyomra bukkant. A szigetről rádión szokták jelezni, ha valaki elindult onnan, de jópár hónapja már nem jelentkeztek. „Nekünk sem hiányoznak“ - vonogatta a vállát a parancsnok. Will megkérte öt, hogy próbáljanak meg kapcsolatot teremteni a szigettel. Mintha csak a hívásra vártak volna, a telep azonnal jelentkezett. Egy Olaf Torsby nevezetű férfi mutatkozott be a program vezetőjeként és egyszerű magyarázattal szolgál. Azért nem jöhetett Willért, mert elromlott egyetlen csónakjuk motorja.- A bécsi megbízatására hivatkozva, szerezzen nekem egy komplett dugattyút Suzuki 220-as motorcsónakba - mondta a férfi ellentmondást nem túró hangon.- Hozzon két-három hordó benzint is! - tette hozzá.- Nekem már a szigeten kellene lennem. .. - próbált meg ellenkezni Will.- Dugattyú nélkül ne jöjjön! És ne felejtse el, komplett dugattyú kell! Ez újabb egyhetes késést jelentett. Will már nem is tudta, hogy a kíváncsisága, vagy a dühe nagyobb-e, amikor végre megérkeztek a szigetre. Az omladozó mólón megint csak nem várta őket senki. A tengerészek kitették a három benzineshordót, kidobálták Will holmiját és már indultak is vissza.- Végzek ezzel a programmal... - csó- válgatta a fejét WHI. Torsby futva érkezett. Magas, sovány, szakállas, ápolatlan külsejű férfi volt.- Már azt hittem, hogy a majmok átvették az uralmat a szigeten - mondta gúnyosan Will.- Bizonyos értelemben már valóban uralkodnak rajtunk... Üdvözlöm, uram! Ha a település szélén nem emelkedett volna ki a rozoga faházak és az ócska viskók közül egy közepes nagyságú, emeletes kőház, bárki azt gondolhatta volna, hogy egy, kétszáz évvel ezelőtti, bennszülöttek lakta faluba érkezett. A dzsungel mintha már éppen el akarta volna nyelni a telepet, még a villát is szorongatták a bokrok, fák, folyondárok. A viskók között meztelen gyerekek és majomkölykök hancúroz- tak. Willnek feltűnt az egyik szőke hajú, fehér bőrű fiúcska.-Az unokám - mondta Torsby. - Két fehér és három bennszülött család él itt. Illetve most már négy, mert hamarosan újabb párra kell ráadnom az áldást...- Maga adja össze őket...?- Ki más? Én vagyok itt a mindenes törzsfőnök!- Miért nem írtak részletes jelentéseket az elmúlt években? - tört ki Willból a revizori indulat.- Mert történt valami... beindult egy olyan folyamat, melyet aprólékosan figyelnünk kellett. A felnőttek többsége most is kint van a telepen... Will döbbenten figyelte, hogy az előszobában egy jól megtermett csimpánz szedi el tőle a csomagjait. Fejcsóválva kérdezte:- Köszönni még nem tud?-Azt még nem, de az aperitifet majd hozza! Jabu... két whiskyt! A majom bólogatott és felmutatta két ujját. Az ízletes ebédet Torsby lánya főzte. Néhány gyerek is megjelent, így érdembeli beszélgetésre csak az ebéd után került sor. A teraszon ültek és méregerős kávét szürcsölgettek. Torsby szivarozott.- Az első kolóniát Laval professzor tág kerítéssel vette körül, hogy ne széledjenek szét a közösségek. A kerítést még a professzor halála előtt lerombolták. Kisebb- nagyobb migráció volt ugyan, de alapjában véve a csimpók - mi így nevezzük őket!- csak a szigetnek ezt a déli részét népesítették be. Vannak rá azonban bizonyítékaink, hogy a legmerészebb hímek néha eljárnak az északi hegy sűrű erdőibe is. Mintha valamiféle misztikus kapcsolat alakult volna ki a közösség és az északi erdő között... de erről majd később! A professzor halálát követő húsz-harminc évben fontos változások történtek, lényeges fejlődés ment végbe. A csimpók visszahúzódtak a telep közelébe és maguk is elkezdtek valamifélé viskókat építeni, tehát mintegy letelepedtek. Persze, elég gyakran költöztek, néhány kilométerrel odébb, de a zöld falukat mindig újra és újra felépítették. Ezekben az időkben történt az az esemény, melyet már a megboldogult Laval professzor is szeretett volna megérni. A csimpók ugyanis megpróbáltak tüzet éleszteni, fenntartani és megőrizni.- A jelentéseikben mindössze arról van szó, hogy egyre jobban megbarátkoztak a tűzzel - vetette közbe Will.- ötven évig barátkoztak vele és közben megértették a sült hús és a tűz közötti összefüggést. így jutottak el a tűz megőrzésének a gondolatához...- Manipulativ, de nem kognitív képesség!- De új képesség! Figyeljen csak __labu gyufá t! Elaludt a szivarom! A körülöttünk ólálkodó Jabu megjelent egy doboz gyufával és meggyújtotta Torsby kialudt szivaqát. majd finoman elfújta az égő gyufát.-Ez sem bizonyít semmit - legyintett Will.- Ebben a környezetben valóban nem. De képzelje el ... egy csimpókölyök itt a telepen megtanulta meggyújtani a gyufát, serdülő korában egy elegáns csimpóhölgy kedvéért visszaköltözik az erdőbe, öreg korára pedig két kő dörzsölésével képes lesz tüzet gyújtani!- Éz már jobban hangzik, de...- Mi is tisztában vagyunk a kölyökkori meghatározottsággal. Már évek óta azt lessük, képes lesz-e Kango átadni a fiataloknak tűzcsinálási tudományát. Ez már bizonyíték lenne! Kango gyöngül, néhány héten belül be kell következnie a döntő eseménynek!- Azt én is szeretném megnézni! - bizonygatta Will. Torsby a szaván fogta. Willnek közben egy hónap hosszabbítást kellett kiharcolnia, melyet még három héttel megtoldott a saját szabadságából. Naphosszat járta az erdőt, követte és figyelte a csimpókat a többi megszállt kutatóval együtt. Közben nemegyszer tanúja lehetett az esőtáncnak is, melynek mostanra már két különböző válfaja alakult ki. Hosszabb szárazságok idején újabban eső előtt is táncot járnak a csimpók. Ilyenkor száraz ágakkal hadonásznak és többet, nagyobbakat dobbantanak. Újdonság az is, hogy a nőstények és kölykök csapata szárazság idején panaszosan jajgat, ha viszont esik, hálálkodva kántálnak. Ugyanakkor kialakulóban van valamiféle tűztánc iS. Torsby magyarázatot adott a település látszólagos elhanyagoltságára. Szándékosan történt. Azt akarták, hogy a csimpók egy olyan baráti-rokoni közösséget lássanak bennük, amelytől tanulni lehet. A majmok emberré válásához néhány embernek muszáj „elmajmosodnia“, mondogatták nevetve a kutatók. „Ha fel akarjuk emelni őket, le kell hozzájuk ereszkednünk“ - vallotta maga Torsby is. Kango egy hétig komoly beteg volt, egy marék antibiotikum állította őt talpra. Felépülése után viszont alig tudták-nyomon követni, minduntalan eltűnt a faluból egykét napra. Torsby veje, az angol Bret tapintott rá a dolog nyitjára. A vén csimpó egy olyan szakadékhoz vitte el a tehetségesebb fiatalokat, ahol kitűnő kovaköveket lehetett találni. A felfedezés minden vérbeli kutatót lázba hozott és már biztosra vették, hogy mindenképpen történnie kell valaminek. Éjjel-nappal megfigyelés alatt tartották Kango faluját. Az esemény meglepte őket. Kango nemcsak a saját törzsét parancsolta ki a falu közepére, a szomszédos falukból is érkeztek küldöttek. Kango futkosott, rikoltozott, Szervezte a népet. Végül körbeülték a tisztást. Ekkor Kango négy fiatalt parancsolt a kör közepére és maga is közéjük ült. Will nem akart hinni a szemének. Kango ismét rikkantott néhányat, majd egy hatalmas kagylóból előszedte kovaköveit. A kagylóból finom, száraz fűcsomó is előkerült, és hosszas próbálkozás után lángra kapott. Kango ezután száraz leveleket, ágacskákat dobott a tűzre, hogy megerősödjön. Amikor már mindenki tisztelettel bámulta, hogy ég a tűz, akkor Kango ismét éleset kiáltott és széttaposta a tüzet. Aztán csendre intette a felmorajló társakat és a négy fiatalra mutatott... Minden teljesen érthető volt. „Csak az a baj, hogy a négy fiatal között nincs ott a falu legerősebb hímje“ - suttogta Bret „Komplikációk lesznek“ - bólogatott Torsby is. Majd Willhez fordult.- Barátom, ezek száz év múlva beszélni fognak!- Javasolni fogom a program fenntartását és támogatását - mondta Will.- A túlélés minden formáját támogatni kell - vágta rá Bret nevetve az Intézet hivatalos jelszavát. Már a repülőgépen jutott Will eszébe, hogy elfelejtette megtudakolni, milyen nevet is adtak Torsbyék annak a csimpónak, amelyik megnyerte a túzcsiholási versenyt. „Remélem, Prométheuszt idézi majd...“ N os, felüfi meg, ho< mondjak minden kítson félbe, m« lényegeset, és a Különben is, a dolog, teljes« bírom már. Elmondok mi volt, felügyelő ú gyök, tegyenek I vagyok bűnös, a sen valamelyik gyek. Mert neke bői az idegeim. Azzal kezder Ivan Szergejevic ként hatvankét orvosi karon dőli Ez, ugyebár, reggeltől estig a kiadom a szertá kulcsait, felveszi és ázt mondom: no meg úgy a rendre. Elég« mai, még soha r sőt minden évb rost, amely affé tás a példás köt és mindig aláírj a többi fejes. így éltem ac meg nem történ jöttem, önhöz, fi szabad őszintéi valami öröm hi felkeresni... Nos, mint ön ron vannak a fel vesszük fel a Rengetegen jel mindenki doktoi egyes helyre ti zelheti, mi van i Rengeteg em lünk nyáron a s fel s alá, ideg« mindenféle kön; A szülők csopoí rdgnak, egym Hogy ez meg a meg olyan szigi szigorúbb! Jaj, r metéinkkel? An gatni magukat, még a térdeik ii Nekem spe< az asztalfiókorr szu! lesz, néhái csepegtetek e< nagyon jó az id Azon az err a Valosedanna A folyosón ott á vizsgára készül nyen féltek. A megett, az anyj gáttá. Amint s hát egyszer c véhez! Én tudom, n Előszedtem a ' töttem a pohái csepp orvossá neki.- Igya meg, dóm. - Ez jó a Megitta és a -Nagyon k< rosszul lettem. Azt mondorr - Ne emés a kislánya ügyi Azt mondja -Ó, dehog censnél vizsg ő egy kész mu Könözsi István: Vihar előtt
